Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-05 / 106. szám

1988. május 5.' tolna \ _ IRiÉPÜJSAG 5 Negyven: - és még több év... fi a Dunántúli Napló jubileuma u ■Is Wmsm^SmS Az 1988-as év első napján Bara­nya megyének 434 ezer lakosa volt, akik 296 településen éltek. Kereken 60 százalékuk az öt városban: Pé­csett, Komlón, Mohácson, Siklóson és Szigetváron. A falvak több mint kétharmadának lélekszáma 500 alatti. Laptársunknak, a Dunántúli Naplónak ennyi helyen kell az olva­sók igényeit kielégítenie. A Vasár­napi Dunántúli Napló sok ezer pél­dánya eljut még Szekszárdra, Paks- ra, Bajára, Kaposvárra, Nagykani­zsára, Zalaegerszegre és szezon­ban a déli Balaton-partra is. A legtá­volabbi olvasó dr. Györkő-Györkői Sándor dermatológus orvos, aki a lepra gyógyításában elért eredmé­nyeiért lett a Máltai Lovagrend tag­ja. Ö a Kanári-szigeteken él... Április 24-én múlt negyven éve, hogy megjelent szomszéd megyénk napilap­jának első száma. Aki azonban a maiakat kezébe veszi, az a negyvenötödik évfo­lyam jelzésével találkozhat az első olda­lon. Ez természetesen nem számolási hi­ba, hanem azt jelenti, hogy a Dunántúli Napló a közvetlen elődök jogfolytonos utódjának tekinti magát. Ezek az elődök nem éltek ugyan sokáig, de azért kétség­telenül voltak. Alig szabadult fel ugyanis Baranya megye, amikor 1944. december 17-én máris megjelent a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front lapja, a kommu­nisták, szociáldemokraták és kisgazdák szerkesztette Új Dunántúl. Ez később, az élesedő pártharcok idején, többfelé bomlott és lett Új Dunántúl, Dunántúli Népszava, Független Nép, sőt 1947-ben már volt Pécsi Hétfő is. A Dunántúli Napló létrejöttének oka és indoka az első szám első oldalán olvas­ható, amikor is egy fővárosi tudósítás cí­me előre vetíti a legközelebbi jövő - pon­tosabban 1948. június 12. - változásait: „Hat budapesti üzemben egyesültek a munkáspártok szervezetei.” A história A fenti szó nagy kezdőbetűvel írva egy ismert folyóiratot jelöl, közelebbről azon­ban egész egyszerűen csak a történel­met. A - tényleges - Dunántúli Napló születésének esztendejében, 1948-ban, 100 mai Tolna megyei közül 57 még a vi­lágon se volt. így ez az év számukra szinte beláthatatlan távolságban lévőnek tűnhet, visszavonhatatlanul történelem. Azoknak, akik e sorok írójával együtt ak­kor már újságolvasók, sőt választópolgá­rok voltak, mindez személyes emlék. Mindkét korcsoport kedvéért idézzünk fel néhány mozzanatot az 1948-as év emlékeiből:- Petru Gorza baráti látogatást tett Bu­dapesten. - Rákosi csepeli beszédében megígérte, hogy a következő év végéig minden hadifogoly hazatér. (Ez egyéb­ként nem történt meg.) - Február 13-án megkötötték a magyar-szovjet barátsá­gi, együttműködési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződést. - Megünnepel­tük a szabadságharc 100 éves jubileu­mát és kiosztották az első Kossuth-dlja- kat. - Megalakult a KISZ őse, a MINSZ (Magyar Ifjúsági Népi Szövetség). - Ápri­lisban államosították a 100 dolgozónál többet foglalkoztató ipari üzemeket, jú­niusban az egyházi iskolákat. - Külföldre távozott két miniszter; kivégezték a le­mondott köztársasági elnök, Tildy Zoltán vejét; letartóztatták Mindszenty bíborost; megalakult az Államvédelmi Hatóság és Rákosi augusztus 20-i kecskeméti be­széde után elkezdődött a termelőszövet­kezetek erőteljes és erőltetett szervezé­se. - Június 27-i határozatával a Komin- form elítélte Titót. Mindezek jó részéről már szomszéd megyénk új lapja is hírt adott. Példányszámok Egyetlen újság szerkesztőinek és munkatársainak se közömbös, hogy írá­saik naponta hány példányban jelennek meg. A Dunántúli Napló ma Baranya min­den negyedik lakosához eljut. (A miénk egyelőre még csak minden hatodikhoz.) Nincs értelme az emelkedés számait évenként követni. Ha részleteiben itt-ott volt is visszaesés, hosszú távon a trend­vonal egyenesen vezet fölfelé: 1948: 20000 példány 1958: 36 000 példány 1968: 64 300 példány 1978: 90498 példány 1988: 108000 példány napi átlagban, amihez korábban még a lap hétfői változatának számai, 1984 óta pedig a Vasárnapi Dunántúli Napló csat­lakozik. Utóbbi a kezdeti 32 813-ról az esetenkénti 57 000 példányig jutott. Az olvasó valószínűleg nem rajong kü­lönösebben a számokért. Eredeti elkép­zelésünk szerint fényképpel gondoltuk érzékeltetni az arányokat. Naiv módon úgy képzelve, hogy az ottani archívum­ban pihenő bekötött évfolyamokból tor­nyot építünk, melléje állítunk egy csinos kolleginát és mindezt megörökítjük. Az elképzelés, nem megfelelő kollegina hiá­nyában mondott csődöt, hanem mert ke­vés volt hozzá a hely. Meg talán a vállal­kozó kedvünk is három, egyenként 5-5 méteres, könyvtorony emeléséhez... írók és újságírók A magyar irodalom- és sajtótörténe­lemnek van egy sajátossága. Szinte vala­mennyi nagy írónk kötődött valamilyen úton-módon és fokon az újságíráshoz. Ez a fok olykor nagyon magas volt, mint például Kemény Zsigmond, Eötvös Jó­zsef, Mikszáth Kálmán, Ady Endre és még sokak esetében. Ugyanakkor az ér- tékes írói munka soha nem jelentett ga­ranciát arra, hogy mívelői újságírókként is beválnak. Ami persze fordítva is igaz, hisz sokan ráfizettek már arra, hogy jó új­ságírókként az írói mesterség marsall- botját is tarsolyukban érezték: - vélték. A Dunántúli Napló negyven esztendeje során sokan megfordultak itt - és mentek tovább -, akik az előző kategóriába tar­toznak. Lázár Ervin, Bertha Bulcsú, Halla­nia Erzsébet, Thiery Árpád országosan ismert nevét akár kapásból is lehetne idézni. Ugyanígy olyan újságírókat, mint a mostanában Párizsból jelentkező Ónody György, a „sportos” Lázár Lajos, Tenkely Miklós, Kocsor Tamás a Képes 7-től, Szúnyog Szabolcs a Népszavától, Kónya József a Népszabadságtól, vagy Bocz József, a volt főszerkesztő, aki in­nen a Magyar Rádió elnökhelyettesi funkciójába került, most pedig a Lapki­adói Egyesülést vezeti. Említhetnénk azonban szinte az egész pécsi tv-stúdió alapító stábját Békés Sándorral az élen és a maguk helyén elismerést aratóan dolgozó kollégáinkat szinte az ország egész területén. Az egészségtelen túlcentralizálás ellen ebben a szerkesztőségben jó időben igyekeztek tenni valamit. Szakmai bel- ügynek is mondhatnánk, de mert az új­ságíró közügyekért dolgozik, így koránt­sem az, hogy a 70-es években a Dunán­túli Naplónál megkezdett stúdióképzés jóvoltából legalább 50 (de inkább több) olyan valaki került az ország legkülönbö­zőbb lapjaihoz, aki a puszta érdeklődés­nél mélyebb kötődést árult el - a kedves olvasó számára többnyire kissé rejtélyes - szakmánk iránt. A mi lapunkat és a szomszéd megyebelit ilyesfajta szemé­lyes kötődések is egymáshoz fűzik. Gyu- ricza Mihály jelenleg Moszkvában to­vábbtanuló kollégánk is a Dunántúli Nap­ló stúdiójában kötött végérvényesnek tű­nő, örök barátságot az újságírással... Jó szomszédok Kaptunk Pécsről kollégákat és adtunk is. Immár nyugdíjas volt főszerkesztő-he­lyettesünk, Szalai János onnan érkezett és megyéjébe költözött vissza. A már em­lített Ónody György és Kónya József vi­szont valamikor nálunk dolgozott. Kap­csolataink azonban sokkal régebbiek és valóban „történelmiek”. Lapunk archívu­mának egyik féltett ereklyéje az a kötet, melyben legkorábbi lapszámainkat, azaz pontosabban oldalainkat őrizzük. Ekkor Tolna - amiként azt egy fényképünk is bi­zonyítja - még csak a baranyai lap utolsó oldalát jelentette és egyben bizonyítékát „dunántúliságának”. Az ilyesmit szak­nyelven „mutációnak” hívják. A Dunántúli Naplónak napjainkban is van mutációja, persze terjedelmesebb változatban és a helyszínen szerkesztve, Mohácson. Az­óta „kinőttük magunkat” és szakmai kap­csolataink egészen más formát öltöttek. Most a pécsiek számára az itteni nyomda az egyik biztonsági tartalék, melynek át kell vennie az ottani szerepét, ha ott le­sújtana a nyomdai géphiba nemezise... A pécsi szerkesztőséget könnyű meg­találni. Ha valaki a Széchenyi térről egye­nesen indul a Tettyére, akkor mielőtt keresztezné az új közúti alagút vonalát, bal kézre pillanthatja meg a lap nevét nagy betűkkel őrző épületet. Alighanem ez az egyetlen szerkesztő­ség Magyarországon, melynek saját vár­fala is van. Ugyanis az udvar felőli részt az egykori pécsi vár fala határolja, tehát 40 ottani kollégánk történelmi környezet­ben írja a mindennapok történelmét. Az újságíró ugyanis a mának ír tegnapi té­nyekről és általában örül, ha holnap, vagy holnapután még emlékeznek sorai­ra. Ami nem jelenti azt, mintha nem töre­kedne történelmi hűségre, a valóság le­hető leghívebb megörökítésére. A historikusok az ilyesmiért már több­nyire 40 év múltán is hálásak. Szolgáljon bizonyságul egy kis egybevetés a Du­nántúli Napló első számából és abból, amelyikben önön jubileumukat ünnepel­ték... '** vá!a$?|egyzék az angol kormányt® **'«» külpolitika célja 'ik megteremtesz­Amikor még együtt jelentünk meg... A lap idei és első május 1-jei száma Tegnap és ma Külpolitikai hírcsokor: 1948: A 40 órás munkahét bevezetését követelik az olasz dolgozók - Megoldódik a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzete 1988:-Szovjet-amerikai közös közle­mény - Békés célú kísérleti atomrobban­tás Szemipalatyinszkban Belpolitikai hírcsokor: 1948: Narancs- és citromligeteket ültetnek a Dráva men­tén - Megszűnnek a tanítóképzők 1988: A nyugdíjba vonuló Orbán István rendőr vezérőrnagy köszöntése - OTP- Penta Tours üdülőfalu nyílik az Adriánál Közellátási hírek. 1948: A kenyérje­gyek beváltási rendje - Április 27. után a zsírjegyeket beváltani nem lehet 1988: Százmilliós fejlesztések Bara­nyában. Húsipari beruházások - Fla- mand mester irányítja az új gépsor összeállítását Hirdetés: 1948: Nős ember bármilyen munkát vállal - Villa fenn 3, lenn 2 parket­tás szobával, nagy kerttel 32 ezerért eladó 1988: Aki igazán csinos akar lenni, hozzánk jöjjön ruhát venni! Női nappa bőrdzseki 14 600 Ft-ért - A Mecseki Ércbányászati V. hegesztőket, karban­tartó lakatosokat, villanyszerelőket ke­res. És holnap...? Ez az írás többé-kevésbé jubileumi kö­szöntőnek is szánatott, noha szerzője meglehetősen hosszú pályafutása során ilyesmit még sosem irt. Gyanítja azon­ban, hogy ehhez óhatatlanul szükséges némi jókívánság is. Jókat kívánni természetesen könnyű, hisz nem kell a jövőtől többet kérni má­soknak, mint amennyit önmagunknak is szívesen vennénk. Tehát munkakedvet, ehhez megfelelő lehetőségeket, újság­írókról lévén szó: témákat és a témák iránt érdeklődő olvasókat. Kis országunk furcsa sajátosságai közé tartozik, hogy nem túlságosan tág határaink között né­ha meglepő távolság tud elválasztani embert az embertől, kollégát kollégától, sőt - ami ha előfordul, igazán nagy baj - olvasót is újságírótól. A pécsieknek sok olvasójuk van a mi megyénkben, nekünk bizonyára keve­sebb „odaát”. Ami azonban nem lehet gátja annak, hogy az eddigieknél (is) sű­rűbben cseréljük ki a tapasztalatainkat és alaposabban készítsük elő azoknak a munkáját, akik majd tíz, vagy ötven év múlva szánják el magukat hasonló visz- szapillantásra. A megfelelő jubileum a mi lapunk ese­tében mindig két évvel később lesz... * Az oldal összeállításában laptársunk szerkesztőségéből segítségünkre volt Báling József és Kozma Ferenc kollé­gánk. Felhasználtuk a KSH Baranya Me­gyei Igazgatóságán Horváth Csabáné tá­jékoztatási osztályvezető szívességéből kapott adatokat. IRTA: ORDAS IVAN FÉNYKÉPEZTE: CZAKÓ SÁNDOR A szerkesztőség székháza Bódé László tervezőszerkesztő a május 3-i számon dolgozik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents