Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-07 / 108. szám
2 rsíÉPÜJSÁG 1988. május 7. Ezt hozta a hét a külpolitikában A hadiüzemnek számító Stalowa Wola lengyel acélműben befejezték az előző nap kezdett sztrájkot; a szejm elnöksége május 11-éré összehívta a testületet, hogy döntsön a kormánynak adandó „különleges felhatalmazásról” - Az Izvesztyijában a szovjet Legfelsőbb Tanács összetételét bíráló cikk jelent meg: a képviselők 39 százalékát gyakorlatilag nem választották, hanem vezető állásuk révén kijelölték. Vasárnap: Világszerte felvonulásokat tartottak a dolgozók május 1-je alkalmából - Pekingben bejelentették: megszűnik a KKP KB elméleti folyóirata a Hungcsi (Vörös Zászló), helyette Csiusi (Igazságkeresés) címmel adnak ki gyökeresen új elvek alapján szerkesztett elméleti folyóiratot. Hétfő: A parlamenti választásokon elszenvedett viszonylagos kudarc miatt lemondott a dél-koreai kormányzó Demokratikus Igazságpárt 28 vezetője - Horn Gyula külügymi- nisztériumi államtitkár, a szocialista országok vezető politikusai közül elsőként, előadást tartott a (21 nyugat-európai országot tömörítő) strassbourgi Európa Tanács közgyűlése előtt. Kedd: Az izraeli hadsereg másfél ezer katonával és harckocsikkal benyomult Dél-Libanonba és „tisztogatási akciót” kezdett - Londonban Angola, Kuba, Dél-Afrika és az Egyesült Államok tanácskozást kezdett az angolai konfliktus megoldásának lehetőségéről - Zahir Sah, volt afgán uralkodó bejelentette: kész ismét politikai szerepet vállalni hazájában, és fel sem merül benne a monarchia visszaállításának lehetősége. Szerda: Bukarestben Nicolae Ceausescu az RKP legfelső vezető szervében tartott beszédben bejelentette, hogy az ezredfordulóig felére csökkentik Romániában a falvak számát - Libanonban szabadon engedték a síita szervezetek által több éve fogva tartott francia túszokat; a fejlemény Chirac kormányfő esélyeit növeli a vasárnapi elnökválasztáson. Csütörtök: A rendőrök behatoltak a Nova Huta-i kohóműbe és őrizetbe vették a sztrájk 38 szervezőjét, megkezdődött a normális termelés. A sztrájk miatt bezárták a gdanski Lenin hajógyárat és vizsgálják, gazdaságos lehet-e egyáltalán a gyár további működtetése. Péntek: Erich Honecker Berlinben fogadta Hans-Jochen Vogelt, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnökét. A hét kérdései: 1. Újra országos sztárjkok Lengyelországban? A hét közepén a lengyel kormány határozott intézkedéseket hozott az országban terjedő sztrájkhullám megfékezésére. A Nowa Huta-i Lenin kohóműben a rendfenntartó erők őrizetbe vették a másfél hete tartó törvénytelen munkabeszüntetés szervezőit, a gdanski hajógyárat pedig bezárták. Mint a kormány szóvivője közölte, mindkét üzemben „terrorcselekmények történtek”, a sztrájkok szervezői erőszakkal fenyegették meg azokat, akik a hatóságok felszólítására készen álltak a munka felvételére. A kormány „rendkívüli felhatalmazást” kér a parlamenttől a sztrájkmozgalom letörésére. A sztrájkok az előző héten kezdődtek Lengyelországban. Először a bydgoszczi buszvezetők szüntették be a munkát béremelési követeléseik elfogadásának kikényszerítésére. Hasonló okok miatt léptek azután sztrájkba a Nowa Huta-i acélmű egyes üzemeiben, majd részlegesen leállt a munka a gdanski hajógyárban is. Emlékeztetőül: ez az üzem az 1980- as mozgalom kiindulópontja volt. A sztrájkot támogató akciók kezdődtek több lengyel egyetemen, s szórványos munkabeszüntetésekre került sor más városokban is. A kormány már a múlt héten törvénytelennek minősítette a sztrájkokat, mivel - hangoztatta - még messze nem merültek ki a tárgyalásos megoldás lehetőségei. A kialakult helyzetet értékelve a kormány arra az álláspontra jutott, hogy a sztrájkok nem fenyegetik ugyan a lengyel szocialista államot, de veszélyeztetik a megkezdett gazdasági reformot, amelyet a lengyel vezetés az egyetlen esélynek lát a nehézségek megoldására, a gazdasági hanyatlás megállítására. A sztrájkok kirobbanásának egyik oka éppen a reformok részét képező áremelések elleni tiltakozás. Erre hívta fel a figyelmet a Lengyel Szakszervezetek Országos Képviselete (OPZZ) is, amely állásfoglalásában elítélte ugyan a vadsztrájkokat, de azt mondta, kész támogatni a reálbérek értékének védelméért és az életszínvonal megőrzéséért folytatott törvényes küzdelmet. A hivatalos szakszervezetek támogatják a gazdasági reformot, de az eddigi változtatások következetlensége, bürokratikus végrehajtási módja - mutattak rá - nem hozta meg sem a kívánt gazdasági eredményeket, sem az életszínvonal szinten tartását, amit a kormány célként szintén meghirdetett. A szakszervezetek a kormányt teszik elsősorban felelőssé a kialakult helyzetért, amit - s ez a másik figyelemre méltó mozzanat - megpróbáltak kihasználni az egykori Szolidaritás vezetői is, akik újból színre léptek: a sztrájk vezetését a gdanski hajógyárban Lech Walesa vette át... 2. Elindult vajon az angolai rendezés folyamata? Valahol Londonban reménykeltő előrelépés történt Angola és Namibia ügyében. Ennél sokkal többet nem is hoztak nyilvánosságra arról a kétnapos tanácskozásról, amelyet Angola, Kuba, Dél-Afrika és az Egyesült Államok képviselői tartottak a héten. Mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, a nemzetközi sajtó bőven elemezte a kiadott szűkszavú közleményt, s megpróbálta kiegészíteni azt a résztvevők szájából elhangzott nyilatkozatok különféle értelmezésével. Az érdeklődés érthető, s a londoni találkozó ténye önmagában is szenzáció: Angolában tizenhárom éve, a függetlenség megszerzése óta szakadtalan folyik a pusztító háború, amelyben becslések szerint eddig mintegy kétszázezer ember vesztette életét. Az angolai gazdaságot ért veszteségekről pedig még becsült adatok sem állnak rendelkezésre. Angola 1975 novemberében nyerte vissza függetlenségét Portugáliától. Az ország vezetése a függetlenségi harcokban legnagyobb szerepet vállaló szervezet, az MPLA kezébe került. A Dél-afrikai Köztársaság azonban minden eszközzel meg akarta akadályozni a szocialista fejlődést hirdető MPLA hatalomra jutását: csapatai betörtek Angolába, hogy fegyverekkel az MPLA vetélytársát, a nyugatbarát UNITA szervezetet segítsék hatalomra. A dél-afrikai csapatokat az országba érkező kubai katonák állították meg néhány kilométerrel a főváros, Luanda előtt. A gyors kubai közbelépés a hatalom kérdését eldöntötte ugyan, de a kubai csapatok jelenléte sem tudta biztosítani a békét. A korábban háttérből irányító Egyesült Államoka kubai segítség láttán azonnal nyíltan védelmébe vette az UNITA-t. Az amerikai és a dél-afrikai támogatás a törvényes angolai kormány megdöntéséhez nem bizonyult elegendőnek, de a háború állandósult. Dél-Afrika a kubai csapatok jelenlétét arra is megfelelő indoknak találta, hogy az Angolával szomszédos Namíbiát továbbra is katonai megszállás alatt tartsa. A korábbi Délnyu- gat-Afrikát az ENSZ már 1966-ban saját ellenőrzése alá helyezte, ám ez a döntés csak papíron létezik. Pretoria 1978- ban bábkormányt alakított az országban, s arra hivatkozik, hogy Namíbia sorsáról csak a kubai csapatok távozása után lehet dönteni. Angola és Kuba ezzel szemben többször is kijelentette, hogy a namíbiai rendezést nem lehet a kubai csapatok kivonásától függővé tenni; azok akkor távoznak Angolából, ha megszűnnek a sorozatos dél-afrikai támadások, és ha Washington és Pretoria nem támogatja tovább az UNI- TA-t. Egyelőre nem tudni, milyen kompromisszumok árán jöhetett létre a londoni találkozó. A kölcsönös engedményekre legfeljebb a hiányzók alapján következtethetünk: nem hívták meg a Namíbia függetlenségéért küzdő Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) és az UNITA képviselőjét. A frontokon kialakult katonai patthelyzet mindenesetre szintén szerepet játszhatott: a dél-afrikai hadsereg hónapig ostromolta sikertelenül a stratégiai fontosságú Cuito Cuana- vale angolai várost. Kuba bejelentette, hogy csapaterősítéseket küldött a térségbe, Dél-Afrika pedig komoly katonai veszteségeket volt kénytelen elismerni. GŐZÖN ISTVÁN Az Országgyűlés külügyi bizottságának ülése Az Országgyűlés külügyi bizottsága Szűrös Mátyás elnökletével pénteken ülést tartott a Parlamentben. Barcs Sándornak, az Interparlamentáris Unió magyar csoportja elnökének előterjesztésében a testület tájékoztatót hallgatott meg az IPU 81., budapesti konferenciájának előkészületeiről. Bevezetőben az előadó elmondotta, hogy az 1989 márciusi, hazánk fővárosában megrendezendő tanácskozásra 109 országból mintegy 500-600 képviselőt, s körülbelül ezzel azonos számú szakértőt várnak. A fennállásának centenáriumát jövőre ünneplő nemzetközi szervezet végrehajtó bizottsága legutóbbi, guate- malai ülésén ugyancsak megismerkedett az előkészületek állásával, s elfogadta azt a magyar javaslatot, hogy a budapesti konferencia egyik fő napirendi pontja a Gyermekek helyzete a világban című téma legyen. Ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódnak a hazai kísérő rendezvények is, amelyek sorában várhatóan nagy érdeklődésre tarthat számot a nemzetközi gyermek-képzőművészeti pályázatra érkezett művekből összeállított kiállítás a Műcsarnokban, s a tanácskozáshoz kapcsolódó gálaműsor, a Győri Balett és Balettiskola közreműködésével. Részt kívánunk venni a nemzetközi biztonság, együttműködés és bizalomépítés kérdésköreihez kapcsolódó élő tv-vitá- ban, amelyet az IPU titkársága szervez parlamenti képviselők részvételével. A bizottság elfogadta az előkészületekről szóló beszámolót. A képviselők hangot adtak annak a meggyőződésüknek, hogy a konferencia, s az ahhoz kapcsolódó rendezvények hozzájárulhatnak a hazánk iránti erősödő nemzetközi érdeklődés kielégítéséhez, tekintélyünk növeléséhez. A testület egyetértett azzal, hogy a tanácskozás lebonyolítására - a magyar IPU-csoport elnökének vezetésével - szervezőbizottság alakuljon, amelynek feladatai közé tartozik a még nyitott tartalmi, illetve finanszírozási és szervezési kérdések rendezése is. Az előkészületekhez kapcsolódóan szó esett arról, hogy a guatemalai konferencia alkalmával a magyar résztvevők megbeszéléseket folytattak más, az IPU munkáját érintő kérdésekről is. Szinte mindegyik tárgyaláson kitűnt: jelentős az esély arra, hogy az 1988 szeptemberi szófiai konferencián -leköszönő Hans Stercken IPU-elnök helyébe a szervezet élére, az Unió történetében először egy szocialista országból származó képviselőt válasszanak. A külügyi bizottság úgy foglalt állást, hogy egyhangúlag támogatja Barcs Sándor jelölését az Interparlamentáris Unió elnökének posztjára. USA-javaslat: ellenkormány Az Egyesült Államok ellenkormány létrehozását javasolja az afganisztáni „felkelőknek”. A The New York Times pénteki jelentése szerint Armacost külügyminiszter-helyettes egy különmegbízott útján biztosította a „felkelő” csoportok vezetőit, hogy bizonyos feltételek mellett az amerikai kormányzat elismerne egy ilyen kormányt és hajlandó lenne megállapodásra jutni vele katonai segélyekről is. Az ellenkormányt már a szovjet csapatok kivonása alatt meg kellene alakítani. A washingtoni elismerés feltétele a lap által idézett kormánytisztviselő szerint az, hogy az ilyen kormányzat „tartsa ellenőrzése alatt az ország területének nagy részét, nyerje el a lakosság támogatását, legyen képes és kész arra, hogy teljesítse az ország nemzetközi kötelezettségeit és hozzon létre hatékony közigazgatást az általa kormányzott területen”. Ha ezek a feltételek megvannak, a kormány méltó lesz a nemzetközi elismerésre” - mondotta a magát megnevezni nem kívánó amerikai diplomata, aki szerint a kabuli kormány „törvénytelen”. A SZOT elnökségének ülése Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. Az ülésen elhangzottakról Szalay Ferenc, a SZOT szóvivője tájékoztatta az újságírókat. A testület tájékoztatót hallgatott meg az új társasági törvény előkészítéséről, annak várható tartalmáról és hatásairól. A szakszervezetek véleménye szerint az új törvénytervezet jelentős állomása a reformfolyamatnak, s azt a tőkeáramlás gyorsításához, a szabad tőkék lekötéséhez célravezetőnek tartják. A testületnek a készülő törvénytervezettel kapcsolatos állásfoglalás-tervezetét az iparági-ágazati szakszervezetek is megvitatják. A továbbiakban a szakszervezeti üdültetéssel kapcsolatos jelentést vitatták meg. Az ülésen az az álláspont alakult ki, hogy az üdülés dija nem térhet el tartósan attól, amennyibe valójában kerül. A testület aktuális szervezeti kérdésekkel is foglalkozott. Állást foglalt abban, hogy a szakszervezeti munka tartalmi megújításával egyidejűleg olyan szervezeti keretek kialakítása is szükséges, amelyekkel szélesebb lehetőséget teremtenek a különböző szakmai-foglalkozási rétegek érdekeinek kifejezésére, képviseletére. Ezt követően a testület Nagy Sándornak, a SZOT titkárának előterjesztésében áttekintette a kibontakozást szolgáló folyamatos, időszerű szakszervezeti feladatokat. Ennek keretében javaslatokat tett a kormány és a SZOT vezetői következő megbeszéléseinek témáira. Az új tagdíjfizetési rendszerre való áttérés eddigi tapasztalatai ismét az elnökség elé kerültek. A testület egyetértett azzal, hogy ez a módosítás a mozgalom számára elsősorban nem anyagi, hanem inkább politikai kérdés volt. Kedvezőnek értékelték, hogy az új tagdíjfizetési rendszer bevezetését követően alig több mint 3 százalékkal csökkent a szervezett dolgozók aránya. Az elnökség foglalkozott a hazánkban letelepülni szándékozó külföldi állampolgárokkal kapcsolatos néhány szakszervezeti tennivalóval is. Állást foglalt abban, hogy részt vesz a letelepülők ügyével foglalkozó állami tárcaközi bizottság munkájában. A testület megvitatta a SZOT 1987. évi gazdálkodásáról, valamint 1988. évi költségvetéséről szóló előterjesztést tájékoztatót hallagatott meg az iparágiágazati szakszervezetek tavalyi gazdálkodásáról, idei költségvetéséről. II. János Pál ismét Dél-Amerikában II. János Pál pápa Dél-Amerika földjére lép újabb 12 napos látogatásra. Útjának első állomása Uruguay, majd Bolíviát és Perut keresi fel, végül Para- guayban tölt három napot. Ez a pápa 37. külföldi útja azóta, hogy tíz évvel ezelőtt beiktatták tisztségébe. Tíz év alatt nyolcszor kereste fel a „legkatolikusabb földrészt”. Összesen tizenkilenc országába látogatott el, kifejezésre juttatván a Szentszék megkülönböztetett figyelmét, amelyet erre a térségre fordít, ahol a legtöbb katolikus él a földön. Mostani útjának homlokterében a római világegyház „új tervének” hirdetése áll. Az „Evangélizálás-2000” címen ismertté vált, és a pápa által jóváhagyott terv a hívők mozgósítását kívánja elérni a hit terjesztése, a fiatalság megnyerése, az egyház szervezeti megerősítése érdekében. Részeként püspöki, papi és hittudósi tanácskozásokat rendeznek Rómában, főként latin-amerikai papok, hívők és teológusok részvételével. Műholdas televizón sugározzák a pápai beszédeket és a Szent Péter téri miséket. A Vatikán kampányának célját egy amerikai hittérítő pap így fogalmazta meg a brazil püspöki kar előtt mondott beszédében: „Meg kell hódítanunk a világot Jézus Krisztus számára”. A kampány közel tíz évig tart, és 400 millió dollárba kerül. A költségeket nyugatnémet, amerikai és holland katolikus alapítványok (Katolikus karizmatikus megújhodás, Közösség és felszabadulás, valamint a holland Isteni szeretet tanúi nevű szervezet) fedezik. II. János Pál pápa most elmondandó beszédei (60 szentbeszédet tart) jórészt az „új evangélizálásról, (hitterjesztésről) szólnak majd. A pápa arról fog beszélni, hogy mérföldkőnek tekinti 1992-őt, Amerika felfedezésének ötszázadik évfordulóját, s figyelmét Latin-Amerikára összpontosítja, ahol az ezredfordulóra a világ mintegy egymilliárd katolikusának fele él majd, és amely a „reménység földje” a római egyház számára. A pápa látogatását előkészítő délamerikai katolikus körökben tudni vélik, hogy II. János Pál óvni akarja a hívők tömegeit a népi egyházi mozgalmak, többek között a felszabaditási teológia néven ismert, radikális társadalmi reformokat szorgalmazó felfogás követésétől. Fegyelmezettségre, a hitelvek és tanok hű követésére, Róma intelmeinek betartására inti az egyház tisztségviselőit, és saját, a társadalmi osztályok összefogását szorgalmazó felfogását hirdeti majd. 1985-ben a pápa „marxista tévelygésnek” minősítette a Latin-Amerikában megszületett felszabaditási teológiát, s bár azóta visszakozott, gyanakvása nem szűnt meg hirdetőivel és követőivel szemben. Dél-amerikai kőrútján a pápa ellátogat a földrész legrégibb és legkegyetlenebb diktatúrájába, Paraguayba is. Az asun- cióni püspöki kar szóvivője sietett tudatni, hogy az egyházfő látogatásának „nincs politikai színezete, pusztán pásztori küldetés”. Megfigyelők mindazonáltal emlékeztetnek a pápa tavalyi chilei látogatására és rossz szájízt hagyott megjelenésére Pinochet oldalán a Moneda elnöki palota balkonján, miközben a tüntető tömeg azt várta, remélte az egyházfőtől, hogy elítéli a diktatúrát, a demokrácia elfojtását. II. János Pál akkor egy újságíró kérdésére azt válaszolta: „A chilei politikai rendszer diktatórikus ugyan, de átmenetinek nevezi magát...” Tizenkét tanuló a döntőben Megyei mesemondó verseny Szekszárdon tegnap délután a gyermekkönyvtár épülete adott otthont az első alkalommal megrendezett általános mesemondó versenye megyei döntőjének. A Tolna Megyei Könyvtár által szervezett vetélkedősorozat a vártnál is nagyobb sikert aratott: annak idején több, mint háromszáz tanuló nevezett, s közülük most a legjobbak - szám szerint tizenketten - mérték össze tudásukat. A különböző településekről érkezett gyerekek meglepően jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot, akár a mű-, akár a népmesék előadásakor. A zsűri elnöke Kóka Rozália, a Kisdobos című folyóirat munkatársa elismeréssel szólt a magas színvonalról, ami mindvégig jellemezte a döntőt. Mindezt alátámasztja az is, hogy az eredeti tervtől eltérően három első helyezettet hirdettek ki a zsűritagok: műmese kategóriában Szekeres Beáta, a decsi általános iskola 2. osztályos tanulója és Benkő Adrienn, a tamási I. számú általános iskola 4. osztályosa bizonyult a legjobbnak. Népmese kategóriában Nemes András, a bogyiszlói általános iskola 3. osztályos tanulója aratta a legnagyobb sikert. - szá - ka Nemes Andrásra hamar felfigyelt a zsűri is
