Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-04 / 105. szám

1988. május 4. KÉPÚJSÁG 3 A pártértekezlet küldöttei Kilencvennégyen mégis tanulhatnak Társadalom és jog Dr. Molnár István 25 éve dolgozik az igazság­ügyi apparátusban, a paksi járásbíróságon volt fogalmazó, járásbíró, az­tán a megyei bíróság bí­rája, majd ismét Pakson járásbírósági elnök, 1980. óta a megyei bíró­ság elnöke. A társadalmi funkciók sorában elnöke a Haza­fias Népfront Tolna Me­gyei Bizottságának, a jo­gászszövetség megyei szervezetének, tagja a jo­gi szakvizsgabizottság­nak és a Pécsi Akadémiai Bizottság Közgazdasági és Jogi Bizottságának, és nem utolsósorban a me­gyei pártbizottságnak.- A pártértekezlet ter­vezetének vitájában nem sok szó esett konkrétan az alkotmányról, habár igen sok olyan kérdésről beszéltek a párttagok, amelyek éppen ebbe ille- nének bele. Mi erről a vé­leménye a szakembernek?- Készülök felszólalással is a pártérte­kezletre, de még csak a fő vonalak végig­gondolásánál tartok. A politikai intéz­ményrendszer témakörén belül elsősor­ban a hivatásomhoz kapcsolódó problé­mákról szólnék. Jövőre éppen negyven­éves lesz az alkotmányunk, az ezen idő alatt bekövetkezett társadalmi és gazda­sági változások - a módosítások ellenére - új alkotmány létrehozását teszik szük­ségessé. Fontos lenne az állampolgárok jogainak újszerű megfogalmazása. Meg kell teremteni az állampolgári jogok vé­delmének garanciális rendszerét. Ez te­szi lehetővé, hogy magas szintű jogsza­bály szóljon a szólás- és az egyesülési jogról. A sajtótörvény után mielőbb be kell fejezni az állampolgárok egyesülési jogát szabályozó törvényt előkészítő munkát. Ezenkívül szerintem nemcsak az állam és az állampolgár viszonyának törvényi szabályozása szükséges, ha­nem az egész politikai intézményrend­szert hozzá kell alakítani a társadalom igényeihez. Ezen belül az állami szerve­zet korszerűsítése is indokolt, mert ez mai formájában már nem képes minden funkciójának megfelelni. Nincs minden­ben szinkronban az állami akarat és a társadalmi cselekvés. Az állam nem tud megbirkózni az olyan társadalmat fenye­gető veszélyekkel, mint a bűnözés, vagy az alkoholizmus, de ide sorolható a mun­kanélküliség veszélye is.- Nem értem, hogy a jogszabályok, vagy akár egy új alkotmány mit tehet ezek ellen?- Arra gondolok, hogy az állampolgá­rok, illetve azok csoportjainak kezdemé­nyezéseit egy korszerű egyesületi tör­vény felkarolhatja, és a társadalmilag he­lyes irányba terelné. Alkotmányos ren­dezést igényel ezenkívül a demokrácia intézményrendszere, ezen belül például a népszavazás is. Ezzel kapcsolatban van aktuális példánk, az ófalui atomte­mető ügye. Tisztázni kell, hogy egy kis közösség meddig mehet el saját érdekei érvényesítéséért egy nagyobb közössé­gi érdek ellenében.- A választási törvény hibái már az első alkalmazáskor megmutatkoztak...- Nem értek egyet például a kötelező kettős jelöléssel. Ott legyen kettős jelö­lés, ahol ez reális társadalmi igényként megfogalmazódik.- A pártban is?- Ott is csak akkor, ha valóban van két alkalmas személy és ezek jelölése az érintett közösség kívánsága. Visszatérve az eredeti témára, egy korszerű új alkot­mány adhatna lehetőséget arra is, hogy az államhatalmi és a végrehajtó szervek hatáskörét pontosan elhatároljuk, ezen belül tisztázni kellene a képviselő és a ta­nácstag jogállását. A törvényeket meg­előző politikai döntések előkészítésébe is be kellene vonni a szakembereket. A jogalkotás demokratizálásával párhuza­mosan több figyelmet szükséges fordíta­ni a szakszerűségre, vagyis az előkészítő szakaszban indokolt a széles körű társa­dalmi vita, de ebben is kapjon több lehe­tőséget a szakszerűség. Megfontolandó­nak érzem az alkotmányjogi bíróság lét­rehozását és a közigazgatási bíráskodás bevezetését.- Már a párt vezető szerepéről és a po­litikai intézményrendszer korszerűsítését tartalmazó tézisek vitájában is általában elutasította a párttagság a közigazgatási bíróság gondolatát, de szerintem azért, mert nem igazán derült ki belőle, miről is van itt szó.- Elsősorban nem külön bírói szerve­zetre gondolok, hanem az állampolgárok jogainak védelméről van szó. A közigaz­gatási bíróság feladatai közé tartozna az államigazgatási határozatoknak a je­lenleginél szélesebb körű bírói felülvizs­gálata. Az alkotmányjogi bíróság feladata a különböző szinten hozott jogszabályok alkotmányosságának biztosítása, illető­leg az, hogy az alkotmányosan hozott magasabb szintű jogszabályok esetében se fordulhasson elő, hogy a végrehajtási rendeletek és utasításokkal ellentétes cél valósuljon meg, mint amit az életvi­szonyokat rendező alapelvek és normák előírnak.- Kevés szó esik a tervezetben a nép­frontról.- Hozzászólásomban erről is beszélek a pártértekezleten, ha szót kapok. A népfront eddig is számtalan társadalmi feladatot önállóan kárpit fel és valósít meg. Igen széles társadalmi rétegeket képes mozgósítani a gazdaságilag és politikailag hasznos célok érdekében. Eddig is alakitója és végrehajtója volt a politikának, de még több területen lehet­ne biztosítani a népfront számára kezde­ményező szerepet. IHÁROSI Számítógéppel vezérelt video az oktatásban Új oktatástechnológiai eljárást fejlesz­tettek ki és szabadalmaztattak a Vépi Me­zőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézetben, amely egyszersmind nemzetközi oktatási köz­pont is. A Hélios-rendszer számítógép­pel vezérelt videotechnikára épül, kom­munikációs egységei vezérlik az egyéni és a csoportos tanulást, az értékelést és a folyamatkezelést. A Vas megyei iskola az ország legna­gyobb középfokú oktatási intézménye, ahol évente 5 ezer szakmunkást képez­nek. Jelenleg 20 külföldi országból mint­egy 150 hallgatójuk van, akik mezőgaz­dasági ismereteket tanulnak, illetve in­tenzív nyelvoktatásban részesülnek. Az intézmény évente csaknem 100 millió fo­rinttal gazdálkodik, ennek felét saját be­vételeiből finanszírozza. Korábban csak videofilmek készítésével és eladásával foglalkoztak, néhány éve azonban tudo­mányos oktatásfejlesztési kísérleteket is folytatnak. Ennek a munkának egyik eredménye az új eljárás, amely hazai gyártmányú technikai berendezésekre épül, s olcsóbb a világon elterjedt hason­ló rendszereknél. A bukottak szakmunkásnak se kellenek Rendkívüli fogadónap az 505-ösben Újsághír: „A Tolna Megyei Tanács V. B. művelődési osztálya a középiskolai átirá­nyítások meggyorsítása és segítése ér­dekében 1988. április 30-án, szombaton 8 és 11 óra között a szekszárdi 505. Szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézetben fogadónapot tart Tolna megyei 8. osztá­lyosok illetve szüleik részére. Azokat vár­ják, akik még nem nyertek felvételt kö­zépfokú oktatási intézménybe, vagy erről nem kaptak értesítést... Ugyanezen a na­pon saját iskolájában ügyeletet tart a dombóvári 516-os, a tamási 518-as szakmunkásképző intézet és (a szek­szárdi kivételével) valamennyi gimná­zium. (Tolna Megyei Népújság, 1988. ápr. 23.) Nyolc órakor a második emeleten Nyolc órakor már vagy százan ácso- rogtak a második emeleten. Ki egyedül, ki a szüleivel, mások baráttal, testvérrel érkeztek. Sokan azonnal kiválsztottak maguknak egyet az iskolák nevével ellá­tott ajtók közül, a többiek tétován néze­gették a feliratokat. Pár perc múlva elhall­gatott a hangszórókból áradó vidám ze­ne, a megyei művelődési osztály egyik munkatársa bemondta, hol lehet meg­kapni a felvételi lapokat, aztán megmoz­dult a szótlan tömeg. Legtöbben a lengyeli és a szekszárdi szakmunkásképzőnél próbálkoztak, egyszerre nem is tudtak bemenni a ter­mekbe, csak öten-hatan. Leginkább a lá­nyok tudakolták, lenne-e még számukra valami elfogadható szakma, de a könyv­kötői létszám már fél 9-kor betelt, a 32 szövő helyre pedig nemigen akaródzott jelentkeznie azoknak, akik tudják, hogy milyen nehéz foglalkozás ez, s hogy gya­korlatra Tolnára kellene kijárni. Nemes Judit szekszárdi kislányt az egészségügyi szakiskolából utasították el, helyhiány miatt. Édesanyja úgy tudja, azért nem felelt meg, mert az elbeszélge­tésen nem tudta felsorolni a márciusi ün­nepeket. Judit három évig egészségügyi fakultációra járt, s ehhez a hivatáshoz ragaszkodna leginkább, másodikként mégis megjelölte a vendéglátóipari szak­iskolát, de oda se vették fel. Tanulmányi eredménye közepes. Szövőnek mehet­ne, de ő sem akar Tolnára utazgatni. Mi­hez kezd, ha vége a tanévnek? Kísérője azt mondja, valahol megpróbálja elhe­lyezni. Talán a csecsemőotthonban... Barabás Tamás és édesanyja Hő- gyészről érkeztek a fogadónapra. Tamás hentes vagy kőműves szeretne lenni, de mindkét helyről nemleges válasszal jött vissza a papírja. Gyenge tanulmányi átla­ga nem felelt meg. Szemében riadt bi­zonytalanság, édesanyja merő ideges­ség. Épp a földszintre indulnak megkér­dezni, nincs-e hely valamelyik vidéki is­kolában. Bárhová elmenne a fiú, csak szakmát szerezhessen. Mikor később újra találkozunk, már mindketten mo­solyognak. Tamásiban még fogadnak 7 kőművestanulót. Kizárólag olyanokat, akik nem buktak meg. Tamás remény­kedhet: ha csak hat ilyen jelentkezik, van esélye. Gyulai Zoli viszont helyhiány miatt se gépszerelő, se épületasztalos osztályba nem került be, hiába fúr-farag ügyesen. Hegesztő, ács talán lehetne, 2,8-as átla­gával, de ezeket egészségi állapota miatt nem tudná ellátni. Fogalma sincs, mi lesz vele. Úgy hallotta, tizenhat éves kor alatt munkát sem kap. A „vasas szakmák” fel­iratú ajtók előtt Jeremiás Istvánnéval be­szélgetünk. Két nagyobbik fiát néhány éve ugyanilyen jegyekkel simán felvették az ipariba, de most a legkisebb se hideg­burkolónak, se kertésznek nem kellett, mivel két tárgyból megbukott. Úgy tűnik, munka után kell néznie. * A folyosó végén a bátaszéki gimná­zium és a palánki mezőgazdasági szak- középiskola várta a jelentkezőket - ke­vés eredménnyel. Kunos Ferenc és Je­szenszky László igazgatót nem lepte meg, hogy alig tévedt be hozzájuk valaki.- Akik ma eljöttek, azok többsége megbukott félévkor, vagy legalábbis igen alacsony átlaggal végeztek. Nálunk érettségizni is kell, magas a követelmény, hát meg se próbálják, nem is lenne cél­szerű - vélekedett Jeszenszky László. - Aztán meg az sem túl vonzó, hogy a szar­vasmarhák között, istállóban kell dolgoz­ni. Az osztálylétszámaink tulajdonkép­pen már megvannak, de két-három jobb tanulót aztán még felvennénk.- Mi válogatni sose tudtunk, beiskoláz­tuk a gyengébbeket is - veszi át a szót Kunos Ferenc, a bátaszéki igazgató. A rosszabb képességűek meg a lusták ki­hullottak, de arra is volt példa, hogy még a közepest se érte el a diák, amikor hoz­zánk került, aztán a bajai tanítóképzőben is megállta a helyét. Hárman jelentkeztek ma nálam. Majd kiderül, hogyan boldo­gulnak. Közülük az egyik a szedresi Orsós Má­ria. Ragyog az arca, amikor kilép a te­remből, s édesapja félórával előbb még igencsak gondterhelt homlokán is elsi­multak a ráncok. Marika 3,5-es átlagával cukrász-és bolti eladó sem lehet, de most legalább felvették a gimnáziumba. A kereskedelmi szakiskola válaszát ugyan megfellebbezték, de arra a válasz csak május közepén jön meg. Nem mer­nek addig várni. A biztosabb megoldást választották. Pillanatnyilag rendezték a kislány sorsát, ha igyekszik, Je is érettsé­gizhet. Mihez kezd azután? Azon ráérnek négy év múlva gondolkodni... Hostyánszki Csaba is sikerrel járt, a helyhiány (vagy a kettes bizonyítvány?) miatt meghiúsult terve helyett, hogy szoba­festő vagy húsfeldolgozó legyen, elmehet Dombóvárra kőművestanulónak. Nővére, aki szülei helyett elkísérte, nem érti, öccse rosszabb tanuló osztálytársait miért vették fel ugyanoda, ahova Csabát nem. Póla Károly, a megyei művelődési osz­tály vezetője, aki egész nap az emelete­ket járta, segédkezett a szülőknek, a je­lenlegi felvételi rendszer hiányossága­ként ítéli meg az ilyen helyzetet. Tehát, hogy mire a másodikként megjelölt szak­ra, vagy intézménybe elér a felvételi lap, addigra esetleg rosszabb tanulókkal már feltöltik az osztályokat. Olyan is van, hogy egy fiatal azért nem arra a szakra kerül, ahova jelentkezett, mert az ő lakókörze­tében nincs vállalat, amely a gyakorlati képzését vállalná. Ugyanakkor egy má­sik, csupán azért, mert a vállalat közelé­ben lakik, bejuthat. Súlyos gondot okozó ellentmondás, de létezik. Fél tizenegykor már csak azok lézen­genek a folyosón, akiknek semmi remé­nyük nincs. Mégis maradnak. Várnak. Ki szomorú, ki kétségbeesett, ki dühös. Hi­bás az iskola, hibás a tanács. A gyerek? Arról nem nagyon esik szó, a csupa ket­tes bizonyítvány, az alacsony átlag, a gyakran több tárgyból való bukás mintha természetes, tőlük független csapás len­ne. Egyszercsak váratlanul újabb tíz tanu­ló számára csillan meg a remény. Geres- di Istvánné, a Baranya Megyei Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat képviselője ér­kezik. Lányokat, fiúkat keres a pécsvára- di szakmunkásképzőbe. A Dombóvárhoz közeli Mágocson épülő új üzemrészükbe keres szakember-utánpótlást. Ösztöndí­jat, kollégiumi elhelyezést is ígér a mikro­fonban. Gyengébb tanulókat is beisko­láznának, mégis csak egy anyuka megy oda hozzá gyermeke érdekében. A töb­biek ragaszkodnak eredeti elképzelé­sükhöz.- Most kezdenek rádöbbenni a gyere­kek, hogy már a szakmunkásképzőbe se lehet egyszerűen besétálni - mondja Póla Károly, mikor leülünk, hogy röpke összesítést készítsünk a kísérletnek szánt napról. - Szinte teljes mértékben az üzemektől függ a szakképzés, azok pedig mindinkább növelik a követelmé­nyeket a tanulókkal szemben. Nem titok, hogy gyakran előre kérik, hogy kit ve­gyünk fel. Vagy mert jó tanuló, vagy mert szülei is a vállalat régi, megbízható dol­gozói, s így remélhetőleg a gyerek is hű­séges munkaerő lesz. Tehát a középiskoláknak is jobban kell válogatniuk. A lengyeli szakmunkáskép­zőből például az elmúlt években még ide szóltak a szekszárdiba, hogy akiket itt nem vettünk fel, azokat küldjük hozzájuk. Ma szóba se állnak ezekkel. Tamásiból is jött telefon: bukottakat ne irányítsunk oda, mert azok nekik se kellenek. Ezek a diákok tehát megpróbálnak munkába állni, s legtöbbjük örökre lemond a to­vábbtanulásról, hiszen a demográfiai hullám következtében jövőre újabb né­pes generáció fog küszködni ugyan­ezekkel a gondokkal. * A 310 eddig mindenhonnan elutasított nyolcadikos közül 130 kereste meg szombaton az ügyeletet tartó intézmé­nyeket, ebből 11 olyan, aki fellebbezése felől érdeklődött. Közülük 94-nek a sor­sát - kompromisszumokkal - sikerült rendezni. A többiek, akik talán nem is­merték fel helyzetük súlyosságát, való­színűleg még ezután fogják ostromolni az iskolákat, a megyei tanácsot és a peda­gógiai intézetet.. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Babai Zoltán, a szekszárdi szakmunkásképző igazgatója főleg szövőket toborzott Dr. Molnár István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents