Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-17 / 117. szám

1988. május 18. Képújság 5 Negyvennyolcán ültek a vádlottak padján Jogerős ítélet a monstre perben Mit loptak? - Mit nem loptak? Ismerősöm, aki tájékozott az ügyben azt mondta: Csak malom­követ és parazsat nem loptak. Az előbbit, mert nehéz volt, az utóbbit, mert égette volna a tenyerüket Az utóbbi idők - létszámában - legna­gyobb monstre perét a Paksi Városi Bí­róságon folytatták le. Az ügy, fellebbezés folytán került a Tolna Megyei Bíróság büntető fellebbviteli tanács elé, amely az­tán meghozta az immáron végleges ítéle­tet mind a közel félszáz vádlott ügyében. Kisebb módosításokkal ült az elsőfokú biróság ítélete, mi most azt közöljük s ez most már jogerős. De térjünk vissza a kiindulóponthoz, a címhez. Negyvennyolcán voltak vádlottak. Zömmel büntetett elöéletQek, enyhén szólva zavaros életvitelűek. Néhányan dolgoztak ugyan alibi állás­ban, de sok közöttük a foglalkozásnélküli - meg merem kockáztatni, hogy munka­kerülő -, akadtak páran alkalmi munka- vállalók. A családi kapcsolat szerteágazó, egy­szersmind egy központban tömörülő. Vagyis nagyon sok - különösen a „ke­mény mag” - igy vagy úgy rokoni szálak­kal kapcsolódik, a bűncselekmények el­követésénél azonban már szinte klán jel­leget ölt. A vádlottak - immáron elítéltek - között volt-van közvetlen elkövető, bűnrészes (pl. falazó), orgazda, előkészítő - hadd ne folytassam a sort. A cselekmények zömét betöréssel kö­vették el, de a „közönséges” lopás sem hiányzott a repertoárjukból. Különösen a boltokat és a vendéglőket kedvelték, de nem vetették meg az egyéb beszerzési helyeket sem. így loptak építkezésről, a teljesen szabadból s iskolából is, ahon­nan az úttörőcsapat pénzét is elemelték s mindehhez egy fiatalkorú bandatársuk falazott - maga is éppen hogy kinőtt az úttörőkorból. Hát akkor mit is loptak? A teljesség igénye nélkül, hiszen mindent felsorolni egy egész újságoldal sem lenne elegen­dő: élelmiszert és szeszes italt, zsebszá­mológépet, csokoládét, cigarettát, ruha­neműt - azon belül - zakót, nadrágot kosztümöt, melegítőt, bundafélét, kana­lat, villát és csészét, lapostányért és tor­tatartót, padlódeszkát, bőrkesztyűt, nyakkendőt, farmert, sőt reklámszaty­rokra is vetemedtek, ha nem volt értéke­sebb, gyufát is két skatulyával, de a ká­beleket se vetették meg, ha rézdrótot tar­talmaztak. Hát kérem, nem sorolom tovább. Aki­nek kedve tartja, továbbiakat is találgat­hat. Aligha téved. Krokodilt nem loptak, mert az még nem tenyészik a Dunában, de páncélszekrényt törtek fel, páncélka­zettát meg többet is. Módszerükből nem hiányzott a falbontás sem, viszont a riasztóberendezéstől megijedtek - már ahol volt. Cselekményeiket a tervszerűség, az üzletszerűség, a bűnszövetségben való elkövetés és a ma már rendkívül primitív „szakmai hozzáértés” jellemezte. Az előbbit azért említettem, mert a bűn- cselekmények szervezője és előkészítő­je Kanalas Sándor volt, aki - többszörös börtönviselt volta miatt - nagy tapaszta­lattal rendelkezett és tekintélye volt társai előtt. Ami a „tapasztalatokat” illeti, kesz­tyűt, vagy zoknit húztak kezükre a cse­lekmény elkövetésekor - leleplezésüket azonban ez sem akadályozta meg. A bűnüldöző szervek eredményes - korántsem könnyű munkája nyomán vé­gül is a tetteseknek felelniük kellett cse­lekményeikért. Az immáron jogerős ítélet: Kanalas Sándor (Kecske) faddi lakos 7 évi fegyház. Goman István (Mutó) paksi lakos 4 évi börtön. Kanalas Junics (Bu- lesz) paksi lakos 3 év és 6 hónapi börtön. Kanalas Márton (Mókus) paksi lakos 3 év 8 hónapi börtön. Török János paksi lakos 1 év 10 hónapi börtön. Kalányos Károly mezőszentgyörgyi lakos 2 év fegyház. Kanalas Junicsné (Babácsi) 1 évi börtön. Horváth Józsefné (Maca) 1 év 2 hónapi börtön. Mindketten paksi lakosok. Czári Grácián nagydorogi lakos 3 év 8 hónapi börtön. Balogh János nagydorogi lakos 1 év 6 hónapi börtön. Czári József puszta- hencsei lakos 1 év 6 hónapi börtön. Or­sós János nagykónyi lakos 2 évi börtön. Csurán András (Indián) 1 év 2 hónapi börtön. A felsoroltakon kívül hárman a fiatalko­rúak börtönében töltik majd a kiszabott szabadságvesztés-büntetést, számos elítélt felfüggesztett szabadságvesztés­büntetést kapott, néhányat próbára bo­csátott a bíróság. Öten pénzbírság főbüntetést kaptak, volt akit javító-nevelő munkára ítéltek és egy személyt fel is mentett a bíróság. Valamennyi elítélt esetében a köz­ügyektől megfelelő időre való eltiltást is alkalmazta a bíróság és a kellő pénzbün­tetéseket is kiszabta, ahol az indokolt volt. Egy időre Paks és környéke megsza­badult ettől a fosztogató bandától. Re­méljük, nem éled újjá a családi-félcsaládi klán. Az újraéledést megakadályozni össz­társadalmi érdek. L GY. Növekvő alumíniumexport Az év eddig eltelt időszakában kedvezően alakult a színesfémek vi­lágpiaca; nőtt a kereslet az alumí­niumtermékek iránt, s ezzel együtt emelkedtek az árak. Ezt kihasználva az év első negyedében számotte­vően emelkedett a Magyar Alumí­niumipari Tröszt konvertibilis elszá­molású exportja. Az első három hó­napban dollárban számítva csak­nem 34 százalékkal volt nagyobb a konvertibilis kivitele, mint a múlt év hasonló időszakában. Ez több mint 16 millió dollár többletbevételt jelen­tett a trösztnek. A tröszt vállalatai kapacitásaik maximális kihasználásával igyekez­tek a javukra fordítani, hogy március- ban-áprilisban volt olyan időszak, amikor az alumíniumtömbök tonnán­kénti napi ára elérte a 3 ezer dollárt is. Most havi átlagban 2500 dollár körül állapodott meg az alumínium világpiaci ára, de még igy is jóval magasabb a korábbi csúcsnál, az 1980 februárjában átlagban elért, addig példa nélkül álló 2200 dolláros szintnél. A kedvező világpiaci tendenciák mellett javította az export gazdasá­gosságát az is, hogy a MAT kivitelé­ben nőtt a magasabban feldolgozott termékek aránya. Az első negyedévi konvertibilis elszámolású export 63 százalékát tették ki ezek az értéke­sebb árucikkek, mig a múlt év ha­sonló időszakában még csak 58 százalék volt a feldolgozott termékek aránya. Ezekből az értékesebb cikkekből a többlet jelentős részét olyan igényes piacokon sikerült értékesíteni, mint az NSZK, Japán és az USA. A nagyobb export nem rontotta a hazai ellátást, hiszen a belföldi piac­ra is csaknem 10 százalékkal több jutott az egy évvel korábbinál. A jó eredmények dagasztják a kasszát: a MAT első három havi nyeresége több mint kétszerese az 1987 első negyedében elértnek. (MTI) A sörkert első vendégei: az építők Páros harmónia... Muszáj volt megállni, ha csupán pár percre is, olyan kedvesen hívogató, az ünneplő ruha felvétele közben is kelle­mesen magakellető volt Dombóvár egyik új létesítménye, a sörkert. A Dombóvár és Vidéke Áfész festő szakemberei az utol­só simításokat végezték az elmúlt héten a szép kivitelű, színvonalas vendéglátást ígérő, a lebontott halászcsárdát pótolni szándékozó kerthelyiségen. A Hotel Dombóvár mellett a terület ad­va volt, rajta két csodaszép hársfa, ami mellé több mint harminc örökzöldet is elültettek. Az ötlet formálódott, minden­ki hozzátette a magáét, így az áfész „közös gyermekéről” beszélhetünk. A csapatmunka formálta kerthelyiségen kőműves és ács, asztalos és villanysze­relő, festő és elnökhelyettes egyaránt munkálkodott, igy egy hónap alatt el is készültek. A nyitás is megvolt az elmúlt héten és ami ritka manapság - az első vendégei a sörkertnek éppen azok a szak­emberek voltak akik megépítették a közös ötlet alapján. A sörkert csatlakozik az ét­terem konyhájához, úgyhogy nem túl bátor véleményformálás kell hozzá, hogy megjó­soljam, hamarosan közkedvelt vacsorázó­hellyé nőheti ki magát Feltéve, ha a kínálat igazodik majd a hely jellegéhez, s az árak­kal is igyekeznek a realitások környékén maradni. A beruházás 300 ezer forintjába került az áfésznek és idényjellege miatt májustól szeptember végéig tart majd nyit­va. E pillanatban még nincs is neve a sör- kertnek de ismerve a dombóváriak friss fantáziáját, a kellemes sörözgetés közben talán akad majd keresztszülője...-szs-sm­Az utolsó ecsetvonások a dombóvári sörkerten Halló, itt Bonyhád... A távbeszélő-hálózat fejlődése városunkban Az idő pénz! E rövid megállapítás iga­zát már a rómaiak is ismerték napjaink­ban pedig mindannyian tudjuk és érez­zük ennek kiemelt jelentőségét. Az idő­vel való gazdálkodás egyik eszköze a telefon, mely hozzánőtt a mindennapi életünkhöz, és korszerűtlensége jogos bosszúságot, hiánya pedig türelmet­lenséget vájt ki. Megvalósítása, kiépítése pedig sok­sok pénzt igényel. A közös összefogás eredményeként már rendelkezünk konténer telepítésű ezres crossbar tí­pusú, BHG gyártmányú telefonköz­ponttal, amelynek előnyeit 1987. július 1 -jétől élvezzük. A Szekszárd-Bonyhád közötti összeköttetést az eddig üzembe helyezett legkorszerűbb PCM (pulzus cod modulation-digitális működésű) átviteli technikai berendezések bizto­sítják. Az elért eredményhez hosszú út ve­zetett a század eleji, kezdetleges - helyi történészeink részére is feldolgozatlan téma még - lépésektől. Postatörténeti szempontból is érdekes képet mutatna a távbeszélő-hálózat kialakulásának és fejlődésének helyi bemutatása. A „Tanulmányok Bonyhád történeté­ből” című kötetben dr. Kolta László: Bonyhád művelődéstörténete (1867- 1962) című összeállításában utal a tele­fon létére: „Raubitschek nyomdatulaj­donos 1906-ban újságot alapított Bonyhád és Vidéke Társadalmi, Szép- irodalmi és Közgazdasági Hetilap cím­mel. A telefonnal felszerelt szerkesztő­ségben Lukács Zsigmond és Betnár Béla tevékenykedett.” A távbeszélő-há­lózat kiépítéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy Pécs telefonhálózata a ma­gyarvidéki városok közül Pozsony után létesült, a múlt század 80-as éveinek közepén. Később Szekszárdon épült ki a tele­fonhálózat, és a két várost összekötő légvezeték Bonyhádot is bevonta a te­lefon-összeköttetésbe. Ismerve a város akkori dinamikus üz­leti életét, a villanytelep működését a Gyár utcában, az új technika alkalma­zására hamarosan sor került. A telefonhálózat kézi kapcsolású műveleti sora sokáig megmaradt, egé­szen 1986. november 15-ig, amikor már működni kezdett a helyi automati­kus, számtárcsázással működő rend­szer. Az eddig eltelt időszakban mind a te­lefonközpont technikai eszközei fejlőd­tek, mind az előfizetők száma növeke­dett. Visszatekintve az eltelt időszakra - teljes történetiség nélkül - 1952-ig LB- induktoros - 200 állomású kézi kap­csolású központ, 1952-1962 között 3 munkahelyes 280-as CB-típusú köz­pont, 1962-1974 között 4 munkahelyes 420-as szintén CB-típusú központ, mig 1974 és 1986 között 6 munkahelyes nagy teljesítményű 600-as központ szintén kézi kapcsolással működött. A bonyhádi telefonközpont korszerűsí­tésében nagy szerepet játszott, hogy 1979-ben Szekszárd is belépett a hazai távhívó hálózatba, és remény volt, hogy a megye távbeszélő-hálózatának kor­szerűsítése során a város is új telefon- központot kap. De ehhez pénz kellett. A VI. ötéves tervben a Pécsi Posta- igazgatósággal történt tervegyezteté­sek során kiderült, hogy a városban 14 millió forint hozzájárulással elkészülhet egy korszerű, konténerközpont 1000 számmal. A városi tanács egymaga nem tudta vállalni a pénzösszeg kifizetését, de a hagyományokhoz híven 1984-től együttműködési megállapodások köté­sére került sor - a városban működő gazdasági, társadalmi szervek bevoná­sával és anyagi eszközeivel. A pénzösszeg biztosítására 28 együttműködést kötöttünk, és az ígért határidő előtt a posta vállalt kötelezett­ségeinek eleget tett, majd 1987. július 1 -jétől a város is bekapcsolódott az or­szágos távhívó hálózatba. Jelenleg 642 előfizető élvezi a szolgáltatást. A meglé­vő telefonközpont az automatizálás előtti előfizetők igényesebb, korsze­rűbb kiszolgálását teszi lehetővé, kapa­citása lényeges mennyiségi fejlesztés­re nem elegendő! A területi határokon belül 930 telefonigénylőt tartanak nyil­ván! Jelentős igény van a pénzbedobá- sos, nyilvános telefonfülkékre, amelyek közül 8 már üzemel. A továbbiak elhe­lyezésére a városi tanács és a posta közös egyeztetést végez még ez évben, megvalósításukat a rendelkezésre álló pénz határozza meg. Ez évben a Posta Távközlési Üzeme tovább építi a városi hálózatot, mert sok kérelem kielégítését az egyes városré­szeken kábel vagy vezeték hiánya te­szi lehetetlenné. Jelenleg a Fáy lakótelepen a telefon- kábel lefektetése párhuzamosan törté­nik a majdani városi tv-kábel előkészítő munkáival. Ezenkívül jól halad a három munka­helyes „kis” posta építése is. ILLÉS FERENC, a Bonyhádi Városi Tanács titkárságvezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents