Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-02 / 103. szám
4 népújság 1988. május 2. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Szabályos volt-e az eljárás? Egy nagymányoki olvasó kérdezte: Miért kell a nagymányoki tanácsházán megrendezett csoportos személyi igazolványok cseréjéhez szükséges fényképek elkészítéséért 44 forintot vinni, egy olyan településen, ahol a szövetkezeti fényképész műterme, mintegy kőhajításnyira van a helyi tanácsházától? Nagymányoki Nagyközségi Közös Tanács elnöke, Teleki István válaszolt:- A vizsgálat során az ügyben megkértem a Tolna Megyei Tanács V. B. ipari osztályának állásfoglalását, melyből egyértelműen kiderült, hogy a fényképész szabálytalanul járt el az árképzés során, mivel jogtalanul sürgősségi felárat számolt fel. Ezen túlmenően a megrendelővel közölni kellett volna, hogy a negyedik kép csak a megrendelő külön igénye szerint kerül elkészítésre. Miért nem szeletelik föl a szalámit? Egy olvasónk - aki kérte, hogy nevét lapunkban ne közöljük - azt kérdezte, hogy köteles-e a kereskedelem dolgozója a nagy fonott kalácsot félbevágni, ha van kicsi is. Ugyanis a paksi 10-es számú ABCben nem vágják el. A másik kérdése pedig az volt: miért nem szeletelik a fokhagymás szalámit? A levelet a Paks és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatósági elnökének, Rauth Jánosnak továbbítottuk, aki a következőket válaszolta:- A fonott kalács értékesítésével kapcsolatosan olyan gyakorlat van az egységben, hogy addig, amíg a kicsi kaláccsal rendelkeznek, a nagy fonott kalácsot nem vágják ketté. Amikor választék nincs, akkor az ilyen kívánságnak mindig eleget tettek. Itt szeretném megjegyezni, hogy ezzel mi is egyetértünk - mert magas a leírások száma, összege, mely az ilyen termékekből tevődik ki. A fokhagymás szalámi szeletelését a vásárló kérésére eddig is elvégezték - ezt bizonyította a kivizsgálás során megtartott próbavásárlás eredménye is. Az egységvezető szerint előfordult olyan eset is, hogy az említett felvágottat azért nem tudták szeletelni, mert töltése laza volt, szeleteléskor szétesett. El kell azonban mondani, hogy dolgozóink többsége becsületes, munkáját szerető ember. Ezért szeretnénk, ha az elkövetkezendő időben bármilyen sérelem, panasz esetén a műszak vezetőjét azonnal értesítené, hogy a hiányosságot ott helyben le tudnák rendezni. Mikor fizet a tanács? Dr. Rappai Józsefné szekszárdi olvasónk elmondta, hogy Bottyán- hegyen övárkot építettek még az elmúlt évben. Ehhez az ott lévő szőlőkből egy bizonyos részt kisajátítottak, melyhez a tulajdonosok is hozzájárultak. Azt az ígéretet kapták, amint elkészülnek az építkezéssel, azonnal fizetnek. Az út az elmúlt év novemberében elkészült, azóta már többen is jelentkeztek a pénzért az igazgatási osztályon, de senki nem állt velük szóba. Azt kérdezte, hogy mikor fognak fizetni? Szekszárd Város Tanácsa elnöke, Kovács János válaszolt a kérdésre:- Az elmúlt évben a tanácsnak lehetősége nyílt arra, hogy a kizárólag 1987-ben meglévő pénzügyi fedezet és kivitelezői kapacitás fel- használásával a Bottyán-hegyi övárkot megépítse. Az építkezés befejezte után - a kisajátítási eljárás lefolytatása, az ingatlannyilvántartás megfelelő módosítása érdekében a műszaki dokumentáció elkészítésével megbíztuk a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalatot. A tervek elkészülte után, de a második negyedévben mindenképpen lefolytatjuk a kisajátítási eljárást és az érintett tulajdonosok megfelelő kártalanítást kapnak. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK Az árszabályozásról szóló korábbi jogszabályt módosítja a Minisztertanács 24/ 1988. (IV. 8.) MT számú rendeleté, amelyből kiemelendőnek tartjuk, hogy helyi árhatóság a megyei tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szervén kívül a községi, nagyközségi, a városi tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve is, de árellenőrzési feladatot - külön jogszabály alapján - árhatósági hatáskörrel nem rendelkező szerv is elláthat, ez utóbbi azonban az árellenőrzés eredményétől függően esetleg szükséges intézkedéseket saját hatáskörében nem teheti meg, arra az illetékes árhatóság részére javaslatot kell tennie. Kihangsúlyozandó a módosító jogszabálynak az a rendelkezése is, amely szerint az ármegállapításnak visszaható hatálya nem lehet. Rendelkezett a Minisztertanács a belügyminiszter, a kereskedelmi miniszter, a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter, valamint az Országos Árhivatal elnökének feladatáról és hatásköréről, s e körben csupán tájékoztatásul említjük meg, hogy a belügyminiszter pl. közreműködik a tanácsoknak az irányításában, tevékenységük törvényességi felügyeletében, figyelemmel kíséri a megyei tanács végrehajtó bizottságának működését, rendszeresen és átfogóan ellenőrzi tevékenységét, irányítja az igazgatási, szakigazgatási tevékenységet, figyelemmel kíséri az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvénynek, illetőleg az államigazgatási jogalkalmazás jogpolitikai elveinek érvényesülését, a belügyminiszter szervezi a tanácsi tisztségviselők képzését, továbbképzését, közreműködik a tanácsi dolgozók képesítési feltételeinek megállapításában stb. A Minisztertanács említett rendeletéi a Magyar Közlöny idei 12. számában jelentek meg és kihirdetésük napján - 1988. április 8-án - hatályba léptek. A súlyos testi fogyatékos személyek jövedelemadójával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló tájékoztató jelent meg a Szociális és Egészségügyi Közlöny f. évi 2. számában s abból itt csupán ennyit idézünk: „A súlyos testi fogyatékos személyek adókedvezményével kapcsolatos eljárásban különösen fontos, hogy az elbírálás egyszerű, tapintatos és felesleges utánjárás nélküli legyen.” Megjegyzendő még, hogy az Országos Orvosszakértői Intézet bizottsága által megállapított legalább 67%-ban csökkent munkaképességű és rokkantsági nyugdíjban nem részesülő magánszemélyek - a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény 19. §-ának (3) bekezdése értelmében - a jövedelem- adó szempontjából nyugdíjasnak minősülnek. Az Ipari Közlöny idei 3. számában törvényességi felügyeleti tájékoztató jelent meg a választott igazgatóra vonatkozó munkáltatói jogok gyakorlásáról. A tájékoztató eligazítást ad - többek között - abban a tekintetben, hogy mely munkáltatói jogokat gyakorolja a vállalati tanács, s melyeket annak elnöke, meghatározza azt is, hogy az ott felsorolt munkáltatói jogok nem ruházhatók át, illetve hogy az átruházható munkáltatói jogoknak a testület és a vállalati tanács közötti megoszlását a szervezeti és működési szabályzatban kell meghatározni, ennek során pedig a munkáltatói jog súlyát, alkalmazásának gyakoriságát és költségkihatását célszerű figyelembe venni. Idézendőnek tartjuk a tájékoztatóból, hogy: „Magasabb vezető állású dolgozó részére kiküldetési költségátalányt (napi- díj, szállásköltség, saját gépjárműhasználat) megállapítani nem lehet. A magasabb vezető állású dolgozó részére a belföldi hivatalos kiküldetéssel kapcsolatos költségeket csak esetenként lehet engedélyezni és elszámolni.” DR DEÁK KONRÁD Dédapáink víg kedélye Néha úgy vagyunk a régi történetekkel, hogy némelyiket akár mostanság is megírhatták volna. Nyolcvanöt éve, 1903. május 21-én adta közre a Tolnamegyei Közlöny azt a régi esetet, amelyet akkoriban - ki tudja miért? - aktuálisnak érzett: „Az egyik királyról mesélik, hogy egyszer váratlanul meglátogatta a börtönöket. Kihallgatott vagy százötven rabot, akik mind az ártatlanságuk mellett esküdöz- tek. Csupán egy parasztember akadt, aki alázatosan beismerte, hogy bűnös, mert fejszét fogott az adóvégrehajtóra. A király nagy haragra lobbant, összeránczolta homlokát s ilyen korholó szavakra fakadt: - Ejnye, te akasztófára való gézengúz, te! Nem takarodsz ki mindjárt a börtönből?! Mit keressz ennyi becsületes ember közt? És kikergette a parasztot!”. Persze, nehogy valaki is célzásnak érezhesse, sebtiben idézzünk meg egy jellegzetes esetet a félreértésre a fenti lap 1901. május. 16-i negyediKoldaláról, Sajátságos bevezetés címmel. „Védő: - Esküdt uraim! Önök közül egyik ugyan ostobább a másiknál, de... Elnök: - Ügyvéd úr, óvakodjék ilyen beszédtől! Védő: - Esküdt uraim! Önök közül egyik ugyan ostobább a másiknál, de mégis egy ku- picza pálinkát akarok önökkel inni. Amint az első pör irataiban olvashatják, e szavakkal lépett be a vádlott Kőrősiné korcsmájába...”. Olyan is előfordul, amikor a félreértés hirtelen bizalmat és őszinteséget szül, amint arra példa a Szekszárd Vidéke 1890. május 1-i számából a következő história: „Beállít Krammer Vilmos könyv- kereskedésébe két sárközi menyecske, az egyik fiatal, a másik már törődött öre- gecske. Földrajzot kérnek, s a 30 kraj- czárt sokallják érte és alkusznak. Krammer megmagyarázza nekik, hogy a könyvnek szabott ára van, nem lehet rá alkudni, s így csak kifizeti az öregebbik, de tévedésből 2 húsz és egy 10 krajczá- rost ad oda 30 krajczár helyett. Krammer az egyik 20 krajczárost visszaadja nekik, ami az öregebbiket annyira meghatotta, hogy elkezdi: „édös uram, látom, hogy ki- gyelmed böcsületes embör vóna, nagy bajom van nekem, talán segíthetne rajta. Nagy beteg voltam s a testvérem 130 forintot kért akkor tőlem, azt hitte, hogy már nem gyógyulok föl többet, de bíz én, hála istennek, meggyógyultam; s most az az élhetetlen gazember eltagadja, hogy adtam neki 130 forintot. Nem tudom, mit csináljak vele? Édös uram, azt hallottam, hogy Szekszárdon igen olcsón akasztanak, ha nem kerülne sokba, egy pár forintot rászánnék, hogy azt a gazembert felakasszák!” Nem tudom, hogyan állunk ezzel a kérdéssel manapság, de az jellemző, hogy ez a művelet mi mindenre nem volt alkalmas hajdanán, legalábbis az előbbi újság 1897. május 22-i száma szerint. „A Baranya megyei Vasas községben az a rossz szokás dívik, hogy holdvilágos éjeken a szegényebb sorsú emberek az erdőbe mennek és az ott található levágott fát tisztességesen megdézsmálják. Két héttel ezelőtt, amikoris ilyen holdvilágos éjszakák voltak, a községi erdőör beleunt abba, hogy éjjelenkint lesse a falopókat. Egyet gondolt! A faluhoz legközelebb lévő farakás melleti fára egy olyan madárijesztő féle bubát felakasztott, azután, mint aki jól végezte dolgát, otthon gond nélkül aludt. A faorzók csakugyan kimentek az erdő felé, de amint a fán lógó emberfélét meglátták, úgy megijedtek, hogy lóhalálával siettek vissza, nem mertek a fához nyúlni. A faluban reggel elterjedt a hír, hogy az erdőben egy ember felakasztotta magát, sőt, mi több, némelyek már azt is tudták, ki az az akasztott. Az elöljáróság is értesült a dolgokról, s már útnak indultak, hogy megnézzék, ki az a felakasztott egyén. Az erdőőr azonban figyelmeztette az elöljáró uraimékat, hogy ne fáradjanak az erdőbe, mert ott csak az ő általa felakasztott buba lóg egy fán, mellyel a falopókat elriasztotta. A Baranya megyei azt szokta mondani: Hát mire való az ész?”-Valljuk be, májusban azért inkább az a jellemző, hogy a mégoly tiszta ész is megzavarodik. Az sem mindegy azonban, mitől és mennyire, legalábbis erre utal a Tolnamegyei Közlöny 1900. évi 23. számában megjelent Parfüm és jellem című közlemény. „Egy amerikai ember mondta: Mondd meg, mi a kedves illatod s megmondom, ki vagy. Akár igaz ez a mondás, akár nem, annyi bizonyos, hogy újabban, miként az arcvonásokból, az írásból, a kedves illatából igyekeznek az ember jellemére következtetni. Egy amerikai szakértő négy csoportra osztja az illat-jellemeket. Fehér rózsa, celtis, chipre, eau d’Espagne és patsuli: nehéz illat, aki ezeket szereti, kellemetlen ember, szentimentális, fecsegő, érzéki, testileg, szellemileg egyaránt lusta. Aki a mosusz-illa- tot szereti, brutális. Az ibolya illat a szerény emberek kedvencze, a kölnivizet legtöbbnyire a tiszta jellemű, nagykép- zettségü és éles eszű emberek szeretik. A corolopsis a szeszélyes jellemek kedvencze: »végzetes hibát követ el minden férfi, midőn oly nőt vezet oltárhoz, aki a corolopsist szereti« - ezt mondja az amerikai s természetesen ő is felel érte.” Azt az idő távolából bajos tudni, hogy a nyolc évvel későbbi, a Közérdek 1908. május 2-i számában szereplő Világnyelv című történet amerikai főhőse milyen parfümöt használt, de arra jó fényt vet, hogy az illaton kívül még számos csábító körülmény is ösztönözhet a helyes pár- választásban: Hogy kaphatta meg a herceg olyan hamar azt az angol leányt, mikor ő csak németül tud, az asszony meg csak angolul? - A herceg az ősfáját, a leány meg a csekkönyvét mutatta meg...”. S ha végre megköttetett a hőn ójatott frigy, akkor már nemcsak boldognak szabad benne lenni, hanem lehet minősíteni is, ahogy például a Bonyhád és Vidéke tette 1907. május 26-i számában. „Mi a házasság? Az orvos véleménye szerint: váltóláz, mely forró hévvel kezdődik és fagyosra változik. A vegyész véleménye szerint: egyszerű vegyrokonság. A jogász szerint: egyszerű szerződés. A kereskedő véleménye: rizikóra csinált üzlet, mely be is válhat és csődöt is mondhat. Az író szerint: regény, mely néha több kiadást is megér. Az énekes véleménye szerint: duett, amelyben az egyik fél hamisan énekel. A színigazgató szemében: bérlet, valamelyik fél hűtlensége esetén pedig fölmondott bérlet. A színész úgy látja: tragikomédia, amelyet a közönség mindig megtapsol. A muzsikus véleménye szerint: hangverseny, amelyben részt vesz egy banda rossz gyerek, de amelyben a szerelmet elhegedülte Szent Dávid, a szomszédok pedig verik hozzá a dobot. A katona úgy tartja: hadjárat, amely hol hét, hol harmincéves háborúra változik.” A házasságnak, ahogy az előbbiekben a zenész vélte, kísérője egy banda rossz gyerek. Ha van gyerek, akkor szája is van, ami régen is, ma is kedvelt műfajt, a gyerekszáj-történetet mondja. íme egy a Tolnamegyei Közlöny 1901. május 16-i negyedik oldaláról: „A kis Ilka: - Mikor van a születésnapod? Mama: - Július 3- án, gyermekem. Ilka: - És a papáé? Mama: - Ugyanazon a napon. Ilka: - Akkor hát ti ikrek vagytok, ugyebár mama?". DR. TÖTTÖS GÁBOR „Mátkapár” (Pogány Willy rajza)
