Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-12 / 86. szám
MA: Korlátok és 1988. április 12. KEDD * XXXVIII. évfolyam, lehetőségek 86. szám ÁRA: 1,80 Ft (5. oldal) Huszonöt éves a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat A szekszárdi vastalanító, ahol a kutakból érkező nyersvizet tisztítják - majd továbbítják a város felé A közüzemi ivóvízellátás és csatornázás dinamikus fejlesztésének időszakában, 1963-ban bízta meg a megye vezetése a korábban csak helyi szolgáltatást végző Városi Közművek majd Szekszárdi Vízművek néven szereplő vállalatot azzal, hogy Tolna megye teljes körű vízellátásának, később fürdőinek is gazdája legyen. Az eltelt 25 esztendő történelmi léptékű változásokat hozott a napjainkban ho- závetőleg 1250 embert foglalkoztató Tolna Megyei Viz-és Csatornamű Vállalat és- tevékenységük eredményeként - az aprófalvas megye életében is. A fejlődést is illusztrálja, de egyúttal az emlékezés ünnepi lapjaira kívánkozik, hogy amíg 1927-ben az akkori Városi Közmüvek 145 019 köbméter vizet termelt a jelzett esztendőben, addig 1963-ban már 1 millió 176 ezerre volt szüksége a városnak - ma pedig, megyei léptékkel számolva, 15 millió 560 ezer köbméterre becsülik a majd felhasználásra kerülő mennyiséget 1988-ban. A megyében negyedszázad alatt közel négyszeresére emelkedett a vízművel rendelkező települések száma, s mint arról a közelmúltban már olvashattunk lapunkban, a közműves ivóvízzel ellátottságunk meghaladja az országos átlagot- 91 százalékos. Az idén január elsejétől új községi vízművek kezdték meg üzemüket Kéty-Felsőnánán, Fácánkertben, Bátaapátiban, Murgán, Felsőrácegresen és Bikácson. S mint ahogyan sok más közt arról ugyancsak beszámoltunk, az év végéig felépül a bölcskei vízmű és több községben új vízhozamot növelő kutakat helyeznek üzembe. A tervidőszak végéig minden Tolna megyei faluba biztosítani szeretnék a házakba beköthető vezetékes ivóvizet. Jelenlegi legnagyobb beruházásaik közül is kiemelkedik a szekszárdi tisztított szennyvíz átemeléséhez szükséges műtárgyak építése, de jelentősek a tolnai és a tamási szennyvíztelep bővítésének munkálatai is. Tolnán 1989-ben már próbaüzem várható, a tamási telep kapacitásbővítéséhez az idén kezdenek hozzá. A várhatóan növekvő bel- és külföldi turistaforgalom azzal biztat, hogy az idén 560 ezer látogatóra, 16 millió 600 ezer forint árbevételre számíthatnak a megye fürdői. Ennek megfelelően törekszenek szolgáltatásaik korszerűsítésére. Szek- szárdon tanmedence épül, felújítják az öltözőt és a gépházat, Gunarason az üdülőépület, az ülőpados medencék és a termálosztó központ felújítására kerül sor. Egy beszédes összehasonlítás: amíg a vállalat építési tevékenysége 1963-ban 2,4 millió forint értékű volt, addig ma, 1988-ban a mértéktartó fejlesztések ellenére is 100 millió forint körül alakul majd. Természetesen a mechanikusan számszerű összevetés erősen torzít, ha összefüggéseiből kiszakítjuk, s az is nyilvánvaló, hogy puszta mennyiségi mutatók egyre kevésbé lesznek mérvadók tevékeny- ségük-teljesítményük megítélésénél. Ezt a vállalat vezetői, dolgozói is tudják, s azt is, hogy növekvő feladataikat szolgáltatásaik színvonalának emelésével, hatékony létszám- és takarékos költséggazdálkodással, kiadásaik szigorú rangsorolásával, jó minőségű munkával oldhat- jákmeg. ß R Fotó: S. M. Fenyvesi József csoportvezető és Borbély László segítségével a „Ritz” búvár- szivattyú tisztítását készítik elő a vállalat központi telepének javítóműhelyében Reagan a szovjet-amerikai tárgyalásokról Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Nem tudjuk, elkészül-e a megállapodás a hadászati támadó fegyverekről a moszkvai csúcstalálkozó idejére, de a tárgyalások komoly formában és mindkétfél részéről jóindulatúan folytatódnak, s ez önmagában is történelmi jelentőségű - hangoztatta Reagan elnök vasárnap, az amerikai rádiósok és televíziósok szövetségének tanácskozásán. Az elnök húsvéti szabadságáról visszatérőben szakította meg útját Las Vegasban, s beszédét főként a szovjet- amerikai kapcsolatok alakulásának szentelte. Reagan kitért arra, hogy küszöbön áll a megállapodás az afganisztáni rendezésről, a szovjet csapatok kivonásának megkezdéséről, s azt hangoztatta, hogy ez a lépés „nagy hozzájárulás lesz a kelet-nyugati kapcsolatok javításához”. Bár méltatta a megállapodás jelentőségét, sietett hozzáfűzni, hogy az Egyesült Államok továbbra is támogatja majd az afganisztáni kormányellenes erőket. Ugyancsak közölte, hogy segíteni kívánja a nicaraguai „kontrákat” is. Bírálta a kongresszust a segélyezés lelassításáért. Ugyancsak támogatást ígért minden olyan erőnek, amely „a kommunista zsarnokok” ellen küzd. Reagan ezúttal is kitért arra, hogy a moszkvai csúcson tárgyalni kíván az emberi jogokról és a regionális válságokról. Jelezte, hogy a szovjet fővárosban új javaslatokat akar előterjeszteni a két ország egyszerű emberei közötti kapcsolatok bővítésére. Elismerések a településfejlesztési társadalmi munkáért A Hazafias Népfront Országos Titkársága a településfejlesztési társadalmi munka 1987. évi eredményei alapján nemzeti zászlót és elismerő oklevelet adományozott a következő településeknek és fővárosi kerületeknek: Nemzeti zászlót kaptak: Békéscsaba, Salgótarján, Kalocsa, Békés, Encs, Tata, Paks, Sárvár városok. Tiszaalpár, Tar, Kőtelek, Decs, Bük, Zalakaros nagyközségek. Oroszló, Káld, Bak, Csátalja, Erdőbénye, Pusztaberki községek. Budapest XVII. és XXI. kerülete. Elismerő oklevelet kaptak: Kecskemét, Szolnok, Szentes, Gödöllő, Tiszavasvári, Csorna, Szigetvár, Nagykanizsa városok. Mezöberény, Kiszombor, Kerepestarcsa, La- joskomárom, Fertőszentmiklós, Lengyeltóti nagyközségek. Töltéstava, Balatonszabadi, Döbrököz, Sza- da, Kokad, Zagyvarékas községek. Az Országos Titkárság Bács-Kiskun megyének serleget, Békés és Szolnok megyének elismerő oklevelet adományozott. Kádár János fogadta a jugoszláv kormányfőt Kádár János, az MSZMP főtitkára a KB székházában fogadta Branko Mikulicsot (MTI - Telefotó) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára hétfőn a Központi Bizottság székházában fogadta Branko Mikulicsot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának elnökét, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagját, aki hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik Magyarországon. A nyílt, szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen véleményt cseréltek a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság belső fejlődésének kérdéseiről, az előttük álló fő feladatokról, a két ország közötti kapcsolatok alakulásáról, az együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről. Áttekintették a nemzetközi helyzet legidőszerűbb kérdéseit, hangsúlyozva a béke megőrzésére, a leszerelésre és a nemzetközi együttműködés erősítésére irányuló erőfeszítések fontosságát. A találkozón részt vett Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Györke Sándor, hazánk belgrádi és Rudolf Sova, Jugoszlávia budapesti nagykövete. (Folytatás a 2. oldalon.) Kinél van a láda kulcsa? Várom a gyáregység igazgatóját, s addig is, hogy hasznosan teljék az idő, olvasgatom a hirdetőtáblát. Nem túlságosan színes: hol, hányán és mennyiért üdülhetnek, mikor lesz műszaki szemle, s elsárgult papíron egy tavalyi véradónapra hívják a dolgozókat. Baloldalt egy pozdorjalemezbűl készült ládikó, fölül bedobónyílással, s oldalt apró Tuto lakattal. A ládán felirat: ötletláda. Nyilván azzal a célzattal tették valaha a gyáregység bejáratához, a blokkolóóra mellé, hogy ha a dolgozók közül bárkinek is lenne valamilyen ötlete, írja le egy cédulára, azt hajtsa össze, dobja be, valaki majd kinyitja, elolvassa, s ahogy mondták hajdanán: „A felvetésre visszatérünk”. Nem tudom, milyen technológiai, gyártmány- és gyártásfejlesztés, munkaszervezési ötleteket merítettek itt is, és másutt is - ládából. Meglehet, nem sokat, hisz ennek a módszernek számtalan hibája van, s ezek közül a legnagyobb: személytelen. Mert mi van akkor, ha az embernek valami korszerű, egyszerű, gyorsan, és olcsón megvalósítható ötlet villan fel az agyában? Az az első dolga, hogy elmondja a munkatársainak, a művezetőjének, brigádvezetőjének, a főmérnöknek, az igazgatónak, mert kíváncsi, de ott és azonnal, hogy mi a hozzáértő szakemberek véleménye, egyetértenek-e vele vagy sem, érdemes-e a dologgal foglalkozni vagy sem. Ha igen, minden valószínűség szerint az alkotó elméjű emberben a siker újabb gondolatokat ébreszt. Az ötletládák fölött - eljárt az idő. A kulcs, amely az apró lakatot nyitja, bizonyára valamelyik fiók mélyén hever. Az ésszerű javaslatok, újítások, a kreativitás termelőerővé válásának a kulcsa sem illik már az ötletládák zárjába. Annál is inkább, mert onnan nemegyszer név nélküli, s nem éppen a termelést szolgáló, ötletnek nem, sokkal inkább személyeskedésnek nevezhető, olykor megmosolyogni való cédulák kerültek elő, s mert nem biztos, hogy az nyitotta- zárta a ládikát, aki az üzem egészében tudott gondolkodni. Ha valakinek az üzemvitel, a termelés, a szervezés, döntés vagy ellenőrzés témakörében hasznos elképzelése van, adjuk meg a módját, hogy világosan, őszintén és közérthetően legyen alkalma azt elmondani. Akadnak gyára, gyáregységek - többek között a szekszárdi műszergyár -, ahol ötletnapokat rendeznek. A gyár, amely egyébként a megyeszékhely egyik legrégibb ipari üzeme, éppen az állandósult, stabil, begyakorolt, hosszú ideje az iparban dolgozó törzsgárdatagsága révén egyik szellemi központja az újítósoknak. Egy-egy ilyen ötletnapon számtalan továbbgondolkodásra érdemes, kiindulásul szolgáló, s üzemi körülmények között megvalósítható alapötlet halmozódik föl, s hasznosul a későbbiekben. Jó néhány fejlett üzemben úgynevezett „ötletrohamokat” tartanak, ahol bárki, bármilyen elgondolását elmondhatja, mégha oly bizarr, furcsa, különleges is. Azok, akik figyelmesen végighallgatják a tanácskozáson résztvevő dolgozókat, a téma legszakavatottabb ismerői, hajszálpontosan ki tudják tehát szűrni, hogy közülük melyik ötlet az, amit most vagy később meg lehet valósítani. Új szavunk, az innováció is magában hordozza a szellemi termék létrehozásának első lépcsőjét, hisz a megvalósulás csak az elképzelés, az alapötlet birtokában lehetséges. A továbblépés, a társadalmi, politikai, gazdasági építkezés alapja a konstruktív, alkotó, értékteremtő ember. Éppen ezért becsüljük meg őt annyira, hogy elképzeléseit ne sajtcédulán, pozdorjalemezbűl készült ládába dobja, hanem önmagát és elképzelését bátran vállalva hozzáértő testület előtt mondhassa el. Úgy hiszem: ez az egyik nyitja annak a zárnak, amely mögött a szellemi értékek találhatók. D. VARGA M.
