Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-13 / 114. szám

TOLNA ' 6 NÉPÚJSÁG 1988. május 14. MÚLTUNKBÓL- Mikor néhány perce hazaérkez­tünk ide Bátára, ahol szüleivel lakik, édesanyja egy levéllel várta. A Pécsi Orvostudományi Egyetemről jött az értesítés, hogy május 23-24-én lesz a felvételi vizsgája Szekszárdon. Iz­gul?- Általában nem vagyok idegeskedő tí­pus, hogy izgulok-e, mindig attól függ, hogy mi a tét. Ez például olyan erőpróba, ami nagyon örülnék, ha sikerülne. I- Orvos szeretne lenni. Miért ép­pen ezt a pályát választotta, s mikor született az elhatározás?- Anyu is egészségügyis, itt a bátai gyógyszertárban dolgozik. Kicsi korom óta látom, mennyit segít az embereken. Gyakran keresik meg itthon is, hogy ad­jon valamilyen gyógyszert, s ő mindig megy. A mi családunkban sok a beteg, talán ez is oka, hogy éppen a gyógyítást választottam hivatásomnak. Eleinte csak nagy álom volt az egész, de négy éve tudatosan készülök rá. I- Bizonyára ezért jelentkezett a Bátaszéki Gimnáziumba. Nyolcadi­kos fejjel mennyit tudott erről az is­koláról?- Elég keveset. Itt falun a munkalehe­tőségek határozzák meg, hogy ki hol és mit tanul. Bátán szinte csak a téeszben lehet elhelyezkedni. Aki valami másra, többre vágyik, az igyekszik. Tudtam, hogy az orvosi pályához egyetemi vég­zettség kell, arra pedig a gimnázium ké­szít fel legjobban. I- Mennyire okozott gondot az átállás. Nem volt túl nagy az űr az ál­talános és a középiskolai követel­mények között? Sokat panaszkod­nak emiatt a diákok, sőt a tanárok is.- Nem volt könnyű tartani a szintet, hajtani kellett nagyon. Tévedés, hogy egy kis gimnázium egyben gyengébb is. Akik csak játéknak vették az egészet, azok most a rosszabb tanulók. Többen csa­lódtak is, mert úgy jöttek, hogy ők a leg­jobbak, aztán rá kellett döbbenniük, hogy ez nem egészen így van. Elég sokan ki is maradtak azóta. A mi osztályunkból pél­dául hárman. Egyikük gépíróiskolába ment, a másik lány fodrásznak, a harma­dikkal nem tudom, mi lett.- Első osztályos kora óta kitűnő tanuló, csupán tavaly csúszott be a bizonyítványába egy négyes fiziká­ból. Zseninek tartja magát? Vagy va­lami másnak köszönhető ez a szép eredmény?- Szó sincs arról, hogy zseni lennék. Egyszerűen szorgalom kell hozzá. Ter­mészetesen alapvető, hogy jó felfogása legyen az embernek, de ezt kitartással, igyekezettel kell ötvözni.- Annál is inkább, mert ahhoz, hogy mindenből ötöse legyen, azo­kat a tárgyakat is meg kell tanulnia, amelyeket nem szeret. S szerintem olyan diák nincs, akinek egyformán kedves lenne a kémiától a földrajzig minden.- Persze, ehhez céltudatosság kell. De az is fontos, hogy a gimnáziumban általá­nos műveltséget lehet szerezni, s ha oda­figyelünk az anyagra, rengeteg dolgot megtudhatunk.- Értem, tehát igyekszik a leckét érdeklődéssel olvasni. Azt hiszem ez nagyon jó módszer, hiszen amire kí­váncsiak vagyunk, arra szívesebben odafigyelünk. Ez hát a titka, hogy a legjobbak közé tartozik. Mostaná­ban azonban azt tapasztalni, hogy az iskolákban inkább a rosszul tanulás a sikk. Lenézik a többiek, aki igyek­szik, azt mondják, stréber.- Szerintem a stréber az olyan kis un­dok, aki „nyalizik.” Én nem hízelgek. Je­lentkezni is csak ritkán szoktam, mert ha tévedek, utána nagyon megbánom, hogy föltettem a kezem, mi a csudának kellett ez nekem? Eleinte engem se sze­rettek az osztálytársaim, de aztán látták, hogy megdolgozom az ötösökért. Miért csökkent a tanulás presztízse? Látjuk mi fiatalok, hogy egyes szakmákkal ren­geteg pénzt lehet keresni, anélkül, hogy iskolázott lenne valaki. Akinek ez a célja, az minek strapálja magát? Nálunk is van­nak olyanok, akik jelentkeztek egyetem­re, főiskolára, de nem sokat tesznek érte, vagy sikerül, vagy nem.- Ön viszont kezdettől fogva, tu­datosan készül orvosnak. Fizikából és biológiából kell majd felvételiz­nie, ezért elsőben a fizikafakultáció­ra iratkozott be, meg - mivel bioló­giából összesen ketten jelentkeztek volna és az nem indult - matemati­kára valamint németre. Biológiából a „pluszt” úgy szerzi meg, hogy ta­valy óta szombat délelőttönként Szekszárdra jár különórákra. Né­metből sem elégszik meg azzal, amit az órákon tanul. Igazgatójától tu­dom, hogy alapfokon már sikerült, s két nyáron részt vett Budapesten in­tenzív tanfolyamon, hogy a középfo­kú nyelvvizsgát is megszerezze. Egy orvos akkor is tud gyógyítani, ha nem beszél jól németül. Mi ösztö­nözte tehát?- Anyukám szoktatott rá, hogy ne le­gyen elég, amit az iskolában hallok. A nyelvtudás azért kell többek között, hogy a szabad időmben idegenvezető lehes­sek. Ez érdekes dolog, s van ilyen elkép­zelésem is.- Néhány hónapja azonban a leg­több energiát az érettségire való fel­készülésre fordítja. Már megkapták a témaköröket, ezekből felelnek, ír­nak. Ma például matematikából volt egy háromórás írásbeli próbaérett­ségi. Hogyan készül ezekre, egyálta­lán van valami különleges tanulási módszere?- Ezt már sokan kérdezték tőlem, de nincs. Elolvasom az anyagot, odafigye­lek, aztán átgondolom. Felmondani nem szoktam magamnak, de ha úgy érzem, valami még nem megy, újra átnézem, amíg csak nem tudom rendesen.- Az utóbbi időben egyre jobban elterjednek a tesztek, feladatlapok, felelés helyett gyakrabban kell írás­ban szerepelni az órákon. Az izguló- sabb diákok az utóbbit kedvelik job­ban, mások az előbbire szavaznak...- Én felelni jobban szeretek, talán mert akkor abból ahogy a tanár reagál, látom, hogy jó úton vagyok-e, s segíthet is, ha tévednék. Szükség is lenne arra, hogy minél többször kelljen megfogalmaz­nunk a mondanivalónkat, mert ezzel, meg az olvasással gyarapodik az ember szókincse, s fejlődik a gondolkodása is. I- Megismerkedésünk első percei­ben feltűnt, s azóta is figyelem, mi­lyen szépen formálja a szavakat, s mennyire választékosán beszél. Ez tudatos?- Igen, anyu mindig figyelmeztet, ha rosszul fejezem ki magam. Mostanában például sokszor rám szól, ha túl zártan ejtem az „e” hangot. I- A hónap végén felvételizik. Mek­kora esélyt ad magának?- Számitok rá, hogy nagy lesz a túlje­lentkezés, mert úgy tudom, tavaly körül­belül ötszörös volt. Valószínűleg ez vár­ható az idén is, bár a Népszavában arról olvastam, csappant az érdeklődés az egészségügy iránt. Nem tudom ponto­san miért, talán mert gyenge a felszerelt­ség, meg alacsonyak a bérek. Egyéb­ként, ha nem vesznek fel, újra próbálko­zom, nem hagyom annyiban. Addig is el- helyezkedek dolgozni, de ha megmon­dom, hova szeretnék menni, ki fog nevet­ni. A kórbonctanra. Szerintem ott a met­szetek segítségével rengeteget megtud­hatok az emberi szervezetről. I- Ha már az előbb az alacsony or­vosi béreket említette, hadd kérdez­zem meg, milyen szerepe van az éle­tében a pénznek?- Nem az a legfontosabb, de hiába mondják sokan, hogy lényegtelen, egyre nehezebb a megélhetés mert minden na­gyon drága. A fiatalok kilátásai elég rosz­szak. Nehéz elhelyezkedni, lakáshoz jut­ni, hallottam, hogy vannak munkanélkü­liek. Az osztályfőnökünk is beszélt róla, hogy akik szakmunkásképzőbe mennek, azoknak keresniük kell egy vállalatot, amelyik hajlandó fogadni őket gyakorlat­ra. Most senki nem ér rá, mindenki a fo­rintokért hajt. Nekem egyelőre nincs ilyen gondom, a szüleim biztosítják, ami­re szükségem van. Nem követelőzők, mert sokat kell dolgozniuk, hogy mindent megteremtsenek. Most építkezünk, nincs is kész a házunk, sokat kell még rákölte- ni. I- A munkában a forintokért, a fel­vételin a pontokért folyik a hajsza. Hogy ki milyen pályára kerülhet, at­tól függ, elér-e egy bizonyos pont­számot. Mi erről a véleménye?- Szerintem az emberi tulajdonságo­kat is figyelembe kellene venni. Egy or­vosjelöltnél, hogy megértő-e, oda tud-e figyelni társaira, bizalmat ébreszt-e ben­nük, meg tudja-e őket vigasztalni, ha baj­ban vannak. Hiszen egy betegnek sok­szor az is elég, ha jól kipanaszkodhatja magát.- A beszélgetésünk valószínűleg a ballagása napján jelenik majd meg. Véget értek a középiskolás évek, most valami egészen új szakasz kez­dődik az életében. Végiggondolta már, mi minden változik meg, ha fel­veszik Pécsre?- Sokkal többet kell tanulni, és meg kell szokni a jegyzetelést, mert az előké­szítő táborban láttam, hogy ott már nem rágnak a szánkba mindent. A legfur­csább persze az lesz, hogy csak hétvé­geken jövök haza, s csupa velem egyko­rú hallgatóval fogok lakni. Hiányozni fog­nak a szüleim, mert megszoktam, hogy ők tapasztaltabbak, s mindent megbe­szélek velük.- Egész biztosan fog majd baráto­kat is találni, hiszen jó közösségi ember. A gimnáziumban azon ki­lencven KISZ-tag egyike, akik nem léptek ki a szervezetből akkor, ami­kor ezt sok társuk megtette. Koráb­ban említette nekem, hogy a KISZ- nek nemcsak a politikára kellene fektetnie a hangsúlyt, jobban kelle­ne építenie a fiatalok érdeklődésére. Álljunk meg itt egy pillanatra. Sze­mély szerint politizál-e?- Régebben nem érdekeltek a világ eseményei, de most sok újságot olvasok, s figyelem a rádió, a televízió híreit is. Azt hiszem, a nagy változások korát éljük. Gorbacsov politikája, a glasznoszty rendkívül jelentős dolog. Örülök neki, hogy sok mindenről nyíltan tájékoztatnak már bennünket.- Jó hallani, hogy egy fiatal lány így vélekedik a világ dolgairól, hi­szen a jövő ennek a korosztálynak a kezében van. De az élet nem csupa komoly dologból áll, mit sem érne egy kis vidámság, romantika nélkül. Korábban említette, hogy a kedvenc olvasmányai ilyenek, s a zenében is a dallamosabb slágereket szereti jobban. A szekrényében pedig sok­sok aranyos, fodros ruhát találnánk. Ha pedig az álmaiba is bepillanthat­nánk, egy csinos fiút látnánk, akit szeret. Az álmok néha valósággá válnak, s a szólás szerint a sorsunk saját kezünkben is van. Ön, mint sok-sok hasonló korú társa, ennek szellemében él, tanul, igyekszik. Nem várja a sült galambot, tesz azért, hogy a kívánságai teljesülje­nek. A sikeres felvételin kívül mit szeretne a legjobban?- Hogy ne fenyegesse a Földünket az atombomba katasztrófája, megértést, hogy falun se idegenedjenekel egymás­tól az emberek. Amikor végzek, legyen majd munkahelyem, ez nagyon fontos, s szeretnék majd férjhez menni is. ■ - Köszönöm a beszélgetést. Az élet rendkívül sokszínűségével tárul elénk a bátaszéki nemzeti bizottság ülé­seiről 1945 tavaszán készült jegyző­könyvekből. Bátaszék szerepe a megye politikai életében nagyobb volt, mint amit a község lakosságának aránya - más körülmények között - indokolttá tett vol­na. Ez azonban érthető, hiszen Bonyhád után a legjelentősebb német település volt a megyében, s mint köztudomású, ekkor az úgynevezett „német kérdés" a politika homlokterében állt. Ilyen viszo­nyok között a politikai megnyilvánulás­nak minden rezdülése sokszorosan éreztette hatását. A bátaszéki esemé­nyek kihatottak a község közvetlen kör­nyezetére is. A község fontos közlekedési csomó­pont volt. Csakhogy a baja-bátaszéki Dunai-híd a világháborúban elpusztult. A híd roncsai évekig a Duna medrében feküdtek. De a közlekedési utak itt, eb­ben a térségben találkoztak... A szállítás nem tűrt halasztást. Bátaszék lakosságá­nak erején felül kellett részt vállalnia a szállítások zavartalanságának biztosítá­sából. És e közmunka nemcsak a szállí­táshoz kellett... Érthetőnek tűnik, ha csak lehetett, a közmunkára kötelezett embe­rek közül sokan nem egy idő eltelte után már tettek eleget a kirendelésnek. Emiatt a község tényleges irányítását (a „hata­lom” gyakorlását) végző községi nemzeti bizottság kénytelen volt gyakran foglal­kozni a közmunkával. így történt ez 1945. március 7-én is, amikor rendkívüli ülést tartottak. Bauer Antal megnyitója után Szabó István jegyző terjesztette elő a na­pirendet. Elmondotta, hogy a tárgyalás napjá­nak reggelére (azaz március 7-ére) 154 férfit rendeltek be, de csak 12 jelent meg. A hiányzó férfi munkaerő pótlására nőket kellett munkára berendelni. „Tekintettel arra, hogy asszonyainkat a földásási nehéz munkára nem tartjuk al­kalmasnak, ezért ezek ilyen munkára való elvitelét minden képpen megakadá­lyozni óhajtanók, azzal, hogy a nemzeti bizottság ez ügyben sürgősen intézked­jék. Kérem a nemzeti bizottságot az ügy letárgyalására.” - mondotta Szabó István jegyző. Az egyhangú határozat hamar meg­született. Elhatározták, hogy a munka elől megszökött férfiakat azonnal kutas­sák fel, állítsák elő, s ha ez nem vezet eredményre, úgy a' hiányzó férfiak he­lyett azon egyének feleségeit állítsák elő, kik szökésükkel magukat a közmunka alól kivonták. A nemzeti bizottság tisztában volt azzal is, hogy az ilyen horderejű kérdést ön­maga megoldani nem tud, ezért Thész Márton, a bizottság egyik tagja javasolta, menjenek Szekszárdra, és a felettes ha­tóságnál járjanak el a munkából önma­gukat kivonók megbüntetése érdekében. Ez a büntetés akár internálás is lehet. S meghozták az újabb határozatot is: „A bizottság utasítja a községi elöljáró­ságot, hogy azonnal hirdesse ki dobszó utján, hogy mindazok, akik közmunkára lesznek berendelve, a berendelési idő­ben feltétlenül jelenjenek meg, mert azok ellen, kik magukat a kirendelés szerinti közmunka alól kivonják, internálási eljá­rás indíttatik.” A közmunkák pontosabb nyilvántartá­sa érdekében a bizottság utasította az elöljáróságot, készítsen utca- és ház- számjegyzéket, szerepeljen rajta min­den 16-70 év közötti férfi és 18-60 éves nő. Ennek alapján történjen a munkára- rendelés. Drákói intézkedések voltak, de az igaz­sághoz az is hozzátartozik, hogy ennek ellenére sem sikerült soha elegendő lét­számot biztosítani. Mindig akadtak, akik ilyen-olyan ürüggyel kivonták magukat a közmunkák alól. A közmunkák miatti fe­szültség április második felében egyhült, s csak valamikor augusztus tájékán nor­malizálódott a helyzet. 1945. április 23-án ismét rendkívüli ülést tartott a községi nemzeti bizottság. A jegyzőkönyvet Bárd Flórián elnök vezette - a jegyző távolléte miatt. Az ülésre meghívták a községi bírót és a község gazdasági tanácsosát is. Fontos napirendet tárgyaltak: egy kiren­delt különbizottság a szekszárdi küldeté­séről adott tájékoztatót. A küldöttség ve­zetője a nemzeti bizottság elnöke volt. Az elnök elmondotta, hogy az előző ülésük határozatának megfelelően kül­döttséget vezetett Szekszárdra az állam­rendőrség politikai osztályára és a főis­pánhoz. A politikai osztályon azt a felvilá­gosítást kapta, hogy a volksbundosok elbírálásánál hiteles tanú meghallgatása után adjanak csak ki igazolványt arról, hogy az illető személy tagja volt-e a Voksbundnak, vagy sem, esetleg mikor lépett ki. A kilépés elfogadható időpontját - amit még kedvezően lehet megítélni az illető személy számára - 1942. decem­ber 31-ében jelölték meg. Szó volt a Volksbund kapcsán az SS- ről is. Az SS-ek listájának összeállítása­kor lehetőleg tanúkihallgatással állapít­sák meg, hogy az illető önként lépett-e az SS kötelékébe, vagy kényszersorozás eredményeként lett német katona. Ezt mindenképpen szerepeltessék a leendő listán. A különbizottság felkereste a főispánt is. A kormány embere kijelentette a bi­zottság előtt, hogy az ártatlanok mente­sítve legyenek a rendőri eljárás alól és ezért javasolta, a községi nemzeti bizott­ság minden egyént külön-külön bíráljon el, és nem a szív-, hanem észokok alap­ján adjon méltánylást érdemlő esetben mentesítési igazolványt. A főispán felhív­ta a különbizottság figyelmét arra is, hogy a nemzeti bizottság merjen önállóan is cselekedni, és öntevékenysége eredmé­nyeként jusson lehetőleg minden bűnös rendőri felügyelet alá. Azt is ajánlotta, hogy Bátaszéken is létesítsenek interná-- ló tábort, s az oda helyezetteket mező- gazdasági munkára kell befogni. Külön szólt arról, hogy kellő emberséggel járja­nak el az öregekkel és a betegekkel szemben. Nem váltott ki lelkesedést a bátaszé- kiekből a főispáni rendelkezés, amely szerint a rendőri őrizet alá helyezett báta- székiek ellátásáról a bátaszékieknek kell gondoskodniuk, mégpedig úgy, hogy megfelelő élelmiszert (burgonyát, lisztet, hagymát, zsírt, stb.) a hozzátartozók ad­ják össze, szállítsák el az őrizet színhe­lyére, hogy az őrizetesek önmagukat el­láthassák. A nemzeti bizottság ezt az ügyet is fel­használta arra, hogy megtiltson minden­féle batyuzást, feketézést. A különbizottság, ha már egyszer vál­lalta a szekszárdi utazás fáradalmait, s ideje is volt, felkereste a Tolna megye Földbirtokrendező Tanácsot. Itt a földre­form végrehajtása és a telepítés volt na­pirenden. Az elnök erről a többi között a következőket mondotta: „Értesítettek bennünket, hogy Ők (mármint a Földbirtokrendezö Tanács) csak 30 bogyiszlai és 85 hadikfalvi szé­kelyt küldtek. Akik ezen felül kerültek oda (mármint Bátaszékre), azok illegális úton jutottak ott földhöz. Megígérték, hogy a helyzetet megismerni hamar kiszáll a Ta­nács.” Természetesen a nemzeti bizottság e soron kívüli ülésén nemcsak a különbi­zottság tájékoztatóját hallgatták meg, sor került egyéb témák vitájára is. Napiren­den volt a többek között ismét a közmun­ka, a nemzeti bizottság ügyrendje, a mentesítő igazolványok kiadása, és a „Hűségmozgalom’’ értékelése is. 1945. május 16-án együttes ülést tartott a nemzeti bizott­ság és a földosztó bizottság. Ez már egy­magában is arra figyelmeztet, hogy igen fontos kérdés került napirendre. Olvasva a jegyzőkönyvet, igazolódik az előzetes várakozás. A községben letartóztatások voltak, s a két bizottság úgy ítélte meg, hogy 42 család tévedésből került a letar­tóztatottak közé. Megkísérelték azok fel­mentését és kiszabadítását. „Mindezekbe megállapodva a Nem­zeti Bizottság elnöke felkéri Kálisz kiürí­tési megbízott urat, hogy erről a kérdés­ről velünk tárgyaljon - olvashatjuk az ülés jegyzőkönyvében. Kálisz azt a felvi­lágosítást adta, hogy mindezen ügyek­ben a nemzeti bizottságnak semmi befo­lyása nincs és erről a Nemzeti Bizottság­gal nem tárgyal. Az elnök előadva a Nem­zeti Bizottság előtt a választ, arra az állás­pontra helyezkedik, hogy ilyen létfontos­ságú kérdésben a Nemzeti Bizottság véleménye nélkül határozni nem lehet, ő magából sakkfigurát nem csinál, ezért azonnali hatállyal az elnöki tisztségről le­mond. A Nemzeti Bizottság tagjai is bejelentik lemondásukat.” A nemzeti bizottság a lemondást beje­lentette a községi főszolgabírónak. Ekkor a hivatkozott Kálisz telepítési megbízott megjelent a bizottság előtt, s azt taná­csolta, ha a bizottságnak a napirenden lévő ügy panaszos, forduljon a megyei Földbirtokrendező Tanácshoz. Az események híre gyorsan szétfutott a községben. Olvassuk tovább a jegyző­könyvet: „A községi elöljáróság teljes egészé­ben bejelenti lemondását és kéri ennek jegyzőkönyvbe vételét. A Földigénylő Bi­zottság bejelentette lemondását...” A két, immár csak volt bizottság tagjai és a lemondott községi elöljáróság csu­pán arra vállalkozott ilyen körülmények között, hogy kész az esetről a főispánnal és kiürítési kormánybiztossal tárgyalni - de ennél többet nem tesz... Nevezzük ezt az új csoportot is külön­bizottságnak. Valóban elment a megye- székhelyre, tárgyalt is. Erről a tárgyalás­ról azonban nincsenek jegyzőkönyvek. Nem ismeretes, miként sikerült, - ha si­került - megállapodniuk. Egy dolog viszont az eddig elmondot­takból is kiderül: Bátaszék politikai élete legfeljebb a XVIII. századi betelepítéskor volt annyira mozgalmas, mint most, a XX. század közepén. Erről azonban elsősorban nem a báta- székiek tehettek. Az itteni események jó­részt a II. világháború következményei voltak. K. BALOG JÁNOS ' Hét vég» Vöő Gabriella és Cser Ildikó a tudás értékéről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents