Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-14 / 88. szám
4 “NÉPÚJSÁG 1988. április 14. MŰVELŐDÉS A Tolna Megyei Tanács V. B. művelődési osztálya, a Pedagógusok Szakszervezete megyei dizottsága, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága, a Tolna Megyei Tanács Kórház-Rendelőintézet, a Köjál, a megyei könyvtár, a levéltár, a Béri Balogh Ádám Múzeum, a Tamási Egyesült Közművelődési Intézmények, az Országos Oktatástechnikai Központ, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, a Tudományszervezési és Informatikai Intézet, a Piért és a Tolna Megyei Pedagógia; Intézet együttműködve, április 12-15. között pedagógiai hetet rendez. Oldalösszeállitásunkkal e programhoz kapcsolódunk. „Ha többet nevelünk, kevesebbet kell gyógyítanunk” Interjú dr. Panka József szülész-nőgyógyász főorvossal A tizenéves korosztály szexuális felvilágosításának iskolai feladatairól szóló előadáshoz dr. Panka Józsefet, a megyei kórház szülész-nőgyógyász főorvosát kérték korreferátum megtartására a pedagógiai napok szervezői. A rendezvény előtti napon kórházi szobájában felkerestük, hogy megkérdezzük véleményét a témáról.- A korábbi évtizedekben az iskolai nevelési tervben nem szerepelt a szexuális felvilágosítás. Mint nőgyógyász, mit gondol, miért van ennek mostanában kiemelkedő szerepe?- Sajnos, mi látjuk a következményét annak, mennyire tájékozatlanok, tapasztalatlanok a fiatalok. Tizenhárom, tizenöt, tizennyolc éves lányok kerülnek hozzánk szülni vagy éppen terhességmegszakításra. Némelyikük azt sem tudja, hogy hívják a gyereke apját. Olyan is van, aki világra hozza, aztán a kórházban hagyja, rosszabb esetben megöli az újszülöttjét. Ha megfelelő ismeretekkel rendelkeztek volna a nemi kultúráról, a fogamzásgátlásról, talán nem jutottak volna idáig. Igaz a mondás, miszerint: Ha többet nevelünk, kevesebbet kell gyógyítanunk.- A felvilágosítás Ön szerint kinek a feladata és milyen életkorban a legaktuálisabb?- Elsősorban a szülők, aztán a pedagógusok és az orvosok összehangolt tevékenységére van szükség. Minden életkorban és folyamatosan. Egyetlen előadással nem megoldható, az egész nevelés részét kell képeznie. Nemcsak „A szexualitás nemcsak az ösztönök kielégítése” ismereteket kell közölni a gyerekekkel, hanem egy bizonyos erkölcsi normát, magatartásformát kell bennük kialakítani. Tudatosítani, hogy nemcsak ösztöneik vannak. A nemi élethez való jog mellett beszélni kell a szükséges korlátokról is, és arról, hogy a társadalmi környezet eleve kizárja a szabadosságot, mert az érzelmi elsivárodáshoz vezet.- Ha a szülők, mert maguk is úgy nőttek fel, hogy tabuként kezelték a szexualitást, s nem merik, vagy nem tartják fontosnak megbeszélni gyerekükkel a nemi élet, a családtervezés dolgait, akkor a tanárra hárul ez a feladat. Csakhogy a pedagógusok közül sem mer mindenki nyíltan beszélni erről növendékeivel. Milyen segítséget kaphat ehhez egy orvostól?- Biológia- vagy osztályfőnöki órákra, sőt, szülői értekezletekre is meg lehet hívni az iskolaorvost, vagy egy nőgyógyászt, esetleg mindegyiküket. S nemcsak egyszeri alkalommal, rendszeresen térjünk vissza erre a problémakörre. Fontos, hogy még a pubertáskor előtt adjunk egy megfelelő alapot a gyerekeknek nemi érésük átéléséhez.- Maradjunk konkrétan egy osztályfőnöki óránál. Ön szerint jó módszer-e, ha a pedagógus magára hagyja a tanítványait az orvossal, külön kell-e foglalkozni a fiúkkal és a lányokkal, vagy jobb koe- dukáltan?- Az a véleményem, hogyha egy nevelő őszinte, jó kapcsolatban van a gyerekekkel, akkor maga is beszélgethet velük a nemiségről, s kérdezni fognak az orvostól az ő jelenlétében is. Szerencsére egyfajta szemléletváltozás észlelhető ebben. Kevesebb a prüdéria. S erre szükség is van, mert a világ halad, gyakran egy serdülő már többet tud, mint a körülötte élő felnőttek. Ami a koedukált felvilágosítást illeti, ha az a folyamatos nevelés egy része, akkor nem baj, ha mindkét nem együtt hall róla, de azért serdülőkorban talán jobb külön választani őket. A lányok ekkor is érettebbek, komolyabban veszik a dolgot.- Kérem, foglalja össze röviden, hogy mi tehát a felnőttek feladata...- Megelőzni azt, hogy a gyerekek ismereteiket pornófilmekből, szexlapokból, barátaik meséiből szerezzék. A szülőknek a pedagógussal és az orvossal folyamatosan együttműködve olyan etikai normák szerint kell irányítani a gyerekek partnerkapcsolatainak alakítását, hogy ebből a jövő nemzedéke is profitálhasson. esi Hogyan töltsék a gyermekek a szabadidejüket? - erre a kérdésre keresett és talált választ Tamásiban az Egyesült Közművelődési Intézmények módszertani csoportja. Az úttörőházban erősödött a szabadidős tevékenység. Ennek célja, hogy a gyermekek megtalálják önmagukat, felismerjék saját képességeiket, hogy esztétikai élmények szerzésével, hasznos munkálkodással színesítsék egyéniségüket. * Több területre osztották fel e célt megvalósító programjukat. így például a manuálisan végzett munkák kiemelkedő szerephez jutottak. Itt hagyományos kézműves- és képzőművészeti technikák mellett a pajtások ötletes, egyszerű játékok készítésével ismerkedhetnek. E vonatkozásban azt tartják fontosnak, hogy a mindennapok esztétikája a főszereplő. Leginkább ünnepkörökhöz kapcsolódó ajándékkészitésekkel, dekorálással, díszítéssel valósul ez meg a gyakorlatban. * Kirándulás, turisztika. Ez újabb tevékenységi terület. Az úttörőház két év óta a módszertani központja a Téged is vár a természet elnevezésű közösségi játéknak, melynek fő célja: a turisztika népszerűsítése, élménnyé tenni a túrázást. Ezeken a kirándulásokon felhasználhatók az ügyességi, sport- és dalos játékok, ételreceptek is. A kirándulások önköltségesek, vagy jutalomból kapottak. Ebben az évben szervezték először az „Együtt a vállalatokkal, családokkal” akciót, mely a címével is jelzi a szándékot. * Játékos ismeretterjesztés, pedagógusoknak aligha kell bizonygatni, hogy játékos formában az ismereteket könnyen befogadják a gyerekek. Tamásiban is élnek ezzel. Győz az egészség címmel az egészséges életmódra nevelés különböző formáit használják fel. Rendhagyó vetélkedők, műsoros rendezvények is ezt a célt szolgálják. Nem csupán a város területén vannak foglalkozások, hanem a környéken is. * Egyes rendezvények hangulati előkészítését nagyon fontosnak tartják. Éppen ezért a daltanulás kapott nagyobb hangsúlyt. Az úttörőháznak külön indulója van, ami szinte minden rendezvény nyitánya. De az egyes rendezvénysorozatoknak is megvannak a jellegzetes dalaik, keretjátékai. Példának említhetjük az Almaklub indulót, Makk Marci dalát, Minden nyelven egy dalt. * A táncolásról sem lehet megfeledkezni, amikor szabadidős tevékenységről beszélünk. E rendezvények gyakran leszűkülnek a kevésbé jó értelemben használt diszkókra. Tamásiban arra törekednek, hogy az ilyen alkalmakkor a zenei összeállítások igényesek legyenek és sok-sok táncos játék tanulásával tarkítsák a programokat. így természetesen megtaláljuk a hagyományos társastáncokat is az úttörőház műsoraiban. Ezekkel a gyerekek viselkedés- és tánckultúrája is fejlődik. * Ahhoz, hogy a gyerekek a társadalom ügyeiben eligazodjanak, hogy saját közösségük hasznos tagjai legyenek, irányítani kell őket. A szabadidőben is, a játék, a gyermekek alapvető létszükséglete. Ezért van fontos szerepe annak, hogy ez az idő milyen tartalommal töltődik. D. K. J. Oktatás+technika=eredmény? A Tolna Megyei Oktatási Igazgatóság konferenciatermében tartott bemutató alkalmából Molnár Géza oktatástechnológus köszöntötte a vendégeket. A Tolna Megyei Pedagógiai Intézet fiatal munkatársa műszaki-matematikus szakon végzett: jelenlegi munkaköre azonban pontosabb meghatározást igényel.- Az elfogadott nézetek szerint az oktatási folyamat módszertanával kellene, hogy foglalkozzam. Ezzel szemben jelenleg sokkal inkább az oktatás technikai eszközeire, azok használatára korlátozódik a tevékenységem. Ez egyébként országszerte jellemző helyzet.- Mi az oka a kényszerűnek tűnő szűkítésnek?- Ennek számos összetevője van. Hazánkban - bár régóta dolgoznak rajta - még hiányoznak a megfelelő módszertani útmutatók. Tehát nincs megnyugtató módon tisztázva, miként kell beépíteni az oktatástechnikai eszközöket a tanórába, hogyan legyenek azok szerves részei az oktató-nevelő munkának. Csak egy példát említek: a videózás a legtöbb iskolában mindössze a mozizás szintjéig jutott el.- Már ahol van video...- Sajnos számos helyen nemcsak a video hiányzik, hanem más alapvető technikai eszköz is. Ahol viszont megfelelő az eszközellátás, ott még akkor sem használják azokat, amikor kellene.- Szükséges minden esetben beépíteni az oktatásba a technikai észközöket? Bizonyára van néhány híve nálunk a régi, eszközök nélküli, mégis eredményes iskolának.- Hogy a technikai eszközök használata eredményes lehet, az véleményem szerint vitathatatlan. Viszont nem biztos, hogy az oktatási folyamat minden területén érdemes azokat alkalmazni.- Csak indokolt esetben.- így van, a hatás akkor lehet igazán eredményes, ha olyan téma bemutatásában nyújtanak segítséget, mely az iskolai körülmények között nem valósítható meg. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a különböző információhordozók nem helyettesíthetik a könyvet. Sajnos, tapasztalható, hogy az audiovizuális eszközök háttérbe szorítják az olvasást. Holott teszem azt irodalomórán egy filmvagy diavetítés kedvcsináló kellene, hogy legyen a könyvhöz. Minden a megfelelő alkalmazáson múlik.- Manapság sokan az oktató-nevelő munkát forradalmasító eszközként tartják számon a különböző számítógépeket.- Pedig ma még semmivel sem hatékonyabbak, mint a maguk idejében a magnetofonok vagy a lemezjátszók voltak. Az a baj, hogy nem alakult ki megfelelő koncepció. Mi legyen először? A programozás vagy a felhasználás? Mint kiderült, mindkettő zsákutcába vezetett A Commodore gépek - melyeken a gyerekek tanulnak - sokkal inkább játékra készültek, mintsem programozásra. Először tehát azt kellene tisztázni, hogy milyen célt szolgáljanak a számítógépek. -szá-gkMit tehetnek az óvodapedagógusok? Egy kibontakozó vita margójára Meg kell reformálni az óvodákat is? A sokféle jelszó és bába közt vajon nem veszik-e el a gyermek? A szó szoros értelmében? A hét elején a Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsa szekszárdi székházában Biró Ferencné, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szaktanácsadója tartott vitaindító előadást az óvodák önállóságának témakörében a megye vezető óvodapedagógusai számára. Az óvodák önállóságának tartalmi kérdéseit boncolgatva ő elsősorban arról beszélt, hogy mit tehetnek maguk az óvónők annak érdekében, hogy az intézmény valóságos társadalmi funkcióját az eddigieknél is teljesebben betöltse. Hogyan kell megteremteni - vagy ahol erős hagyományokra épült, mint megyénkben -, megerősíteni az óvodák társadalmi rangját, a kisgyermeknevelés személyi garanciáit? Sokunk vélekedésével, igénytelenségével szemben - hangsúlyozta sok más közt az előadó - az óvoda nem gyermekmegőrző hely, hanem a kisgyermek mindennapi életének a színtere, személyiségének alakítója. Ez éppen az egyik legfogékonyabb életkorban, tulajdonképpen az édesanya közvetlen testi közelségétől való elszakadás utáni időszakban. A lélektani kutatások szerint ugyan az ember személyisége az élete során, tehát a felnőttkorban is sokat változhat, alakulhat (jó vagy rossz irányba is), de ezzel együtt is döntőnek kell tekintenünk legkorábbi élményeinket, tapasztalatainkat, amely a későbbi személyiség alapvető karakterjegyeit, az érzelmek, a beállítódások, a tulajdonságok egymásra épülő, egymásra ható rendszerét megalapozza. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert különben nem értenénk, azt a pedagógusberkekben nem először hangoztatott elvet - amire az előadó jogosan hivatkozott -, hogy a legmagasabb pedagógiai képzettséggel és hivatással rendelkezőket kellene eljuttatni, nevelőkké tenni az óvodákban és nem fordítva! Természetesen a nevelési folyamatnak erre az ideájára, intézményesített formájára történelmi és gazdasági okok miatt ez idáig külföldön sem akadt példa. Ez a gondolat nemcsak a személyiség fejlődésének egysége, folytonossága mellett sorakoztatja érveit, de érvet sorakoztat a pedagógusok munkájának megkönnyítése, eredményessége mellett is. Hiszen gyakorlati tapasztalat, hogy sem hatékony óvodai, sem hatékony alsótagozatos iskolai nevelés nem létezhet egymás feladatainak igen alapos ismerete nélkül. Ami a jelenlegi körülmények között a legnehezebb, az elsősorban az a belátás, hogy az óvodai pedagógusoknak maguknak kell kiharcolniuk a munkájuk jelentőségének megfelelő társadalmi elismerést. A belső, emberi feltételek megváltoztatása rendkívül nehéz. A lehető legnehezebb. - Úgy tűnik, külső segítségre egyelőre nem számíthatnak az óvónők. De önbecsülésre, arra, hogy munkájukat értelmiségi szerepkörük súlyának megfelelően rangsoroljuk mi szülők - erre nagyon nagy szükségük van. Nem is csak saját érdekükben, hanem a mi gyermekeink, a fölnövekvő nemzedékek érdekében is. Hiszen melyek azok az ismeretek, amelyekben számunkra is nélkülözhetetlen és megszívlelendő tanácsokat adhatnak? Elsősorban abban, hogy elmélyíthessük az ismereteinket a gyermekünkről, arról, hogy mik azok az értékek, amelyek a kisgyermek életkorának megfelelnek, arról, hogy miként ünnepeljünk otthon a családban úgy, hogy életkorának megfelelően okozzunk örömet? Hogyan kell ajándékozni? Melyek azok az üres fogalmak, amelyeket bűn mechanikusan a fejükbe verni, s miért káros, ha az intellektuális fejlődés az érzelmieket tartósan megelőzi? És sorolhatnánk: a gyerek későbbi örömszerző, konfliktustűrö képességének, egészséges életútjának kardinális kérdéseiről van szó. Elhangzott az is, mi a „génius loci”nak, a hely varázsának a szerepe. Hogy a kisgyermek községének dalait, meséit hallgathassa legelőször. Az itt honos játékokkal ismerkedjen - és az óvoda soha ne váljon az iskola teljesítménycentrikus előkészítőjévé, mint ahogyan azt az utóbbi évek káros tendenciái sok helyütt kialakították. Csak sajnálhatjuk, hogy a hely varázsának, a otthonosságnak az élménye éppen a kisközségek többségében törik meg, ahol általában csak óvoda van, s a könyvekkel tömött iskolatáskát egy- szercsak buszra szállva egy másik, számára még idegen falu vagy város iskolájába kell naponta elcipelni... A summázatul adódó kérdés természetesen még így is eléggé költöi marad. A közmegítélés formálódása, anyagi és erkölcsi kondícióik javítása nélkül - hasonlóan az általános iskolához - át tudják-e majd ugrani a saját árnyékukat? Mert anyagi garanciák hiányában nem segít más, csak a jó értelemben vett önszerveződés, a mozgalom, például egy hasonlóan termékeny tanácskozás, amely oktatási-nevelési feladatainkat az eddigieknél is tudatosabbá teSZI BÓKA RÓBERT Számítógépes bemutató Módszerek Tamásiból Pedagógiai szakirodalom
