Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-19 / 119. szám
1988. május 20. NÉPÚJSÁG 3 Nyomdászköszöntő Délig még él a szedőgép Összenőttek A terveknek csak jövő idejük van Ott beszélgetünk, aho| először találkoztunk. Tizenhét éve, első munkahelyemen, a Szekszárdi Nyomda gépszedőtermében Gabi bácsi irányításával ismerkedtem a szedőszekrénnyel, a linógépekkel. Most is ott beszélgetünk. Gabi bácsi - Ker- tai Gábor - a szedőgép mellett, mint annyiszor az elmúlt közel fél évszázadban, jómagam az egyik kisszek- rényen ülve jegyzem szavait. *- A négy polgári elvégzése után kerültem ide betűszedő tanulónak. Nem akartam én nyomdász lenni, azt se tudtam, mi az. Édesanyámmal mentünk az utcán, aztán a Molnár nyomda ablakába ki volt írva, hogy tanulót felvesznek. Gondoltam megpróbálom. Egy hónap próbaidőre vettek fel 1943-ban és holnap dolgozom itt utoljára. Első és egyetlen munkahelyem volt ez a nyomda. Régi dokumentumok, fényképek kerülnek elő, kollégákról, egykori tanulóiról. Teljesítménykimutatások az ötvenes évekből. Az egyikbe beleolvasok. Kertai Gábor 178 százalékra teljesítette a normáját.- Néha többet kerestünk, mint az igazgató - mondja Gabi bácsi. - Nem is csak a pénzért hajtottunk, inkább, hogy megmutassuk mire vagyunk képesek. Amikor ide kerültem Koncz Ferenc mellé tanulónak, még nem volt így legatyásodva a szakma. Nyomdásznak lenni rangot jelentett. Szinte a munkásság arisztokratái voltak a nyomdászok. Négy öreg szakmunkás volt itt, mindegyik tartott bejárónőt.- Mennyi volt akkor a tanulóidő?- Négy év, 1947-ben szabadultam. Azokban az években volt a legszebb a munka, akkor ért a legtöbb sikerélmény. Még négynyelvű röplapokat is gyártottunk a szovjet hadseregnek. A különböző falragaszok megtervezése is a nyomdászok munkája volt. Amikor kitaláltam egy újfajta moziplakátot, kétszemélyes ingyenjegyet kaptam a szekszárdi mozikba. Évekig azzal néztünk meg minden filmet.- Gabi bácsi ott volt a Népújság születésénél is...- Először csak a Dunántúli Napló mutációja volt a Népújság, de 1951. június 15-től már itt nyomtuk, szedtük, az akkor még Néplapot. Kilenc éven át voltam a megyei újság törde- lője.- Talán az olvasó nem tudja, mit takar e szó...- A kiszedett sorokat újságformájúvá rendezni, a címeket kiszedni, az ólomoldalakat összeállítani volt a feladatom. Szerettem csinálni, de 1964-ben felkértek, hogy legyek oktató és elvállaltam. így 1976-ig főleg a szakma elméleti részével foglalkoztam, nem sok időm volt a termelőmunkára. Utána gyártás-előkészi- tő lettem és csak ’82-ben az akkori igazgatónk, Széli Pista javaslatára jöttem vissza ide a szedőbe. Azóta ezen a gépen dolgozom - simítja végig a lino szedőgépet.- Újra a Népújságot szedte...- Igen, amíg hűtlen nem lett hozzám a Népújság.- Hűtlen?- Hát igen. Áttértek a fényszedésre, de azt én már nem tanultam meg. Ott már szinte nyomdászra sincs szükség. Egy más világ. Most meg hallom, a szerkesztőségek akarják átvenni a lapszedést, a nyomdának csak a kinyomtatás maradna? Megváltozik a szakma. Az én időmben nyomtuk síknyomón, majd egy lebombázott, több gépből összetákolt rotációs magasnyomó gépen. Több, mint tíz éve meg ofszet rotációs gépen készült a Népújság, de a szedés eddig ólomból volt. Most meg a fényszedés uralkodik. Ha nyugdíjba megyek, ezt a linógépet se fogják már sokszor bekapcsolni - mereng el körbenézve a teremben, ahol valaha hét szedőgép állt, mára pedig ez az egy szovjet gyártmányú árválkodik. * Megpróbáljuk számba venni Kertai Gábor kitüntetéseit. Az 1954-ben kapott sztahanovista címtől a köny- nyűipar, a szakma kiváló dolgozóján keresztül a Munka Érdemrend bronz fokozatáig széles a skála. Kiváló Dolgozó hatszor lett. A Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést a Szekszárdi Nyomda fennállásának 125. évfordulóján kapta meg.- Soha nem akartam vezető lenni. A szakmát, a munkát szerettem. A gyerekeknek, akik felnőttek mellettem azt igyekeztem megtanítani. Legyen az bármilyen munka, esküvői meghívó, vagy utcai plakát, úgy kell megcsinálni, hogy bármikor elvállalhassam szégyenkezés nélkül, hogy az én kezemből került ki. A munkaszeretetei, a szakma megbecsülését, tekintélyének továbbvitelét akartam tanítani. * Kertai Gábor ma reggel is bemegy munkahelyére. Bekapcsolja az öreg szedőgépet és munkához lát. Délig még él a gép a keze nyomán, még ólomba önti a sorokat, a napi munka szerinti szövegeket, aztán délben kikapcsolja, akkurátusán megtisztítja, majd az öltözőbe vonul, hisz egy órakor rendezik a búcsúztatóját. Búcsúztatják és búcsúzik. A nyomda legrégebbi dolgozója, az üzem fejlődésének utolsó hiteles tanúja nyugdíjba vonul. Hogy a gépét ki fogja bekapcsolni, hogy egyáltalán bekapcsolják-e még nem tudni. TAMÁSI JÁNOS A közkeletű érvek a régi beidegződések szerint csatáznak ma is. A kikezdhe- tetlennek tetsző vaslogika szerint; szárnyalhatnak a tervek, a leendő épület, az épített emberi környezet a realitásokat fogja tükrözni úgyis. Az anyagi értelemben vett tehetősség, a technológia határait. Gazdasági lehetőségeink határait. Valóban így van? A kép a szellemi termékeknek ezen a sajátos piacán is mintha lassan-lassan változóban lenne. A tervezőmunka évtizedekig a központi rendelkezések, szabályozók és a nehezen mozduló, állandó gondokkal küszködő építőipar satujában vergődve igyekezett elébe menni az úgynevezett társadalmi igényeknek. - A satu szorítása mintha csak mostanra enyhülne. Hogyan látják ezeket a kérdéseket, köztük a tervezőmunka ösztönzésének, presztízsnövelésének lehetőségeit a Tolna Megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál? Feszültség és kölcsönhatás- A tervezés alkotótevékenység - mondja Váczi Imre, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese. - Figyelembe kell venni a realitásokat, de az építészet egy helyben topogna, ha a tervek mindenben kiszolgálnák az adott anyagi és gazdasági lehetőségeket.- Mekkora lehet az a feszültség, amit egy terv, egy elképzelés teremt az adott, általában szűkös lehetőségekkel szemben?- Több jele van annak, hogy növekedhet a tervező szabadsága. A kivitelezőipar is átmeneti időszakát éli. Ők is igénylik, hogy próbálkozásaikhoz, az új, nyitottabb, flexibilisebb építési módok kialakításához mi magunk is hozzájáruljunk. Tehát itt egy erőteljes kölcsönhatás is érvényesül. A vállalat munkajogilag 133 embert foglalkoztat jelenleg, több mint nyolcvanan vannak a műszakiak és mondhatom, hogy tehetséges, jó csapat van együtt. Tulajdonképpen a gyárépületektől a lakóházakig mindent vállalhatunk.- Válogathatnak-e a munkák között?- A tervezés díjazása ma már szabadáras. Csak úgy tudunk versenyhelyzetben maradni, ha olcsók is vagyunk. A tervezési túlkínálat hatása már most érződik - így elvben egyetlen munkát sem utasíthatunk vissza. Végezetül még a szakmai információ- szerzés ugyancsak megváltozott lehetőségeiről ejtettünk szót. Váczi Imre elmondta, hogy míg korábban már a tervelőkészítés szakaszában kötelező egyeztetésekre került sor, addig most - mivel csak a versenytárgyalásokat követően derül ki, hogy melyik vállalat lesz a kivitelező - erre kevesebb a lehetőség. Ugyanakkor a gyártó vállalatoktól érkező, a terveket sokszor lényegbevágóan meghatározó információk is késnek. Tengelictől Peremartonig A búcsúzáskor átadott, Tolnatervet bemutató kiadványt lapozgatom. Az egykori tervezőiroda 1965-ben lett vállalat. Az ipartelepítés, intézmény- és lakásépítés a tervezőmunka hőskorszaka is. A rajzasztalokon ebben és az ezt követő időszakban születtek a tengelici oktatási központ (építésze Link Péter), az első modern dombóvári lakóépületek (Huszti Pál) tervei, iskolák, művelődési házak megyeszerte, Köjál-székház, szolgáltatóház és gyógyszertári központ Szek- szárdon, Turányi Erzsébet szép kö zségi ravatalozója Tolnán, Patkó Sándor lépcsősen tagolt lakástömbjei, Lőrinczi Gyula kórházi pavilonja, óvodái, bölcsődéje - és sorolhatnánk. A kép teljességéhez túl kellene lépnünk a megyehatárokon, pillantást vetve a pécsi Pannónia Hotelre Váczi Imre és Link Péter közös szellemi alkotására. A paksi és kalocsai lakótelep tervei Balázs Csaba nevéhez fűződnek, Link Péter tervei alapján ebben az évben fejeződik be a Peremar- toni Vegyiművek egyik csarnoképülete is.- Sajnos az újságban is gyakorlat, hogy amikor egy-egy jelentősebb létesítmény felépítéséről számolnak be - mondja Balázs Csaba - általában csak a kivitelezőt tüntetik fel, holott sokszor már az előkészítő munka is komoly szellemi erőfeszítést követel.- Az ön tervei szerint épül a kórház gyermekosztálya - ez éppen jó példa erre.- Ebben az esetben szigorúan támaszkodnunk kellett az üzemeltető szakvéleményére. Négy-öt gyermekkórházat is megnéztünk az országban, mert erre a létesítménytípusra nincsenek meghatározott, minden esetben érvényesítendő előírások. Dr. Csordás Jenő, a gyermek- osztály ma már nyugdíjas főorvosa és a Medicor, a Tolna Megyei Beruházási Vállalat szakembereivel folytatott rendszeres konzultáció segített a munkánkban. A beruházóval a költségeket kellett egyeztetni, mindez nem menta kivitelezővel való állandó kontaktus nélkül. Mint a külföldi példák igazolják, inkább két évig kellene tervezni valamit és fél év alatt felépíteni, s nem fordítva, ahogy sajnos nálunk van. Csak a mozgóbér mozog- Mennyit keres?- Még annak idején, amikor a Paksi Művelődési Házat terveztem - mondja Balázs Csaba - a felépülése után megkérdezték tőlem, hogy mennyit kaptam ezért a munkáért. Nem hitték el az érte kapott fegyelmit, utána meg a kitüntetést, de a leghihetetlenebb talán az volt, hogy ez számomra és az ezzel foglalkozó csoport számára egy havibéres vállalati megbízás, akár a többi. Egyébként tizenkétezret keresek. De az a lényeg, hogy ezt a szakmát nem lehet csak pénzért csinálni. Lajta Zoltán még csak négy éve dolgozik a Tolnatervnél, de rátermettségét szakmai berkekben is hallgatólagos elismerés övézi. Jelentősebb tervei közül elegendő csak a palánki Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet 20 lakásos garzonházát vagy a Bátaszéken most épülő 22 lakásos Univáz szerkezetű házat említeni. Ez utóbbi már lassan tető alá kerül. Kaposvári és pécsi partnerekkel közös feladata lesz a szekszárdi Csatáron felépülő minta lakótelep is. Jelenleg az Arany János utca beépítési tervén dolgozik.- Ön fejlesztőmérnök volt a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalatnál, aztán átpártolt a Tolnatervhez.- Kedvezőtlenebb fizetési feltételekkel döntöttem a tervezőmunka mellett. Ez irányú ambícióim miatt jöttem ide. Ingyen is csinálnám, ha nem kellene valahogy meg is élni belőle.- A havibér mellett hozzávetőleg tíz- százalékos fizetéstöbbletet jelent a mozgóbérek elosztása. Ez kevéssé tudja mérni a teljesítménykülönbségeket.-... és sokkal többet kell dolgozni, mint a jobban fizető kivitelező vállalatnál! Az NSZK-ban a kivitelezési költségek 10-15 százalékáért terveznek, és több jut a szellemi munkát végző mérnöknek is. Több a rendelkezésre álló idő, elmélyültebb, alaposabb dokumentációk alapján fognak egy-egy elképzelés megvalósításához. Kétségtelen, hogy a tervezők érdekeltségének nálunk is előbb-utóbb üzleti vonalra kellene terelődnie. A minőségi munka érdekében a vállalat is szervezeti megújulásra szorul. A tervezés is teremthet piacot Az elmúlt napokban a Tolnaterv kollektívája - mint arról már beszámoltunk - új igazgatót választott Wéber Antal személyében, aki a még januárban nyugdíjba vonult Paszler Józseftől veszi át a vállalat irányítását.- Ön korábban már dolgozott a megyei tervezővállalatnál, majd úgy érezte, hogy beruházóként és kivitelezőként is tapasztalatokat kell szereznie. A Tolna Megyei Tanácsi Építőipari Vállalattól műszaki főmérnökként búcsúzik.- Abban sincs semmi titkolnivaló, hogy én nem is építész, hanem statikusmérnök voltam a Tolnatervnél. Közben a gazdaságmérnökit is elvégeztem, mert érdekeltek ezek az összefüggések. Többek közt ezért vállalkoztam szívesen vállalatirányítási feladatra. A vállalat gazdasági egység.-társadalmi igény, tervezés, kivitelezés. Ez a szentháromság néha ördögi kör, amelyben hol az egyik, hol a másik húzza a rövidebbet. Elég gyakran éppen a tervezés.- Köztudott, hogy a monopolhelyzetbe jutó paneltechnológia csak akkor ért meg a változásra, amikor a lakáspiac beszűkült. Korábban a vállalatokat legfeljebb a szakmai önbecsülés ösztönözte arra, hogy változtassanak valamit a technológián. Piac hiányában a tervező is falakba ütközött. Ma sem könnyebb a tervezők dolga, de egyre inkább a piacnak kell megítélni a végterméket. És mivel az építész nem egy-két évre, hanem sokkal hosszabb időre tervez, ezért a piacképességben a szűkkörü gazdaságossági, a vállalati, a beruházási érdekeken túj, olyan szempontoknak is helyet kell kapniuk, amelyek mindezen túlmutatnak.- Önmagukban vett értékszempontoknak.- Igen, és ha ez az elv érvényesülni fog, a tervezés is visszanyeri eredendő rangját. A feladat nehézségét most az jelenti, hogy szűkülő piacon, szűk határidőkkel kell minőségi munkát végezni, sőt, érvényesülni, jobban dolgozni - de csak ugyanannyi pénzért! Viszont már most meg kell változtatni a tervezés visszahúzódó, defenzív beállítódását. Nekünk kell kezdeményezni, akár beruházásra is ösztönözni! Egyre gyakoribb az is, hogy a megrendelők nem a vállalatot, hanem magát a tervezőt keresik, mert az ő munkájának van számukra szakmailag hitele, benne látják elképzeléseik megvalósításának garanciáit. Erre is építeni kell. Ez is szerepet kell hogy játsszon a teljesítmények megítélésénél, nem is szólva arról, hogy a vállalat hírét, nevét erősíti. BÓKA ROBERT Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Az új gyógyszertári központ - Huszti Pál tervei alapján
