Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-16 / 116. szám
MA 1988. május 17. KEDD XXXVIII. évfolyam, 116. szám ÁRA: 1,80 Ft A holdudvar lakói (5. oldal)-------------------------H orváth János üzemvezető vizsgálja a terméket „Teljes gőzzel” megy a szárító Az első kaszálás jó közepes------Bogyiszlói lucernapelet M egyénk területén 13 ezer hektáron termesztenek lucernát. A döntő többség a termelőszövetkezetek birtokában van, hozzávetőleg 10 ezer hektár. Ebből a bogyiszlói Dunagyöngye Termelőszövetkezet 240 hektárnyival részesedik. A megtermett takarmány háromnegyed részét a szárítóüzemükben peletté (granulátummá) alakítják. A Kömyei Mezőgazdasági Kombináttal állnak kereskedelmi kapcsolatban, így a saját szükségletük feletti részt nekik adják el. Az első kaszálás eredményét nézve jó közepesnek ítélik a termést, ami megalapozza reményeiket, hogy a tervezett 120 vagonnyi peletet elő tudják állítani. Hodován István szárítógépész az irányítópultnál Üzembelső Bucsúszemle Kabulban Díszünnepségen búcsúztatták el hétfőn Kabulban a távozó szovjet csapatok első egységét, a dzsalalabadi helyőrség lövészezredének katonáit. A búcsúszemlén jelen volt Nadzsibullah köztársasági elnök, a kormánytagjai, a szovjet kontingens magas rangú tisztjei, az afgán társadalom és a kabuli diplomáciai testület képviselői. Az emelvényen foglaltak helyet az ENSZ jószolgálati missziójának tagjai is, élükön Ráüli Helminen finn vezérőrnaggyal, a megfigyelőcsoport vezetőjével. A dzsalalabadi egység ezerötszáz katonája vasárnap reggel hagyta el a helyőrséget és késő délután érkezett a főváros körzetébe. Hétfő reggel konvonjuk végigvonult Kabulon, hogy a főváros másik szélén sorakozzon fel a szemlére. A diszünnepségen a katonáknak felolvasták az SZKP Központi Bizottságának üdvözlő üzenetét, amelyben a testület köszönetét fejezte ki az internacionalista küldetés teljesítése során tanúsított hősies helytállásért. Nadzsibullah elnök búcsúztató beszédében emlékeztetett rá: amikor az áprilisi forradalmi fordulat sorsa forgott kockán és az ország függetlenségét veszély fenyegette, a Szovjetunió önzetlen támogatást nyújtott az afgán népnek. A szovjet kontingens hazatér, de a Szovjetunióval fenntartott barátságunk töretlen marad” - mondotta. Az elnök felkérésére a résztvevők egyperces néma főhajtással tisztelegtek azoknak a szovjet katonáknak az emléke előtt, akik életüket vesztették afgán földön. Nadzsibullah ismét felszólította az összes afgánt - éljenek akár otthon, akár külföldön -, hogy a nemzeti megbékélés szellemében szüntessék be a testvérharcot és hagyjanak fel az ellenségeskedéssel. Az ünnepélyes szemle végén Borisz Gromov altábornagy, a szovjet kontingens parancsnoka engedélyt adott az ezrednek az elvonulás és hazatérés megkezdésére. A menetoszlop a hegyek felé vette az útját, hogy négyszázharminc kilométer megtétele után elérje a szovjet határt. Abdul Hak Ulomi tábornok, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt honvédelmi osztályvezetője közölte a díszünnepség helyszínén tartózkodó újságírókkal: a dzsalalabadi egység hazaindulásával Nangrahar tartományban nem maradtak szovjet katonák, a terület ellenőrzését teljes egészében az afgán fegyveres erők látják el. Elmondta azt is, hogy az utóbbi huszonnégy órában nem voltak harci cselekmények az országban. Rizskov fogadta Bangemannt Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök hétfőn Moszkvában fogadta Martin Bangemannt, az NSZK gazdasági miniszterét. A nyugatnémet politikus a két ország gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési bizottságának XVI. ülésszakára érkezett a szovjet fővárosba a testület társelnökeként. Rizskov és Bangemann áttekintette, hogy a szovjet gazdasági reform, a szovjet külgazdasági tevékenység átalakítása milyen lehetőségeket kínál a kétoldalú gazdasági együttműködés fejlesztésére. Különösen a könnyű- és az élelmiszer- ipari ágazatban működő vállalatok közötti együttműködés fontosságát hangsúlyozták. Rizskov leszögezte: az NSZK a Szovjetunió egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, s szovjet részről remélik, hogy a nyugatnémet gazdasági és kormányzati körök is a két ország együttműködésének bővítésére és elmélyítésére törekednek. Bangemann utalt arra, hogy a nyugatnémet üzleti körök az eddigieknél nagyobb mértékben szeretnének jelen lenni a szovjet piacon. A csúcstalálkozó előkészületei Már a moszkvai csúcstalálkozó előkészítése a legfontosabb pont Reagan elnök e heti programjában. Reagan töb ízben is találkozik legfőbb külpolitikai és katonapolitikai tanácsadóival, megbeszélést folytat kongresszusi vezetőkkel a találkozó napirendjéről, szerdán a parti őrség akadémiáján mondandó beszédében is foglalkozik ezzel és programjába iktatta a találkozót az amerikai fiataloknak azzal a csoportjával, akik most érkeztek vissza a Szovjetunióból s akiket Mihail Gorbacsov is fogadott. A Fehér Házból származó értesülések szerint az elnök el akarja érni, hoy a szenátus a moszkvai csúcs idejére iktassa törvénybe a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök megsemmisítéséről megkötött szovjet-amerikai szerződést. Shultz külügyminiszter személyesen találkozik hétfőn a Külügyi Bizottság tagjaival, hogy a genfi külügyminiszteri értekezleten a vitás ellenőrzési kérdésekben született megállapodásokról tájékoztassa őket. A szenátus vezetése ezt követően dönt arról, hogy mikor tűzi napirendre a szerződés ratifikálásnak vitáját. FUTAMIDŐ A blúz csodálatos volt Hófehér, csipke- és madeirabetéttel, pici fodorral és gyöngyházgombokkal, az ujja széles, vállában válltömés. Ez nem lehet igaz, ilyen még nem volt; ha venni akarok valamit, többnyire nem találok az ízlésemnek megfelelőt időm boltot járni nincs, tucatárut meg nem veszek, így azt ami van, inkább gyakran mosom. De hát most végre itt van: a blúz. Pontosan akkor, mikor a vásárlási szándékom és a pénzem egybeesik, mert elhatároztam: most nem sajnálom a pénzt áldozok arra, hogy elegáns, hófehér pamut alapanyagú blúzt vegyek a fekete szoknyához A blúz azonban nagyon rövid ideig élt A harmadik-negyedik kézi mosásnál a csavarás után egyszerűen szét- feslett a csipkebetét Amíg megpróbáltam összefoltozni, eszembe jutott: az import ruhanemű elkészítésén hányán de hányán dolgoztak. Gyapotot termeltek, leszedték, bálába tették, raktárba vitték, fonógyárban, szövőgyárban szorgos aszszonykezek fűzték három műszakban az orsóról az elszakadt szálat aztán megvarrták, becsomagolták, elszállították, a boltban vállfára akasztották. Aki a pénzéért megdolgozott majd a blúzt megvette, még annyi ideig sem használhatta, mint ameddig egy blúzkészítés technológiai folyamata végbemegy. Ugyan vajon miért hoznak be az országba ilyen semmit érő, drága, és a vevőt megkárosító holmit? Ki ezért a felelős? S egyáltalán átgondolta-e valaki, hogy a rossz minőség nem mást mint rossz minőséget szül. Maradjunk a blúz példájánál. Megveszi mondjuk egy cipőgyári munkásnő, aki exportra készülő cipők felsőrészeit szabja. Miután a blúz, amelyre a fizetése egyötödét költötte, a keze között ment tönkre, dühös lesz és mérgesen kezdi a műszakot A klasszikus folyamat az lenne, hogy selejtet gyárt és a cipőt nem veszi át az exportáló cég. Ennek az időnek azonban vége. Ha keresni akar valaki, jól is kell dolgoznia, a mennyiség mellett minőséget is produkálni. Amennyiben nem ezt teszi, könnyen meglehet azt mondják: keressen más munkahelyet, s jó ha segítenek ebben. Sajátságos helyzet: minőséget követelnek attól, aki nem mindig kap a pénzéért jó minőségű árut Az áruházak konganak az ürességtől: nem csoda, a divatos holmi megfizethetetlenül drága, az olcsóbb viszont nemhogy silány, de ízléstelen, divatjamúlt is. A klasszikus közgazdaságtan ismeri a futamidő fogalmát, ez a vállalati szférában a váltóra vonatkozik, s a kibocsátás napjától az esedékesség napjáig terjedő időszakot jelenti. A futamidő kifejezést eddig is használták: a banktól felvett hitel lejárati idejét tartalmazza. Meddig tart még, mennyi a futamideje a gyenge minőségű árunak? Akkor, amikor minduntalan azt hangoztatjuk: nincs tőkés, és nincs szocialista piac külön-külön, hanem exportpiac. És tegyük még hozzá: hazai piac is. A hazai vásárló igényeit sem kell, de nem is lehet a maradékelv szerint meghatározni. A szép dolgokat a mindennapi fogyasztásában, bútorban, kelmében éppúgy szereti a magyar vásárló, mint bárki más. Apropó: bútor. Hallom a televízióban, hogy áruházát nyit a svéd IKEA bútorgyártó és forgalmazó lánc Budapesten, az Örs vezér téren, a hatalmas áruház építésére meghirdették a versenytárgyalást Reméljük mielőbb elkészül. A hazai bútorgyártó vállalatok, igaz, hogy már egyesületbe is tömörültek, de az érdekeik még mindig nem egyeznek a vásárlók érdekeivel. A tavaly őszi felvásárlási láznak nevezett jelenség óta hónapok teltek el, de a bútorgyárak most is ugyanazt a tucatárut ontják, mint tavalyelőtt meg azelőtt Lehetetlen ízléses bútort venni: a dobozszerű szekrénysorokon és az elegánsnak hitt kolóniái utánzatokon kívül szinte semmi nem kapható. És nemcsak a megyében, másutt sem. Sokat beszélünk mostanában a minőségről, a felelősségről, pláne most hogy a nézet- és helyzettisztázó eszmecserék idejét éljük, ki érzi a munkájáért a felelősséget az egészen biztos, hogy gyenge minőséget nem. termel, egyáltalán: kényes a minőségre. Legyen is igényes nemcsak önmagával, de másokkal szemben is. Mert futamideje nemcsak a váltónak és a hitelnek de mindennek és mindenkinek van, a gyenge munkának, a lelkiismeretlen munkásnak, a rossz, sőt a jó minőségnek is. Az azonban nem mindegy, hogy ez az idő meddig tart D. VARGA MÁRTA Hazaérkezett a delegáció Karl-Marx-Stadtból Hazaérkezett pénteken Karl- Marx-Stadt megyéből a háromtagú delegáció, amelyet Váradi László, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának titkára vezetett. Tagjai voltak: dr. Kiss József, a bá- taszéki nagyközségi pártbizottság titkára és Rotkai Gyula, a Szekszárd-Paksi Vízitársulat energetikusa, a megyei pártbizottság tagja. A delegáció tanulmányozta a testvérmegye társadalmi-gazdasági életét, a párt vezető szerepét, a politikai intézményrendszer működésének a Német Szocialista Egységpárt XI. kongresszusa utáni tapasztalatait. Váradi László aláírta a két megye közötti, 1988-89-re szóló testvérmegyei megállapodást is.
