Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-28 / 127. szám

Kovács Bertalan és V. Horváth Mária a gyermekkorról- A szekszárdi 4. Számú Általános Iskola 6.9 osztályába jársz. Ez matematika tágozatos osztály, amit úgy is szoktak emlegetni, hogy „elit osztály”. Sokan a manapság rosszalló kifejezést, azaz az előkelőt értik alatta.- Pedig szerintem inkább válogatottat jelent, ami igaz is. Mert negyedikben válogatták ki a legjobb képességű gyerekeket, akik érdeklődtek a matematika iránt. Nagyon örültem, hogy engem is felvettek ebbe az osztályba.

I- Nem sajnáltad, hogy ezáltal elszakadtál azoktól a társaidtól, akikkel négy éven keresztül egy osztályba jártál? Akik között esetleg több barátod is volt? v- Igaziból nem szakadtunk el egymástól, mert ugyanabba a suliba járunk, rendszeresen együtt focizunk, találkozunk a szakkörökben, együtt megyünk a táborba. Tehát vannak közöttük is barátaim.

I- Szerinted mit jelent a barát? Mit jelent barátnak lenni?- Azok a gyerekek abarátaim, akikkel megbeszélhetem az ügyeimet, akik előtt nincsenek titkaim, s akikkel hasonló az érdeklődési körünk.

I- Milyen titkokról van szó? Persze, nem a konkrét titkaidat akarom kiszedni belőled, hanem szívesen hallanék példát...- Ne tessék azt gondolni, hogy olyan rettenetesen nagy dolgokról van szó. Persze, ezek a „nem nagy dolgok” azért nekünk, gyerekeknek mégis azok. Szóval például, ha valamelyikünk nem csinálta meg otthon a leckét, akkor reggel nyolc előtt segítünk neki elkészíteni. S erről hallgatunk, mint a sír... Meg azt elfelejtettem az előbb mondani, amikor a barátságról beszéltünk, hogy a barátok között nagyon fontos az őszinteség és a ragaszkodás.

■ - Erre is mondanál példát?- Igen. Amikor elvégeztem az első osztályt, akkor a családunk Szekszárdról Tolnára költözött. Gondolom, hogy ennek anyagi okai is voltak, de a legfontosabb az volt, hogy a mamám ne legyen tovább egyedül. Mert egyedül élt ott a családi házban. A papám már meghalt. Most nagyon jó a maminak, mert mindig vele vagyunk, de ugyanezért nekünk is jó. Nem kell a hétvégeken rohan- gálnunkTolnára. Meg az is jó, hogy a mami sokat segít. Megfőz, takarít, foglalkozik a kistestvérünkkel, Vendellel.

I- S valószínű, ebben a mamád is örömét leli, hiszen ahogyan már beszélgettünk róla, ő a család egyik legfontosabb, legnélkülözhetetlenebb tagja... De eltértünk a témától.- Ja... Szóval, amikor Tolnára költöztünk, azt gondoltam, hogy én akármit megteszek, hogy ide járhassak iskolába, a megszokott osztályba - együtt a barátaimmal. De nem kellett nagy dolgot elkövetnem ezért, mert szóba sem került, hogy átíratnak. Apukám is Szekszárdon dolgozik, a Tolna Megyei Tervező Vállalatnál, úgyhogy együtt jöttünk be kocsival, s mivel napközis voltam negyedikig, együtt is mentünk haza. A reggelek most is így vannak. Délután pedig busszal járok, akkor, amikor végzek a dolgaimmal.

I- Ha nem titkos dolgokról van szó, akkor kérlek, mondd el, hogy milyen elfoglaltságaid vannak.- Négy éve tanulok gitározni, s a vele járó szolfézsórák is délután vannak. A matematika tagozatosok számítástechnikája is ide tartozik, meg a németórák. Az úttörővel kapcsolatos elfoglaltság is rendszeres az iskolán belül, meg tagja vagyok a város- és városkörnyéki úttörőtanácsnak, ami nemrégen alakult.

I- Hatodik osztályos lévén, hogyan kerültél ebbe a tanácsba? Mert az, hogy az iskolai úttörőtanácsnak a tagja vagy, az nem szorul különösebb magyarázatra...- A városiba az iskolai úttörőtanács titkárát kellett küldeni és egy tagot pedig választani. Nálunk több - pontosan három - jelölt volt. A szavazatok alapján esett rám a választás.

Í- Igen, a választás... Milyen érzés volt?- Eléggé izgultam, mert... nem is tudom, miért. Két hetedikest és engem jelöltek. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha engem választanának. Igaz, már a jelölés is rettentően jó dolog volt. Persze, ha nem rám esett volna a gyerekek szavazata, akkor sem borultam volna ki. Csak rossz

lett volna. Persze, ha egy gyerek akar, akkor talál magának más elfoglaltságot. Olyat, ami neki is örömöt szerez, s amivel társainak is jót tesz. Gondolom, így van ezzel a két hetedikes jelölt is.

I- Bertalan! Mit gondolsz, miért kérdeztem a választással kapcsolatos érzéseidre?- Mert érdekli... Vagy azért is, mert a felnőtteknél is több jelölt közül választanak országgyűlési képviselőt.

I - És szerinted ez jó?- Igen. Mert nem biztos, hogy az a gyerek a legalkalmasabb a társait képviselni valahol, akit a tanárok jelölnek ki. Agyerekek ilyen szempontból sokkal jobban ismerik egymást. Meg azt is gondolom, hogy a gyerek - ezzel én is így vagyok - sokkal jobban dolgozik például az úttörőtanácsban, ha a többiek választották meg, mint ha a tanárok nevezték volna ki. Ne tessék azt gondolni, hogy nekem a tanárok szava nem számít, csak amikor a gyerekek nevében kell valahol véleményt mondanom, akkor ők a fontosak, s éppen azért, mert ők kértek meg erre azzal, hogy rám szavaztak.- Már a beszélgetésünk elején eltűnődtem azon, hogy vajon te nem vagy-e „fehér holló” a gyerekek között. Bár erről magammal is vitába szálltam, de mégis... Azon gondolkodom, hogy vajon a tizenkét évesek általában ilyenek, mint te? Érdeklődőek, nyitottak, lelkesek, tájékozottak? S ilyen jól lehet velük beszélgetni?- Azt hiszem, hogy a többséggel igen. Persze, a gyerekek között is vannak másmilyenek. Olyanok akik „cikinek” tartják a beszélgetést. De csak azért, mert nem szoktak még hozzá. Vagy az úttörőben... Vagánykodnak, azt mondják, ha meglátják az egyenruhát, már rosszul is lesznek De tessék elhinni, hogy a legtöbb gyerek nem ilyen, s a „lezserek" is csak megjátsszék magukat. Azt hiszik, hogy így felnéznek rájuk. Pedig nem!

I- Téged nem „cikiztek” még ki azért, mert lelkesen végzed az úttö- römunkát, jól tanulsz, nem beszélsz csúnyán, nem vagy híján a kötelességtudatnak?- Még megjegyzést sem tesznek ezekért. Na, még csak az kellene! Éppen a napokban pró- báztattunk. Szóval azok a gyerekek oldottak meg mindenféle feladatokat, akik most lesznek úttörők. Nagyon ügyesek voltak és nagyon komolyan vették a dolgot. Persze, mi is. Érdekes és izgalmas feladat volt még nekünk, „nagyobbaknak” is.

I- Azért megint csodálkozom, hogy neked mindenre jut időd.- Pont annyi időm van, amennyi kell. A tanuláson, a különórákon kívül németül levelezek is, de azért rendszeresen lejárok focizni a pályára. Legfeljebb kevesebbet csavargók. De ez engem nem bánt, még akkor sem, ha a csavargáson nem csak rosszat értünk. Most úgy érzem, hogy mindig azzal foglalkozom, ami érdekel. S ha így lenne felnőtt koromban is, akkor nagyon boldog lehetnék és remélem, hogy leszek is.

I- A felnőtt kort említetted. Mielőtt arról még beszélgetnénk, szeretném, ha elmondanád, hogy mennyi időd jut a kistestvéreddel foglalkozni.- Hárman vagyunk testvérek. Szilveszter, a bátyám nyolcadikos, ő Tolnán jár iskolába. Az öcsém, Vendel pedig négy és fél éves.

I - Most miért mosolyogsz?- Mert ahogy mondani szokták, Vendi „kislánynak” készült. Érthető a két fiú után. De azt hiszem, hogy így van jól. Nagyon aranyos kisfiú és ő a család központja. Én szoktam hazavinni az óvodából, amikor megérkezek a busszal. S ha van időm, rengeteget játszunk. Focizunk, beszélgetünk, építőkockázunk, tanítom számítógéppel játszani.

I- És amikor belefelejtkeztek a játékba, s hív a kötelesség, a tankönyv...?- Van, hogy odavágom, de aztán rájövök, hogy annak nincs semmi értelme.

I- Tehát akkor beszélgessünk a felnőttekről. Milyennek látsz bennünket?

Mert ha van egy céljuk, amit meg akarnak valósítani azért, hogy azután jobban érezzék magukat, azt megértem. De a folytonos hajtást csak azért, hogy nekik több legyen, mint másnak, azt csúnya dolognak tartom. Meg nem is éri meg... „

■ - Miért?- Mert szinte alig vannak együtt az ilyen családok tagjai. A legtöbb gyerek az üres lakásba megy haza. Átöltözik, ha átöltözik, és máris indul csatangolni. Azt akarom mondani, hogy nagyon jó dolog, ha a családok együtt élhetnek a nagyszülőkkel. Ezt magamról tudom. Egészen más a hangulatom, hogy tudom: vár a mami. Van, akinek nyomban elmondhatom, hogy milyen öröm, vagy bánat ért. És anyunak is nagyon jó és mindannyiunknak.

I- Van, aki azt mondja, ha három generáció él együtt, nagyobb a család tagjai között a súrlódási felület.- Nem nagyobb, mint ahol a szülők és a gyerekek élnek csak együtt. Sőt. A nagymama, vagy a nagypapa gyakran láthatatlanul is megold problémákat. Szó nélkül. Erről beszélgettünk már a barátaimmal is.

I- Miről szoktatok még elmélyül- ten beszélgetni?- Sportról, zenéről, az iskoláról, egy-egy jó könyvről. Egyébként olvasni is szeretek. Moziba viszont nem járok. Csak nagyon ritkán.

I- Azért kanyarodjunk vissza még egy kicsit a pénzhez. Milyen a te anyagi helyzeted?- Havonta ötven forint zsebpénzt kapok. Az iskolai felszerelést, vagy annak a pótlását a szüleim veszik meg. Az ötvenesből jégkrémet, fagyit veszek. Kijövök belőle. Ha pedig valami nagyobb dolgot szeretnék, akkor gyűjtöm a rávalót. Ösz- szerakom a születésnapra, vagy más ünnepre kapott pénzt, meg...

■ - Meg?- Meg például csigát gyűjtöttünk legutóbb Szilveszterrel. Kaptunk 760 forintot. Igaz, apu is segített. De nem fogadta el a neki járó részt. Vettünk neki egy sört.

I- Ez tényleg nagyon kedves. De váltsunk témát. „Tanuljunk” is egy kicsit. Bár tudom, hogy az neked nem esik nehezedre, mert jó tanuló vagy. Mint mondtad, két négyesed volt félévkor. Miből?- Az egyik rajzból, a másik, sajnos, matematikából. Sajnos, nem jött össze a dolog, s ez bántott is. És az a legnagyobb gond, hogy most megint négyötödre állok. Nagyon remélem, hogy még sikerül kijavítani. A rosszabb jegy akkor bánt, ha valamilyen balszerencse miatt csúszik be. Például, ha nem tudok rájönni a megoldásra. Ha azért kapok rossz osztályzatot, mert nem készültem, akkor más a helyzet.

I- Nem szégyenled a társaid előtt, hogy bánt egy négyes osztályzat?- Miért szégyellném? Bánt az mindenkit, hiszen mindenki a jobb jegyet szeretné kapni. Legfeljebb néhányan úgy tesznek, mintha egy „fa" nem számítana nekik.- Gondolom, olvastál már olyan gyerekekről, akik ötven, vagy száz évvel ezelőtt voltak ilyen idősek, mint most te. A jövő gyerekeiről pedig a sci-fi könyvekből tudsz. Hozzájuk képest milyenek a mai gyerekek?- Úgy gondolom, hogy ma fárasztóbb gyereknek lenni, mint régen. Ugyanakkor érdekesebb is. Egyszerűen az egész világ „becsorog" hozzájuk, ha csak a tévére, a videóra, vagy a könyvekre és folyóiratokra gondolok.

I- És vajon van-e egy gyereknek hatalma arra, hogy környezetét magához alakítsa, magát pedig a környezetéhez? Mégpedig úgy, hogy igazán jól érezze magát.- Erre egy gyereknek sokkal nagyobb hatalma van, mint egy felnőttnek. Mert egy gyerek azzal barátkozik, akivel akar, akit kedvel. Azt a tantárgyat szereti, amelyiket tényleg szereti...- Nem mindenkire vonatkozik, de a legtöbb - Kívánom Bertalan, hogy ez a hafelnőtt pénzsóvár. Életükben központi dolog a talmad a többi mai gyerekkel együtt

meggazdagodás. Ezt nem tartom jó dolognak. maradjon meg felnőtt korodra!

MÚLTUNKBÓL

Az elmúlt hetekben több alkalommal is megemlékeztünk egy-egy község nemzeti bizottságának tevékenységéről. Olvashattuk az eredeti jegyzőkönyvek szövegét, amelyek hűen tükrözik vissza a végzett munka sokszínűségét, érezhető belőlük az a felelősségtudat, tennikész- ség, amely az egykori nemzeti bizottságok tagjait jellemezte. Láthattuk, hogy az egyes pártok, ha más-más megközelítéssel is, de az adott település érdekében készek voltak éjjel és nappal, rendkívüli körülmények között is áldozatos munkát végezni.

Arról azonban még nem igen volt szó, miként alakultak meg ezek a szervezetek. Példaként ezúttal a bonyhádi nemzeti bizottságot megalakító pártközi értekezletről emlékezünk meg.

A jegyzőkönyv az 1945. február 4-i pártközi értekezleten készült, „amelynek célja a Nemzeti Bizottság megalakítása volt”. A tanácskozást az MKP helyi szervezetének székházában tartották. A jegyzőkönyvből kiderül, hogy a szociáldemokrata pártot Kari Gusztáv, Vágvölgyi János I., Vágvölgyi János II., és Teleki István képviselte. A Polgári Demokrata Párt képviseletében Pétermann Jakab, Handl János, Boross László, Breuer Vilmos és Hosszú Ferenc vett részt a pártközi tanácskozáson. A Nemzeti Parasztpártot egyedül Weiszenburger József képviselte, a pártvezetőség többi tagja távol maradt az értekezésről.

A szakszervezeti tanács nevében Takács Károly és Simon Sándor ült a tárgyalóasztal mellé.

A házigazda kommunista párt képviseletében Tamás István, Rieger József, Jancsesz József, Kolpek Lajos, Takács Károly, Somogyi József, Kovács György és Vér Béla köszöntötte a vendégeket.

Tamás István MKP-titkár üdvözlő szavai után Somogyi József tartott politikai tájékoztatót. Szólt a nemzetközi helyzet alakulásáról, az országban folyó felszabadító háborúról, az ideiglenes kormány programjáról, amely tettre hívja az ország lakosságát.

„Ez a hívó szó hozott bennünket ma össze, hogy a nemzeti bizottság megalakításával, aktív munkával járulhasson hozzá Bonyhád nagyközség is, hasonlóan az ország többi városaihoz és községeihez, az újjáépítéshez (...) Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tömör mondatokba foglalt programját mindnyájan ismerjük. Ebből kiindulva tudnunk kell azt, hogy mi legyen a most megalakuló nemzeti bizottság programja.”

Ezt követően Simon Sándor arról szólt, hogy a közigazgatás emberei általában a helyükön maradtak, de az ű tevékenységük nem igazodik kellően az új helyzethez. A rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedéseket igényel, állapította meg, majd így folytatta:

„Nem ragaszkodhatunk minden esetben a sokszor körülményes és hosszadalmas törvényszabta rendelkezésekhez. Sürgős és halaszthatatlan intézkedésekre nap-nap után több és több szükség lesz. Nem lehet kivárni azt, míg az eljárás lefolytatódik, míg az akták sorra járják a különböző fórumokat. A cselekvés joga a nemzetgyűlés rendelkezése folytán teljes egészében adva van. A felelősség és felelősségre vonhatás egy későbbi időben szintén adva lesz.”

Somogyi József feismerte azt az alapvető igazságot, hogy a forradalomnak vannak íratlan szabályai is, vannak helyzetek, feladatok, amelyek nem szoríthatók be a fennálló „törvényes keretekbe”.

A fentiekből az is kiderül, a bonyhádi pártszervezet nem azzal kezdte, hogy kiket milyen felelősség terhel, s hogyan lehetne azonnal a felelősségre vonást eszközölni, hanem: meg kell határozni a tennivalókat községi szinten - és hozzá kell fogni a munkához.

Elérkezik majd a felelősségre vonás ideje is.

A párt előadója szerint szükséges, hogy

...mielőbb határoznánk, és megalakulnánk, beszéljünk, szót halljunk azokról a dolgokról, melyek előttünk állanak, tudjunk a ránk háruló nehéz feladatokról.”

A tennivalót az MKP előadója összefoglalóan megfogalmazta. A vita során az egyes pártok képviselői mondották el véleményüket.

„Az értekezlet egyöntetű véleményeképpen tolmácsolja, hogy az elhangzottakkal azonosítja magát, és mindén párt ebben a szellemben kíván dolgozni. Egyértelműleg határozza el az értekezlet, hogy a pártok lehetőség szerint mindig együtt fognak működni, véleményeiket közös nevezőre hozva igaz magyar szellemben kívánnak dolgozni.”

Az összhang már jobb nem is lehetett. Alig egy héttel később azonban kiderült, hamar szembekerültek a pártok, és hosz- szú viták keretében olykor még a kivonulást is igénybe véve, próbálták akaratukat, véleményüket a másikra erőszakolni. De ekkor - február 4-én - látszólag még minden a legnagyobb rendben volt.

Megállapodtak abban is, hogy a nemzeti bizottságba 2-2 tagot delegálnak a pártok. Név szerinti delegálás történt.

Amikor a névsort előterjesztették a pártok, azt megvitatták, majd bejelentették a nemzeti bizottság megalakulását.

Az alakuló ülésen több konkrét kérdést is megvitattak. Boross László kérte: a nemzeti bizottság mielőbb járjon el a főszolgabírónál, hogy az igazolóbizottság mielőbb megkezdhesse munkáját. Ez ellen a kommunista párt képviselője felszólalt, mondván, „helyteleníti az ilyen irányú intézkedést, mivel az ebben való részvételre a kommunista pártot nem kérték fel.” A vita azzal zárult, hogy minden párt nyújtsa be javaslatát a főszolgabíróhoz, név szerint megnevezve, kiket javasolnak az igazoló bizottságba.

Egy másik arról szólt, hogy a főispántól kapott tájékoztató szerint a közigazgatási szervek egy-egy képviselőjét és a felekezetek papjait is be kell választani a nemzeti bizottságba. Ez a törekvés a politikai kereteket kívánta szélesíteni, s ezzel mintegy kimondatlanul is megfosztani a nemzeti bizottságot a forradalmi cselekvés lehetőségétől. A pártközi értekezlet jó érzékkel elhárította a kezdeményezést, mondván:

...az újjáalakuló községi önkormányzatban a pártokon kívül a társadalom minden rétege, és így a közigazgatási szervek és az egyházak vezetői is megfelelő helyet fognak kapni.”

E

bben mindannyian egyetértettek. Még egy napirendet kellett megtárgyalniuk: elnököt és jegyzőt kellett a nemzeti bizottság részére választani. A jegyzőkönyv az erről szóló vitát nem tartalmazza, határozat sem született.

*

1945. február 12-én rendkívül feszült hangulat alakult ki a nemzeti bizottság ülésén. Napirend a képviselőtestület újjáalakítása volt. Az elnök ismertette a témával kapcsolatos leveleket, amelyek a nemzeti bizottsághoz érkeztek. Ezek közül az egyik a nemzeti bizottság egyik tagja ellen szót emelt, mert - a levél szerint - a nevezett nyilas magatartást tanúsított, és a felszabadulás előtt zsidóellenes cikket jelentetett meg az egyik központi lapban. Az érintett személyt felkérték, amíg ügyét tárgyalják, hagyja el a termet. A tanácskozás megerősítette a levélben közölteket, sőt, további adalékkal is szolgált. A tárgyalás végén titkos szavazásra szólították a nemzeti bizottság tagjait. 7-1 arányban - egy tartózkodással - a kizárás mellett szavaztak. Ekkor a kizárt (talán, hogy mérgét kiadhassa, vagy hogy másokat is magával rántson) a bizottság több tagját vádolta zsidóellenes magatartással. Megvádolta a cipőgyár vezetőit is „amiért a múltban ténykedésükkel a kisiparosok ellen dolgoztak”.

A kizárt személy egyébként elismerte az ellene emelt kifogások jogosságát.

Az előterjesztett névsort - a kizárt személy kivételével - a nemzeti bizottság elfogadta, s ezzel „a képviselőtestület újjáalakulása befejezést nyert és az alakuló közgyűlést a községi bíróval folyó hó 19-én délután 3 órára hívatja össze.”

Ezt követően már „csendes” volt a tanácskozás. Kezdeményeztek gyorssegélynyújtást, elutasították az MKP újabb pártközi értekezlet összehívására tett Javaslatát, s eljártak a molnárok bérének emelésében is.

„Ezután az elnök felhívja a nemzeti bizottság figyelmét arra, hogy mi is kapcsolódjunk be abba az akcióba, amely a kétségbeejtő helyzetbejutott Budapest lakosságáért megkezdődött „Mindent Budapestért” jelszóval. A nemzeti bizottság a javaslathoz egyhangúan hozzájárult és a lebonyolítással Vér Bélát, Breuer Vilmost és Somogyi Józsefet bízzák meg, azzal, hogy ebbe az akcióba az egész járást vonják be.”

Az természetesnek tűnik, hogy 1945 februárjában Bonyhádon a nemzeti bizottság ülésének mindig volt egy napirendi pontja, amely a volksbundosokkal foglalkozott. Ezúttal arról döntöttek, hogy a bizottság elnöke járjon el a főszolgabírónál és szorgalmazza a volt volksbun- dosok fokozottabb igénybevételét a közmunkáknál.

A közellátásról

1945 tavaszának egyik, szinte megoldhatatlan tennivalója a közélelmezés megszervezése volt. Tolna megye főispánja március 11 -én a többi között a kö- vetkezőkről tájékoztatta a járás fűszolga- bíráit.

„A már zárolt gabonakészleteken felül rendelkezésre bocsátotta az orosz parancsnokság Budapest éhező lakossága részére a további kenyérgabona-feleslegeket. Ezeket a raktári készleteket jelentse. Ugyancsak számításba kell venni Budapest részére a még szabad bab, borsó, szójabab-féléket, napraforgómagot, és olajat, szárított tésztát, főzeléket és gyümölcskonzervet.

Tájékoztatásul jelentse, hogy új termésig járásában szükség esetén hány éhező, de munkaképes családtaggal rendelkező budapesti családot tud elhelyezni.

A magyar lakosság rendelkezésére bocsátotta az orosz parancsnokság a termékek 20%-át. Ennek mennyiségéről tegyen jelentést és felhasználására javaslatot.”

K. BALOG JANOS