Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-20 / 120. szám

2 mÉPÜJSAG 1988. május 21. Kádár János előadói beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Tisztelt Pártértekezlet! Kedves Elvtársak! Pártunkban rendszeressé vált, hogy két kongresszus között, az ötéves terv­időszak felén túlhaladva a Központi Bi­zottság kibővített ülésén áttekinti a kong­resszusi határozatok végrehajtásának alakulását, tapasztalatait. Múlt év de­cemberében a Központi Bizottság úgy határozott, hogy ezúttal nem a szokásos ülésén, hanem országos pártértekezlet összehívásával tesz eleget e kötelezett­ségének. A pártértekezlet összehívását a XIII. kongresszus után kialakult helyzet indo­kolta. Felelősen gondolkodó és cselekvő marxista-leninista pártnak szigorúan, a tényeket mérlegelve kell a helyzet érté­kelését elvégeznie. Mit mutatnak a té­nyek? A VII. ötéves terv első két évében a bruttó nemzeti össztermék 4,9 százalék- kalemelkedett, az ipari termelés 5,8 szá­zalékkal, a mezőgazdasági termékek ter­melése 0,8 százalékkal nőtt. Beruházá­sokra 1987-ben 9,4 százalékkal költöt­tünk többet, mint 1985-ben. A lakosság reáljövedelme 1 főre számítva két év alatt 2,4 százalékkal, a munkások és al­kalmazottak egy keresőre jutó reálbére 1,3 százalékkal nőtt. Az állami költségve­tés hiánya 1986-ban 46,9 milliárd forint, 1987-ben 35 milliárd forint volt. Bruttó adósságunk konvertibilis valutában 18 milliárd dollárra, nettó adósságunk 10,9 milliárd dollárra emelkedett. A fejlődést mutató számok mellett lát­nunk kell azt is, hogy gazdaságunkban nem következtek be minőségi változá­sok, a szerkezetátalakítás vontatottan halad, a belső és a külső pénzügyi egyensúly romlott, s mindennek követ­keztében nemcsak az életszínvonal ér­zékelhető emeléséhez, hanem annak tel­jes körű megvédéséhez is hiányzanak a feltételek. Mindez azt is mutatja, hogy a XIII. kong­resszus helyzetértékelése, és a kitűzött A pártértekezlet - mozgalmi hagyomá­nyainknak megfelelően - a pártszervek, a Központi Bizottság, a Központi Ellenőr­ző Bizottság, a Budapesti Pártbizottság, a megyei és megyei jogú pártbizottságok küldötteinek tanácskozása. A pártérte­kezlet előkészítésében azonban az állás­foglalás-tervezet vitája keretében egész párttagságunk, párton kívüli szövetsége­seink széles köre vett részt. A szervezett vitákban kétszázezernél több felszólalás hangzott el, és sok ezer javaslatot juttat­tak el hozzánk. A Központi Bizottság ne­vében köszönetét mondok párttagsá­gunknak, külön a véleményezésre felkért testületek tagjainak, mindazoknak, akik véleményük, javaslataik közlésével segí­tettek a felkészülés munkájában. A beérkezett javaslatok közül az állás­foglalás-tervezet véglegesítésénél a Központi Bizottság hasznosította mind­azokat, amelyek abba beépíthetők vol­tak. Számos olyan módosító javaslat ér­kezett, amely önmagában elfogadható lett volna, de a terjedelem nem növelhető a végtelenségig. Sok olyan ésszerű javaslat érkezett, amely helyes, de nem az állásfoglalásba való, hanem a végrehajtás menetében hasznosítható. Ezeket a Központi Bizott­ság rendszerezi, és a végrehajtásra köte­lezett szervek vezetőinek rendelkezésé­re bocsátja. Az előkészítő szakaszban több helyen feltették azt a kérdést, hogy milyen ügyek eldöntésére van felhatalmazása a pártér­tekezletnek. A szervezeti szabályzat nem részletezi a pártértekezlet feladatkörét. A választ nem a paragrafusokban kell ke­resni, hanem politikailag kell mérlegelni. Ha így közelítünk a kérdéshez, azt mond­hatom, hogy a pártértekezletnek joga és A pártértekezletnek világos és tiszta helyzetet kell teremtenie mindenekelőtt további utunk fő irányát illetően. Pártunk a munkásosztály történelmi céljainak eléréséért, a szocialista társadalom fel­építéséért küzd. Minden döntésének kiindulópontja és célja, egész tevékeny­ségének értelme és lényege, hogy ha­zánkban eredményesen folytatódjék a szocialista társadalom építése. Ez az elvi, politikai alapja szövetségi politikánk foly­tatásának is. Megengedhetetlen tehát, hogy ebben a kérdésben bizonytalanság maradjon a pártban. Minden olyan javas­gazdasági és életszínvonal-fejlesztési célok nem voltak kellően megalapozot­tak, s a végrehajtás is elmaradt a követel­ményektől. Ezt felismerve a Központi Bi­zottság kidolgozta és a múlt év júliusá­ban határozattá emelte a gazdasági-tár­sadalmi kibontakozás programját, majd a kormány szeptemberben hároméves gazdasági stabilizációs programot ter­jesztett az Országgyűlés elé, amely elfo­gadta azt. A gazdasági helyzet alakulása termé­szetszerűleg kihatott az ország társadal­mi és politikai életére is. Nőtt az elégedet­lenség a korábbi években megszokott gazdasági és társadalmi fejlődés meg­torpanása, a szokatlan nehézségek sza­porodása miatt. A jelen nehézségei miatt a korábbinál többen látják bizonytalan­nak a jövőt. Politikai intézményrendsze­rünk a megváltozott viszonyok között nem áll feladata magaslatán, működésé­ben zavarok jelentkeznek. Romlott a köz­hangulat, csökkent a bizalom a párt és a vezetők iránt. S ahogy ez ilyenkor lenni szokott, az ország határain belül és kívül is jelentkeznek mindazok, akik szeretnek a zavarosban halászni, s megpróbálják az ország nehézségeit a szocialista rendszer ellen felhasználni. Mindezt mérlegelve határozott úgy a Központi Bizottság, hogy a párt szerveit és szervezeteit képviselő magasabb fó­rum, a párt most összeült országos érte­kezlete tekinte át a párt helyzetét, és je­lölje ki a legfontosabb feladatokat a kö­vetkező kongresszusig. Nyilvánvaló, ha a pártértekezlet figyelmét a szocialista épí­tés legidőszerűbb, a párttagságot, s a közvéleményt leginkább foglalkoztató főbb politikai kérdésekre összpontosítja, s ezekben határozottan állást foglal, ak­kor megadja a nélkülözhetetlen világos útmutatást a gyakorlati munka elenged­hetetlen megjavításához. A pártértekez­let nem kevésbé fontos feladata a vezető testületek személyi összetételének meg­újítása, megfiatalítása, amit a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizott­ság maga is időszerűnek tart és javasol. kötelessége dönteni minden olyan ügy­ben, amit a helyzet megkövetel, s amit az előzetes viták tanúsága szerint a párttag­ság nagy többsége szükségesnek tart. Többen emlegették, hogy a vitához rendelkezésre álló idő rövid volt. Ebben a véleményben sok igazság van, mégis úgy gondolom, hogy a döntések haloga­tásából több kár származna, mintameny­nyi hasznot az előkészítés elnyújtása adott volna. Egyébként a vitát tulajdon­képpen nem ez év áprilisában kezdtük. A napirenden levő kérdésekkel a párt az alapszervezetektől a Központi Bizottság­ig már hosszabb idő óta foglalkozik. A múlt évben a gazdasági-társadalmi ki­bontakozás programját feldolgozta az egész párt, a tag könyvcserével kapcso­latban egyéni beszélgetést folytattak a párt minden tagjával, télen széles körű vi­ta folyt a pártban az ideológiai munkáról és a politikai intézményrendszer megújí­tásáról. Mindezek tapasztalataira is épít­hetett az áprilisban lefolytatott vita, s ezáltal vált lehetővé viszonylag rövid idő alatt eredményes lefolytatása. A hozzászólások, az észrevételek a fő kérdésekben egy irányba mutattak, ezért a pártértekezletnek megvan nemcsak a felhatalmazása, hanem a lehetősége is a párt egységét erősítő állásfoglalás ki­alakítására. Kedves Elvtársak! Az állásfoglalás-tervezet a pártérte­kezlet egyetlen okmánya, annak minden részlete, témája fontos. A küldött elvtár­sak nem először találkoznak vele, s nyil­ván jól ismerik. Ezért részletes ismerteté­sétől, indoklásától eltekintek és a bevez- tőm további részében csupán néhány fontos kérdésre kívánom a figyelmet fel­hívni. latot elfogadunk és támogatunk, függet­lenül attól, hogy kitől származik, amely a szocializmus ügyét szolgálja. Készek va­gyunk kompromisszumokra is, ha azok segítik szocialista céljaink elérését. Ugyanilyen határozottsággal fellépünk minden olyan törekvéssel szemben, amely szocialista rendszerünk alapjait támadja. A párt nyíltan hirdeti céljait. Politikájá­nak nincs egyetlen olyan eleme sem, amelyet titkolnia kellene. Legfontosabb törekvésünk, hogy az emberek ismerjék és elfogadják céljainkat. Ezért a párt szá­mára a nyíltság első számú követelmé­nye, hogy céljainkat illetően ne legyenek kétségek se barátainknál, se partne­reinknél, és még ellenfeleinknél, ellensé­geinknél sem. Ha célhoz akarunk érni, nyíltan kell be­szélni arról is, hogy erőfesztísek, átme­neti áldozatok nélkül nem érhetünk el eredményeket. Az emberek vállalják a nehézségeket, megértik a tévedéseket is, ha őszinte szót hallanak és látják a célt. A szocializmus útján előrehaladásunk legfőbb biztosítéka a népi hatalom. Az el­múlt hónapok vitáiban sok szó esett a ha­talom osztálytartalmáról, jellegéről. Tu­dósok vizsgálják és vitatják társadal­munk szerkezetének változásait. Tény, hogy a szocializmus építésének eddigi szakaszában gyökeres változások men­tek végbe társadalmunk osztályviszo­nyaiban, szerkezetében. A mezőgazda­ság szocialista átszervezése után nagy­mértékben csökkent a mezőgazdaság­ban dolgozók száma. A gazdaság exten- ziv fejlődésének időszakában gyorsan nőtt a munkások száma, az intenzív fejlő­désre való áttérés megkezdésével vi­szont csökkenni kezdett, ugyanakkor nő a magasan kvalifikált szellemi tevé­kenység szerepe. Tudományos vizsgálatokra a pártérte­kezlet három napja nem elegendő, de a hatalom kérdésében egyértelműen és vi­lágosan állást kell foglalni. Magyarorszá­gon nincsenek kizsákmányoló osztályok, a magyar társadalom a dolgozók társa­dalma, minden hatalom a dolgozó népé. Ez a népi hatalom a munkásosztály veze­tésével végbement politikai harcok leg­főbb eredménye, amely a munkás-pa­raszt szövetségre építve és az értelmiség támogatásával jött létre. Erre gondolva a párt határozottan fellép a népi hatalom gyengítését célzó minden próbálkozás­sal szemben, s szigorúan ítéli meg a ha­talommal való visszaélés bármely formá­ját. Elvtársak! A népi hatalom ereje és szilárdsága nagymértékben függ a politikai intéz­ményrendszer eredményes működésé­től. A párt szükségesnek tartja társadal­munk politikai intézményrendszerének továbbfejlesztését, hangsúlyozva, hogy ez időt kívánó folyamat. E feladat megvalósításához nem most kezdünk hozzá. Az 1953-57-es évek po­litikai-társadalmi válságának leküzdésé­ben fontos szerepe volt annak, hogy a párt világos elvi álláspontot alakított ki Napjainkban a szocialista fejlődés igé­nye szükségessé teszi, hogy megkülön­böztetett figyelmet szenteljünk a politikai intézményrendszer fejlesztésének. Ezért kezdeményezte a párt néhány évvel ez­előtt politikai intézményrendszerünk át­fogó reformját. Az előkészítő vitákban sokféle nézettel találkozhattunk. A különböző, sokszor egymásnak ellentmondó nézetek felszín­re kerülése a vita természetes velejárója, s ez jó dolog. Ugyanakkor tapasztalható az is, hogy néhány alapkérdés tisztázat­lansága miatt nemcsak a párton kívül, hanem a pártban is nőtt az eszmei bi­zonytalanság, s ez már nem jó. Ezért a pártértekezlet feladata, hogy a vita kö­zéppontjában álló, néhány fontos politi­kai alapkérdésben állást foglaljon, tiszta helyzetet teremtsen. Ezek a kérdések szerintem a következők:- Politikai intézményeink átfogó re­formjának célja a népi hatalom, a szocia­lista rendszer erősítése. Javaslom, hogy a pártértekezlet a legmesszebbmenően támogasson minden reformot, amely ezt a célt szolgálja, s utasítson el minden olyan törekvést, amely a burzsoá demok­rácia, az anarchia irányába mutat, vagy a mai magyar szocialista valósággal nem számoló utópisztikus elgondolásokat tartalmaz.- Javaslom továbbá, hogy a pártérte­kezlet erősítse meg: több szocializmust akarunk, s ez több demokráciát jelent. A több demokrácia több felelősséggel jár. Kötelesség nincs jog nélkül, s jog nincs kötelesség nélkül.- A szocializmus építésének hosszú történelmi szakaszában nélkülözhetetlen A politikai nyilvánosság fejlesztése fontos és felelősségteljes szerepe van a sajtóban, a televízióban és a rádióban dolgozó kommunistáknak. Politikai és er­kölcsi követelmény, hogy a tömegtájé­koztatási eszközök a szocialista építést szolgálják, terjesszék a jó tapasztalato­kat, népszerűsítsék a példamutató telje­sítményeket, jobbító szándékkal bírálják a hibákat, ne a bénító pesszimizmust ter­jesszék, hanem a tettrekészséget ösztö­nözzék. politikai intézményrendszerünk műkö­désével kapcsolatban. A párt nem helyezi magát semmilyen intézményünk, még kevésbé a törvények fölé. Ellenkezőleg, súlyos helyzetekben - népünk nagy többségének támogatásá­val - eredményes harcot vívott a Magyar Népköztársaság törvényes rendjének helyreállításáért. Ma is és a jövőben is legfőbb kötelességének tartja országunk törvényes rendjének megtartását és megtartatását. Szakítottunk azzal a gyakorlattal, amely a társadalmi és tömegszerveze­teknek a transzmissziós szíj szerepét szánta. Kimondottuk, hogy ezek a szer­vezetek önállóak, önállóan működnek, a párt szervei nem hoznak rájuk kötelező határozatokat. A párt politikai irányító szerepe az ott dolgozó kommunisták ré­vén valósul meg. Elvként kimondtuk, hogy pártfunkció kivételével minden tisztséget betölthet pártonkívüli is, ha ar­ra egyébként alkalmas. Csökkentettük az apparátusok létszámát, s a választott tes­tületek irányítása alá rendeltük őket. Tö­rekedtünk a túlzott centralizáció csök­kentésére, kiindulva abból, hogy minden kérdést lehetőleg ott döntsenek el, ahol a döntéshez szükséges legtöbb ismerettel rendelkeznek. Ezáltal növekedett a helyi szervek önállósága és felelőssége. Az volt a célunk, hogy a direkt irányítást au­tonóm szervek és testületek felelős mun­kája váltsa fel. Kialakulóban van a pályá­zatok, a határidőre szóló megbízatások, a kettős és többes jelölések rendszere, s mindez megkönnyíti a dolgozók közvet­len beleszólási lehetőségét a döntések­be. Ezeknek a helyes elveknek nem sike­rült mindig és minden területen a gyakor­latban is érvényt szerezni. Könnyebb a megszokott úton járni, a látszólag ké­nyelmesebb megoldásokat választani, mint kezdeményezni, újítani, esetleg kockáztatni és a döntésekért a felelőssé­get vállalni. A helyzet is változik, a korábbi helyes döntéseink a mai helyzetbebn már nem kielég ítőek. a marxista-leninista párt vezető szerepe. Ezért javaslom, a pártértekezlet foglaljon úgy állást, hogy a politikai intézmény- rendszer reformjának is központi kérdé­se a párt saját tevékenységének megújí­tása, valamint a feladatok pontosabb el­határolása a párt-, az állami szervek és a társadalmi szervek között. A Központi Bizottság hosszú ideje arra törekszik, hogy a párt központi és helyi vezető testületéi és szervezetei társadal­munk különböző intézményeinek önálló­ságát tiszteletben tartva, mindenekelőtt bel- és külpolitikánk, gazdaságpoliti­kánk, kulturális politikánk elveinek érvé­nyesítésére törekedjenek. Azon kell dol­gozni, hogy ez a törekvés a gyakorlatban az eddiginél határozottabban és teljes mértékben érvényesüljön. Ennek megfelelően szükséges, hogy az Országgyűlés, a kormány, a miniszté­riumok, a tanácsok, a helyi gazdasági szervek, az üzemek, az intézmények önállósága és felelőssége növekedjen, munkája fejlődjön. A párt ugyanezt az elvet követi a külön­böző érdekképviseleti szervek, úgy mint a szakszervezetek, a KISZ, a szövetkezeti szervek, a gazdasági kamara és más ro­kon intézmények irányában. Az érdekképviseleti szervekkel kap­csolatban szólni kell még a következők­ről: mivel hazánkban az MSZMP-vel szembenálló más pártok létrehozásának semmiféle realitása nincs, a szocialista rendszer fellazítására törekvő erők, a dolgokat végig nem gondoló, jó szándé­kú embereket is felhasználva, az érdek- képviseletek vonalán próbálkoznak. A párt elítéli ezeket a törekvéseket, ame­lyek a szakszervezeti és ifjúsági mozga­lom egységének megbontására irányul­nak. Folytatjuk a szövetségi politikát A párt következetesen folytatja szövet­ségi politikáját. A nép és az ország érde­keit szolgáló építőmunkában nélkülöz­hetetlen a fejlődés következtében egy­máshoz mind jobban hasonuló osztályok és rétegek - a munkásság, a parasztság, az értelmiség -, illetve a párttagok és a pártonkívüliek, a különböző ideológiát valló emberek szövetsége, összefogása és együttműködése. Ebből a szempont­ból is különösen fontos szerepe van a pártot és más politikai szervezeteket, a szocialista építés alapkérdéseiben egyetértő embereket tömörítő hazafias népfrontmozgalomnak. Munkájának fej­lesztéséhez meg kell adni a szükséges politikai támogatást. Pártszervezeteink fordítsanak na­gyobb figyelmet a tömegszervezetek és tömegmozgalmak munkájára, s az ott példásan dolgozó kommunisták útján gondoskodjanak a párt álláspontjának megfelelő képviseletéről és politikájának érvényesítéséről. Tisztelt Elvtársak! Tájékoztatom a pártértekezletet arról, hogy az elmúlt hónapokban a párttagsá­gi könyvek cseréjével kapcsolatos egyé­ni beszélgetések, valamint az alapszer­vezetekben folytatott politikai viták me­netében növekedett a párttagság aktivi­tása, tisztultak a nézetek, erősödött pár­tunk egysége. A pártértekezlet összehí­vása, a Központi Bizottság állásfoglalás­tervezete a párttagság, a budapesti és a megyei pártbizottságok részéről támo­gatást kapott. Pártunk szervezettségi foka magasnak értékelhető, a taglétszám meghaladja a 800 ezret, ez a felnőtt lakosságnak több mint a tíz százaléka. A párttagság önkén­tes, az eszme és a nép érdekének szol­gálatában vállalt többletmunkát és fele­lősséget jelent, semmiféle személyes előnnyel nem jár, nem járhat. A tagkönyv- csere során körülbelül 45 ezer ember párttagsága szűnt meg, részben a legkü­lönbözőbb személyi okokkal indokolt ki­lépés, részben pedig a pártszervezetek által eszközölt törlés következtében. Mi­vel az adott esetekben a személy és a pártszervezet számára is ez a jó megol­dás, megengedhetetlen a kilépőkkel szemben bármiféle neheztelés vagy megkülönböztető bánásmód. Kedves Elvtársak! Pártunk, amely a munkásosztály párt­jaként jött létre, a szocialista forradalom győzelmét követően fokozatosan az egész dolgozó nép pártja, társadalmunk eszmei, politikai vezető ereje lett. Tevé­kenységében a tudományos szocializ­mus, Marx, Engels, Lenin eszméi vezér­lik, és a demokratikus centralizmus elvei alapján szervezett erőként működik. Amint az állásfoglalás-tervezetből vilá­gosan kitűnik, pártunk, hogy történelmi küldetésének méltóan megfeleljen, mind a belső pártéletben, mind társadalmi te­vékenységében kész a helyzet követel­ményeinek megfelelő megújulásra és határozottan elkötelezte magát, hogy a demokratizálás és a reformok útján jár. A jövőben még inkább mint politikai párt kí­ván működni, alapvető feladatának a szocialista társadalom építésének bizto­sítását, a nép érdekeinek szolgálatát te­kinti, és álláspontjának érvényesítésé­ben az eszmei, politikai meggyőzés az eszköze. Céljaink megvalósításának elenged­hetetlen feltétele a párt sorainak rende­zése, egységének megszilárdítása, mű­ködésének javítása. Az MSZMP politikai intézményeink között meghatározó sze­repet tölt be, munkássága, eredményes működése a szocialista fejlődés alapvető biztosítéka. A Központi Bizottság éppen a politikai döntések megalapozottságának, minő­ségének javítása és következetesebb, szervezettebb megvalósítása érdekében javasol mélyreható változásokat a párt működésében és belső életében. Olyan gyakorlati megoldások meghonosítását ajánlja, amelyek jobban rászorítanak a sokoldalú mérlegelésre, a különböző ér­dekek és nézőpontok figyelembevételé­re. A pártértekezlet állásfoglalás-tervezete Világos és tiszta helyzetet kell teremteni Előrehaladásunk legfőbb biztosítéka a népi hatalom Szükséges a politikai intézményrendszer átfogó reformja

Next

/
Thumbnails
Contents