Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-13 / 114. szám

8 NÉPÚJSÁG

1988. május 14.

ór&ei ve/ti /ns Me/i < r <

...A Házelnök zsebkendőjét felemelve adott jelet a szavazásra

Perczel Dezső (1848-1913)

A Perczelek ősei Rudolf császártól kapták nemesi oklevelüket. E német birodalmi nemesség „magyarosítására” 1697-ben került sor, amikor I. Lipót császár és magyar király Perczel Tamásnak magyar nemesi címet és címeres oklevelet adományozott.

A család ekkor Veszprémben élt. Perczel Tamást több alkalommal Veszprém város bírójává választották. A Perczelek ún. bonyhádi ágának ősatyja Perczel József 1727-ben került Tolna vármegyébe. 1736-tól 17 éven át töltötte be a vármegyei önkormányzat legmagasabb választott funkcióját, az alispáni tisztséget. Az általa megvásárolt és Mária Terézia donátiós levelével adományozott birtok nagysága meghaladta a 10 000 holdat. A rendkívül gazdag gyermekáldás miatt néhány generáció alatt e hatalmas vagyon teljesen szétaprózódott. Az örökölt birtokok jövedelme már nem tette lehetővé a nemesi színvonalú megélhetést. Mint általában a XIX. századi Magyarországon, köznemesi családok gyermekeinek katonai, közigazgatási, esetleg az egyházi pálya jelenthetett felemelkedést. A bonyhádi Perczelek számos kiváló katonát, járási, megyei és országos köz- igazgatási tisztséget viselő személyiséget adtak hazánknak. Tolna vármegyében 1740. és 1940. között 200 év alatt nincs olyan időszak, amikor a vármegye valamely fontos tisztségében (főispán, alispán, főjegyző, főszolgabíró, stb.) nem találkozunk a Perczel család valamely tagjának nevével.

A család negyedik generációjának egyik legkiemelkedőbb személyisége a száznegyven évvel ezelőtt Szekszárdon született Perczel Dezső.

Közéleti tevékenysége az Osztrák- Magyar Monarchia idejére esett. Életpályája apjáéhoz (Perczel Béla: alispán, országgyűlési képviselő, igazságügyminiszter, Curia elnöke) hasonlóan alakult. Kiváló eredménnyel végzett jogi tanulmányokat követően ügyvédi diplomát szerzett.

Működését joggyakornokként Baranya vármegye szolgálatában kezdte. A kiegyezést követő évben a „közigazgatási szamárlétra” legalsó fokára lépett tb. aljegyzőként. Működése eredményeként hamarosan első aljegyzőnek választották.

1871-ben tért vissza a család ősi fészkébe, Bonyhádra, ahol megbízást kapott a Völgységi járás szolgabírói teendőinek ellátására. Közvetlen egyénisége, határozott, következetes magatartása, felkészültsége 29 évesen, 1877-ben a vármegyei önkormányzat első számú tisztviselőjévé emelte. Népszerűségéhez valószínűleg a jól csengő Perczel néven kívül apja és rokonai tekintélye is hozzájárult.

Perczel Dezső négy évtizedes közéleti működésében hű társra talált Perczel Júliában, Perczel Mór tábornok lányában. Mivel első unokatestvérek voltak, házasságkötésükre csak a legmagasabb egyházi engedély megérkezését követően 1878-ban kerülhetett sor. (E frigyből született 6 gyermekük közül a legismertebb Béla IV. lett, aki a megyét fő- és alispánként, képviselőként egyaránt szolgálta. Neve a Hűséggel a Hazáért mozgalom elindításával szintén összeforrt.)

Perczel Dezsőt 10 éven keresztül megerősítették alispáni tisztségében, ez rátermettségét mutatja. Számos érdeme közül kiemelhetjük fáradhatatlan munkálkodását, amelyet a vármegye közlekedésének fejlesztése érdekében folytatott. Egyik fő szorgalmazója volt a Buda- pest-Pécs közötti - Tolna vármegyét középen átszelő - vasútvonal kiépítésének. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Szekszárdot Rétszilassal összekötő helyi érdekű szárnyvonal kialakításában. Ezzel sikerült a megye székhelyét bekapcsolni az ország vasúti vérkeringésébe.

1887-ben a megye két országgyűlési választókerülete kérte fel képviselőjelöltnek. A pincehelyivel szemben a bonyhádi jelöltséget fogadta el. Képviselőként a Szabadelvű Párt mellett kötelezte el magát. Vonzó egyéniségével, komoly felkészültségével tekintélyt szerzett a kormánypárt soraiban. 1887. és 1892. közötti ciklusban a közigazgatási bizottság tagja és titkára, amely a vármegye köz- igazgatási reformjavaslat előadójának választotta. Szinte funkcióhalmozóként ellátta a kérvényi és az egyik bírálóbizottsági elnöki feladatkörét is. A képviselőház Bánffy Dezső mellett másodelnökké választotta.

1894. április 1 -jén Kossuth Lajos temetésén ő vezette a képviselőház tagjait. 1894. június 9-én Hieronimy belügyminiszter államtitkárnak kérte fel, de nem fogadta el.

Amikor a Bánffy-kormány belügyminisztere lett, a Tolnavármegye 1895. január 27-i száma büszkén emlékeztetett 1892. február 28-i cikkére, amelyben megjósolta Perczel Dezső miniszterségét: „... Magyarország egyik legkiválóbb alakjaként szerepel a törvényhozásban... a Szabadelvű Párt tekintélyei, oszlopos tagjai közé tartozik, akitől a miniszteri szék olyan közelségben van, mint a ka- kasdi templom a belaci kastélyhoz. Vagyis néhány ugrás vagy lépés...”

Miniszterré választását követően a bonyhádi választókerületben 1551 szavazatot szerezve előzte meg a 751 voksot elérő báró Kass Tibort. Az egy évvel későbbi választáson dr. Preyer Hugó és Balogh Lajos együtt sem veszélyeztette mandátumát. 1557 szavazattal ismét képviselő lett.

Hivatali működése alatt a szabadelvű egyházpolitika és a polgári házasságkötés bevezetését szorgalmazta és fő támogatójaként szerepelt. Ö volt a polgári anyakönyvezés bevezetéséhez szükséges törvények formulázója. Minisztersége alatt készült el a közigazgatási reform- javaslat tervezete. Perczel Dezső terjesztette a képviselőház elé a közigazgatási bíróság felállítását előíró törvényjavaslatot is.

Országos teendői miatt kénytelen volt lemondani Tolna vármegyében viselt különböző tisztségeiről. A vármegye törvényhatósági bizottsága rendes közgyűlésén 1895. március 29-én tudomásul vette és „az évek során kifejtett nagyon becses működése fényes emlékét” jegyzőkönyvileg megörökítette.

1896-ban Ferenc József valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. Belügyminiszterként a kormányt képviselte a zoborhegyi millenniumi emlék felállítási ünnepségén. Ellátta az országos jegyzőkongresszus védnöki tisztét, ő mondta a megnyitó beszédet.

1897 májusában Széchenyi István gróf soproni szobrának ünnepélyes leleplezésén vett részt és a kormány nevében koszorút helyezett el a szobor talapzatán.

Ez év szeptember 21 -én Vilmos porosz király a Vörös Sas rend I. osztálya kitüntetést adományozta részére. Október 13- án a román királytól a királyi koronarend

I. osztályú kitüntetést kapta. 1897-ben a sziámi királytól, majd ez év decemberében Ferenc Józseftől nyerte el az I. osztályú vaskoronarendet a csillaggal.

1899. február 26-án, amikor a Bánffy- kormány lemondott, ő is visszalépett a miniszterségtől, bár megtartására az új kormányban is lett volna lehetősége.

Pár nappal később, március 2-án a képviselöház elnökévé választották. Két és fél évi tevékenysége „a pártatlan elnök mintaképeként” zajlott. 1900. december 1 -jén Vörösmarty születésének centenáriumán Székesfehérváron leleplezték a költő szobrát. A család képviseletében (az egykori tanítványok közül Sándor és Mór már nem élt, Miklós pedig 88 évesen Bajáról nem vállalkozhatott az útra), mint a Perczelek legtekintélyesebbje, Perczel Dezső helyezte el az emlékezés és tisztelet koszorúját a szobor talapzatára.

Ismét vállalt megbízatást megyéjében: 1901-ben a Tolna megyei Takarék- és Hitelbank közgyűlése a felügyelőbizottság tagjává választotta.

1901-ben megvédte mandátumát a bonyhádi kerületben. A Szabadelvű Párt jeles tagjaként az 1901. és 1906. közötti ciklus első felében a IV. tanácskozó osztály: a mentelmi, a vizügyi és a felirati bizottság elnöki teendőit egyaránt ellátta. A

II. ülésszakon a közigazgatási és mentelmi bizottság elnökeként tevékenykedett.

Közben az Országos Gazdasági Egyesület Igazgató Választmánya tagja, a völgységi jótékony egyesület díszelnöke, a vármegyei közigazgatási bizottság tagja. Mint gazdálkodó országos tekintélynek örvendett: a bonyhádi tájfajtát reprezentáló tenyészállataival 1890-től rendszeresen díjakat nyert az országos versenyen. 1900-as párizsi világkiállításon is sikerrel szerepelt.

1903 októberében Ferenc József fogadta és meghallgatta véleményét a Khuen-Héderváry-kormány lemondása folytán előállott krízissel kapcsolatban.

1903 novemberében másodszor is a képviselőház elnökévé választották. Az obstrukció letörése érdekében 1904 augusztusában és szeptemberében a házszabályreformra készülő Tisza István többször is tárgyalt vele. A tervezetet Plósz Sándor igazságügy-miniszter, Tal- lián Béla földművelésügyi miniszter mellett a házelnöknek, Perczel Dezsőnek is megküldte véleményezésre.

Tisza István Dániel Gábor képviselővel 1904. november 15-én beterjesztette az új házszabályjavaslatot, amely a technikai obstrukció kiküszöbölését és az ún. állami szükségletek (költségvetés, újoncmegajánlás) záros határidőn belüli elintézését tartalmazta. így kívánták elérni, hogy az ellenzék véget nem érő hozzászólások sorozatával (obstrukció) megbénítsa a kormány tevékenységét. November 18-án a „lex Dániel” obstruk- ciós szóáradatát Tisza jól szervezett akcióval félbeszakította és az ellenzéket a haza esküdt ellenségének titulálva, szörnyű katasztrófa előképét vázolta. A komédia véget vetését követelte, erre - a megszervezett koreográfiának megfelelően - a kormánypárti képviselők „szavazzunk” kiáltással ugrottak fel. Az óriási zűrzavarban Perczel Dezső, a házelnök zsebkendőjével adott jelet a szavazásra, így a vita befejezése előtt, tehát házszabályellenesen, megszavazta a kormány- párti többség a házszabály-revíziót. Verekedésbe fulladt ülésen Tisza átadta a házelnöknek a királyi kéziratot, amely december 13-ig elnapolta az ülésszakot. Az ellenzék csak Tisza István és Perczel Dezső bukása árán és a november 18-i szavazás meg nem történtté tétele esetén lett volna hajlandó a békekötésre.

A király a parlamenti anarchia miatt feloszlatta az országgyűlést. „ítéljen a nemzet!” indította el a választási harcot Tisza István. A választásokon a bomló kormánypárt alulmaradt az egységbe tömörült választási koalícióval szemben, amely a novemberi fellépést a „nemzeten elkövetett erőszakká” nyilvánította a szavazók szemében. A kormánypárt 159 mandátumot szerzett, míg a Függetlenségi Párt 166-ot (az egész koalíció 235-öt).

Perczel Dezső 1905. január 26-án a bonyhádi kerületben szoros harcot vívott Mészáros Dániel képviselőjelölttel. A szabadelvű programmal induló Perczel mindössze 51 szavazat többséget szerzett. (1139:1088.) Ez év május 30-án Zlinszky István országgyűlési képviselő a képviselőház ülésén összeférhetetlenségi bejelentést tett ellene. Az új ország- gyűlés összeférhetetlenségi állandó bizottsága június 19-i ülésén Perczel Dezsőt képviselői megbízatásától megfosztotta. A döntés egyértelműen a korábbi események retorziójaként született. Ezt követően a szabadelvű párt kijelölő és végrehajtó bizottsága a párt ügyeinek országos vezetésére létrehozott bizottságba és a központi iroda irányítására alakított bizottságba választotta.

1910-ben a Nemzeti Munkapárt megalakítóinak élmezőnyében található. 1910 márciusában a Munkapárt Tolna megyei alakuló közgyűlése társelnöknek választotta.

1910. június elején ismét képviselői mandátumot szerzett Bonyhádon. 1690 szavazattal a voksok 72%-ának elnyerésével előzte meg Dőry Pált. Népszerűsége a Nemzeti Munkapártban óriási volt. Június 17-én egyhangúlag a párt országos elnöke lett. A képviselőház az országos közlekedési tanácsnak és a kereskedelmi tarifabizottságnak tagjául választotta.

1913. január 9-én a m. kir. miniszterelnökhöz intézett levelében - tekintettel betegségére - a Nemzeti Munkapárt Országos Körében viselt elnöki állásáról lemondott.

Khuen-Héderváry pártelnök 1913. február 20-án kelt levelében írta, hogy a lemondást sajnálattal tudomásul vették és a párt diszelnökévé választották. Egyben elhatározták, hogy arcképét a kör nagyterme számára megfestetik.

A kormány 1913. május 26-i ülésén gróf Tisza István méltatta a május 18-án Bonyhádon elhunyt Perczel Dezső tartalmas életútját. DR. DOBOS GYULA

A főtisztelendő tüzérkapitány- Egy elfelejtett szabadsághős C-Ac-c. j v/ fyy .'.iii-f c 7^ /i /i (7

/>

On-', d

•ZtTC-n-l d-i-rr-t-C dV>3

■tt.

■ A d!

m-<x- 'ddöfe

<dWAW» it»vy y-3, ^

6. faf'éíc..

Mo-cfd**lz:

A ‘f-ry '

c.

tű.

dlíl^t-4-vrn-i~d ’ • .

dl

dl

dliizn^L Jvdrd.,

(--ritnsi /dr-J&n-t. et wZ»,

d. 3- dfryai-n-i. C mZi,

t*t.

/.* fUzÉ. .

dl

Cdrzft eZeda

A vízszintes 12. sz. sor vonatkozik a címben jelzett tüzérkapitányra

A megyebeli újságírót szakmája mászkálásra készteti. (Nem kényszeríti, mert ez egészen más.) Az ilyetén kellemes mászkálások közepette azonban az embernek útjába keverednek érdekesnek tűnő, sőt talán a megyehatárokon túl is figyelmet felkeltő adatok.

Ilyenekkel hivalkodhattunk 1981-ben is, amikor lapunk „Történelmi tájakon” gyűjtőcímű sorozatában teljes joggal - de érdemeit még távolról se eléggé elismerve - szót ejtettünk Kiss László, felsőnyéki nyugdíjas maradandó értékű és minden tiszteletet megérdemlő munkájáról. Ő Deák Ferenc ittjártának emlékeit derítette fel, sőt nemcsak megírta, hanem meg is alkotta. Ennek bizonysága a megyei tanácsi és múzeumi támogatással létrejött Deák-présház, melyet a lapunkban itt újra közölt kép dokumentál: - az 1981 -es állapot szerint.

Kiss László kutatásai (Eötvös Károly: Deák Ferencz és Családja) című munkájára is alapozva bizonyítják, hogy a haza későbbi bölcse itteni kényszerű belső emigrációja idején, melyet Felsőnyéken Vas Gereben nővérénél töltött, időnként át-át járogatott a szomszédos Magyarkeszibe. Ott egy bizonyos Kál- mándy P. József református lelkésszel tudott szót érteni. Itt helyben se kellett azonban messzire mennie. Ugyanis a felsőnyéki római katolikus pap (márpedig a faluba Deák Ferenc atyafiságos összefüggések miatt később is visz- szajárt, amit a paksi „Szeniczey-ház” csúnyán elrontott épületén egy emléktábla is bizonyít) eléggé sajátos egyéniség volt. Az időbeli egybeesések miatt egészen biztos, hogy ismerték egymást.

CSAPLÁR IGNÁC, egykori piarista korabeli, anyakönyvi adatait a budapesti kegyesrendiek szives segítsége jóvoltából ismerjük. Ők úgy tudják, (Mészáros Imre piarista, 1988. márc. 27-i közlése) hogy csak főhadnagyságig jutott. Bona Gábor: Kossuth kapitányai (Budapest, 1988. Zrínyi Kiadó) című könyvében, az utókor minden megbecsülésére érdemes papot mártüzérszá- zadosként („Kapitányként”) említi.

Mészáros Imre, piarista: „BeöltözöttKecskeméten 1844. szept. 22-én. Pécsről a lyceumból jött hozzánk, 1845-ben /., 1846-ban II. éves novícius Kecskeméten, 1847-ben Besztercén grammatikát tanít az elemi iskolában. 1848-ban I. éves teológus Nyitrán. Innnen távozott az év folyamán..."

Folytatja Bona Gábor: „1848 szeptemberében önkéntes lesz az első tizenkét fontos honvéd gyalogütegnél. Később tűzmester. 1849. március 18-án hadnagy, április 16-án főhadnagy ugyanitt. Június közepén Vágsellyén súlyosan megsebesül. Júliustól százados, a világosi fegyverletételig az I. hadtest tüzérségi tartalékának parancsnoka. ”

A piaristák „csak” főhadnagyi rangról tudnak, viszont négyszeri sebesülésről. És arról a kétségtelen tényről, miszerint: „Később egyházmegyei pap lett. ”

1900-ban halt meg, mint Felsőnyék plébánosa. Az időben egyébként, amikor az aradi vértanúvá vált Nagysándor József tábornok vezette az I. hadtestet és papunk volt a tüzérségi tartalék parancsnoka: a hadtest 40 ágyúval rendelkezett...

Utánajárt: ORDAS IVÁN

í A felsőnyéki présház, melyet Deák Ferenc sűrűn látogatott (Archív - Czakó)