Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-13 / 114. szám
1988. május 14. r r NÉPÚJSÁG 11 gött természetesen teljesítmény - még hozzá minőségi - van.- Nyomon lehet követni a közösség által értékesített festmények útját?- Biztosan ki lehet keresni iratok halmazából, de ez nagy munka. A puszta tény azt, hogy nem tudom, melyik kép hova kerül. Ilyenkor, amikor kiállításra készülök, mindig sok időt kell arra szentelni, hogy összeszedjem magántulajdonokban is levő festményeimet. Sajnos, én nem tudok úgy dolgozni, hogy egy képet kiállításra és egyet eladásra készítek.- Néhány kiállításon a képek címe mellett azt is olvashatja a látogató, hogy a mőzsi téesz tulajdona.- Igen. Az egykori téesz-elnök, Arany István úgy döntött, hogy a szövetkezet irodaépületében legyen egy Mözsi Szabó István munkásságáról keresztmetszetet nyújtó gyűjtemény. Ennek egy része vásárlás útján került oda, néhány darabot ajándékoztam. Ez abban az időben volt, amikor a megyei tanács javaslatára, megkeresésére néhány vállalat, üzem vagy éppen mezőgazdasági szövetkezet ilyen módon vált a megyében élő képzőművészek mecénásává. Ez fontos dolog és nem egy rövid lejáPeregtek a kérdések, és én feleltem, amit tőlük tanultam. A szaktársak komoly arccal hallgattak - nem szóltak volna bele semmi pénzért se. Néhány hét múlva már velük egyenrangú leszek - szervezett sütőmunkás. Ennek megfelelő komolysággal kezeltek. A bizalmi izgult értem. A miser biztatott: „Ne félj, menni fog. Nem vallunk szégyent veled." Elérkezett a felszabadulásom napja! Két pékmester jött az üzemünkbe. Mindig előttem van a kép, ahogy a sütőüzemben felkészülten vártam őket. Az üzem közepén álltam. Köszöntem nekik, s ők csak bólintottak. Mintha ott sem lettem volna, folytatták a már kint megkezdett csevegést - a reggeli pálinka után beszédes kedvük volt. A beszélgetés közben megszólalt az egyik mester:- Na, kezdjünk hozzá! Fiam, te vagy az, aki szabadul?- Igen! - feleltem.- Hogy hívnak? Hány éves vagy? A koromat meghallva, szünetet tartott. - Tizenöt éves vagy, és máris segéd leszel? Határozottan feleltem. A vallató pékmester ránézett a másikra; ezután az vette át a szót. Szakmai kérdésekről faggatott.- Ide figyelj, fiam? Ha én holnap felvennélek téged segédnek, hogyan kezdenél munkához? Elmondtam neki azt, amit minden este láttam, csináltam, tapasztaltam. A másik mester hallgatott.- Mondd csak, fiam!... Mi a különbség egy nagy és egy kis pékség között? Hirtelen vágtam rá, hogy csak az arányok különböznek egymástól, a munkafolyamat azonban - és maga a termelés - egyforma. Ezt a bizalmitól hallottam; meg is magyarázta az értelmét.- Ez igen! - mondta nevetve a másik. - Az arányok... A pékség az pékség marad, ahol sütni és vetni kell, nem is beszélve a kovászolásról.- Mennyi zsemlyétek volt az este? Megmondtam neki.- Ki kovászolt és ki dagasztott? ratú akciónak kellene lennie, hanem egy hosszan tartó folyamatnak. Építeni lehetne a művészek, a művészet létére, igényelni a munkájukat. Tudom, minden a szubjektív kapcsolatoktól függ. Nagyon jólesett, hogy a 60. születésnapom tiszteletére díszes katalógussal kiállítást rendeztek a volt munkahelyemen, a megyei művelődési központban. E mögött egy új személy áll, és az élet minden területén így van ez. Van akinek fontosak vagyunk és tehet, tesz értünk valamit, akadnak mások - páran - akik éppen tétlenségükkel gáncsolnak. Szerencsére Tolna megye nem ilyen négy, öt emberből áll, így most azt kell mondanom, hogy emberként, művészként jól érzem magam. * Bécs - Wien várostérkép, német-magyar szótár az asztalon. Kibontatlan művészfestékek, ecsetek. A múlt heti ausztriai kirándulás kellékei, eredményei a műteremben. A festőállványon a bogyiszlói halászok egyszer látott életképe formálódik ismét művészi alkotássá, érlelődött élményként. DECSI KISS JÁNOS Erre is válaszoltam.- Hogyan és mennyi kovászt csináltatok hozzá, és mennyi idő múlva kezdtetek dagasztani? Elmondtam. Rám szólt a másik: - Mérjél csak két kiló sót! Vettem egy szakajtót, és a nagy vasládából kézzel kimértem két kiló sót. Lemérték. Eltaláltam: pont két kiló volt. Kimentünk a kemencéhez. Ott is kérdéseket tettek fel. Melyik a hic kemence? Mennyi fával fűtik be? Mit csinálsz, ha nem sikerül a fűtés, és nem tudod végigcsinálni a sütést?- Leállók vele, aztán kevés, de köny- nyen égő fával felfűtöm.- Jól van, fiam! Sok kérdés volt még, de csak néhányat említettem, hogy fogalmat lehessen alkotni arról, hogyan zajlott le egy szakvizsga, ami nem volt gyerekjáték.- Tudod, hogy sütnöd kell egy ötkilós kalácsot? - kérdezték. - Ha megsütötted, holnap délelőtt hozd fel az ipartestületbe. Ott majd megkapod a segédlevelet és a munkakönyvedet. Kezet fogtak velem. Eddig ezt, a munkásokon kívül, más, fontos ember nem tette velem. Jöttek a lányok a házisütésre. Asszonyok már várták a vetést. Leugrottam a gödörbe és egymás után vetettem be a házikenyereket. Tudtam, hogy titokban figyelik, hogyan tartom a lapátot, hogyan borítom a lapátra a 3-5-6 kilós kenyeret. A jó szakember ebből is sokat megállapíthatott. Aztán elmentek, s folytatták a pálinkás reggelit. Mindent elkészítettem a másnapi termelésre, majd lefeküdtem aludni. Este a szaktársak kérdésekkel záporoztak. „Mit kérdezett a pocakos? Mit kérdezett a nyurga?” A munkások ismerték a két pékmestert, ők ketten jártak ki ta- noncvizsgáztatásra is. A szabadulási kalácstésztát kis teknő- ben bekovászoltam, majd bedagasztottam. Míg a szükséges műveleteket végigcsináltam, a szakmunkások ugrattak: Folyóirat magánkiadásban Délsziget, 1987.9. Híre kelt, hogy Tornyai és Németh László városa folyóiratot indít „Juss” címmel. Találkozásunk még nem esett, így véleményt sem formálhattunk. Múltja, tartalma okán szót érdemel viszont egy szellemiségben gyökeresen „hódmezővásárhelyi”, de újjáéledése óta Hatvanban megjelenő periodika, a Délsziget, máig egyetlen folyóiratunk, amely almanachból átalakulva, magánkiadásban lát napvilágot. Tulajdonosa, szerkesztője Moldvay Győző, jórészt saját tőkéjével tartja életben a „különleges” jelzőt többszörösen kiérdemlő lapot. Az első szám 1947-ben indult útjára - Hódmezővásárhelyen. A Németh Lászlót, Sinka Istvánt, Szabó Lörincet, Bibó Istvánt, Kodolányit közlő szemle pályáját rövidre mérte a kor. Nem sok idő telt el a betiltó határozatig. Lapalapitásra 1986-ban gondolt ismét Moldvay. Támogatót, szerzőt talált bövíben, nem okozott gondot az évi két-három szám megtöltése tartalmas, értékmentő-őrző írásokkal. A vásárhelyi szellemiséget próbálja összefonni a hatvani, realizmusra épülő múvészetszolgálattal. Irodalmi, képzőművészeti, népismereti anyagaiban a két város értékeit propagálja. Mércéje azonban az egyetemes magyar kultúra sokszínűsége. Karakterét egyetlen, a késve megjelent, máig utolsó 9. szám alapján felvázolhatjuk. Jeles évfordulók adnak ürügyet a „kelet-közép-európai” kitekintésre. Grezsa Ferenc Németh László fogalom- és tartalomértelmezését elemzi, vizsgálja. Ablonczy László a 60 éves Sütő Andrást köszönti találkozásaik felidézésével. Szij Rézsű a szlovákiai magyar festészet jeles alakjának, Staudt- Csengeli Mihálynak ellentmondásos pályáját eleveníti meg. A portrébiennálé helyzetelemzését Losonci Miklós kísérli meg. Eredeti megoldásként a szemle képes katalógusát ugyancsak a lap foglalja magába. Pintér József Barcsay-portréjának szomorú időszerűségét nem lehet kikerülnünk. A „szemléző” Írások élére Domonkos László recenziója kívánkozik. Méltóan tárgyilagos témájához, Raffay Ernő nagy port kavart Er- dély-tanulmányához. A „vásárhelyiség” igényét Szabó Pál írása, írók a vásárhelyi pusztán című (1956) emlékezése szolgálja. A múzeumigazgató Galyasi Miklós emlékét László József interjúja idézi fel. Eredeti témát dolgoz fel Sipka Sándorné. H. Hartung regényhősének (gyakran gondolok Piroskára) nyomát kutatja a kutasi pusztán. SALAMON NÁNDOR „Úgy simogatod, mintha a szeretőd lenne!” A kalács tésztája 5,30 kiló volt. Amikor fontam, körülállták. Nézték, de bele nem szóltak. Felejthetetlenül ünnepélyes pillanatok voltak ezek. Nagy, emeletes kalácsot készítettem - négy fonott részt kellett egymásra raknom. A tészta fonása nem volt egyszerű feladat, mert a fonás sem sűrű, sem ritka, sem laza nem lehetett, s a fonással alkalmazkodni kellett a tészta minőségéhez és mennyiségéhez. Amikor a tésztát fonni kezdtem, ráraktam egy nagy tepsire, tojással vékonyan megkentem, hogy megfelelő színt és hártyát kaphasson. Kelés közben még háromszor kentem be. Amikor a tészta rendesen megkelt, bevetettem a kemencébe. A heifer, a vető, s Szabó Pista bácsi, akivel egész tanoncidőmet végigdolgoztam, nem mentek haza, amíg ki nem sült a szabadulási remekem. Ők talán még nálam is jobban izgultak. Hiszen jól tudták, milyen nehéz egy ilyen nagy kalácsot úgy megsütni, hogy az jól sikerüljön - szép is legyen, jó is legyen, megfelelően átsüljön, nyersen ne maradjon. Olyan kemence kell hozzá, amely már teljesen ledolgozott, de elég meleg ahhoz, hogy szép lassan, meg nem égve, átsüljön a kalács. Bevetés után leültem a kemence szélére, és többször benéztem. Látva, hogy a kalács veszedelmesen sötétedik, nagy elővigyázatossággal kihúztam. Szabó Pista bácsi rám szólt:- No, legény, most aztán mit csinálsz? Én erre is felkészültem: nagy csomagolópapírral az egész kalácsot befedtem, a papírt vízzel behintettem, hogy rátapadjon, és le ne essen róla, majd a kalácsot újból betettem a kemencébe. Ezt a műveletet többször is meg kellett ismételnem, mert a kalácsnak külső színre nem volt szüksége, de át kellett sülnie.- Hát ezt hol tanultad, hogy így kell megóvni a kalácsot a megégéstől? - kérdezte Szabó Pista bácsi.- Magától láttam jó néhányszor...- Jó szemed van, öcskös... UFO-k márpedig vannak? Nemere a titok Sokan - köztük a „félhivatalos” álláspontot képviselő neves tudósok is - egyetlen kézlegyintéssel elintézettnek vélik a dolgot, nemes egyszerűséggel szélhámosnak, a sötétség terjesztőjének nevezik. Az olvasóközönség azonban - mint már annyiszor - most sem hajlandó hitelt adni a tekintélyével érvelő „fel- sőbbség” kinyilatkoztatásának: Nemere István repülő csészealjakkal, telepátiával, parapszichológiával, okkult jelenségekkel foglalkozó könyvei szinte pillanatok alatt eltűnnek a boltokból. író-olvasó találkozóit hatal más érdeklődés kiséri. így történt ez Szekszárdon is, a Fantasztikus klub legutóbbi rendezvényén, melyen meghívott vendégként Nemere István mutatkozott be a résztvevőknek. *- írásai - elsősorban A rejtélyes elődök, a Titkok könyve és az Új titkok könyve - egy furcsa, rejtélyekkel és ma még megmagyarázhatatlan jelenségekkel teli világgal ismertetik meg az olvasót. Személy szerint mikor találkozott első alkalommal ezzel a különös világgal?- Erre nem emlékszem pontosan, az biztos, hogy ezek a dolgok mindig is érdekeltek. Ez még nem meglepő, hiszen másokat ugyanígy foglalkoztatnak a titokzatos esetek. A minőségi változás csak később következett be, amikor észrevettem, hogy nálunk - és csak nálunk - igyekeznek nem beszélni és nem Írni erről. Hiába akart valaki benyitni az ajtón, azt ketten belülről visszanyomták. Egy idő után az egyszerű és normális kíváncsiságom ellen- reakcióvá alakult át, s mindent megtettem az ajtón való átjutás érdekében. Ebben nekem sokat segített az is, hogy volt némi kitekintésem a „környékre”, azaz a szomszédos - és távolabbi - országokra is.- Köztudott, hogy sokáig élt Lengyelországban. Ott bővebben és részletesebben tárgyalják az UFO és parapszichológia témakört?- Nemcsak Lengyelországban, hanem - az egy Albánia kivételével - minden szocialista országban komoly irodalma van a rejtélyes jelenségeknek. Ez dühített engem igazán. Ha valaki külföldön utána kívánt nézni ezeknek, felkereste a helyi könyvtár épületét és máris talált a polcon négy-öt szakkiadványt. Az újságok, a rádió és tévé is rendszeresen beszámoltak a különböző esetekről. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a televízióban minden szombaton egy UFO-show volt, de olyan falakba sehol sem lehetett ütközni, mint nálunk.- Ezek szerint amit az említett három könyvében leírt, egyértelműen tudomány és még véletlenül sem fantasztikum?- Én úgy tartom, hogy nincs közük a fantasztikumhoz. A megjelent anyagok tudományos eredményeket vagy kutatásokat ismertetnek. Ehhez hozzá kell tenni, hogy engem időről időre mindkét tábor a zászlajára tűz, az egyik oldalon próféta, a másikon az első számú közellenség vagyok. Erről pedig szó sincs, ez szereposztásbeli tévedés: én a hírnök tisztét vállaltam magamra. Elmondom a magyar olvasónak azt, amit más forrásból még nem tudhatott meg - csupán ennyi. Egyesek viszont éppen azért akarnak „lefejezni”, mert rossz hirt hoztam számukra.- A sci-fi írók könyvei közül melyeket forgatja legszívesebben?- Elsősorban Stanislaw Lem müveit, bár sokkal inkább a filozófikus gondolatai tettek rám nagy hatást, mintsem a kalandos cselekményszövése. Egy idő után azonban rettenetesen dühíteni kezdett Lem határtalan pesszimizmusa: nemrég egy könyvben kifejtette, hogy nem lát különösebb perspektívát az emberiség előtt, az ember javíthatatlan és így tovább.- Ezzel nem ért egyet? István, írója- Természetesen nem.- Még mindig az íróknál maradva: miként vélekedik a titokzatos, rejtélyes jelenségekre specializálódott Erich von Dánikenről?- Meglehetősen ellentmondásos személy. El kell ismerni, műveiben sok a vitatható megállapítás, egy zsákba dobált mindent, az igaz és hamis érveket egyaránt. Ezzel rendkívül hatásos fegyvert adott ellenségei kezébe, akik azonnal kipécézték a nyilvánvaló butaságokat, így rögtön el is kerülték az igazi „zátonyokat”. Ugyanakkor Danikén működésének volt és van egy nagy haszna is: felnyitotta az ez iránt érdeklődő tömegek szemét és ráirányította a figyelmet az emberiség homályba vesző múltjára, őstörténetére.- Akárcsak Várkonyi Nándor a Szíriát oszlo- pai-val...- Amivel csak az a baj, hogy nem teljes a kötet. A háború után megjelent 1972-es kiadás csak mintegy fele az eredeti műnek.- A tudósok egy része szinte megszállottan támadja az Ön írásait. Mi ennek az oka?- Tegyük hozzá, néhány újságíró sem kiméi. Vannak, akik még az ötvenes években tanulták a szakmát, s a látókörük nem szélesedett az idők változásával párhuzamosan. Ők még ahhoz szoktak hozzá, hogy csak egy vélemény van, s aki ettől eltér, azt bele kell taposni a betonba. Szerencsére ma már egyre kevesebb a számuk, s mindinkább csökken a befolyásuk is. A nekik nem tetsző könyvek egy része akaratuk ellenére is megjelenik, persze nem mindegyik. Hadd mondjak erre egy példát: tavaly májusban a rádió 168 óra cimü műsorában telefoninterjú hangzott el Úri Gellerrel. A magyarul jól beszélő izraeli férfi arról nevezetes, hogy érintés nélkül, pusztán akaraterejével képes fémtárgyakat - kanalakat, villákat - meghajlítani. Nos, Úri Geller, aki - mivel nem hazánkban él - nem volt tisztában a magyar viszonyokkal, gyanútlanul újságolta, hogy hamarosan megjelenik nálunk egy könyve, mely rendkívüli képességeiről szól. Ezzel a kijelentésével sikerült elintéznie azt, hogy könyvét beláthatatlan ideig ne adják ki Magyarországon.- Ha már ennél a témakörnél tartunk: Önre melyik rendkívüli képesség tette a legnagyobb hatást?- Jómagam szemtanúja voltam Vlagyimir Szafjonov szovjet mérnök egyik - már-már hihetetlennek tűnő - orvosi vizsgálatának. Szafjonov a kezével „lát”: végigsimitja a beteget és megállapítja, milye fáj, hol sebesült meg, hol műtötték korábban. Az meg már szinte félelmetes, hogy fénykép alapján, általa személyesen soha sem látott emberek betegségeit is meg tudja mondani. Egy csomó fotót adtunk a kezébe és szinte kivétel nélkül helyesen diagnosztizált. Ez néha nagyon kellemetlen volt, mert akaratlanul is elárult olyan betegségeket a látott személyről, melyek nem tartoztak a nyilvánosságra.- Egyik könyvében a titkok titkának minősítette az UFO-kat. Hisz a más világokból érkezett repülő csészealjakban?- A rendelkezésemre álló információk alapján hiszem azt, hogy az UFO-k részei a valós világnak. Ez egy élő, lényeges probléma, természetesen messze nem a legfontosabb.- Tudományos-fantasztikus regényeinek egy része a Magyar Eszperantó Szövetség gondozásában jelent meg. Hány éves kapcsolat fűzi a reménység nyelvéhez?- Idén lesz huszonöt esztendeje, hogy elkezdtem foglalkozni az eszperantóval. Úgy érzem, van esély arra, hogy a jövőben még jobban elterjedjen és világnyelv váljon belőle.- Várható-e a Titkok könyve sorozat újabb folytatása?- A terv megvan, sőt, a szerződés is, de erről részletesebben még korai lenne beszélni. Az biztos, hogy az UFO-król ismét szó lesz ebben a leendő kiadványban. SZERI ÁRPÁD Nemere István Marosán György élet Öcskös... Mözsi Szabó István a műteremben
