Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-16 / 90. szám

1988. április 16. NÉPÚJSÁG 9 Az új munkahely szavatolása a szovjet irányítási reform alkotórésze írta: dr. Georgi] Szárkiszjanc A napokban a Szovjetunióban igencsak szokatlan ese­mény történt: megszüntettek egy egész minisztériumot, amely a könnyű- és az élelmiszeripar számára szükséges gépek és berendezések gyártását irányította. A hatáskörében volt válla­latok más, műszaki vonatkozásban élenjáró ágazatokhoz ke­rültek át. Egyfelől mindez teljesen indokoltnak tűnhet: folyamatban van a népgazdaság irányítási szerkezetének az átalakítása, ennek a struktúrának minden szükségtelen részét megszün­tetik és az irányítás gazdasági módszerei lépnek működés­be. Másfelől viszont 500 ember - a volt minisztérium munka­társai - olyan helyzetbe került, hogy mindent elölről kell kez­denie. Ami viszont paradox dolog: a „peches” minisztérium központját azonnal felkereső újságíróknak feltűnt egy jellemző mozzanat, nevezetesen az, hogy akikkel sikerült beszélniük, azok az első helyre nem annyira a maguk személyes gond­jait helyezték, hanem inkább az ágazat problémáit. Sokan azt hangoztatták, hogy „a minisztérium megszüntetése talán megszünteti a bürokratikus béklyókat is” és mindenki biztos volt abban, hogy közülük senki sem fog munka nélkül ma­radni. A felszámolt minisztérium dolgozóinak ilyen reagálása az­zal magyarázható, hogy a Szovjetunióban a munkaközvetí­tés, az átképzés és a szakmai orientálás országos rendszere működik. Az erre illetékes állami szerveket már sok városban és járási székhelyen létrehozták. Különösen jól működnek Vilniusban, Tallinnban, Uljanovszkban, Tomszkban, Taskent- ben és sok más olyan városban, ahol a szolgáltatásaikat a lakosság széles köre Veszi igénybe. Nemrég döntés született arról, hogy ilyen szerveket min­den városban és járásban létre kell hozni. Az egyes köztár­saságokban, a területeken és a nagyvárosokban munkaköz­vetítő, átképzési és a szakmai orientálással foglalkozó köz­pontoknak, más városokban és a járásokban pedig ilyen irodáknak nevezik ezeket a szerveket. A munkaközvetítési kérdésekkel foglalkozó állami szervek a céljaikat és feladataikat, a tevékenységük jellegét tekintve elviekben különböznek azoktól a munkaerőtőzsdéktől és al- kalmaztatási irodáktól, amelyek a 20-as években működtek a Szovjetunióban, valamint a most a kapitalista országokban meglévő hasonló intézményektől is. Ezeknek a szovjet szer­veknek a feladata nem a munkanélküliek elhelyezése, hanem a munkanélküliség megakadályozása. Arra hivatottak, hogy ne csupán bármilyen munkát bizto­sítsanak az embereknek, hanem az iskolai végzettségüknek, képességeiknek és szakmai felkészültségüknek, hivatásuk­nak megfelelő állást. Ezeknek a szerveknek a feladatkörébe tartozik a lakosság szakmai orientálásának megszervezése azzal, hogy a felkínált munka a lehető legnagyobb mérték­ben megfeleljen az illető dolgozó érdekeinek és összhang­ban álljon az ország szükségleteivel. A munkaközvetítő központok és irodák mindenekelőtt meg­szervezik a foglalkoztatottságnak és a munkaképes lakosság migrációjának nyilvántartását, a hivatalaikban összesítik azok­nak az adatait, akiknek munkahelyet kell változtatniuk vagy bi­zonyos idő múlva lesz erre szükségük. Ezen túlmenően tájé­koztatják a lakosságot a vállalatok munkaerő-szükségleteiről szakmák, szakképzettségek és képesítések szerint, valamint azokról a munkalehetőségekről, ahol a nyugdíjasok, a rokkan­tak, a többgyermekes anyák és a még tanuló fiatalok helyez­kedhetnek el. így Moszkvában a munkaközvetítéssel foglalkozó szervek már nyomtatott tájékoztató füzeteket adnak ki és ilyen kiad­ványok fognak megjelenni minden köztársaságban, terüle­ten és városban is. A munkaügyi szervek funkciói közé tartozik a szakmára orientáló munka és a lakosság minden csoportjával való konzultáció, ajánlásokat adni a számukra a szakmaválasz­tással vagy a foglalkozás megváltoztatásával kapcsolatban az illető egyéni képességeinek és érdekeinek figyelembevé­telével. A lakosság részére nyújtott minden ilyen szolgáltatás ingyenes. Ezeknek a lakossági munkaközvetítő szerveknek a fenntartási költségeit vagy a velük szerződésben lévő vál­lalatok fizetik vagy pedig a helyi államhatalmi szervek, ame­lyek szükség esetén pénzügyi támogatást adhatnak a szá­mukra. Az előrejelzések arra mutatnak, hogy az adminisztratív ap­parátus csökkentése és a termelés korszerűsítésével össze­függő munkahelymegszűnések következtében 2000-re a Szovjetunióban mintegy 16 millió munkahely és irányító ap­parátusi poszt fog megszűnni. Mi vár az ott dolgozó embe­rekre? A vállalatok, a gazdasági szervezetek és az intézmények vezetői és a szakszervezeti bizottságok a dolgozói kollektí­vák tanácsaival közösen vizsgálnak meg minden egyes po­tenciálisan felszabaduló munkahelyet a széles körű glasz- noszty alapján. Ezzel egyidejűleg az ebben a munkakörben foglalkoztatott dolgozót tájékoztatják az elhelyezkedési, az átképzési és a szakmatanulási lehetőségeiről, valamint az ezzel kapcsolatos kedvezményekről és kompenzációkról. A létszámcsökkentésre vonatkozó tájékoztatással együtt a vállalatvezetés legalább 2 hónappal korábban más munkát ajánl az illető dolgozónak ugyanannál a vállalatnál, gazdasá­gi szervezetnél, intézménynél. Abban az esetben, ha nincs az illető szakmájának vagy szakképzettségének megfelelő új munkahely a vállalatnál, valamint ha a munkás vagy alkalmazott nem hajlandó más munkahelyen dolgozni ugyanannál a vállalatnál, akkor a dol­gozó a saját belátása szerint vagy a munkaközvetítő szerv­hez fordul segítségért vagy pedig önállóan helyezkedik el. Egyidejűleg a vállalat tájékoztatja a munkaközvetítő szervet a dolgozó munkahelyének várható megszűnéséről és közli az illető szakmáját, szakképzettségét, képesítését és munkabé­rét is. A munkaközvetítő szerv a munkásnak vagy az alkalma­zottnak a képzettségének megfelelő munkát ajánl ugyan­azon vagy más településen, ha pedig ilyen munkalehetőség nincs, akkor más munkát keres számára az egyéni elvárá­sainak és a társadalmi szükségleteknek a figyelembevételé­vel. Szükség esetén a dolgozót a beleegyezésével új szak­ma megtanulására irányíthatják annak garantálásával, hogy az új szakmájában munkát fog kapni. A munkaközvetítés, átképzés szakmai orientálás országos rendszerének fejlesztésével és tökéletesítésével kapcsolat­ban a Szovjetunióban megvalósuló intézkedések az irányí­tás radikális reformjának alkotórészét képezik. Ezek az in­tézkedések arra irányulnak, hogy ez az egész tevékenység szervezettebben és pontosabban valósuljon meg, a dolgo­zók alkotmányos jogainak teljes garantálásával, mindenek előtt a munkához való jog szavatolásával és teljesebb mér­tékben vegyék figyelembe a szovjet emberek és az egész ál­lam érdekeit. (APN) Mongólia Szakemberképzés magas fokon Az alig valamivel több mint négy és fél évtizedes múltra visz- szatekintő Mongol Állami Egyetem - noha korban nem veheti fel a versenyt a régi, patinás intézményekkel - Ázsia legjelen­tősebb felsőoktatási intézetei közé tornázta fel magát. Száz hallgatóval nyitotta meg kapuit 1942-ben Ulánbátor­ban, a mongol fővárosban. Jelenleg 3000 hallgatót képeznek 20 szakon, a külföldi diákok száma meghaladja a 200-at, első­sorban ázsiaiak - japánok, indiaiak -, de akad közöttük euró­pai, például francia is. Foglalkoznak továbbképzéssel is, több mint 500-an szerez­tek tudományos fokozatot 46 év felett. Mongólia tudóstársa­dalmának mintegy a 40 százaléka ezen az egyetemen szerzett diplomát. A statisztikák szerint 20 ezren tanultak eddig a Mongol Álla­mi Egyetemen. Az intézmény egyaránt betölti az oktatási és tudományos központ szerepét. Az oktatók és a diákok eddig 50 témában végeztek kutatásokat minisztériumi, főhatósági felkérésre. De meghallgatásra találnak az egyetem önálló kezdeményezései is: az elmúlt öt évben például 160 javaslatot tettek a népgazda­ság fejlesztésére. 1990-ig 44 kutatási téma feldolgozásában vesznek részt a tanárok és a diákkutatók. Jelentősnek mondható az egyetemi tankönyvkiadás is. Csak 1981 és 1986 között 600 új jegyzetet, tankönyvet írtak, emellett mintegy 900 tanulmány jelent meg mongol kutatók tol­lából hazai s külföldi szakfolyóiratokban. A Mongol Állami Egyetem szoros kapcsolatot tart fenn a moszkvai Lomonoszov Egyetemmel, a berlini Humboldt Egye­temmel, a hallei Martin Luther Egyetemmel és más jeles fel­sőoktatási intézményekkel Európában és Ázsiában. Kína „Forró drót” a polgármester és a lakosok között Délnyugat-Kína fővárosa, a kétmillió lakosú Csungking nemcsak arról híres, hogy a második világháború alatt az or­szág tényleges fővárosának szerepét töltötte be, hanem arról is, hogy itt működik az elmúlt évek legsikeresebben funkcioná­ló „forró drótja” a polgármester és a helyi lakosság között. Aki a városban a bűvös 54-444-es telefonszámot tárcsázza, többnyire azon nyomban vagy belátható időn belül megoldást lel gondjaira. A polgármester közvetlen vonala 1984 februárja óta „él”. Azóta mintegy 60 ezer hívást, napi átlagban 40 telefo­nálást rögzítettek a polgármesteri hivatalban, s a felvett kérdé­sek 90 százalékára megtalálták a kielégítő választ. Az 59 éves Hsziao Jang 1985 óta áll a város élén. Az élő vo­nalat még az elődje, Jün Han-csing vezette be, s az új polgár- mester jól gazdálkodik örökségével. Szerinte a nyilvános pol­gármesteri telefon „tükör”, melyben ellenőrizhető a városi kor­mányzat munkája, s arra figyelmeztet, hogy a lakosságot szol­gáljuk, hiszen ezért kerültünk a posztunkra az emberek bizal­mából. Az ötlet Kínában nem új. Korábban más városokban már lé­tesítettek ilyen telefonokat, de sehol sem működik olyan ered­ményesen, mint Csungkingben, a Köd városában (a kínaiak így nevezik a települést, mert itt évi 182 ködös napot tartanak számon). A polgármesteri hivatalban éjjel-nappal ügyeletet tartanak az 54-444-es vonal mellett. Az 56 éves Jang Tö-hua, a polgár- mester megbízottja vezeti azt az öttagú csoportot, amely vála­szol a telefonálóknak. „1981 óta Csungking a kínai városi gaz­dasági reform kísérleti bázisai közé tartozik - mondja Jang. - A város vezetése a reform létfeltételének véli, hogy megszaba­duljunk a bürokráciától és szoros legyen a kapcsolatunk az emberekkel. Ez az emberek hangulatának jobb megértését teszi szükségessé.” Hogy milyen problémákkal fordulnak hozzájuk? A lakás­gondoktól a természeti károk elhárításáig, a termelési problé­máktól az ifjúság szórakoztatásának kérdéséig szinte minden ügyes-bajos dolgukban tanácsot és segítséget kérnek és kap­nak a város lakói. Lengyelország Az állampolgári jogok védelmében Dr. Ewa Letowska, az állampolgári jogok szóvivője Az állampolgári jogok szóvivőjé­nek hivatala, amelyet a lengyel szejm 1987. július 15-én hívott élet­re, a központi államigazgatási szer­vek demokratizálási folyamatának utolsó láncszeme. Dr. Ewa Letows­ka - a Lengyel Népköztársaság tör­ténetében az állampolgári jogok el­ső szóvivője - a Lengyel Tudomá­nyos Akadémia Állam- és Jogtudo­mányi Intézetében a polgári jog pro­fesszora. Eddig hatvannál több tu­dományos munkája jelent meg. Tagja a Lengyel Jogászszövetség vezetőségének, a Minisztertanács mellett működő Törvényalkotási Ta­nácsnak, valamint a polgárjogi re­formbizottságnak. Negyvennyolc éves, pártonkívüli.- Tudja-e, hogy milyen hírek ke­ringtek egyes, kivált jogászi körök­ben az Ön döntéséről, a poszt elfo­gadásáról? Egyesek ezt mondogat­ták: hiányzik belőle a képzelőerő...- Hiányzik belőlem a képzelőerő? Nem, teljes mértékben tisztában va­gyok a feladat nehézségével. Az egyik oldalon ott áll a megfáradt tár­sadalom, a másikon a tágan értel­emzett vezetés. S mint ilyen esetek­ben rendesen, senkinek sem fogok tetszeni. Szerencsére nem tetszeni akarok, hanem elintézni néhány dolgot.- Már tevékenysége első napjai­ban rengeteg levelet kapott...- Mindennap körülbelül 350 levél érkezik - ez óriási szám. Az embe­rek egyszerűen megírnak mindent, ami a szívüket nyomja.- E levelek alapján mit mondha­tunk: mi nyomja a lengyel társada­lom szívét?- Statisztikai felmérést készítet­tünk. A legtöbb panasz - 28 száza­lék - az igazságszolgáltatást érinti. Sokan magára a büntetésre pa­naszkodnak. Arra számítanak, hogy elintézem a törvényességi óvást, ke­gyelem gyakorlását, stb. Sokkal ke­vesebb azonban a panasz a bíró­ságok működésére vagy a bünte­tésvégrehajtás feltételeire, azaz olyan dolgokra, amelyek pontosan az én hatáskörömbe tartoznak. Sor­rendben a következő panaszok a nyugdíjasoktól és járadékosoktól érkeznek. Számos levélben itt sem találok mást, mint panaszkodást az inflációra, jóval kevesebb a panasz a közigazgatási szervek igazságta­lanságára vagy lassúságára. Min­den tizedik levél lakáskérdésekre vonatkozik. Ritkábbak a panaszok a kommunális gazdálkodásra és a munkáltató és foglalkoztatott közötti viszonyra (8 százalék), ezután sor­rendben a mezőgazdasági és az át­települők vagyonával kapcsolatos kérdések következnek. Még ennél is kevesebb, mégpedig a panaszok 2,6 százaléka vonatkozik útlevél­ügyekre és pénzügyi kérdésekre. A listát az egészségügyi, szociális gondozási, oktatási, nevelési és a katonai szolgálattal kapcsolatos kérdések zárják le.- Sikerült-e már valamit elintéz­nie?- Néhány tucat ügy már elhagyta a hivatalomat, de ne ámítsuk ma­gunkat, ez csak a kezdet. Azt már most tudom, hogy a jelenlegi feltéte­lek között (a szóvivői hivatal 35 sze­mélyt, rövidesen 40-et foglalkoztat) egyszerűen fizikailag nem leszek képes minden egyes üggyel ugyan­olyan odaadással foglalkozni. Sőt, meg vagyok róla győződve, hogy a társadalmi elvárásokhoz képest az elintézett ügyek száma nem lesz sok.- Úgy gondolom, hogy az Ön hiva­talának társadalmi hitelessége nagymértékben az eredmények is­mertetésétől függ...- Természetesen sok ügyről tájé­koztatni fogom a társadalmat. A té­vében is külön adást ígértek szá­momra. Ez lehetővé teszi nemcsak a tevékenységemre vonatkozó infor­málást, hanem azt is, hogy kiigazít­sak egyes helytelen nézeteket az ál­lampolgári szóvivő hivatalával kap­csolatban. Az én feladatom - ami­nek remélem, eleget teszek -, hogy stabilizáló tényező legyek, amely megerősíti a jog tekintélyét és visz- szaállítja a helyes tevékenység be­csületét.- Az állampolgári jogok szóvivői hivatalára vonatkozó törvényjavas­lat megvitatása során hangot kapott az a feltételezés, hogy a szóvivő el­sősorban az ellenzékhez tartozó emberek leveleinek címzettje lesz. Az Ön által említett statisztikában az e típusú levelekről nem esett szó. Vagy talán egyáltalán nincsenek?- Nem olyan sok, hogy ezt száza­lékarányban kifejezzem. Vannak egyes levelek, amelyek írói a háború óta eltelt egész negyven évvel elé­gedetlenek. Vannak konkrét esetek is. Kaptam egy levelet, amelynek írója a Szolidaritás aktivistája volt, s most nehézségei vannak a munká­ba állással, így zaklatják egykori szervezeti múltja miatt. Megkérdez­te, mi erről a véleményem.- És Ön mit válaszolt?- Azt, hogy elítélem az ilyenfajta hátrányos megkülönböztetést.- Sokan attól tartanak, hogy a gyakorlatban ez az intézmény csak dísznek, villámhárítónak bizonyul.- Nem szeretném, ha a szóvivő gyakorlati tevékenysége ellentétes lenne a létrehozó eszmével. A szóvi­vő nem lehet és nem lesz orvosság minden társadalmi betegség ellen. S hogy tartok-e a felelősségtől? Megpróbálok megtenni mindent, ami tőlem telik. Van erre négy esz­tendőm. ALDONA LUKOMSKA INTERPRESS-KS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents