Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-06 / 107. szám

Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJAI MA Masinisztákra r w 1988. május 6. PÉNTEK XXXVIII. évfolyam, 107. szám ÁRA: 1,80 Ft varo mozdonyok (3. oldal) A vöröskeresztes világnap előtt Kiváló véradók kitüntetése A vöröskeresztes világnap előzménye­ként tegnap délután Szekszárdon, a TÁÉV tanácstermében ünnepélyes kere­tek között a vállalat Vöröskereszt-vezető­sége a kiváló véradóinak és aktivistáinak kitüntetést és jutalmat adott át. Az ünnepségen részt vett Kovács Gyu­la, a városi Vöröskereszt-titkár és dr. Kiss Mária, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetőhelyettese. Ünnepi köszöntőt Csankó Attila, a vál­lalat vöröskeresztes titkára mondott. A 23 kitüntetett dolgozó közül Kiss Árpád 75- szörös véradásért járó kitüntetést, vala­mint az Állami Biztosító által a 75 és 100- szoros véradóknak felajánlott egyéves CSÉB-tagságot vehette át. Az ünnepség végén a vállalat a Tolna Megyei Vértranszfúziós Állomástól és a Magyar Vöröskereszt Tolna Megyei Vezetősé­gétől az elmúlt 5 év alatt a véradás­szervezésben nyújtott kiemelkedő tevékenységéért részesült kitüntetés­ben. Trautmann Rezső fogadta Tadeusz Mlynczakot Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke csütörtökön az Ország­ház Nándorfehérvári termében fogadta Tadeusz Mlynczakot, a Lengyel Népköz- társaság Államtanácsának alelnökét, a Polónia Társaság - a Magyarok Világ- szövetsége lengyel partnerszervezete - elnökét, aki a világszövetség vendége­ként tartózkodik hazánkban. A szívélyes légkörű megbeszélésen véleményt cseréltek a két ország együtt­működésének időszerű kérdéseiről, a nemzetközi kapcsolatok főbb fejlődési tendenciáiról. Az eszmecserén részt vett Randé Je­nő, a Magyarok Világszövetségének fő­titkára és Tadeusz Czechowicz, Lengyel- ország budapesti nagykövete. Magyar-japán parlamenti tárgyalások Az Országházban csütörtökön délelőtt megkezdődtek a magyar-japán parla­menti tárgyalások. A magyar tárgyaló- csoportot Sarlós István, az Országgyűlés elnöke vezeti; a japán küldöttség Abe Sintaro, a Liberális Demokrata Párt főtit­kárának vezetésével ült a tárgyalóasztal­hoz. Az elsősorban a két ország gazdasági együttműködésének lehetőségeit elem­ző megbeszélésen Sarlós István áttekin­tést adott hazánk belpolitikai helyzetéről, majd Abe Sintaro elismeréssel szólt a gazdasági reformról, amely a kelet-euró­pai országok közül elsőként Magyaror­szágon bontakozott ki. A két ország vi­szonyát értékelve különösen élénknek ítélte a gazdasági és a kulturális együtt­működést. Kifejtette: japán részről a jö­vőben is törekednek a pénzügyi kapcso­latok erősítésére, s a japán tőke magyar- országi befektetését oly módon is ösz­tönzik, hogy az a magyar gazdasági re­form megoldását a legmesszebbmenő­kig segítse. Abe Sintaro a nap folyamán találkozott a magyar politikai és gazdasági élet több vezető személyiségével. Maróthy László és Soros György megbeszélése Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter csütörtökön fogadta Soros György amerikai üzletem­bert. Soros György - az általa létrehozott MTA-Soros Alapítvány Bizottság elnöke - az elmúlt négy esztendőben csaknem 3 millió dollárral támogatta a magyar kultu­rális tevékenységet, valamint a kultúránk nemzetközi kapcsolatainak fejlesztését elősegítő intézményi és egyéni pályáza­tokat. A KVM-ben folytatott megbeszélésen az alapítvánnyal kapcsolatos általános kérdések mellett nagy súlyt kapott a kör­nyezetvédelem is. Egyetértettek abban, hogy az alapítvány a jövőben a környe­zetvédelem társadalompolitikai és köz- gazdasági feladatainak megvalósításá­hoz nyújtott segítséggel, valamint kör­nyezetvédelmi szakemberek képzésé­nek támogatásával szélesíthetné tevé­kenységét. A megbeszélésen szóba került az is, hogy az Egyesült Államok és hazánk kör­nyezetvédelmi intézményei között már kialakulóban lévő együttműködés felté­teleit is bővíteni lehetne az alapítvány se­gítségével. Horvátországi párttanácskozás Zágrábban csütörtökön kibővített ülést tartott a Horvát Kommunisták Szövetsé­ge Központi Bizottsága. A tanácskozásra a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége e hónap végére tervezett országos konfe­renciájának előkészületei keretében ke­rült sor. Grósz Károlyt fogadta Margaret Thatcher Császár Tibor és Köves Tibor, az MTI tudósítói jelentik: Grósz Károlynak, a Minisztertanács el­nökének hivatalos londoni programja csütörtökön a brit külügyminiszter rezi­denciáján kezdődött: Sir Geoffrey Howe villásreggelin látta vendégül a magyar kormányfőt. A kötetlen megbeszélésen áttekintették a magyar-brit kapcsolatok alakulását és véleményt cseréltek világ- politikai kérdésekről, különös figyelmet szentelve az európai együttműködés té­makörének. A hivatalos tárgyalások és találkozá­sok percre beosztott kétnapos munka- programja szerint a külügyminiszterrel folytatott beható eszmecsere után keres­te fel szálláshelyén Grósz Károlyt a brit Munkáspárt vezére, Neil Kinnock. A ma­gyar kormányfő ezt követően a brit gyár­iparosok szövetségének székházába lá­togatott, ahol találkozott a szigetország vezető iparvállalatainak képviselőivel. Itt alkalom nyílt a kormány elnökének kíséretében lévő vállalatvezetők és a brit szakemberek közvetlen találkozójára, ér­demi üzleti megbeszéléseikre is. Délután Grósz Károly Lord Young kereskedelmi és ipari miniszterrel tárgyalt s ezután Margaret Thatcher fogadta Grósz Ká­rolyt. A brit és a magyar kormányfő négy- szemközt folytatott megbeszéléseket. Este a brit miniszterelnök vacsorát adott vendége tiszteletére, és itt elhang­zottak a szokásos pohárköszöntűk. Gépesítés a Hungarotex közreműködésével A Hungarotex Külkereskedelmi Válla­lat az idén mintegy egymilliárd forintérté­kű gépet, alkatrészt vásárol, illetőleg bé­rel magyar iparvállalatok számára, e szolgáltatásával is hozzájárul a termelő vállalatok műszaki színvonalának fej­lesztéséhez, közvetve segíti a versenyké­pes termékek előállítását. A gépek, berendezések zömét a textil­es ruhaipari vállalatok részére szerzik be. így jut az idén és jövőre összesen mint­egy 300 millió forint értékű, nagy teljesít­ményű fonodái berendezéshez és cér- názógépekhez a Pamutfonóipari Vállalat. A Budaprint kikészítő részlegét korsze­rűsíti bérelt gépekkel. Ugyancsak a ma­gyar külkereskedelmi vállalat közremű­ködésével jut 50 millió forint értékben szövőgépekhez a Magyar Selyemipar Vállalat és így bővítheti állóeszközeinek értékét 30 millióval és növelheti kapaci­tását a Rábatext is. A Hungarotex újszerű vállalakozása­ként a textiliparhoz nem tartozó üzemek részére is kész gépeket beszerezni. A kesztölci tapétagyártó szövetkezet meg­bízásából például 120 millió forint érték­ben vásárolnak olyan modern gépsort, amelyen a gyártók főként tőkés exportra úgynevezett habosított műanyag tapétát készítenek majd. A hazai élelmiszeripar igényeinek ki­elégítésére a Papíripari Vállalat korsze­rűsíteni kívánja csomagolóanyag-gyár­tását, amihez újabb modern berendezé­sek szükségesek. A fémmel bevont, haj­lékony csomagolóanyag gyártásához a Hungarotex közreműködésével szerzik be az anyag- és energiatakarékos gépe­ket mintegy 120 millió forint értékben. Utóvizsga nincs Gúlákba rakott fegyverek. Csattanásuk a kövezeten. 1945 május 9., Berlin, Alexan­derplatz. Fásult, kiürült tekintetek. Egy-egy arc akár egy- egy elsivatagosodó táj a szemek szárazon hallgató kútjaival. Túl győzelmeken és vereségeken: egyelőre csak a lassú ocsúdás még lidércnyomásos kábulata. Valaminek vége van. Valami talán befejeződött. Nem tudni még, hogy mi min­den fejeződött be, és mi minden vette kezdetét. Ha befejező­dött, ha kezdetét vette... A sokunk számára már csak filmkockák alapján ismerős kép a béke első napját jelenti Európában. A gúlák, az egymáson csörrenő fegyverek látványa juttat eszembe egy talán nem is ideillő másikat. Az árvízi tragédia képét. Hogyan zsúfol össze vaddisznót és őzet, vadmacskát és fácánt egy-egy zsombékra a félelem. Erről egy sárközi ismerősöm mesélt a hűvös könyvtárszobában, amikor oda- kinn forró kánikula volt, s miért is került volna szóba a kihűlő csövű géppisztolyok csendje? Mécjis, mintha a félelmeknek közös gyökerei is lennének. Talán tanulnunk kellene az állatoktól, önmagunknak és egymásnak is bevallva, hogy egymásra acsarkodó ösztö­neinket csak a félelem, a pusztulás réme fékezi? Hiszem, hogy ez így nem igaz. Tudom, tudjuk hogy a törvény - ter­mészeti és társadalmi - nem szánhat ilyen szerepet az ag­ressziónak. Azért sem, mert ennek az életben maradás, de egymásrautaltságunk, közös boldogulásunk logikája is el­lentmond. Akár a fegyverek jövőnkre vetülő árnyékát, akár a puszta fenyegetettség állati-emberi rémületét nézem - a méltó, nembeli képességeink szerinti élet a tét. És ha más választás nem marad, még akkor is: a méltó halál. Ősi igé­nyét a méltó elmúlásra még a sebzett vad is illő félrevonu- lással példázza. S erre az általunk értelmesnek nevezett életre-halálra - vagy legalább az esélyére - csak a természetet és a társa­dalmakat sem háborító béke lehet a garancia. Milyenek a reményeink Helsinki, Reykjavik és az SDI- program után? A közelgő újabb csúcstalálkozó előtt? A Szovjetunió lépései'növelik-e az esélyét annak, hogy a telje­sebb békéhez ne csak szavakban, hanem társadalmi, nem­zetközi tartalmaiban is közelebb jussunk? Mekkora esélyt adjunk a továbbélésre azoknak a millióknak, akiket a fegy­vergyártásra kidobott összegekkel, energiával meg lehetne menteni? Az őszinte, de hatástalan ballasztok helyett a társadalmi akaratnyilvánítás, a közmegegyezés növekvő térnyerésére van szükség ahhoz, hogy önmagunkkal is békében éljünk. Politikai hatású tényezővé csak apró lépések, az emberi szándékok, vágyak és érdekek közvetítésével válik. A társa­dalmak belső békéje, szabadsága a feltétele a nemzetközi kapcsolatoknak is. Hogy a nemzetgazdaságok a lét, és így részben a béke feltételeit újratermelő munka, és a kultúra révén találkozzanak egymással. Hogy fokozatosan meg­szűnjön a gazdasági kapcsolatok politikai és stratégiai alá­rendeltsége. Hogy egy-egy társadalom embert szolgáló tö­rekvéseivel, értékeivel találjon utat más nemzetekhez, anél­kül, hogy saját útját, sorsának autonóm formálását feladná. Hogy a nemzetközi feladatok közt a környezet, a természet védelme a súlyát megillető helyre kerüljön. Hogy a világ­szerte folyó tudományos kutatások 40 százaléka ne a hadi­ipart szolgálja. Hogy Földünkön, ezen az élet határtalan szolgálatára is alkalmas kék bolygón, ne haljon naponta éhen negyvenezer kisgyerek. Emlékezzünk, de ne a félelemre. Európában már csak volt, amikor a rádió híradásaiból megtudtuk, hogy két Európától távoli városban ismét történt valami. Ismét valami iszonyú dolog. Hogy Földre zuhan a Nap és majdan megszületnek a hamu gyermekei, a stron- ciumesőben fogantak - ez talán még Auschwitz után is sok volt a képzeletnek. Aztán mégis reménykedni kezdtünk, hogy talán a történelemben először szenvedett megsemmi­sítő vereséget a győzelem. A pusztuláson vett győzelem - biztattuk egymást - végleg legyőzetett. Múló időre elhitettük magunkkal; ha az érvek kevesek is, ha csatáikat a politika színtereirr is vívják - azért marad mentség. Egyetemes bé­kére kényszerít bennünket a tanulságoktól épp ilyen egye­temessé növő életösztön. Mégis, éppen az összebújó állatok látványa figyelmeztet, hogy az életösztön kevés. A békehónap Tolna megyei és országos eseményeit üd­vözölve se ezt, se 1945. május 9-ét ne feledjük. Újabb tanu­lás, utóvizsga nincs. BÓKA RÓBERT Csankó Attila köszönti a véradókat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents