Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-07 / 108. szám
1988. május 9. NÉPÚJSÁG 3 A pártértekezlet küldöttei Célok, nyíltság, ellenőrzés Lovászi Zoltán Lovászi Zoltán, a Paksi Atomerőmű Vállalat művezetője Pécsett végezte el a gépipari technikumot. Az atomerőműnél 1979 óta dolgozik, először gépész volt, majd főgépész, aztán reaktoroperátor, most primerköri művezető, 50 ember főnöke. Az ifjúsági mozgalomban több választott funkciót töltött be, jelenleg tagja az üzemviteli pártbizottságnak. Gazdasági munkájára jellemző odaadással vesz részt a politikai munkában is. A beszélgetést azzal kezdtük, hogy „a feladat nagysága szorítva hat le keblére”, vajon megfelelő módon tudja-e képviselni, a „rá eső” ezerfős tagságot a pártértekezleten.- Rajtam itt nagyon keményen számon kérik majd, ha visszajövök a pártértekezletről, hogy mit is végeztünk. Bennem is igen nagy a várakozás, mert meggyőződésem, hogy nagyon fontos, és sok munkát kell elvégeznie ennek az értekezletnek. Önmagamat munkásnak tartom, mert az is vagyok, egy művezető sokkal közelebb áll a beosztottakhoz, mint a vezetőkhöz. A művezető az olyan, mint a cintányér, két oldalról ütik. Szeretnék megfelelni a bizalomnak, de van bennem némi szorongás: vajon kapok-e lehetőséget arra, hogy a munkások nevében szólhassak. Mi vagyunk azok, akik leginkább megérezzük a társadalmi változásokat. Sokat beszélgetünk arról, hogy eljutottak-e az információink a megfelelő helyekre, hiszen mi a gondokat már évekkel ezelőtt jeleztük, leírtuk. Nem tudom, hogy az információk elakadtak-e útközben, vagy nem vették azokat figyelembe. Visszajelzést nem kaptunk, az biztos. Arról sem tudtunk, hogy mi zajlott, vagy mi zajlik most a felsőbb pártvezetés kulisszái mögött. Mostanában naponta órákat töltök el a politikai sajtó olvasásával, és úgy látom, hogy megjelennek mindazok a gondok, amelyek bennünket is foglalkoztatnak. A válaszok között vannak szélsőségesek is, lassan már odajutunk, hogy ember legyen a talpán, eki el tud igazodni a politika részletkérdéseiben. A mi munkásvilágunkban a dolgok sokkal egyszerűbbek. Itt az erőműnél, ha találunk egy hibát, egy műszaki problémát, akkor annak a megoldását addig keressük, amíg meg nem találjuk. Ha kell, éjfélkor is berendeljük azt, aki többet tud az adott feladatról, de addig nem megyünk haza, amíg be nem fejeztük a munkát. Ezt várjuk el másoktól is.- Többször is említette, hogy a munkásokat akarja képviselni: mit ért azon, hogy munkás?- Nem egyszerű ma már válaszolni erre a kérdésre. A munka oldaláról köny- nyebb ezt megfogalmazni, hiszen munkás az, aki a feladatok végrehajtásának az alsóbb szintjén helyezkedik el. Mi vagyunk a többség, akiknek a tapasztalatait nem nélkülözhetik a felsőbb szinteken sem. Társadalmi értelemben már bonyolultabb a kérdés, nálunk is dolgozik gépész, akinek mérnök a végzettsége. A munkásosztályhoz képest a parasztságot már meg sem különböztetem, hiszen ott is szakképzett emberek dolgoznak gépekkel, szigorú technológia szerint. A klasszikus marxi osztályok mára már eltűntek ugyan, de a munkás-érzékenység még megmaradt, és ez ma is nélkülözhetetlen a társadalom számára.- Melyek azok a kérdések, amelyekben állásfoglalást várnak a pártértekezlettől?- Az alapkérdésekben egy pártnak ne csak taktikája legyen, hanem stratégiája is. A nagyobb gondok az ideológiában vannak, világosan meg kell mondani, hogy szocializmust akarunk építeni, és ennek során állást kell foglalni a tulaj- don-és az elosztási viszonyok számos kérdésében, mert most stratégiai bizonytalanságot is látunk a párt politikájában.- Mi a véleménye például az elosztási viszonyokról?- Sokat foglalkoztat bennünket a már halaszthatatlan bérreform dolga. Most a pénz a munkakörökhöz kötődik, és nem a teljesítményhez. Mérnökből van legalább nyolc minőségi kategória, mint ahogyan a szakmunkásból is. Összefoglalva, azt mondhatnám, hogy a párt politikájában a továbbiakban nélkülözhetetlen a nyíltság. A vezetők ne nagy értekezleteket tartsanak, hanem üljenek be közénk beszélgetni, és akkor a valóságról sokkal több információjuk lesz. Legalább ugyanennyire fontos, hogy végre a párttagság ellenőrzése alá kerüljön a párt politikája. Most már a huszonnegyedik órában vagyunk, de még van a munkásokban tettrekészség és elszántság a változtatásra. Grazi vásár Vasárnap bezárta kapuit a Grazi Nemzetközi Tavaszi Vásár, amelyen 1300 osztrák és 40 országból közel 800 külföldi kiállító vett részt Magyarország a vásár 55 éves fennállása óta ezúttal a legnagyobb kiállítással volt jelen. A Hungexpo a magyar áruk bemutatására ezer négyzetméter területet bérelt. 17 vállalat, gazdasági közösségek több mint 100 kiállítója hozta el termékeit Grazba. A legtöbb kiállító a határ menti megyékből érkezett, de jöttek Budapestről, Pest és Heves megyéből, Baranyából és Tatabányáról is. Több Lada-alkatrész érkezik Több Lada-alkatrész érkezik az idén a Szovjetunióból hazánkba, mint'1 a múlt esztendőben - egyebek között ez hangzott el az első magyarországi Lada-alkatrész tanácskozáson, amelyet szerdától szombatig tartottak Debrecenben. Az Autótechnika Kereskedelmi Vállalat által rendezett négynapos konferencián 300 személygépkocsi-gyártással, -javítással éa alkatrészgyártással foglalkozó magyar és szovjet szakember vesz részt. A tanácskozáson elmondották, hogy a magyarországi gépkocsipark nagy része Lada; a közkedvelt autókból mintegy 500 ezer fut útjainkon. Nem megoldott azonban a személygépkocsik alkatrészellátása: ezen a területen a gyors intézkedéseket az elöregedett géppark különösképpen indokolja. A debreceni alkatrésztanácskozás konkrét eredménye, hogy a szovjet partnerek erre az évre további 2,3 millió rubel értékben korábbi Lada típusok alkatrészeinek és 1,6 millió rubel értékben Lada Samara-alkatrészek szállítására vállaltak kötelezettséget. Ezzel az idén összesen 33,5 millió rubel értékű Lada-alkatrész érkezik az országba a Szovjetunióból. Az alkatrészellátásért felelős magyar szakemberek szóvá tették, hogy rendkívül hosszadalmas az alkatrészrendelés, ami sok esetben másfél évvel is megelőzi a tényleges szállításokat. A jelen levő szovjet autóipari vezetők közölték: megvizsgálják, miként lehetne az alkatrészrendelések és -szállítások közötti időt rövidíteni. A debreceni Lada-tanácskozá- son az is nyilvánvalóvá vált, hogy néhány alkatrészt az idén egyáltalán nem szállít a szovjet partner. Ezek gyártására hazai vállalkozókat keres az Autótechnika Kereskedelmi Vállalat, illetve igyekszik közvetlen üzleti kapcsolatot teremteni a szocialista országoknak a Lada-kooperá- cióban részt vevő, alkatrészeket és részegységeket gyártó vállalataival. Rendhagyóan a sorsforduló napjairól | Csuprik Dezső hogyan lett partizán? „A hadműveletek következő célkitűzése Budapest felszabadítása volt. A 2. Ukrán Front balszárnya Kecskemét elfoglalása után már november elején megközelítette a fővárost. A jobbszárny az északi hegyes vidéken nyomult előre, s Szolnok, majd Miskolc elfoglalása után nyugatra kanyarodva, december 9-én Vácnál elérte a Dunát. Szinte ugyanezen a napon a hadsereg balszárnya Pesttől délre érte el a Duna vonalát. A 3. Ukrán Front Batina és Apatin között még november elején átkelt a Dunán, s Pécs elfoglalása után heves harcokban tört előre. A 3. Ukrán Fronthoz tartozó gárdahadsereg Mohács közelében átkelve, Székesfehérvár irányában nyomult előre, s december 25-én egyesült a 2. Fronttal. Budapest bekerítése ezzel befejeződött. A gyűrűbe mintegy százezer főnyi német és magyar haderő szorult be. A szovjet hadsereg Budapesten a főváros lakossága kímélése céljából előbb megadásra szólította fel a németeket. A fehér zászlóval érkező parlamentereket, Steinmetz és Osz- tyapenko kapitányokat azonban a fasiszták megölték. A szovjet parancsnokság ekkor megindította a város ostromát, de akkor sem alkalmazott nehéztüzérséget, s csak lassan, nagy véráldozatokkal vonult előre. Január 18-án került sor Pest, majd visszaverve a bekerített német erők segítségére sietett német páncélos hadosztályok támadását, február 13-án Buda felszabadítására.” A Magyarország történetében a tárgyszerű mondatok, sorok mögött az ember csak érzi a harcolók és a bennrekedtek drámáját, az embereken elhatalmasodott rettegést, a félelmet, az élni akarás vágyát és a fiatal magyar katonák pokoli lelkiállapotát. Azokét, akik parancsszóra öltöttek egyenruhát, akik parancsszóra fogtak fegyvert. Most, amikor a Nagydorogon élő Csuprik Dezsővel való beszélgetésünket nyújtom át az olvasónak, megpróbálom azokat a rendhagyó történeteket összecsokrozni, amelyek nem kerültek bele a történelem- könyvekbe. Nagydorog egyik kis utcájában álló ház lakókonyhájában kényelmesen elhelyezkedünk. Csuprik Dezső- né kávét kínál, férje pedig emlékezik. Először is arra, hogy sorkatonai szolgálatát töltötte Pécsett a második világháború idején, így különösen nincs csodálkoznivaló, hogy bajtársaival együtt bevetették őt is. A parancs jött, ők pedig mentek.- Szerencsére, valójában soha nem kellett harcolnom, mert olyan boesztá- som volt, hogy nem kényszerültem embert ölni... Talán előbb haltam volna meg magam, minthogy lőjjek...-tűnődik. - Bár ki tudja? - aztán egy háború végi történet elmondásába fog bele:- A fővárosban történt, valahol a Duna-parton. ■" Jön egy fiatalasz- szony, vezeti a kutyáját. Szól, hogy lőjjem már le a szegény állatot, mert megbetegedett, hát ne A szakaszparancsnok szenvedjen tovább. Erre egy fához kötötte szegény párát. Mit mondják? Jobban féltem, mint a kutya. Behunytam a szememet és lőttem. Jól célozhattam, mert a madzagot lőttem el. A kutya meg elszaladt. Hogy én akkor milyen megkönnyebbülést éreztem, azt nem is tudom kifejezni... - s máris következik egy másik történet, aminek kezdetekor azt mondja Csuprik Dezső: - Most nem kell a szavakon gondolkodnom, mert maga úgysem szól bele. _ ?- Két lányom van és négy unokám. A négy közül kettő a lány, kettő a fiú. A lányaimnak is sokat meséltem a háborúról, meg most az unokáimnak. Tudja, úgy rendelésre. Aztán, ha eltévesztettem, illetve eltévesztek valamit, már szólnak, hogy „Nem jól mondod, papa!” Persze, az ember elszunnyad, s olyankor örül, ha kijön a szó a száján.- Tehát mondom... Ez még a főváros felszabadítása előtt történt. Az utolsó hónapokban, amikor mindenki ölt mindenkit... A nyilasok zsidókat hajtottak a Duna-partra. De csak ketten kísérték utolsónak szánt útjukra szegényeket. Borzasztó látvány volt. Én akkor kocsin voltam, a segédvezetőm pedig egy szlovák fiú volt. Azt mondja nekem: „Én ezt nem tudom nézni!” Aztán elő a karbélyt és lőtt is a kocsi ablakából. Eltalálta az egyik nyilast. Nagy keveredés támadt, s futott, ki merre látott. Talán néhányan megmenkültek. Persze, én is nyomtam a gázt, hogy mielőbb eltűnjünk. - S az idős ember gyűlölettel a hangjában mondja a következő történetet, ami szintén az előzővel egy időben zajlott. Az újpesti „viadukton” mentek át egy katonatársával, gyalogosan. Szembe jött egy nyilas, aki igazoltatta, s látva az oldalfegyvereket, rájuk rivallt, hogy van-e fegyverviselési engedélyük.- Nekünk? - hát ugyan ez meg mit képzel, gondoltam magamban és úgy megvágtam, hogy tán még most is ott fekszik. Közben a feleség előkereste a fényképeket. Csuprik Dezső nehézkes mozdulatokkal nyúl a meglehetősen nagy pakkért, s máris mondja mindegyikhez a történetet. Kiderül, hogy egy osztagban volt vele Varró Ferenc kaposvári fényképész, aki sok-sok fotót csinált az akkori kiska- tonákról, akik egy csomó dolgot nem értettek a háborúból, különösen azt nem, hogy a „németek olyan pocsékul viselkedtek velünk”. De hát hogyan lett partizán Csuprik Dezső, aki tagja a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének?- A 11/1-es sebesültszállító oszlop parancsnokhelyettese voltam, s Pesten tartózkodtunk. Azt mondta a parancsnokom - aki az őcsényi Hangya szövetkezet ellenőre volt -, hogy vigyem át a sebesülteket Budára. Nem éreztem jól magamat, így kértem, hogy más menjen velük. Akik maradtunk, azok mind szovjet fogságba estünk. Ez 1945. január 16-án történt a Katona József utcában.- Először Kispestre, majd Újpestre, azután pedig Gödöllőre vittek bennünket. Huszonnyolcezer ember jött ott össze. Lefertőtlenítettek bennünket. Egy óriási medencén hajtották át az embereket, s olyan hideg vízen, hogy majdnem megfagytunk... Aztán Debrecenbe vittek egy lágerbe valamennyiünket. Ott jelentkeztünk szép számmal a fasizmus elleni harcra. Csak 36-unkat választottak ki. így kerültem Samborba, ahol az ezredtörzs patkolókovácsa lettem, mert az eredeti szakmám az kovács. Tehát ott sem vetettek be a németek elleni harcba. Május 9-én gyalog indultunk vissza katonai szolgálatra jelentkezni. Jó néhány napig nyűttük a lábunkat, mire Székesfehérvárra értünk. Onnan pedig Szentgotthárdra vezényeltek, s ott lettem a lóátvételi bizottság elnöke. Mondtam is magamnak: „Na, te Dezső, ez sem neked való beosztás”... - mert hát nem szretek én elvenni senkitől semmit, különösen akkor, ha sírnak a gyerekek. De hát azok másmilyen idők voltak...- Amikor meg összejött 30-40 katonaló, akkor vitték azokat Székesfehérvárra, a hadseregnek.- Végül 1946. április 16-án szereltem le. Több mint négy éven át voltam katona... Most arról kellene beszélnem, hogy milyen borzasztó éveket éltünk át... De nem teszem, hiszen azt tudja jól mindenki. V. HORVÁTH MÁRIA fi IgazolványA fenti parancsnokság hivatalos/ n igazolja, bog^ u&t-r. .„kilK^év /> / ’ ' . f-n önként megadta magát a Vói <>s Had Sfercg-m-k 1945. évi jatutái hó tón, a Sambor-i hadifogolytáborba; >• megalakult I7/IH. rlj-ba jeleni kezett a fasizmus elleni harcra. .1945, április hó 22-én elvonult nz osztrák hadműveleti területre a 3. ukrán ar< v maira, onnan alakulatával -visszatérve, katonai szolgálatot teljesített- ...................... Ni '«‘C* E zen magatartásával jogof^ó‘$ra tt dizj^hogy a polgári életben előnyéRZPSÍilinn Jjk. <C\ Cply- I .ho .... n, «5 « ■ v i. i i ’ fi*/ F»í*íít s M. P*UiLm,.í ?tj, pk, | f ben részesüljön. Székesfehérvár, 194^ í ÍN/Um' Íjívi vn r A negyvenkét évvel ezelőtt kiállított igazolvány
