Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-16 / 90. szám

6 NÉPÚJSÁG

1988. április 16.

MÚLTUNKBÓL

I- Mindenkinek más és más élménye van, amit az első évszakhoz, a tavaszhoz kapcsol...- Nekem most az jut erről eszembe, hogy túl vagyok a tél hosszú vizsgaidő- szakán, és kicsit talán lazíthatok. A tavasz- szal kapcsolatban azt is mondják, hogy akinek szerencséje van, akkor ebben az évszakban része lehet a szerelemben.- Ügy tűnik, a beszélgetésünk fonala máris adott, de a lazításról aligha beszélhetünk, mert éppen egy Kriminálpszichológia című tankönyvet szorongatott az imént, jegyzetekkel együtt...- Igen, igen. A Pécsi Janus Pannonius Egyetem Állam és Jogtudományi Karán, ahol jelenleg tanulok, kissé nehezen találtam meg magamnak azt a területet, amelyen leendő jogászként örömmel dolgozhatok. Engem érdekel a gyermek- és ifjúságvédelem, a fiatalkorúak bűnözése. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a kriminálpszichológia tudománya. Most éppen évfolyamdolgozatot Írok ebből. Freud személyiség strukturálódási elméletét dolgoztam fel. A bűnözők megismeréséhez ez segítséget ad. Mielőtt Ítéletet mondunk, előtte tisztáznunk kell azt az utat, ami a bűnözéshez vezetett.- Közben arra gondoltam, hogy milyen körülmények befolyásolják egy fiatal lány pályaválasztását. Tudom, hogy a szekszárdi Garay János Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskolában végzett...- ...és most azt akarja kérdezni, hogy kerültem a jogi pálya elejére?

Í- Akkor talán válaszoljon erre a kérdésre!- A pályaválasztás abban az időszakban volt, amikor úgy éreztem, engem „nagy-nagy igazságtalanságok” értek. Azt hiszem, az én korosztályom minden tagja így volt akkor ezzel. Elhatároztam, hogy én majd rendet teszek! Na, természetesen csak magam körül gondoltam. Rájöttem, hogy az igazság nagyon relatív dolog. Az embernek vannak elképzelései, és mivel a földön jár-kel, így ezeket befolyásoló, meghatározó és korlátozó tényezők is akadnak. Abban az időben naivul mindenkit büntetni szerettem volna. Most a vágyaim között van, hogy büntetőbíró lehessek, de éppen egy rossz emlékű érdemjegyet szereztem, ami csorbíthatja a kilátásaimat.

I- Ismerősei szerint jobb óvónő lett volna, mint jogász, mert olyan eleven az arcjátéka, hogy minden érzelmet le lehet róla olvasni.- Szerintem mind a két pályán alapvető követelmény, hogy szeressem az embereket. A kicsiket éppen úgy, mint a nagyokat. Az aprókat nem kezelhetem felülről. Le kell kuporogni közéjük, onnét nézni a világot. A büntető bírónak, jogásznak sem lehet az előítéletre hagyatkozva bíráskodni. Meg kell ismerni azt a világot is, ami a bűn elkövetésére ösztönözte az embert.

I- Apropó, előítélet! Soroljuk ezekhez azok véleményét is, akik különbséget tesznek nő és férfi jogász között...- Magam is találkoztam ezzel, és elszomorít. Jólesik, ha egy ajtóban előre engednek, mert nő vagyok, de fáj, ha a vitapartnerként, vagy bármi más döntésben kevesebbnek vélik egyesek az igazamat, pusztán azért „mert nő vagyok”. Hiszek az eredendően meglevő szerepekben, hogy a férfi dolga legyen a kényelmes, biztonságos otthon megteremtése. A nőé, hogy segítse munkájában a

férjét és olyan virágos, vagy világos folt legyen, ahova fordulhat.

■ -Legyen tehát a nő a férfi tavasza!- Mondjuk így. Ám ez nem jelentheti, hogy szolgálója, hanem társa. Én úgy képzelem jövendőbelimet, hogy kicsit hasonlítson rám. Ne egyezzünk minden/ ben, de azért legyünk azonos hullámhosz- szon. Az, hogy társ, az nagyon fontos. Olyan, aki egyszemélyben minden. Amint Petőfi mondja: mindened vagyok,/aki csak szerethet,/Aki csak él érted:/Férjed, fiad, atyád,/Szeretőd, testvéred, / És egy személyben te/Vagy mindenem nekem:/ Lányom, anyám, húgom,/Szeretőm, hitvesem! Ezt kell tehát megélni, vagy legalább megérezni, amikor társat választ az ember így tavasz táján. Elengedhetetlen egy érzés, ami nem csupán a társkeresésben meghatározó, hanem minden munkában.- Nevezzük nevén, erre úgysincs más fogalom: szerelem. A beszélgetés elején elhangzott szavaira emlékeztetem. Azt mondta: akinek szerencséje van, része lehet a szerelemben. Ebből arra következtetek, hogy ezt komolyan veszi, és megkülönböztetett figyelmet fordít rá. Úgy képzelem, ilyen sajátos elképzelései vannak jövendő társáról is.- Nagyon összetett érzésről van szó. Hiszek az erejében. Olyan, mint a tavasz. Amikor fiatal voltam...

I- Ó! Igen! Most legalább elárulja életkorát, azt a húsz évet...- Huszonegy. Szóval amikor fiatalabb voltam, úgy éreztem, hogy így tavasszal én is kivirulok, újra kezdődik minden, aztán rájöttem, rövid az élet.

I - No tessék! Ezt úgy gondolja...- Úgy gondolom, hogy okosan kell élni a lehetőségekkel, mert múlik az idő. Nem szabad felesleges dolgokra pazarolni a tehetséget, erőt. A tervekhez társat kell találni. Nem hiszek abban, hogy fehér ló és szőke herceg. Nem is a külső a fontos, hanem a megértő, őszinte együttgondolkodás és örülés. Azért kell vigyázni arra az érzésre, mert nem játékszer, amit megunhat az ember. Sokan rontják el emberi kapcsolataikat, mert önzésből, számításból közelednek hozzá. Az a fontos számukra, hogy mit kaphatnak. Nekem viszont az, hogy mit adhatok a barátomnak.

I- Ne haragudjon, de a barátságot én külön választom a szerelemtől. Ugyanis nem hiszek a nő és férfi „barátságában”.- Nekem van férfi barátom.

I- Biztos, hogy ő nem érez másként?- Éppen azért tisztelem, mert tudom, hogy gyengédebb érzelmi szálakkal is kötődik hozzám, de le tudja ezt küzdeni és meg tud tartani barátnak.- Nem győzött meg. Magam is eljátszottam már ezt a szerepet és azóta nagyon egészségtelennek tartom. No, de megszakítottam gondolatát. Ott tartott, hogy adni jobb, mint kapni.- Az nagyon fontos, hogy figyeljünk a másikra, tudjuk a gondolatát, mikor minek örül. Az ajándékozás teljesen lázba hoz. Szeretek olyat adni, amiben magam is benne vagyok. Amiről csak én juthatok az eszébe, legyen bármilyen ünnep.

I- Örülök, hogy kimondta ezt a szót: ünnep, mert kérdezni akartam a tavaszi ünnepekről. Nem akarom

I befolyásolni a véleményét, de én az ünnepeket nem szeretem abban az értelemben, ahogy a köztudatban forognak.- Nem tudom, mint gondol róluk, de nekem nagyon is fontosak. Azt szeretném, ha mindig ünnep lenne. Tudom, ez rajtam múlik. Úgy kellene élnünk, hogy minden ébredésünk nyugodt legyen, munkakedvvel teli. Örüljünk a mellettünk élőknek, az újrakezdés lehetőségének minden reggel. A karácsonyt a szeretet ünnepének nevezzük, de én ne csak egy napon akarjak szeretni. Engem is szeressenek az év 365 napján. A tavaszi ünnepeket említette, és itt a történelem jeles évfordulóira gondolt, azt hiszem.

* - Igen! Mondjuk március 15-re.- Biztos voltam benne. Éreztem, hogy ezt a napot fogja mondani. Nekem nem volt kokárdám. Nem azért, mert elfelejtettem, hanem úgy gondoltam, hogy belül ünnepelek.- Akkor egyetértünk. Azon a napon voltam ügyeletes újságíró. Többen kérdezték telefonon, hogy Szekszárdon miért nem lehet március 15-én nemzetiszínű szalagot kapni. Háborogtam ezen, mert szerintem, aki március 15-én reggel 8 órakor kezd kapkodni, hogy hovatartozásának jelét adja, az megérdemli, hogy ne kapjon szalagot.- Ha meghallom a Himnuszt, az nekem nemzeti ünnep. Akkor én a családomra gondolok, ha nem vagyok köztük, és arra, hogy jó lenne hazamenni. Nem a formaságok kellenek.

■ - Haza!- Erről beszéljek? Az a hazám, ahol engem megértenek. Nem azért, mert mondjuk mindenki magyarul beszél, hanem ahol otthon lehetek, ahol biztos a holnapom, ahol a család őszintén, harmóniában él. A szülőföldem, a város ahol megszülettem, iskolákba jártam, ahol élek. Jelen esetben ez Magyarország, amit - úgy érzem - nem tudnék elhagyni. Ennyit a hazáról, de ha azt az egy szót részleteznénk, hogy megértés, akkor tovább lehetne boncolgatni a fogalmat. Azokról az emberi közösségekről is szólva, ahol engem érdek nélkül befogadnak, tudják szándékaimat. Nem rajtam keresztül taposva jutnak előre, és természetesen én sem lépek másokra. Értékelik végzett munkámat. Lehet, hogy ez nem igy van, de ma ez jut eszembe a hazáról. Ja, és Radnóti verse, a Nem tudhatom. Tényleg milyen egyszerű, csak idézni kellett volna, hiszen a költő sokkal szebben megfogalmazta azt, amit tulajdonképpen én is érzek.

I- Mondjuk a „házfalakról csörgő vöröslő fájdalom”...?- Nem, Nem! Ezt szerencsére nem érthetem, de azt igen, ami előtte van: „Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel/ egy-egy bokor, nevét is virágát is tudom...”- Lépjünk néhány sorral előrébb: „nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt/kis ország, messzeringó gyermekkorom világa. / Belőle nőttem én, mint fatörzsböl gyönge ága/s remélem, testem is majd e földbe süpped el.” No, hagyjuk a verseket, bár azért örülök, hogy idézett néha költeményekből, mert hitem szerint a versek azért vannak, hogy ünnepibbé tegyék az életünket. Köszönöm a beszélgetést és kívánom, hogy kevés akadályon át juthasson a büntető bírói székbe. Tegye ezt az utat egyenes derékkal, nyílt tekintettel és tavaszt váró hittel.

Számrejtjelzett távirat érkezett a kormánytól a megye főispánjához 1938. április 22-én. Fontos kérdésben foglalt állást a belügyminiszter, ezt hozta a főispán tudomására, kérve, járjon el az elhatározás megvalósításáért. Abban az időben - fél évszázada annak -, sorra tartották a revízióval foglalkozó gyűléseket a hatóságok kezdeményezésére, a sajtó tele volt a szomszéd népek elleni izgatással. Az alább idézendő számrejtjelzett táviratban viszont azt kérte a belügyminiszter, a főispán akadályozza meg, hogy hivatalos képviselettel jelen legyen a megye egy ilyen rendezvényen, íme a számrejtjelzett távirat:

Szám: 7625/1938 rés.

3292 8845 6234 0730 3454 0644 1017 4489 0783 6018 2812 5356 7143 4242 1792 0509 7409 4901 3378 2080 0644 1017 6056 1399 2080 4419 1087 9354 1486 0783 8198 5070 1087 5414 9031 1898 3164 0798 0033 5966 5978 8812 7963 6440 9099 8862 0988 5812 0667 2044 3323 6811 1525 5090 1695 3206 3292 9031 4691 8697 2883 3505 3873 4901 5726 4512 7143 0022 2080 7639 3779 5333 7986 4285 0858 4285 6815 7405 3292 9031 1898 5978 5333 0405 7639 0452 3948 1407 3418 1305 7732 1792 5622 0022 3292 4714 8176 6056 1533 3948 3467 4568 3109 6952 3764 4901 3207 5456 6653 1129 7630 3779 8596 0033 3948 3418 1305 1792 3952 4067 8881 2080 8290 1948 3211 3453 3756 0734 0004 1950 1129 5847 7143 1551 1998 7214 3873 3958 6018 7625 Amikor a kód segítségével betűkké, mondatokká alakultak a számok, a főispán a következőket olvashatta:

„A Vármegye” című lap április 20-iki számában felhívást intéz az alispánokhoz, hogy Budapesten április 24-én tartandó revíziós nagygyűlésre a törvényhatóság képviseletében küldöttséget vezessen, vagy küldjön ki.

Felkérem Méltóságodat, szíveskedjék nevemben a törvényhatóság első tisztviselőjét felhívni, hogy a jelzett gyűlésen hivatalos minőségében sem ő, sem mások a törvényhatóság képviseletében hivatalosan meg ne jelenjenek.

Az említett gyűlés a társadalom spontán megmozdulása és nem kívánatos, hogy hatósági személyek hivatalos minőségükben megjelenjenek.

Az ellen természetesen semmi észrevételem nincs, ha mint magánemberek részt akarnak venni. Belügyminiszter.” Természetesen a főispán azonnal magához kérette az alispánt - ezt könnyen tehette, hiszen mindketten a megyeházán éltek és dolgoztak -, közölte vele a belügyminiszteri utasítást. Az alispán tudomásul vette a rendelkezést... Nincs arról tudomásunk, hogy civilként a megye vezetői közül bárki is részt vett volna a budapesti rendezvényen. Annyit azonban biztosan tudunk, hogy a megyei vezérkar feltétel nélkül egyetértett a Trianon revíziójával, legfeljebb a megoldásban volt nézeteltérés közöttük. Az említett budapesti gyűlés nem hivatalos jellegének hangsúlyozása arra kellett a kormánynak, hogy bizonyítsa ország-világ előtt: a magyar tömegek is egyetértenek az ezeréves határok visszaszerzésével.

Politizálni - csak az üzemen kívül

Fél évszázada már annak is, hogy a Tolnai Textilművek R. T. hirdetőtábláján rövid, de nagyon határozott hangú közlemény jelent meg. Választásra készült az ország, folyt a korteshadjárat. A gyár vezetőségé úgy vélte, az adott körülmények között legjobb, ha a politikát a gyárkapun kívülre szorítja. Elrendelte tehát az üzem vezetősége, hogy szavazhat mindenki arra, akire akar, népszerűsítheti azt a jelöltet, aki számára a legszimpatikusabb, de nem a gyár területén. A kapun kívül mindenki azt teszi, ami neki tetszik. Idézzük a néhány soros rendelkezést:

„Hirdetmény. Ezennel szigorúan elrendeljük, hogy a közeledő képviselőválasztások alkalmával gyárunk területéről mindennemű politika teljesen kirekesztendő és határozottan megköveteljük, hogy úgy tisztviselőink, mint mestereink és munkásaink, szóval összes alkalmazottaink választási jogukkal saját belátásuk, meggyőződésük és lelkiismeretük szerint, minden külső befolyás nélkül éljenek.

Ezen utasításunk a gyárban az egybegyűlt alkalmazottak előtt felolvasandó és a hirdetménytáblára kiszögezendő.”

A gyár vezetői jó pontot igyekeztek szerezni az iparfelügyelőnél, ezért a fenti tilalmat megküldték tájékoztatásul Székesfehérvárra, a következő kísérő szöveggel: „Mellékletben küldjük azon hirdetményünk másolatát, melyet gyárunkban felolvastunk és fekete táblán kiszögeztünk. Egyben utasítottuk a gyárat, hogy a vezetőség a legszigorúbban betartott semleges magatartást tanúsítsa a választásokat illetőleg.”

A főispánt is értesítették a tilalmi rendelkezésről - nem árt, ha tud a dologról a kormány megyei megbízottja, vélhették a tolnaiak.

Gyakori jelenség volt az ilyen tilalom, nemcsak a megyében, hanem országosan is. A munkásságot tevékenységének legfontosabb területén igyekeztek távoltartani a politikától. Ez nem sikerült.

A főispán megvédte a pusztai tanítónőket

A megyei testnevelési felügyelő (leventefelügyelő) vette magának a bátorságot és levelet intézett a főispánhoz. Igaz - önmaga mentségéül mindjárt másokra hivatkozott. Tudatta, hogy Budapesten arról hallott, miszerint több vármegyében kezdeményezték: váltsák le a pusztai tanítónőket, helyettük férfiakat alkalmazzanak a leventekiképzés hatékonyságának növelése érdekében. Arról is tájékoztatta a főispánt, hogy javaslatait az alispánnal egyetértésben teszi meg.

„Tolna vármegyében elsősorban a gyönki járásban fekvő Szabadton-pusztán és a dombóvári járásban Ó-dalmand és Felső-Leperd (utóbbi helyen két tanítónő van) pusztán volna szükség a tanítónőknek férfi tanerőkkel való felváltása, mert ezeken a helyeken más foglalkozású megfelelő leventeoktató nem áll rendelkezésre. Ezenfelül előnyös volna még a dombóvári járásban Mászlony, Tüske, Szakcsi-major, Süt- vény és Ürgeváron a tanítónők felváltása, mert ezeken a helyeken a leventeoktatásra csak kevésbé alkalmas gazdasági cselédek állanak rendelkezésre.”

A leventefelügyelő arra is kérte a főispánt, hogy a tett intézkedésről öt tájékozNos, jó két héttel később, 1930. január 30-án a főispán megadta a kért választ. Elutasította a kezdeményezés minden részletét. Valószínűleg csalódottan olvasta a levelet a felügyelő. A főispán ugyan lelkes híve volt a leventeintézménynek, sokat tett annak érdekében, de kezét kötötték a törvények, és egyéb rendelkezések. íme az elutasító válasz:

...beadványára értesítem, hogy a gyönk

i-szabadtonpusztai közs(égi) el(emi) isk- (ola) tanítónőnek férfi tanerővel való kicserélése csak az esetben volna lehetséges, ha az Országos Testnevelési Tanács a tanítónőnek más állomáshelyre állami tanítónővé való kineveztetését kieszközölné. Az esetben atanítónői állás választás útján férfitanítóval volna betölthető.

Az ó-dalmandi, felsőleperdi, mászlony-, tüske-, sütvénypusztai, szakcs-majori és ürgevári urad(alom) róm. kát. el(emi) iskolák fenntartója az Eszterházy-hercegi hitbi- zomány.

Az ezen iskoláknál működő tanerőket Eszterházy herceg alkalmazta, ill. nevezte ki, s állásukban az illetékes egyházi főhatóság erősítette meg őket. Miután a tanítónők alkalmazása életfogytiglan, ill. nyugdíjaztatásukig szól, nem áll módomban kicserélésük iránt intézkedni.

Ha azonban állások valamelyike időközben megüresednék a kir. tanfelügyelővel rajta leszek, hogy férfi tanítóval töltsék be.”

A leventefelügyelő letette a levelet, valószínűleg egy ideig szólni sem tudott a meglepetéstől. Arra azonban mindjárt rájöhetett, hogy kezdeményezése zátonyra futott, az országos főhatóságnál nem dicsekedhet.

A kalocsai érsek levele dunai híd építéséről

Napjainkban eléggé elterjedt annak hire, hogy megkezdték az előkészületeket egy új Duna-híd építésének.

Különböző tervek, számítások már el is készültek. A tervezett híd megyénk keleti határának közepét kötné össze a Duna-Ti- sza közével.

A 20-as években - egy időre - elvetették a dunaföldvár-solti hid építésének tervét. A kalocsai érsek megragadva a kedvezőnek ítélt pillanatot, levelet írt a megye főispánjához.

Idézzük:

„Érseki székvárosomban kezdeményezésemre mozgalom indult az iránt, hogy a Solt-Dunaföldvár közötttervezett Duna-híd ezen terv elejtésével Kalocsa közelében a kalocsa-meszesi hajóállomáshoz kerüljön.

Egy dunai vasúti és egyben közúti hid lé- tesülése a kalocsa-meszesi hajóállomásnál nemcsak Kalocsa városának, s Pest vármegye déli községeinek elsőrendű érdeke, hanem mezőgazdasági, ipari és forgalmi szempontból éppoly kívánatos a kalocsa-meszesi hajóállomás átellenében fekvő Tolna megyei kö zségekre, s városokra, Gerjenre, Tolnára, Faddra, Szek- szárdra, Paksra nézve.

A hid előnyösen éreztetné hatását Tolna megyére azért is, mert a híd a megyének a közepére esnék, míg a baja- bátaszéki, illetve a solt-dunaföldvári a határszélein volnának.

Bizalommal kérem azért Méltóságodat, hogy a kalocsa-meszes-gerjeni Duna-híd tervét - amennyiben azt helyeselni méltóz- tatik - felkarolni méltóztassék.

Tájékoztatásul tisztelettel megemlítem, hogy Kalocsa város február hó 22-i rendkívüli közgyűlésén a terv megvalósítása érdekében küldöttség menesztése határoz- tatott el a kereskedelemügyi miniszter úrhoz.

A küldöttség múlt hó 25-én el is járt ezen ügyben s terjedelmes memorandumot nyújtott át a miniszter úrnak.

Fogadja Méltóságod mély tiszteletemnek őszinte kifejezését.

Zichy Gyula kalocsai érsek”

Tudjuk, az 1926. március 2-i érseki kezdeményezés nem járt sikerrel. Megépült a dunaföldvár-solti híd. Vajon a közeljövőben mégis megvalósulhatnak az egykori tervek?

K. BALOG JÁNOS

Soós Gabriella és Decsi Kiss János a tavaszról