Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-18 / 118. szám
1988. május 19. ^PÜJSÄG 5 „Tolna megye a második hazám” A paksi tanács vb tárgyalta NÉKOSZ-tól a MUOSZ-ig A „fényes szelek” nemzedékének tagja Egy életutat - azt, hogy honnan indul és hová jut el egy ember - sok minden befolyásol. Az indíttatás, a család, ahová születik, az öröklött gének, társadalmi-gazdasági helyzet, a szerencse. Mindez fontos, de a leglényegesebb talán - amiről gyakran elfeledkezünk - a nevelés. Az, hogy a legfogékonyabb korban milyen befolyások érik a fiatalt, milyen eszmék, milyen tanok hatása alá kerül. A gyökerekről és a nevelés személyiségformáló, hatásáról beszélgettünk - életútja tükrében - Csiby Sándorral, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Oktatási Igazgatóságának továbbképzési igazgatójával. *- Tolna megye a második hazám, az eszmélésem ott kezdődött, a Garay kollégiumban, a NÉKOSZ-ban - kezdjük a beszélgetést a tágas irodában. - Székely vagyok, hosszú hányattatás után Tevelen telepítettek le bennünket. A szüleim már nem élnek, de én mégis gyakran visszajárok, vannak régi ismerőseim, meglátogatom őket. 1948-ban érettségiztünk, azóta is ötévenként találkozunk. Az idén lesz a 40. érettségi találkozónk. Aki él, mindenki eljön, jó szívvel találkozunk, szeretünk egymás között lenni.- Tudja, népi kollégista az lett - magyarázza a korát megha- zudtolóan fiatalos külsejű egykori NÉKOSZ-os halk, szenvedélyes szavakkal -, aki az akkori társadalmi életbe valónak tartotta magát. Mi azonosultunk a negyvenöt utáni körülményekkel. Népi - nemzeti - hazafias nevelést kaptunk. Veres Péter szavai a „népben, nemzetben gondolkodni” nem jeslzó volt nálunk, hanem élő valóság. Közülünk senki nem lett hűtlen ötvenhatban sem a hazájához! Megtanultuk, átéreztük mi a szülőföld és mivel tartozunk a hazának, a népnek, önmagunknak. A mai nevelésnek ez az egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem neveli hazafiasságra a gyerekeket. Nem ismerik a történelmüket, nem tudják, nem érzik, mit jelent magyarnak lenni. .- 1946-49-ig működött a NÉKOSZ Szekszárdon is, és nevelte az oly sokat és oly sokszor emlegetett „fényes szelek” nemzedékét. A közhiedelmekkel ellentétben a mi generációnknak is meg kellett mindenért küzdenie. Igaz, hogy előttünk talán nagyobb perspektíva állt, mint a mai fiatalok előtt, de azért göröngyös volt a mi utunk is. Állandó belső harcok, társadalmi konfliktusok között nevelődtünk. Kevés az olyan szerencsés ember köztünk, akinek problémamentes élete lett volna. Tudja, a mai fiataloknak'saját magukkal vannak konfliktusaik. Individuális nevelést kapnak a családtól, az iskolától, a szükebb és tágabb környezettől egyaránt. Az iskola - kevés kivételtől eltekintve - csak oktat manapság és nem nevel. Oktatási rendszerünk hiányossága, hogy a tanárok és a diákok elidegenedtek egymástól. Megtartják a pedagógusok az órát, szakmailag, módszertanilag kifogástalanul, de ezzel kész, be van fejezve. Hazamennek, utána nem törődnek a gyerekekkel. Elindult a hajsza a jó osztályzatokért, csak ez az érdekes, nem az egész személyiség dominál. Nekünk szerencsénk volt ezen a téren, nagyon jól képzett tanáraink voltak, igazi pedagógusok, akik értettek az ifjúsághoz. Ismerték minden gondunkat, bajunkat, a lehető legtöbbet igyekeztek kihozni valamennyiünkből. Ma is emlékszem egykori magyar tanáromra, Biró Jánosra és Miklós Péterre a kollégium igazgatójára.- Azóta is többször próbálták más formában, más néven felújítani a népi kollégiumot, annak szellemét, de nem sikerült. Ezt nem lehet megismételni, mert az akkori körülmények tették olyanná a-NÉKOSZ-t amilyen volt. Egykori kollégista társaim szinte kivétel nélkül érvényesültek. Van köztünk orvos, mérnök, egyetemi docens és ezredes. Csiby Sándor rendezi az amúgy is rendezett íróasztalát, töpreng a sors buktatóin.- így végiggondolva küzdelmes életem volt - sok gonddal, buktatóval. Az érettségi után katonatiszt voltam 1957-ig. Utána - munka mellett - elvégeztem az ELTE pszichológia szakát. Andragógiával, felnőttoktatással foglalkoztam, szerkesztettem kislexikont és tanítottam. Dolgoztam a Magyar Rádió és Televíziónál, valamint a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalánál. 1985-től vagyok a MUOSZ továbbképzési Intézetének igazgatója. Szeretek itt dolgozni. F. KOVÁTS ÉVA Egyetlen óvodai felvételi kérelmet sem utasítanak el Az óvodai nevelés helyzete, feltételeinek áttekintése szerepelt egyebek között tegnap délután a Paks Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának ülésén. A napirend előterjesztője Vadász Pál, a városi tanács osztályvezetője volt, aki az új oktatási törvényre, a nevelőmunka és általában az oktatás-nevelés elvi kérdéseiben bekövetkezett megújhodásra hivatkozva elmondta, hogy beszámolója, amennyiben a nevelőmunkával kapcsolatos értékelésről adna számot jogsértő lehetne, hiszen erre az egyes szakmai intézmények vezetőinek van jogosítványa, amit azonban ők is csak a nevelőtestületek hozzájárulásával hozhatnának a végrehajtó bizottság elé. Ezért elsősorban a tárgyi és személyi feltételek vizsgálatát, a teendőket körvonalazta az előterjesztés. Szó esett arról, hogy az óvodák nevelőtestületeinek el kellett készíteniük működési szabályzatukat, oly módon, hogy a szülőknek is beleszólási joguk lehessen az őket, gyermekeiket érintő kérdésekben. Ezt a szabályzatot pedig minden más testületnek, felügyeleti szervnek el kell fogadni akkor, ha más jogszabállyal ellentétes kitételt nem tartalmaz. Hasonlóan lényeges változtatás a vezetőválasztási rendszer bevezetése, ez alapján a pályázatok kiírása megtörtént, az értékelést most végzik. A szakmai színvonal, az önállósággal együttjáró felelősségtudat erősödésén túl fontos kérdés a működési feltételek biztosítása. A statisztikák szerint a demográfiai hullám Pakson a tavalyi tanévben tetőzött, akkor 1100 gyermeket kellett elhelyezni a meglévő 984 férőhelyszámmal. Idén csekély csökkenést tapasztaltak, ez azonban nem jelent megoldást a különösen nagy létszámú lakótelepi óvoda gondjában, ahol ma is 35-40 fős létszámú csoportok léteznek. A csoportszám- emelés mellett, a lehetőségek keresésén túl ki kell emelni azt a kedvező tendenciát, hogy továbbra sem tervezik feltételekhez kötni 4 éves kortól a gyermekek óvodai felvételét, gyesen lévő édesanyák is kérhetik gyermekük elhelyezését. Az elmúlt és az idei évben így egyetlen jelentkezőt sem utasítottak el az atomvárosban. A felújításra fordítható egyre kevesebb összegből idén a Tolnai úti óvoda külső homlokzatának javítását, vízszigetelését és a dunakömlődi raktár építését tervezik megvalósítani, de mint másutt itt is nagy erőket köt le az új épületek tetőbeázása, felújítása. A végrehajtó bizottság ezután az igazgatási osztály tevékenységéről szóló beszámolót hallgatta meg Dr. Bencsik Lajos osztályvezető előterjesztésében, a testület mindkét beszámolót elfogadta, határozati rangra emelte. A lehetőséggel illik élni Az 505-ös, a bérklubban Oktatás és munkára nevelés 1 termelés és Némely pedagóguskörökben, egyáltalán nem váltott ki osztatlan elismerést, hogy a szekszárdi székhelyű 505-ös Szakmunkásképző Intézet beléphetett a bérklubba. Ugyanis: jó néhányan azt vallják, a diáknak az a dolga, hogy tanuljon és ne termeljen! Csakhogy, amúgy tiszteletben tartva mások véleményét is, engedtessék meg a következő észrevétel! E honban, az ipariskolák, majd későbbi utódaiként az MTH-k, s több évtizede, a szakmunkásképzőknek elsődlegesen az a feladata, hogy az üzemi, építőipari és ki tudja hirtelen, még hány területen biztosítsa a szakmailag jól felkészült utánpótlást. Az iskolai nevelés pedig eleve feltételezi a gyakorlati munkát, urambocsá! már tanulókorban, a termelésben való érdekeltséget, a diák számára olykor-olykor észrevétlen munkára nevelést. Jómagam csak üdvözölni tudom a Pénzügyminisztérium abbéli állásfoglalását, hogy több oktatási intézménynek - a megyei tanácsokat is bevonva a döntésbe - ettől az évtől kezdve megadták e lehetőséget. Az 505-ös végső soron, a Tolna Megyei Tanáccsal és Szekszárd Város Tanácsával kötött szerződést, élve a megyei megajánlással. De mit is takar mindez? Erről a következőket mondotta az intézmény igazgatója, Babai Zoltán:- Az olvasó számára közismert, hogy tanműhelyünk már korábban is vállalt különböző munkákat, azaz értéket termelt. A korábbi rendszerben sem a tanulók, sem pedig a szakoktatók nem részesülhettek rendszeres anyagi elismerésben, az elvégzett munka fejében. Most viszont igen, és ezt a bérklubba való belépés tette lehetővé számunkra. Mintegy másfél millió forintra tehető számításaink szerint az az árbevétel, amit a tanműhelyben gyakorló tanulók és szakoktatók biztosítanak az iskolának ebben az esztendőben. Mindez külső cégektől, a lakosságnak végzett szolgáltatásokból képződő forintokat jelent. Az említett ösz- szeg természetesen nem tartalmazza az iskola saját javítási, karbantartási munkáit. De mit is vállalnak az 505-ös tanműhelyében dolgozók? Szerkezet-lakatos, hegesztő-, forgácsoló-, szerszámkészítő-szakmákban olyan megrendelések teljesítését, amely előnyt jelent a partnernek és diáknak egyaránt. Utóbbinak a szakma gyakorlása szempontjából, a megrendelőnek pedig az általuk ajánlott alacsonyabb vállalási ár miatt. így nyerték meg a pályázatot, a mözsi óvoda köz- pontifűtés-rendszerének kiépítésére, mert árajánlatuk harmincezer forinttal volt kevesebb mint a versenytársaké. S, az már csak érthető, hogy a helyi tanács mellettük döntött, e pénzszűke világban. Mint megtudtam, a következő tanévtől már asztalos - elsősorban épületasztalos - munkákat is vállalnak, s bíznak abban, hogy a továbbiakban többen érdeklődnek, illetve adnak megbízást géplakatos-tanulóiknak, a különböző forgácsológépek illetve egyéb vasipari szakmához tartozó berendezések és készülékek javítására! Mindez a kisebb villanyszerelési munkákra is értendő. Visszatérve, a bérklub adta lehetőségekre! Engedélyezték számukra, a bérkeret felázabadítását. Ám óvatosságból úgy döntöttek, hogy a bevételi többlet egyharmadát béresítik az említett területeken, az árbevétel fennmaradó részével továbbra is az intézmény gazdálkodik, amit egyéb célokra fordít. A villanyszerelőknél, a kőműveseknél, a festő és mázo- lóknál, továbbá a csőszerelőknél az igazgató szavaival élve nagy a rámozdu- lás, kerestek és kapnak munkát. Az elméleti oktatás terén viszont egyelőre „csend” honol, amelynek több összetevője van. Holott az említett területen dolgozó munkatársaiknak megadatott a lehetőség akár számítástechnikai, akár pedig az átképző és szakmunkás továbbképző tanfolyamok szervezésére, a műszaki tanároknak pedig a különböző tervező munkák vállalására. Szó van például arról is, hogy szabás-varrás tanfolyamot indítanak. Az 505-ös Szakmunkásképző Intézet is, mint ahogy azok a vállalatok, amelyek felvállalták a bérklub tagságával járó igen szigorú feltételeket, 1989 decemberéig látnak előre. Kérdés, hogy a szekszárdi iskola vezetői, pedagógusaik, s a szakmai tárgyakat oktatók, mennyiben lesznek képesek élni a megajánlott és vállalt lehetőséggel! SALAMON GYULA A gyógyító hérics Május 30-án, hétfőn Országgyűlési képviselők fóruma A közéleti és lakóterületi nyilvánosság és demokrácia jegyében újabb fórumműsort szervez a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója. Ez alkalommal országgyűlési képviselők ülnek a kamerák elé, hogy válaszoljanak a nézők kérdéseire. A stúdió vendége lesz: Horváth Lajos, a Baranya Megyei Tanács elnöke, Simon Péter, a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemeltetési igazgatója, dr. Horn Péter, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Kaposvári Karának dékánja és dr. Czoma László, a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatója. Az országgyűlési képviselők, természetesen mindenekelőtt az Országgyűléssel, a képviselői munkával kapcsolatban várják a kérdéseket. De szívesen válaszolnak a mindennapi munkájukkal összefüggő felvetésekre is. A 60 perces fórumműsort Pánics György vezeti. A nézőknek az adás ideje alatt is módjukban áll majd kérdéseket feltenni, beleszólni a műsor menetébe. A szerkesztők azonban szeretnék, ha már előzetesen is minél több kérdés érkezne a stúdió címére (MTV Pécsi Körzeti Stúdió, 7601 Pécs, Pf.: 67.). A borítékra kérjük írják rá: „Képviselők fóruma”. Az adásra 1988. május 30-án, hétfőn, 20 órai kezdettel kerül sor a körzeti adás keretében a ll-es programon. A növénytan tavaszi héricsnek nevezi, mert kora tavasszal virágzik. Csodálatosan szép növény. Latin neve is szépségére utal: Adonis vernalis, ami szóról szóra tavaszi Adoniszt jelent. Ki volt Adonisz? A mitológia szerint: Adonisz csodaszép királyfi volt Ciprus szigetén. Hőgyészre kirándulva pillantottam meg a héricseket a csicsói domboldalon. Első látásra a tömegesen virító sárga virágtól olyan volt a domboldal, mintha egy nagy, sárga szőnyeget terítettek volna rá. Rögtön a fényképezőgép után nyúltam, ami kirándulásaimon mindig velem van. Először a sárgálló mezőt fényképeztem le. Azután kiválasztottam egy szép szálat és különböző szögből lefotóztam. A tavaszi hérics nemcsak nagy virágával tűnik ki. A népi gyógyászat régóta ismeri és használta, háziszernek. Ma az ipar állít elő belőle gyógyszerkészítményeket. Amikor fotóztam, a virágokon a hűvös idő miatt kis vad méhek szorgoskodtak: hasi szőrzettükkel a hérics bőséges virágporát gyűjtötték. Fotóm egy ilyen virágot ábrázol. MOLNÁR PÉTER, a gyönki gimnázium tanulója Komputer a Debreceni Ruhagyár szabászatán Az emberi tévedés lehetőségét kizárva, az adott alapanyagra a legjobb területkihasználással viszi fel a szabásmintát a Debreceni Ruhagyár komputeres rendszere. Most ehhez a rendszerhez igazodó, olyan nagy teljesítményű szabászgépet állítottak munkába, amely 25 perc alatt nyolcszáz ruhát képes kiszabni.
