Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-04 / 105. szám
1988. május 4. “NÉPÚJSÁG 5 Új szolgáltatás az OTP-Penta Toursnál Klubturizmus Marinán Az OTP-Penta Tours az idegenforgalomban az első vegyes vállalat, neve nem cseng még olyan ismerősen, mint a többi magyar utazási irodáé, pedig már az ötödik nyári szezont kezdi és vidéki hálózata is eléggé kiterjedt. Hetvenkét fiók - köztük a szekszárdi is - foglalkozik különböző utak szervezékerékpár, vízibicikli - kedvezményes bérlését teszi lehetővé, díjmentes aerobic, wind-surf-oktatás, valamint diszkó, élőzene, játékos vetélkedők és egyéb színes program teszi emlékezetessé a nyolcnapos turnust. Az elhelyezkedés kétszintes házaknál, 2-3 ágyas szobákban történik. sével, s teljes mértékű szolgáltatást nyújtanak. Mindezt és az alábbiakat a legutóbbi sajtótájékoztatón hallottuk, s a nyári vakáció szervezéséhez - segítségül - kínáljuk. A magyar-osztrák utazási iroda figyelembe vette a világútlevél megjelenésével megváltozott utazási szokásokat - bevásárló turizmus, lecsökkent érdeklődés az üdülés iránt, megváltoztak az utazási szokások -, és új, tömegeket megmozgató szolgáltatással próbálkozik. Az a törekvésük, hogy a jugoszláv tengerparton lévő Marinán, a XVI. század körül létesített halászfaluban, a korunk igényei szerint átalakult kellemes üdülőhelyen megvalósítsák a klubturizmust. Mindezt sport-, kulturális és szabadidős rendezvényekkel igyekeznek elérni. Céljuk tehát - programokon keresztül - a személyes kötődés kialakítása. Az OTP-Penta Tours az egész falut - ez éjszakánként háromszáz személyt jelent - a magyar turisták szolgálatába akarja állítani, animá- tort - úgynevezett „szórakoztató embert” - alkalmaznak. Az egykori halászfalu Trogirtól néhány kilométerre egy csendes öböl partján fekszik, a tenger sekély vizű, így biztonságos strandolást nyújt kisgyermekek részére is. (Igény szerint a gyerekeknek is szerveznek programot.) Számos kirándulási lehetőség kínálkozik, hiszen a környék gazdag történelmi múltú települései Az iroda elő- és utószezonban kedvezményes áron, főszezonban egyéni üdülőknek dollárért kínálja az utat, de forintért is meg lehet vásárolni. (Itt kisebb - minimum harminc személy - társaságokra, vállalati kollektívákra gondolunk.) Tehát csoportos igény esetén kedvező áron, autóbuszt biztosítanak az oda- és visszautazáshoz. Minderről a szekszárdi fióknál tájékozódhatnak. Az OTP-Penta Tours egyéb programokat is kínál. A pápa burgenlandi látogatása alkalmából kétféle formában szervez utakat. Csoportoknak - ha vidéken összejön egy-egy csoport, akkor a helyszínről indítják az autóbuszt -, illetve meghirdették az egyéni - személygépkocsival történő - utakat is, amihez belépőt és parkolóhelyet biztosítanak a helyszínen. Ezenkívül természetesen szeretnének igazodni a mindenkori utazási szokásokhoz. Az igen népszerű bécsi koncertek havi programja - könnyűzenei is - hozzáférhetőek az irodákban, így nemcsak információt tudnak azokról adni, de még egyedi esetekben is biztosítanak jegyet azokra. Hetente háromszor egy-egy napos bécsi útra indul az iroda kisbusza. Ha az utas Bécsben akar maradni, akkor kedvező áron juthat szálláshoz és egy későbbi időpontban az említett közlekedési eszközzel hazajöhet. Mivel a kisbusz Bu- Split, Sibenik, Primosten - közel van- dapestről indul és oda érkezik vissza, a nak. Az utazási iroda az említettek mellett vidékiek szállását a fővárosban megoldsporteszközök - wind-surf, asztalitenisz, ják. -élBecenevek alkonya... ? Távol legyen tőlem a manapság többnyire már ízetlenségbe hajló, ha ugyan nem egészen egyszerűen ostoba nosztalgiázás divatja. Legjobb emlékezetem szerint a múlt annak idején - vagyis Jelenidőben” - nagyon gyakran távolról se volt olyan szép, mint amilyennek visszatekintve látni véljük, vagy szeretjük. Akkoriban többnyire a jövővel kecsegtettük magunkat, melyből időközben „ma” lett és ilyenként korántsem olyan vonzó, mint véltük, reméltük. De azért persze ki lehet bírni, túl lehet élni és akkor kezdődhet az egész élőről. Én például - sajnálatos módon - 28- as lévén, soha nem éreztem különösebben „nagynak” a 60-asok nemzedékét és már előre derülök azon, hogy miként nosztalgiáznak majd egykoron, ma még cseperedő unokáim „a boldog 80-as évek” felett, lévén ők éppen ekkor gyerekek... Tehát mindaz, ami eszembe jutott és amit alább megkísérlek feleleveníteni, egy- ■ szerű ténymegállapítás csupán. Mi egykor, iskolás korunkban becéztük egymást. Keresztbe-kasba, nemcsak diák a diákot, hanem tanárainkat szinte kivétel nélkül, ők pedig bennünket viszont. A magas, de gyermekarcú Zimándi tanár úr„Klambó” volt. Soltész Ernő, testnevelésünk atyja - természetesen ilyetén hasonlatossága miatt - „FókaMakay tanár úr mi más lehetett volna, mint „Maki”, dr. Guelmino József «Gumiló”, a Párizst járt és franciarajongó Gábriel Aszták László névbetűi révén „GaT'-íus, az ugyancsak francia szakos dr. Divinyi Mihály „Devant”. Voltak ma már nehezen kideríthető eredeztetésű nevek is. Például „Cuci”, ami a galambszelíd dr. Izsépy Bélának jutott. Nem emlékszem, hogy bármelyik becenévért, vagy ragadványnévért (ezek ugyanis nem gúny- vagy csúf nevek voltak!), bárki haragudott volna. Kivétel talán az izmai erejével szívesen hivalkodó Beleznay Andor, akiből „ Mócsing ”-ot csináltunk. Merő és már akkor is élő - tiszteletből nem nevezem meg a hazai történelemtudomány két nagy alakját, akik közül az egyik „Teve” lett, a másik „Ökör”. Előbbi járása, a másik fejformája, főleg homlokdudorai okán. Az egészben volt valami családias, ugyanis ezek az egykor volt tanárok valóban köztünk éltek és bár egyik-másikuk vérfagyasztó szigorral tudott buktatni, a legkomolyabban érdeklődtek magánügyeink iránt. Természetesen illő tisztelettel, személyiségünk mimózaszirmait ha csak lehet nem sértve. Amikor dr. Torma Iván (akinek nem kellett becenév, mert a vezetéknevével adva volt) óra közben elkobozott tőlem egy pad alatt olvasott füzetet, alig pislantott bele, máris visszaadta. „Elnézést, ez magánügy!" - mondta 4 7 vagy 48 évvel ezelőtt. Csakugyan az volt, mert koromhoz illően naplót írtam. Feleltetésnél természetesen vezetéknéven szólítottak fel, de ezt se mindig. Én - az egykori Michailovits - „Mihály” voltam. Kűry Gyurka barátom, aki később Szentgyörgyi Albert mellé került az intézetébe „ Béka ”. Tudnék neves vegyészt említeni, aki nekem mindörökre „Ékes”, országosan ismert főorvost, aki „Gőte” (nem Goethe, hanem a tarajos...), költőt, aki „Duci", méghozzá e néven a harmadik, mert két bátyja is ducisíttatott: - testalkata mián... De ha valakinek történetesen nem jutott becenév, a keresztneve természetesen megmaradt. Zsigák, Di- zsik, Gyurkák, Árpik, Lacik és Sanyik tömegére emlékszem, ami valószínűleg magától értetődő. Sokkal kevésbé magától értetődő az, hogy a minap egy sétáló óvodai csoport mellett elhaladva csak a rideg, zord, vagy ha nem ez, hát felettébb hivatalos családi neveket hallhattam a két - egyébként bájos - óvónéni ajkairól:- Fodor, ne bántsd a Kovácsot!- Fekete, fogd meg a Nagy kezét! Egyik kollégám nemrégiben hasonló tapasztalatot szerzett valahol Tolna megyében. Teljesen mindegy, hogy melyik iskola udvarán, mert valószínűleg bármelyiken megszerezhette volna. A fiatal és egyáltalán nem rossz képességű tanár odaszólt az egyik gyereknek:- Faragó! Légy szíves hozd ki a teremből a táskámat! Faragó ugrott és hozta, a tanár megköszönte, kollégám pedig kérdezett:- hiány Faragó van az osztályban?- Egy! Ez a Pisti!- És hány Pisti van?- Három! Bizonyára nehéz lett volna a gyereket Faragó Pistinek szólítani... A gyerekek közt egyébként 3-4 becenév még csak akad. A tantestület 14 tagja közül ilyet egyik se kapott... Aminél persze a mai nehéz gazdasági helyzetben bizonyára vannak nagyobb bajok is. ^ „ . (Nyolcvanszor) Száz liba egy sorban... f o#o Csibrák határában reggelente fehér „takaró” lepi el az út bal oldalát. Két gazda nem kevesebb, mint 8000 libáját legelteti itt március óta a dalmandi László István. A dús tollruhába öltözött jószágok naphosszat vidáman csipegetik a friss füvet, aztán, ha „telegyöpülték magukat, s elkezdenek tátogatni”, elindulhatnak inni. Jól ismerik gondozójuk hangját, s ha felhangzik a „Gyere, gyere, gyere!”, komótosan totyognak a közeli bérelt téeszte- lep felé. Fotó: GOTTVALD KÁROLY cmo A libapásztor Tenyésztőjük lesznek A cipő A büfében kávé- és kolbászillat keveredett. A magas, hosszú büféasztalnál hárman álltak és ettek. Miközben összedolgozták szájukban a kenyeret, a mustárt és a kolbászt, beszélgettek.- Magunkkal vihetnénk a majmodat! - mondta az idősebb férfi a fiatalabbnak, aki szürke irhadzsekit viselt.- Minek?- Minek? Minek? Hogy eladjuk! .- Hogy eladjuk?- El hát!- És minek adnánk el?- Vennénk rajta egy kocsit!- Ugyan, ne hülyéskedj!- Nem hülyéskedek! Komolyan mondom!- Majomért kocsit? Ugyan már!- A majomért odakinn jó árat fizetnek - jegyezte meg a társaság hölgytagja.- Mennyit?- Négy-ötezer márkát, vagy talán még többet is - vélte a nő.- Azért meg már lehet egy jó, használt autót venni. Főleg japánt, mert az újonnan is olcsóbb! - erősködött az idősebb férfi.- És hogyan vinnénk ki a majmot?- Úgy, mint a kutyát. Igazolással.- De akkor vissza is kell hozni.- Ugyan már! Ott mindent adnak pénzért. Még állatorvosi igazolást is arról, hogy a majom sajnos elpusztult.- Inkább órát kellene vinni. A majmot azt nem adom semeny- nyiért. Órát azt vinnék, ha volna egy...- Az óráért nem kapsz annyit, mint egy olyan majomért, mint amilyen a tied.- Nem-e? Még többet is. Egy régi, szép falióráért.- Nem hiszem!- Nem? Pedig elhiheted. Tavalyelőtt itt volt az NSZK-ból egy távoli rokonunk. Mercedessel jött, de a gépkocsihoz tartozó szerszámokon kívül mást nemigen hozott a csomagtartójában. Úgy élt nálunk két hétig, mint egy báró. Evett-ivott - és nem fizetett. Mindig azt mondta: ha kimegyünk, mi leszünk az ő vendégei.- Mi köze ennek az órához?- Várj, mindjárt kiderül. Amint mondtam, itt volt hálunk két hétig. A faluban sok emberrel megismerkedett. így tett szert egy öreg, talán százévesnél is idősebb faliórára. Az óra nem járt, csak lógott a falon. Olcsón megkapta. És most figyelj! 7200 kemény nyugatnémet márkát kapott érte otthon.- Ez igen! Azért már jobb használt kocsit lehet venni. Persze, ha igaz, amit mondtál.- Igaz, persze, hogy igaz. Ha hazudtam, akkor ő is hazudott, amikor kint voltam nála.- Mikor voltál kint nála?- Tavaly, amikor ti törökben voltatok bundáért.- Nem is tudtam, hogy te kint voltál. Na és milyen volt?- Egy hétig voltam a rokon vendége. Gyorsbüfékben étkeztünk és jártuk a várost, nézegettük a kirakatokat, be-benéztünk egy-egy olyan cipőboltba, ruházati boltba, ahol reklámáron hirdettek ezt-azt. A cipők szépek voltak, kényelmesek, divatosak, extra minőségűek, de nekem féláron is nagyon drágák. A rokon unszolt, hogy vegyem meg, de én Magyaráztam, ha a márkát átszámítom forintra, akkor otthon ezért a pénzért két párat is kapok. „Kapsz, kapsz! De milyent? A kisöccse se lehet ennek!” - mondta. Látta, hogy csak nem veszek, hát előrukkolt egy ötlettel.- Mivel?- Azt mondta, hogy tud olcsó, szép cipőt nekem. Garantáltan alig használt. Az illető lábán egyszer volt mindössze egy ünnepségen. Az ünnepség után szegény barátja hazament, lefeküdt és meghalt.- És ott maradt a cipője.- Pontosan. És ezt akarta rám sózni a rokon. Egy halott cipőjét!- Hát azt én sem húztam volna föl! - törölte meg a száját az idősebb férfi és intett, hogy indulhatnak. SZALAI JÁNOS Lúdparagrafus
