Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-09 / 110. szám
1988. május 10. rtÉPÜJSÁG 5 A falu tanítója volt Rossz hangulatban találom Apáthy Gyulánét, Rózsika nénit, aki 1951-től a körzetesítésig igazgatója volt a dúzsi iskolának. Mihelyt azonban a tanításról, az egykori iskoláról kérdezem, elmúlik a komorsága, felcsillan a szeme, megélénkül a hangja.- Már első elemista koromban elhatároztam, hogy tanítónő leszek, ettől aztán nem is tágítottam - kezdi a visszaemlékezést a 72. évében lévő idős, törékeny, ősz hajú asszony. - Dombóvárad végeztem a tanítóképzőt, Bácskában kezdtem a pályámat, negyvennégyben jöttem haza Dúzsra. Ketten tanítottunk itt akkor az egykori tanítómmal, ő volt az igazgató. 1951-ben, amikor nyugdíjba ment, engem neveztek ki utódjául, 1973-ig tanítottam, meg igazgatóskodtam. Szerettem ezt a falut, szerettem tanítani, nekem nem volt nyűg a gyerekzsivaj. Talán ezért is furcsa most ez a nagy csönd, az egyedüllét. Összevont osztályokat tanítottam. Óriási felkészültséget kíván ez az oktatási forma a pedagógustól, ilyen helyen nem lehet vázlat nélkül bemenni egy órára. Mig az egyik osztállyal foglalkoztam, magyaráztam nekik az új anyagot, addig a másik csendben megoldotta a kapott feladatokat. Sokkal kevesebb óraszám jutott ebben az oktatási formában egy-egy gyerekre, de az önállóságuk jobban kifejlődött. Többet írtak, többet számoltak, nagyobb lett az önbizalmuk. Az első osztályosokkal mindig többet foglalkoztam, hiszen ott alapozták meg a tudásukat a kicsinyek. Nem volt rossz a régi írás-olvasás tanítási módszer, megtanultak analizálni a gyerekek. Már elsőben ismerték a mondatszerkezetet. Ez a szóképzéses, globális módszer a nyelvtan rovására megy. Látja- mosolyodik el - nyugdíjasként sem tudok elszakadni a tanítástól, most is minden oktatással kapcsolatos műsort meghallhatok. Megállták a mi tanulóink a későbbiek során is a helyüket, kerültek ki közülük közgazdászok, katonatisztek. Bekapcsolódtunk a „Nyitnikék” iskolarádió műsorába is, minden adását meghallgattuk. Megoldották a gyerekek a feladatokat, levélben beküldtük a választ, a szerkesztők válaszoltak. Régi papírok, levelek kerülnek elő a fiók mélyéről. Részlet egy 1971. évi válaszlevélből: „Az első osztályosok rajzait szeretném megdicsérni, Nesz Feri ügyesen fest. A negyedik osztályosok szinte hibátlanul oldották meg a megfejtéseket, Tillmann Hilda gyűjtötte a legtöbb igét a szélről...”- Vezettem én analfabéta-tanfolyamot is az ötvenes évek elején - folytatja az igazgató néni -, a betelepítettek között sok volt az írástudatlan. Szerettek jönni, nem restelltek felnőtt fejjel iskolapadba ülni. Kevés volt a lemorzsolódás, inkább az asszonyok hagyták abba. Később aztán sajnálták, mert még a szakácskönyvet is úgy kellett felolvastatniuk a gyerekekkel. A betelepített cigánygyerekek a második-harmadik osztályba jöttek, de egy betű nem sok, annyit sem tudtak. Amúgy jó fejű gyerekek lettek volna, csak elhanyagolták őket. Érdemes volt velük foglalkozni, csak úgy itták a szavaimat. Hamar behozták a lemaradásukat, a végén mind szakmát tanult. Szavalóversenyt is rendeztünk itt, az iskolában, még a rádió is lejött felvételt készíteni. Szívesen vállaltam én mindent, a bemutató tanításokat is. A munkámat egyébként mindig elismerték, Munka Érdemrend bronz- és ezüstfokozata kitüntetést kaptam, voltam az oktatásügy kiváló dolgozója is. Ha hiszi, ha nem, én nem azért mentem tanítónak, hogy keressek, hanem hogy a gyerekek között lehessek. Ha ma kellene pályát választanom, akkor is e mellett döntenék. A fehérre festett, zöld kerítésű házat és lakóját magas, felhőt döfködő gyergyói fenyő vigyázza Dúzson, a Rákóczi utcában. F. KOVÁTS ÉVA Leopárdgekkó Amerikai krokodil Nílusi varánusz Krokodilok a város alatt... Pápaszemes kajmánok Szeretünk közhelyekben gondolkodni. Makóról a hagymája jut eszünkbe, Miskolcról a kocsonya, Szegedről a halászlé, Egerről (és esetleg Szekszárdról) a bi- • kavér. A honismeretben járatosabbak Pécs esetében bizonyára említik a székes- egyházat, az ókeresztény leleteket, a dzsámit és talán képgyűjteményeinek gazdagságát is. Aki nem siklik át az ismétlődő újsághírek felett, az esetleg emlékszik az itteni pincegondokra. De azt sajnálatosan kevesen tudják, hogy milyen páratlan megoldás született itt a pincegondok legalább tört részének megoldására... A Széchenyi tér torkolatánál lévő Zsolnay-kúttól kell elindulni a Munkácsy utcában, egészen a nagy mester emléktábláját viselő házig. Itt pedig leszállni két emelet mélységbe, ahol 180 méter hosszan lehet bolyongani az ország legsajátosabb terráriumában és akváriumai között. 1985-ben nyitották meg a 600 négyzetméteres kiállítóteret, melyet Dévényi Sándor tervezett. A kivitelezők pompás munkát végeztek, Zakariás László irányításával. Ide költözött az állatkert egzotikus hal állománya és a hüllőház. Száz állatfaj fél ezer egyedét lehet látni a vastag üvegfalak mögött. Ázsiai kajmán, afrikai és amerikai (kubai) krokodil éppúgy elénk bukkan, mint a tigrispiton, a nílusi varánusz, vagy a prédáját pillanatok alatt eltüntető pety- tyes pirayák csoportja. Amellett, hogy Mecseki Kultúrpark részét képező terrárium hasznos természet- tudományos ismeretterjesztő hely, egy város gondjai öntevékeny megoldásának is jó példája. O. I. Fényképezte: Czakó Sándor Bonyhád műemlékei A műemlékeket, a város történetének és művelődésének e nagyszerű tárgyi dokumentumait állandóan fenyegeti a pusztulás. Pusztítja őket a természet, pusztítják az elemi csapások. A legnagyobb rombolást azonban mindenek felett az emberek végzik - és itt nemcsak a háborús időkre kell gondolni. A tudatlanság és a műveletlenség, a tájékozatlanság és a közömbösség lassabban, de ugyanolyan biztonsággal pusztíthat. Bonyhádon - amely a honfoglalás korától lakott település volt, és első írásos említése 1311-ből való - középkori építészeti emlék nem maradt fenn. Ha voltak is szilárd kő- és téglaépületek, ezek nyomtalanul eltűntek. A törökök 1687-ben bekövetkezett kiűzése után a község fokozatosan új telepesekkel gyarapodott. Az első épületeket a mai Szabadság tér körül emelték az 1700-as években. E jelentéktelen épületeket még a XVIII. század folyamán igényesebb épületek váltották fel. A szerencsésen fennmaradottakból kerülnek ki legszebb műemlékeink. Bonyhád város területén a Műemléki Jegyzék 18 védett építményt tart számon - köztük egy műemlék (M), 16 műemlék jellegű (MJ) építményt és egy városképi jelentőségű (VK) épületet. Ezen túlmenően a római katolikus templom környékét nemrég műemléki környezetté (MK) nyilvánították. E környezetbe beletartozik a Perczel utca eleje, a Szabadság tér, a Lenin utca, a Mártírok tere, a Rákóczi utca eleje és a Táncsics utcai zsinagóga környéke. A főtér leghangsúlyosabb műemlék épülete a barokk stílusú RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIATEMPLOM. Alapkövét 1769-ben tették le, a kész templomot 1782-ben szentelte fel Eszterházy Pál pécsi püspök. Építtetője Winkler Mihály bonyhádi apátplébános, akinek munkásságára márványtábla emlékeztet a templom előterében. A Szabadság tér északi felének közepén áll a műemlék jellegű késő barokk SZENTHÁROMSÁG-SZOBOR. A széles talapzaton emelkedő, fölfelé keskenyedő homokkő építményt 1796-ban állíttatta Walter József bonyhádi orvos. A jól faragható homokkő nem időálló, ezért legutóbb 1985-ben kellett restaurálni a szoboregyüttest. A Szabadság tér keleti térfalát meghatározó két fontos épületnek, - több elvetélt kísérlet után, méltó funkciót találtak. A Szabadság tér 1. számú régi tanácsháza több XVIII. sz. végi földszintes épület ösz- szevonásából és emelet ráépítésével alakult ki. Homlokzatát a múlt század végén átépítették eklektikus stílusban. A földszinti ajtók kőkeretezései eredetiek. Az udvari homlokzat hívebben őrzi a XVII. sz.-i állapotot. A földszinti árkádos folyosót a felújítás során visszaállítottuk. A Szabadság tér 2. számú (MJ) épület a XVIII. sz. végén épült. A késő barokk épület jó arányú tömegével, egyszerű vakolatarchitektúrájával városunk egyik eredeti állapotában fennmaradt földesúri palotája. Építtetője Ninkovics György kanonok volt, akinek köbe faragott címere a középső ablak felett ma is látható. Az egykori tulajdonos rézmetszetű ex librisét a padláson megtaláltuk, több régi levéllel együtt. E két ház környezetének, udvarának rendezése még hátravan. A R. K. PLÉBÁNIA (MJ) épületének utcai szárnya 1830. körül épült. Homlokzatán korai romantikus vakolatdíszek. A ház falán elhelyezett márványtábla emlékeztet Vörösmarty Mihálynak, a Perczel fiúk nevelőjeként való bonyhádi tartózkodására. A plébánia mellett lévő Perczel utca 2. számú épület „városképi jelentőségű”. Az 1982. évi felújításnál csak úgy lehetett megmenteni a vályog fiú, egyemeletes épületet, hogy tartós anyagokból szinte teljes egészében újjáépítettük. A Perczel utca 9. számú (M J) épület eredetileg földszintes, L alaprajzú volt, és egy épületet képezett a 11. számú (ma Bouquet-féle) házzal. Később a tulajdonjogot megosztották és az északi szárnyra emeletet építettek. 1851-ben e rész tulajdonosa özv. Perczel Lajosné, de 1876-ban már a Bonyhádi Takarékpénztár tulajdonában volt. Az épületet felújítjuk az eklektikus stílusú homlokzat változatlan megtartásával. A földszinten központi gyógyszertár, az emeleten területi pártiroda és négy lakás épül. A Bouquet-féle ház késő barokk formában maradt fenn, sok korabeli részlettel. A kibontott téglák némelyikén az 1740-es évszám olvasható. Perczel József ekkortájt vásárolt birtokot Bonyhádon. A földesúri kúriák közül, valószínűleg ez a legrégebbi, amely szinte eredeti módon maradt fenn. A ház védetté nyilvánítására az eljárást megindítottuk. Megvételére és méltó hasznosítására tőkeerős gazdát kellene keresni. A Perczel Mór utca 18. számú (MJ) épület 1780 körül épült. A magántulajdonban lévő földszintes sarokház késő barokk (copf) stílusú. A Lenin utca 6. számú (MJ) épületet ugyancsak Winkler Mihály apátplébános építtette 1800. körül ispotály céljára. A késő barokk, egyemeletes épület felújítása a városvédelem egyik régi adóssága. Az épület igazi értékeit csak egy szakszerű rekonstrukció után mutatná meg. A Mártírok terén álló ortodox ZSINAGÓGA méltó hasznosítása szintén várat magára. 1780 körül épült késő barokk stílusban, a múlt század közepén átépítették. A pillérekkel és oszlopokkal tagolt boltozatos belső terei megnehezítik mai célra történő hasznosítását. A még megmaradt építészeti részletek folyamatosan pusztulnak. A KÁLVÁRIA KÁPOLNA (MJ) 1817-ben épült. A késő barokk épület kisméretű, téglány alaprajzú. A domboldalon áll, bejárati oldalával a lejtő felé fordulva. A főhomlokzatot egyszerű poszterekkel tagolt és íves vonalú attikaoromzat zárja le. Felette homokkőből faragott kálvária szoborcsoport. Hátul az apszis felett kis torony emelkedik, ívelt vonalú toronysisakkal. A Perczel Mór utca 46. számú (MJ) volt Perczel-kúria, ma LEÁNYKOLLÉGIUM. 1780 körül épült. A XIX. sz. elején átépítették. A Völgységi Múzeumban egy olajfestmény ábrázolja az utcai homlokzat korábbi állapotát. Az épület mögötti park ma természet- védelmi terület, nagy ősfákkal, ritka díszcserjékkel. A Dózsa György utcai EVANGÉLIKUS TEMPLOMOT (MJ) Schneiderhahn Fülöp helybéli kőművesmester építette 1790 körül. A templom főoltára, bútorzata, festményeinek többsége a XVIII. századból való. A templom a mellette álló volt EVANGÉLIKUS ISKOLAÉPÜLETTEL (MJ) és az utca túloldalán álló volt EVANGÉLIKUS PARÓKIÁVAL (MJ) összefüggő történeti és városképi egységet alkot. Az előbbi 1800 táján épült, a parókia 1816- ban. Majoson egyetlen műemlék jellegű épület található, az 1784-ben épült EVANGÉLIKUS TEMPLOM. Az Alsóbörzsönyben álló, volt Perczel- kúria (MJ) 1740-46 között épült barokk stílusban. Falán ugyancsak feliratos /nárványtábla emlékeztet Vörösmarty Mi- hályra. Felvetődik a kérdés, hogy sok-e vagy kevés ez a 18 védett építészeti emlék. Ha visszagondolunk az elmúlt negyedszázad sokszor türelmetlen és átgondolatlan „városrendezési” koncepcióra, amelyeknek sok értékes épület esett áldozatául -, akkor azt kell válaszolnunk, hogy kevés maradt. Számos példán bebizonyosodott, hogy a régi megóvása gazdaságosabb, mint a mindenáron újat akarás. Ha csak annyit költenénk évszázados épületeink rendszeres karbantartására, mint a vadonatúj épületek lapostetőinek gyakori „felújítására”, már nyert ügyünk lenne. A célszerűség jegyében épült új lakótelepeink, a tömeges gyártás egyformaságából eredően, unalmas, sivár építészetet eredményezett. Az új építészettel szembeni ellenszenv vezetett ahhoz a szemléletváltozáshoz, amelyben megint becsülete lett a réginek -, legyen az egy régi tárgy, egy régi épület vagy egy régi városképi együttes. Ha a város polgárainak mértékadó többségével megismertetjük a település múltját, az épített környezet értékeit -, akkor talán meg tudjuk védeni műemlékeinket is az utókor számára. HÜBNER JÓZSEF, a bonyhádi költségvetési üzem igazgatója „Furcsa most ez a nagy csönd”
