Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-24 / 123. szám
1988. május 24. 4^ÉPÜJSÁG Hangverseny Jubilált a Kapos kórus Fennállásának 15 éves évfordulóját ünneplő dombóvári Kapos kórus a helyi művelődési otthon színháztermében megrendezett jubileumi hangversenyével köszöntötte a 75 éves Gőgös Ignác Gimnáziumot. Bevezetőben Brunner Vince, az MSZMP városi bizottságának titkára mondott üdvözlő szavakat. Az előadó emlékeztetett arra, hogy az együttes 1972 novemberében alakult Pásztor Já- nosné karnagy vezetésével, aki 1987 nyaráig állt az énekkar élén. 1987 őszétől Kertész Attila, a Pécsi Zeneművészeti Szakközépiskola tanára vette át a kórus irányítását. Jelenleg arany minősítéssel rendelkeznek. Állandó résztvevői a megyei és országos dalostalálkozóknak és több alkalommal énekeltek a Rádió Kóruspódium cimü műsorban. Színvonalas munkájukat számos különdij, nivódij fémjelzi. Birtokosai a Pro Űrbe, a Szocialista Kultúráért és a Kiváló Együttes címeknek. Szerepeltek az NDK-ban, Csehszlovákiában és kétszer az NSZK- ban. Külföldi fellépéseikkel tovább öregbítették a magyar kóruskultúra jó hírét. Magas művészi igényességgel összál- litott ünnepi műsoruk bevezetéseként Szokolay: Miniatűr kantátája teremtett friss tavaszi levegőt, adta meg e jeles nap alaphangulatát. Ezután két Hassler-mü következett. A Gagliarda a bálok vidámságát, míg az Őszi fák az elmúlt szép szerelem keserédes utóizét idézték bennünk. Donáti Nápolyi Villanellája a reneszánsz életöröm megnyilvánulását rajzolta elénk. A Monteverdi-müben ennek hangulati ellentéteként az elmúlás fájdalma fejeződött ki. Az első kórusblokkot lassú közkedvelt Zsoldos szerenádja és Bach ko- rálfeldolgozása zárta. Ez utóbbi különösen szépen megformált volt. Az együttes sokoldalúságát reprezentálta a Kórus férfitagjaiból álló kisegyüttes ás Berta Mária által előadott ősi gregorián dallamok. Bayrd Ave Verum Corpusa az angol gótikát elevenítette fel. Az ezt követő Pa- chelbel-szerzemény két tételének diadalmas sugárzása az örök eszme dicsőségéről szólt. Ezután XX. századi magyar mesterek művei következtek. Kodály: Adventi éneke és a ködös esős észak szomorú szépségét elénk varázsoló Norvég lányok szereztek kellemes perceket. Pászti Miklós: Az éj című bensőséges melegséget árasztó kóruskompozíciója után Balázs Árpád Népdalrondója derűs hangulatot teremtett. A jubileumi koncert fényét emelték Lányi Péter zongoraművész avatott tolmácsolásában megszólaló Chopin-müvek. LEMLE ZOLTÁN Jékely Zoltán emléke Most lett volna 75 éves Jékely Zoltán, a Nyugat harmadik nemzedékének jelentős költője, akiben Szerb Antal a tiszta költészet megtestesítőjét látta, s azt irta róla, világában „ minden pocegérnek költői kvalitása vanVilágát nem nehéz feltérképezni, maga adja kezünkbe a kulcsot, midőn az emlék fénytörésében egymásra rakódik Enyed, Kolozsvár, Buda képe. Álom és emlék költészetének legfőbb ihlető- je, novelláit is ez jellemzi, s tulajdonképpen csak élete utolsó két évtizede hozott számára megbékélést, amikor annyi mellőzés után a siker sem pártolt el tőle. Az öregedő Jékely azt is tudta, hogy „aljas száműzetés már egymaga minden öregség", s közben újra végigjárta emlékei tájait, versbe irta a kor technikai meglepetéseit is, de most már „a megszolgált örökkévalóság" gondolata lett állandó társa. Költészete teljes világ, melynek sajátos flórája és faunája van, nyelvi gyökerei pedig mélyre nyúlnak, az erdélyi emlékiratok archaikus rétegéig. Álmai és emlékei ebből az egyszeri közegből nőttek ki, meghatározva egyben költészetének egyedi karakterét is, amit egyformán jellemez a múlandóságba vetett pillanat öröme és a világtörténelmi változások - és rettegések - átélése. Része volt kora minden kínjából és öröméből, s mindenre a vers magasabbrendűségével válaszolt. „Nevem a jövő csarnoka ekhózza!" - írta még 1949-ben, éppen elhallgattatása idején. Hál éve halt meg, s „a jövő csarnoka" mind határozottabban ekhózza nevét és verseit. Az évfordulóról a tévé is megemlékezett: Péterfy Gizella nagyméretű Jékely- portréja előtt Dunai Tamás és Szacsvay László mondta verseit, s azt nehéz lenne megmondani, hogy a rövid félóra alatt a gazdag életműnek valóban legjellegzetesebb darabjai szólaltak-e meg. Jékely szavalt hallottuk, szépen, kulturáltan, néhány megzenésített verse is elhangzott, legföljebb azt sajnáltuk, hogy mindez egy szabályos „irodalmi est" keretében zajlott le, a rendező Babiczky László jóvoltából finoman és ízlésesen, de a tévé lehetőségei ennél sokkal többet kínálnak. Jubileum Tabi László évtizedeken át menetrendszerűen írta vigjátékait, anélkül, hogy egyszer is kritikai vitát kavart volna, az irodalom nem is sokat törődött vele. A humor kényes jószág, s Tabi nem is törekedett arra, hogy nagy kortársai nyomába lépjen, járta a maga szolid útját, az élet apró seményei között keresve a fonákságokat, a valóság megmosolyogtató tényeit. Vígjátékai inkább hangvételükkel vidámak, nem jellemek ütköznek bennük, hanem szituációk, s amikor elmesél valamit, mindig tudjuk, hogy másként is történhetett volna. Már korán kialakította saját módszerét, ami tulajdonképpen a múlt század végi francia vígjátékra épül, annak szerényebb, hazai változata. Kedélyes, szolid játékok ezek, melyeket tapintat és ízlés jellemez, s ezzel be is érhetjük. A Jubileum kilép a megszokott keretek közül, a főszereplő színész házaspár a második részben el is játszik egy darabot, s ez jelenti majd a szerencsés megoldást, a veszekedő házastársak ennek révén találnak vissza egymáshoz. A láthatatlan nézőtérről időnként hangos nevetés hangzik, akik azonban a tévé előtt ülnek, egyre gyanakvóbbak lesznek, mert a figuráknak nincs egyéni életük, mindig azt teszik, amit a szerző súg nekik. Nem tudjuk meg, miért veszekednek, s ha már ebből áll az életük, miért gondolják róluk, hogy boldogok, s amikor eljátsszák „A rendelet" című álkomédiát, nem értjük, hogy mi tetszik ezen a közösnégnek, mert ez valóban gyengécske ötlet, s ezen az sem változtat, hogy Tabi egy vidéki dilettánst tesz meg szerzőnek, ha már így van „miért nem használja ki ennek lehetőségeit, hisz a vidéki dilettánsok mindig jócskán adtak témát a humoristáknak. A többi? Kellemes, nem nélkülözi a derűt, a színészek is igyekeznek, márameny- nyire ez rajtuk múlik. CS. L. Tamásiban szerepelt a waiblingeni kórus Könyv Rátkay Endre művészete Több más külföldi együttes mellett évek óta baráti szálak fűzik össze a Tamási Pro Cultura Humana szövetkezeti vegyeskart az NSZK-beli Waiblingen „Frohsinn” kórusával. A kapcsolat 1984- ben kezdődött, amikor először járt hazánkban a Stuttgarthoz közel fekvő város együttese. Látogatásukat a tamásiak 1986 őszén viszonozták. Az elmúlt napokban ismét megérkeztek a waiblinge- niek a fiatal Tolna megyei városba bizonyságául, hogy korábban jó benyomásokkal, kellemes élményekkel távoztak. A két kórus és az 1. Sz. Általános Iskola gyermekkara közös hangversenyt adott a helyi Úttörőházban. Elsőként az iskolások léptek dobogóra Királyné Békefi Stefánia vezetésével. Kedves szereplésükért megérdemelt tapsot kaptak, őket követték a színpadon a waiblingeniek Ralph Scheidle karnagy vezetésével. Tartalmas szórakozást nyújtó műsorukat Valentin Rathgeber Meine Stimme klinge szerzeményével indították, majd ir, francia, finn népdalfeldolgozásuk következett. Különösen szépen szóltak az általunk is jól ismert és kedvelt néger spirituálék, mint a Go Dwon, Moses és a Down by the Riverside. Jellemző a vendégegyüttesre az egységes, szép hangzás, a romantikus német szerzők értő megszólaltatása. A Tamási Pro Cultura Humana Vegyeskar Királyné Békefi Stefánia vezetésével Lassus: A viszhang c. müvével indította műsorát, majd Victoria: O vos om- nes darabját formálták meg korhűen. Meggyőző volt Bárdos Lajos: Első népdalrondója, Kirják: A molnár és Palesztri- na: Kert, lomb, virág című szerzeménye. Stílusosan adták elő a két néger spirituálét és nagy sikert aratott Karai magyaros jókedvet árasztó szerzeménye. Befejezésül Juhász Frigyes: két amerikai munkásdalát énekelték. Sok elismerő tapsot kaptak. A közös koncertet baráti együttlét tette még emlékezetesebbé. L. Z. Nádor Tamás, az ismert költő és újságíró a Képzőművészeti Kiadónál most megjelent kismonográfiában felteszi a kérdést: „Mi az oka, hogy Rátkayt még mindig nem értékeli méltóképpen a szakma, a kritika, s a közvélemény is alig tartja számon? Bár a hivatal elismeri, képeit a közönség elkapkodja, végre nagy megbízatások is elérték, ennek ellenére a hamarosan hatvanadik születésnapját ünneplő művész hivatalos elismerést, kitüntetést még soha nem kapott. Ritka nyilvános jelentkezését a közönség nagy szeretettel fogadta. A hivatalos méltatásokban még akik értékelték, azok sem vállalták. Különböző - jobbára elmarasztaló - jelzőkkel illették. Közhelyhalmozónak, ponyvaizűnek, konzervatívnak, külvárosinak, intellektuálisnak tartották. A ma is Pesterzsébeten élő művészre miért ragadtak gúnynevek?” Nádor Tamás tanulmánya a kérdések sokaságára nem válaszolhat, de érdekfeszítű írásában vázolja a festőművész életútját és megrajzolja eddigi pályája teljesítményét. Rátkay festészete a hagyományosan humán műveltségre, a latin-görög, illetve a zsidó-keresztény kultúrára épül. Az olvasmány és a valóság mindig ösz- szefonódik a festőművész életében. Erről ő maga így vall: „Bármit olvastam: úgy azonosultam vele, hogy életem folytatása lett. A Dzsungel könyve, Robinson és indiánkorszakom után csakugyan betéve tudtam az egész Tarka Regénytár sorozatot. S még inkább P. Howard, vagyis Rejtő Jenő történeteit, akinek figuráit az Odüsszeia alakjaiként, kék ikonomban megfestettem. P. Howard hőseit különösen szerettem. Nem tudom mennyire közismert: sok közülük pesterzsébeti modellről készült.” Személyesen ismerte Maxit, a hírhedt verekedőt, aki nem más mint Wágner úr „A tizennégy karátos autódból. A Pestről kitiltott zsebmetszők, csavargók változtak többek között Piszkos Freddé, Ivánná, vagy Galambbá. Gyermekkori emlékeinek szituációi és figurái elevenednek meg Rátkay humoros, parodisztikus, groteszk látásmóddal ábrázolt képi világában. Miután élő modellek után dolgozott, a visszájára fordított bemutatás sem ellenszenves. Rátkay Endre müvészdiplomát máig sem szerzett. Ismerőseinek többsége magányos, elszigetelt, megszállott önfegyelemmel dolgozó embernek tartja.. A sors minden megpróbáltatását csöndes derűvel vállalta. A divatoktól, a köznyüzsgéstől távol tartotta magát.'A gyermekkori barátságok - ha megszaggatva is - máig meghatározóak életében. A képzőművészet újdonságai iránt érdeklődőknek 17 színes és 30 fekete-fehér reprodukció segít Rátkay Endre művészetének megismerésében. GERÖLY TIBOR A szekszárdi kamarazenekar Haydn-estje Kevés szó esik a zenetörténeti könyvekben arról, hogy a bécsi zenei klasszicizmust kialakító műhelyek nem Bécs- ben voltak elsősorban. Az egyik legfontosabb műhely magyar földön, Kismartonban volt, ahova Haydn 1761 -ben másodkarnagyként szerződött az Eszterházi- rezidencia 16 tagú zenekarához. Itt született az a három versenymű, amit a szekszárdi zenekar szombati estjén hallottunk. Ezek az 1765-ben keletkezett művek már magukon viselik a stílus legfontosabb jegyeit, amelyekben a drámai hatás logikailag motivált és a kifejezés találkozik az elegáns ízléssel. A szonátaformáról van szó, a szerkezet tökéletesen hallható és a forma nem külső kényszer. Az elhangzott versenyművek is a szonátaformát öltik magukra. Érdemes még megjegyezni, hogy Haydn nemcsak a vonósnégyesek, szimfóniák, stb mestere. Többek között 51 versenyművet is alkotott. A Földesi Lajos vezette kamarazene- kar már eddig is többször bizonyított. Hallottunk tőlük emlékezetesen szép Vi- valdi-müvet, Bach-hangversenyt és nem is olyan régen, alig néhány hete egy kivételesen szép Mozart-estet. Mostani Haydn-műsoruk újabb kiemelkedő állomás rövid fennállásuk történetében. Bámulatot kelt, hogy lehet rövid idő alatt felkészülni ilyen igényes, választékosán szép produkcióra. Földesi Lajos kitűnő muzsikus és egyben jó pedagógus is, akinek van koncepciója és a terveit meg is tudja valósítani. Az est érdekessége volt, hogy a műsor első felében két fiatal finn leány játszotta a hegedűszólókat. Laura Kaukonen a G- dúr versenyművet játszotta nemesen szép hegedűhangon. A C-dúr hegedű- versenyt Szilvay Réka temperamentumos egyénisége vitte sikerre. Vermes Mária a műsor második felében a kettősverseny hegedűszólójával működött közre. Leszűrt művészettel, szuggesztív muzsikálással teremtett választékosán intim légkört. Külön kell szólni Thész László sokoldalú tevékenységéről. Ö a zenekar szervező motorja. Kitűnő, felkészült ismertetője a műsornak, a zenekarnak megbízható, pontos csembalistája és mint a kettősverseny zongoraszólistája egyaránt és külön-külön is feladata magaslatán állott és nagyban részese az est sikerének. Nem tartozik e beszámoló keretébe, külön cikket érdemelne az az áldozat, amelyet a finn közreműködők hoztak. Saját költségükön utaztak Szekszárdra. Barátságból, a közös nyelven beszélni tudók öröméért, a kultúra értékeinek közös felmutatásáért. Egy csokor virágért. Példájuk szép és lelkesítő. HUSEK REZSŐ Roger Moore és viaszmása Roger Moore brit filmszínész játékosan a róla mintázott élethü viaszfigura homlokához illeszti pisztolya csövét a helybeli Movieland viaszfigura-múzeumban A dombóváriak műsora
