Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-28 / 127. szám
1988. május 28. r í' TOLNA \ nTÉPÜJSÁG 3 Az MSZMP Becze Ferenc, a Szekszárdi Húsipari Vállalat tmk-csoportvezetője, szakmájára nézve géplakatos. Hadiknépén született 1943-ban. Huszonnyolc éve dolgozik, 1981 óta a húskombinátban. A pártnak 1971 óta tagja, a szakszervezetben 18 éve tevékenykedik. Az MSZMP pártértekezletén választották meg a Központi Bizottság tagjának. Ezeket az adatokat azért is érdemes elmondani, mert megválasztása óta hirtelen megnőtt az érdeklődés a személye iránt, amin igazán nincs mit csodálkozni. Természetes és örvendetes, hogy egy KB-tagról sokan szeretnék tudni kicsoda, mit akar, milyen ember. . Nős, két lány édesapja, ők tizenhét és húszévesek. A munkahelyén a 3-as alapszervezet vezetőségi, és az üzemi pártbizottság tagja, a fegyelmi bizottság elnöke. A szakszervezetben tagja a vállalati üdülési és a lakástámogatásokat elosztó bizottságnak. 1982-ben igazgatói dicséretet kapott, 1984-ben vállalati kiváló dolgozó, 1986-ban a végzett munkája alapján miniszteri Kiváló Munkáért kitüntetést kapott, az idén ismét igazgatói dicséretet. A beszélgetést nem lehet mással kezdeni, mint a pártértekezlettel, hiszen az ember kiváncsi lenne mindenre, ami ott és akkor történt.- Milyen volt a pártértekezlet légköre, hangulata?- Szinte mindvégig feszült volt, legalábbis addig, amíg nem tudtuk meg a személyi változásokat. Sokat beszélgettünk más megyei küldöttekkel is, körülbelül mindenki hasonlóképpen ítélte meg a helyzetet. A feszültség abból adódott, hogy mindannyian tudtuk, váltani és változtatni kell, ugyanakkor azzal is tisztában voltunk, hogy Kádár János vezetésével ez a párt 30 év alatt nagy eredményeket és sikereket is elért, amelyek nélkül most nem lenne mire alapoznunk még a változásokat sem. Ezért örült mindenki, hogy az elnöki funkció kellő rangot biztosít egy ilyen nagy politikusnak. Meghívottként vettem részt a pártértekezleten, egy héttel előtte kaptam meg a meghívást, már azt is nagy megtisztelés- nek éreztem. Pénteken este jelentették be a megyei küldöttcsoportban, hogy engem jelölnek a Központi Bizottságba. Mit mondjak? Nem tudtam megszólalni a meghatottságtól, máig sem tértem teljesen magamhoz.- Mit szólt a család?- Erről feltétlenül beszéltem volna. Úgy érzem mindent a családnak köszönhetek, nyugodt, kiegyensúlyozott családi háttér nélkül nem juthattam volna el, nem ide, de sehova sem. Vasárnap este is ültek a televízió előtt éppúgy, mint azok- bam a napokban sokan mások is ebben az országban. A feleségem rettenetesen megijedt, mert a lányaim, amint meghallották a nevemet, sikítottak egy nagyot örömükben. Mindjárt utána elkezdett csörögni a telefon, átjöttek a szomszédok. Most itt vagyok az MSZMP Oktatási Igazgatóságán, az egyéves tanfolyamon, itt is elérnek a gratulációk. Ma reggel fél hétkor felhívott egy öreg néni a nevét nem mondta meg -, de sok sikert kívánt a munkámhoz. Tudom, hogy nagyon nehéz lesz ennek a bizalomnak és várakozásnak megfelelni, de mindig az volt a véleményem, hogy semmit nem szabad túl könnyen feladni. Nem lehet úgy hozzáállni a dolgokhoz, hogy nem hiszek a siker lehetőségében. Amit nem sikerül elsőre elintézni, azt meg kell próbálni másodszor és másképpen is.- Térjünk vissza a politikához és a pártértekezlethez. Melyik felszólalásoknak volt ott a helyszínen a teremben a legnagyobb sikerük?- Nem könnyű ezt megmondani, mert mind a három napon feszült volt a figyelem is, és nagy fegyelemről tanúskodtak a felszólalók is. Úgy érzem, hogy Aczél György és Pozsgay Imre felszólalása aratta a legnagyobb sikert. Az egyik azért, mert a helyére tette az előző vezetés megítélését, és a Kádár Jánosról mondott szavakkal is mindenki egyetértett. Nagy erkölcsi bátorság volt Aczél György részéről, hogy vállalta a saját felelősségét is a nyilvánosság előtt. Pozsgay Imre pedig a reformprogramot vázolta fel, amelyek bizonyos részei éppen a KB új tagja HÉTRŐL HÉTRE HÍRRŐL HÍRRE Rövidesen már az év ötödik - számunkra igen fontos - hónapján is túl vagyunk, és az eltelt időben, úgy érzem nem unatkoztunk. Ami nem is baj, mert lassan megszoktuk, hogy a személyi jövedelemadót a fizetésnapokon sopánko- dás nélkül nézzük, tudunk bruttóban és nettóban gondolkodni, és talán egy kicsit nagyobb fordulatra is állítottuk már magunkat. A május a szerelmesek hónapja, az aranyat érő esők hónapja és a jövönk hónapja is egyben. Az országos pártértekezletre gondolok ezúttal, de bármily furcsának is tűnik a párhuzam, még a BNV hónapja is, ami szintén a jövőnk egy szeletkéjét, a helyünket a világban, Európában szűkebb hazánkban, Tolna megyében is történtek érdeklődésre számot tartó, előremutató dolgok. Beszámoltunk a szekszárdi tehermentesítő út építéséről éppúgy, mint a VII. húispari napok rendezvénysorozatáról, de említhetném a dombóvári Gőgös Gimnázium jubileumi hetét, vagy a több kontinesről éppen a mi kis Hőgyészünkre érkezett találkozó résztvevőit, eseményeit is. Közben a legjobban dolgozó mezőgazdasági üzemek, kollektívák kitüntetései is folynak. Maradjunk a mezőgazdaságnál... Annál is inkább, mivel akár a kiskerteket, akár a nagyüzemeket nézzük, bizony fontos hetek-napok előtt állunk. Panaszkodtunk, hogy kevés a májusi csapadék, pláne ha azt is tudjuk, ez a tél nem az a tél volt, ami a föld vízháztartását a legoptimálisabbá tette volna, tavaly ilyenkorra már 60 milliméter leesett, míg most csak a felénél tartunk, de csütörtökön például Bonyhádon először óriási zivatar kerekedett, ami közé jég is jutott, szerencsére bajt nem okozva, mivel együtt hullott a kétféle égi áldás. A krumplit be kell töltögetni, a borsót le kell szedni. Apropó, borsó, az a fránya mezőgazdasági árrendszer csak nem akar rendesen prosperálni, amikor harmincért veszik, és öt perc múlva, már ötvenért adják tovább. Néhány kiskert ilyen elbírálás után előbb-utóbb „bedugul”: a tulajdonos begurul, és meggondolja, hogy jövőre kínlódjon- e. Akadt példa arra is, hogy az egyik helyen esett az eső, míg néhány kilométerre odébb öntözni kellett. Murga határában például egy esősáv úgy megfektette a búzát, hogy azt egy elefántcsorda is megirigyelhette volna, mint „eredményt”. Az őszi búza vetésterületének 70 százalékán befejezték a gyomirtást. A lisztharmat elleni védekezés folyamatos, ám a szerellátottság sem választékában sem mennyiségében nem kielégítő. Az első négy hónapban a tavalyihoz viszonyítva kevesebb sertést, vágómarhát vásároltak fel, míg nőtt az átadott tej mennyisége. Ezekben a napokban kiváló szövetkezeti kitüntetéseket, elismerő és dicsérő okleveleket adtak vagy adnak át. Kiváló lett: a naki Dózsa, az aparhanti Búzavirágba paksi Duna menti, a tengelici Petőfi Tsz, valamint a Gyulaji Állami Erdő és Vadgazdaság. Egy „aranyoska” eset Szedres határában, a Nyisztor György vadásztársaság területén, egy osztrák rendszámú személyautó az éjszakai órákban egy, az úton átváltó őzzel ütközött. Az ütközés következtében a vemhes őz „elvesztette” kicsinyét, annak ellenére, hogy az őzgidának még néhány napig a legjobb helye az anyaméhben lett volna. Hiszen még a körme is képlékeny, puha és fejletlen volt. Az őzmama, sajnos, elpusztult, ám a gi- da ma is él. A vadásztársaság egyik vadásza vitte haza, akinek a kutyája kölykezés közben pusztult el, és árván maradt a Murga határában két kiskutya. A gazdi egy kecskét szerzett be, hogy táplálhassa a két csöppséget. Az őzgida lett a harmadik a tejivó a „családban". Szépen cseperedik és még falánk is a szentem... Szezon, némi bizonytalansággal? Megindult a motorosszezon, előkerültek a lezsírozott,.téli álmukból életre keltett kis és nagy motorok egyaránt. Lassan közeledik a tanítás vége, amikor a szabadságos gyerekek valójában rá is érnek motorozni. Apró bizonytalanság bújkál bennem akkor, amikor arra gondolok, hogy ma már a 14 évesek is kaphatnak vezetői engedélyt, no meg Simson kismotort. Vagy tízfélét. Melyek közül csupán három típus tartozik a segédmotor kategóriába. A többit le kell(ene) vizsgáltatni. Namármost, ha ez így van, akkor ahhoz viszont jogosítvány is szükségeltetik, hogy a nyergébe lehessen pattanni. De a fiúk nagy részének van Simsonja ami nincs levizsgáztatva, van vezetői engedélye, amivel erre a már amúgy is „szabálytalan motorra" rá sem szabadna ülnie. Erre? Először majd figyelmeztetik őket a rend őrei, mig másodszorra már tán büntetnek is, miközben gyermek és szülő talán úgy érzi, minden a legnagyobb rendben van körülötte. A vizsgáztatásról jut eszembe, a Magyar Autóklub bonyhádi kirendeltségén megkezdődött a motorok vizsgáztatása... „Hagyományos újdonság” Meg kell élnie még a váraljai hagyományőrző népi együttesnek is, hiszen egyre apadnak a támogatások. Mit csinál, aki ügyes?! Váraljai lakodalmat a nyugatnémetországi Spe- yerből érkező idegeneknek, akik hamarosan nem is lesznek olyan idegenek, ha meggondolom, hogy úgy tűnik, Szek- szárd újabb testvérvárosi kapcsolatát éppen ők jelentik. Nos hétfőn, Váralján ők is tűzbe jöttek, olyan műsort láthattak, olyan fejedelmi lakodalmas étkekkel traktálták őket. Az öreges csárdásnál már tapsoltak, a szüreti koronát (rúdon lógó szölőfüzért) tízesével fotózták, megtanulták kimondani a févót - ami a kosár alá tett összetekert kendőt jelent, amit az asszonyok a fejükre raktak volna -, és meghívták a váraljaiakat az NSZK-ba. Pénzt kerestek a „megélhetéshez”, barátokat szereztek maguknak, egy újabb cseppnyi jó hírnevet hazánknak. Mindez belefért az elmúlt hétbe, és ez még csak az, amit mintegy hangos gondolkodásként a figyelmükbe ajánl: SZABÓ SÁNDOR Akik az NSZK-beli Speyerből érkeztek A felirat a korszerűtlenebb a BNV-n kiállított termék ben Beruházás, lakásépítés Becze Ferenc párt vezető szerepének megerősítéséhez adtak nagy segítséget.- Ön mit tart most a legfontosabb feladatnak?- A politikai munkát, ebben is azt, hogy a pártnak sikerüljön visszaszerezni tekintélyét, és ezzel együtt az emberek bizalmát, ami az utóbbi években megrendült. Ezt csak nagybn következetes, határozott politikai kiállással, bátorsággal lehet elérni.- Konkrétabban mire gondol?- Több dologra is. Először is arra, hogy helyére kell tenni a munkásosztály megítélését. Sok minden megváltozott az utóbbi időben - itt az iskolában is nagyon sokat vitatkozunk az elméleti tételeken is de a munkásosztály szerepe biztosan nem. Csak az ő munkájuk révén valósulhat meg minden. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy nem fontos a parasztság vagy az értelmiség, hiszen mindenkinek a munkájára szükség van, de a munkás- osztály az a szervezett erő, amire a pártnak az eddigieknél sokkal jobban kell támaszkodnia. Az utóbbi évtizedben csökkent a párt iránti érdeklődésük, ugyanakkor tudom, hogy felelősséget éreznek az ország sorsa iránt, és dolgozni akarnak. Igaz, azzal együtt, hogy boldogulni is szeretnének a munkájuk alap-/1 ján.- Önben mi változott meg azóta, hogy KB-tag lett?- Remélem, hogy semmi. Az vagyok, aki voltam. Éppen a fent elmondottakból következik mindez, és az is, hogy nagyon sokat szeretnék a társaim között lenni, a véleményüket meghallgatni és továbbvinni. Biztos vagyok benne, hogy meghallgatnak és hallatni is fogom a szavamat azok képviseletében, akik ideküld- tek.- A párton belül ön szerint mi a legfontosabb tennivaló?- Az, hogy alulról, az alapszervezetektől induljon meg a változtatás, és ezzel együtt a választás is. Döntse el a párttagság, hogy kit akar képviselőjének. Az új választási rendszert a kongresszusig ki kell dolgozni, és a szervezeti szabályzat részeként elfogadni. Azt gondolom, hogy a pártnak legalább annyira előre kell járni, hogy a munkásosztály, és mindenki, aki támogatni akar bennünket, fel tudjon sorakozni mögénk.- Nem fél a konfliktusoktól, és attól, hogy nagyon sok időt, energiát jelent megfelelni a munkának?- Nem félek semmitől, azzal tisztában voltam mindig, hogy áldozatok nélkül nincs eredmény. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy ne csak a nevemet ismerjék, hanem minél több helyre személyesen is eljussak, a munkahelyem vezetése ehhez minden segítséget megígért. Az iskolát szeretném eredményesen befejezni, ne mondhassák, hogy „már nem tanul rendesen”. A konfliktusoktól sem félek, mindig is annak a híve voltam, hogy a véleményemet mindenkinek meg kell mondani. Ha tévedtem, bizonyítsák be, győzzenek meg. Ha másnak lett igaza, annál inkább nyugodt vagyok, hogy fény derült az igazságra és jó döntés született.- Köszönöm szépen a beszélgetést.- Én köszönöm, hiszen azt szeretnénk, hogy a Központi Bizottság munkája - amiről ma még semmit sem tudok - az eddigieknél nyilvánosabb legyen. Államtitkokon kívül mindenről lehet és kell beszélni, amihez igénybe vesszük a sajtó nyilvánosságát is. IHÁROSI IBOLYA A Statisztikai Kiadó gondozásában megjelent a KSH 1987. évi Beruházási, építőipari, lakásépítési zsebkönyve, amelynek adatsorai évtizedekre visszamenően követik nyomon az ország gyarapodását, épület- és állóeszköz-állományának alakulását. Az adatokból egyebek között kitűnik, hogy a népgazdaság beruházásának értéke a nyolcvanas évek első felében csökkent, s bár 1986-1987-ben már emelkedett, de még nem érte el az előző szintet. Az utóbbi két évben a mezőgazdasági és a vízgazdálkodási befektetések növekedtek a legdinamikusabban, az iparban viszont még 1986-ban is folytatódott a beruházások csökkenése, és csak tavaly kezdődött el a kevdező, de egyelőre szerény mértékű változás. A népgazdaság tavalyi összes befektetésének 81 százaléka állami és szövetkezeti, 19 százaléka pedig lakossági beruházás volt. Magyarországon a nemzeti jövdelmen belüli felhalmozás aránya 1986-ban 19,1 százalék volt, ami a legkisebb az európai KGST-országok között. Ez az arány Csehszlovákiában és az NDK-ban majdnem 21, a Szovjetunióban 25,8, Lengyelorságban és Bulgáriában pedig meghaladta a 26 százalékot. Az első 15 éves lakásépítési terv időszakban, 1961 és 1975 között 1 millió 47 ezer új otthon épült. A második 15 éves programból a múlt év végéig, tehát 12 év alatt 949 027 lakás készült el. így várhatóan az idén felépül az egymilliomodik új otthon, s az 1990 végéig megvalósulókkal együtt a második 15 éves program eredménye meghaladja majd az előző másfél évtizedben elért telejsítményt. Az új tanácsi bérlakások építésének üteme azonban lényegesen csökkent; 1981 és 1985 között évente 9700 ilyen otthon épült, fele annyi, mint az előző öt évben átlagosan. Tavaly pedig már 5740-re mérséklődött a felépült tanácsi bérlakások száma. Jelentős viszont a fejlődés a lakások komfortosságában, az alapterület és a szobák számának növekedésében. A hetvenes évek végéig túlnyomó részben kétszobás lakások épültek. A nyolcvanas évektől változott a helyzet, 1981 és 1985 között mára három szobás és ennél nagyobb lakásokból épült több, mint az egy- és a kétszobásakból együttvéve. Ez a tendencia érvényesült az utóbbi két évben is, elsősorban a növekvő arányú magánlakás-építés hatására. Hasonló a helyzet a lakásterület növekedésével is, mert 1976 óta a múlt év végéig az átlagos alapterület 66-ról 81 négyzetméterre emelkedett, s ezen belül a magánlakásoknál elérte a 85 négyzetmétert
