Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-11 / 85. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MA: Mecénás ■ W 1988. április 11. a tanacs HÉTFŐ XXXVIII. évfolyam, 85. szám (3. oldal) ÁRA: 1,80 Ft Egészségügyi hétvége Szekszárdon Rendhagyó módon, de a hagyományteremtés szándékával rendezett városi egészségügyi hétvégét Szekszárdon, a Tolna Megyei Tanács Kórház-Rendelőintézet, a Tolna Megyei Köjál Egészségnevelési Osztálya és a Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ április 9-10- én. Az egészségmegőrzés programja nem csupán az egészségügyben dolgozóknak ad feladatokat. Ezt célozta a két nap minden rendezvénye, amelynek megnyitóján dr. Koltai Imre, a kórház főigazgató-helyettese mondott köszöntőt. Ez a bemutatkozás része lehetne annak a lakossági szűrő- vizsgálatnak, mely januárban indult. Ehhez a széles körű mozgósítás elengedhetetlen. A korszerű, számítógéppel irányított szűrő- vizsgálati rendszer 2-3 év alatt biztos képet mutathat a megye lakosságának egészségi helyzetéről. A megyei művelődési központ - az egész ház - adott otthont a rendezvényeknek, ahol szűrővizsgálatokat is végeztek. Volt szemészet, vércukorvizsgá- lat, vérnyomás-, testsúly-, testmagasságmérés, pszichológiai tanácsadás, video- film-vetítés, számitógépes tesztelés. A Gemenc Szálló és Étterem tavaszi kímélő ételeket - rizssalátát, szójafasirtot, gombás szójaragut, pulykamellsalátát, szójapiskó- tát - kínált. A Herbária gyógyszerpótló szerekből, teákból, szörpökből rendezett bemutatót. A Skála áruház gyermek- és felnőttméretű szabadidőruhákat, sporteszközöket, egészségügyi és étkezési témákkal foglalkozó könyveket árult. A kiállítási teremben dr. Radnai Tibor és Málinger János fekete-fehér és színes fotóit láthatták. Egy másik helyiségben a pszichiátriai és a szocioterápiás osztályok betegeinek rajzaiból, kézimunkáiból rendeztek kiállítást. Fórum keretében a város egészségügyi vezetői válaszoltak kérdésekre. A hétköznapok legtöbb beteget érintő problémája a rendelőintézeti zsúfoltság. Az irányított betegellátás - mely csökkentené a délelőtti terhelést és inkább a délutánra helyezné például a helyben \á- kók vizsgálatának időpontját - nem hozta a várt eredményt, a betegek alkalmazkodása miatt. Az egyik program keretében előadás is elhangzott az AIDS-röl és az ellene való védekezés módjairól. Vasárnap gyógyszerész-szaktanácsadást és vivóbemutatót szerveztek. Nem feladata a tudósításnak az értékelés, de el kell mondani, hogy olyan kezdeményezésnek lehettünk tanúi, melyben a szervezők munkájának a megbecsülését nagyobb számú érdeklődés jelezte volna. Ez sokunktól elvárható a tavaszi munkák idején is, hiszen saját egészségünkről van szó. dkj-ka Branko Mikulics Budapesten Grósz Károly, a Miniszertanács elnöke köszönti Branko Mikulicsot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsának elnökét (TELEFOTÓ) Branko Mikulics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsának elnöke Grósz Ká- rolynak, a Minisztertanács elnökének meghívására vasárnap a reggeli órákban hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett. A jugoszláv kormányfő kíséretében van Egon Padovan, a szövetségi kormány tagja, a magyar-jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság jugoszláv társelnöke, Trajko Trajkovszki külügyminiszter-helyettes és Rudolf Sóvá, a JSZSZK magyarországi nagykövete, aki Budapesten csatlakozott a kísérethez. A magas rangú vendéget és kíséretének tagjait Grósz Károly, Villányi Miklós pénzügyminiszter és Őszi István külügyminiszter-helyettes fogadta a jugoszláv és magyar zászlókkal díszített Ferihegyi repülőtéren. A fogadtatáson jelen volt Györke Sándor, hazánk belgrádi nagykövete. A kölcsönös üdvözlések után a vendégek vendéglátóik kíséretében gépkocsiba ültek és a jugoszláv kormányfő szállására hajtattak. Branko Mikulics szállásán szűk körű megbeszélést tartottak a kormányfők. Grósz Károly és Branko Mikulics vezetésével magyar részről Őszi István és Györke Sándor; a jugoszláv tárgyalócsoport részéről Egon Padovan, Trajko Trajkovszki és Rudolf Sova ült tárgyalóasztalhoz. A nyílt és szívélyes légkörű, kötetlen jellegű eszmecserén a tárgyalófelek kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik belső fejlődésének kérdéseiről, gazdasági, társadalmi helyzetéről, a két ország előtt álló fő feladatokról. Váncsa Jenő tárgyalásai Hollandiában Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter vezetésével április 5. és 9. között agrárszakemberekből álló küldöttség tartózkodott Flollandiában. Váncsa Jenő tárgyalt meghívójával, Gerrit Braks holland mezőgazdasági és halászati miniszterrel a két ország közötti kapcsolatok bővítésének további lehetőségeiről, az élelmiszeripari - húsipari, baromfiipari és tejipari -, valamint a vetőmagtermesztési kapcsolatok kiszélesítéséről. Erről dokumentumot írtak alá. Yvonne van Roou holland külkereskedelmi miniszter asszonnyal áttekintették az érvényben lévő magyar-holland ágazati kooperációs szerződések tapasztalatait. A magyar küldöttség látogatást tett több mezőgazdasági létesítményben, élelmiszer-feldolgozó üzemben, oktatási és kutatási intézményben. Brit munkáspárti politikus látogatása Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására április 5-10. között látogatást tett hazánkban Denzil Davies, a Brit Munkáspárt biztonságpolitikai szóvivője. Fejti György és Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkárai fogadták a brit politikust, akivel találkozott és tárgyalt Kótai Géza, a KB külügyi-, Petrovszki István, a KB párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője, Pozsgay Imre, a Flazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár, a Központi Bizottság tagjai, valamint Gecse Attila, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. A szívélyes légkörű megbeszéléseken véleményt cseréltek a nemzetközi élet fontosabb időszerű kérdéseiről és kölcsönös tájékoztatást adtak a két párt előtt álló feladatokról. Megelégedéssel állapították meg, hogy az MSZMP és a Brit Munkáspárt közötti kapcsolatok eredményesen fejlődnek, jól szolgálják a két ország közötti viszony sokoldalú fejlesztését, és egyben hozzájárulnak a nemzetközi együttműködés előmozdításához, a bizalom erősítéséhez is. A vers tetszhalála „Kell!” Meghőköltet a felkiáltás, amellyel „Kell-e a költészet?” című 1934-es írását kezdi Szekszárd híres szülötte, Babits Mihály. Kell-e a költészet? ...csaknem valószínű, hogy az emberi te rmészet változott meg, s ma kevesebben születnek olyanok, akik a nagy költészet iránt fogékonyak, s szenzációjára szomjasak, mint régibb korokban. Soha oly tömege nem borította az új könyveknek könyvpiacunkat, mint ebben az irodalomellenes korban, ami azt mutatja, hogy a közönségben megvan az éhség a könyvekre, s a szomj az irodalmi szenzációra...” írja ugyanitt. Az idézetnek ugyan szépséghibája, hogy csak kiragadott része egy gondolatmenetnek, de ha az egészét nézzük, akkor is megtévesztően maszületettnek tűnik. Olyannyira, hogy a költő utcájába tévedve szinte várjuk, hogy egyszer csak kiforduljon házuk kapuján, s szelíd-szigorú szemét futólag a minénkbe mélyesztve siessen tovább. Csakhogy mióta a müveit emberiség úgy tekint a művészetre, azon belül a költészetre, mint emberi kiteljesedésünk, nembeli öntudatunk egyik külön úton járó, de alapvető garanciájára, azóta gyakorta látja a verset haldokolni és időről időre el is siratja. Aggódik kötelességből is. Mert amióta ’élet’ és ’irodalom’, ’valóság’ és ’vers’ egymástól néha elhidegülő kettősségében kell gondolkodnia, azóta úgy érzi, hogy védelemre szorul. Csakhogy a költők Zrínyitől Balassiig, Csokonaitól Berzsenyiig, Petőfitől Aranyig, Adytól Babits Mihályig, Kosztolányi Dezsőtől József Attiláig, Illyéstől Radnóti Miklósig, Juhász Gyulától Tóth Árpádig, Juhász Ferenctől Nagy Lászlóig, Pilinszky Jánostól Weöres Sándorig a lelkűk mélyén tudják, hogy a vers nem volt és nem lesz olyan, mint egy kiveszőben lévő állat. Mert a kiveszőben lévő állat, a sérült lelkiismeret szorul védelemre. Mert tudják, hogy nem a vers a legfontosabb. Néha ugyan a fájdalom rögeit szórjuk a költészet képzeletbeli koporsójára, de tudjuk, hogy a sírban tetszhalott fekszik. Ha szükségünk van a versre, feltámad újra. Hiszen a „rímes furcsa játék” csak eszköze lehet annak, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz. Közelebb önmagukhoz. Közelebb a jelen elől menekülő jövőhöz. Bizonyos vagyok benne, hogy a vers ma, a költészet napján nem önmagát, hanem az életet ünnepli. József Attila, akit nyolcvanhárom évvel ezelőtt ezen a napon öt és fél kilósnak szült az anyja, Pőcze Borbála, és a szó „valódi” és „igaz” értelmében is száraz kenyeret evett „az isten testén való osz- tozásnál” - ő pontosan tudta ezt. Tudta, hogy „Amikor verset ír az ember / mindig más volna jó, / a szárazföld helyett a tenger, / kocsi helyett hajó. / Amikor verset ír az ember / nem írni volna jó.” A költészetnek bármennyire keserű paradoxonét fejezik ki az idézett sorok, nem a versek hatalmát - mindenkori megszenvedett hatalmát - kérdőjelezik meg. Ellenkezőleg: kifejezik a létünk teljességéhez mérhető hiányt, szabadságunk hajszálrepedéseit, boldogságigényünket, hiú jobbra- törekvésünket. Erős képességünket is a mindenfajta szellemi alkotáshoz szükséges játékban. De nem a vers a legfontosabb, hanem aminek a hiányát néha olyan megsokszorozott erővel betölti. Paradoxona szerint. Meggyőződhetünk erről például a hét második felében Simontornyán, ahol Illyés szellemét idézik, a Paksi Városi Könyvtárban, ahová Pákolitz István költő ma látogat és mindenütt, ahol hibátlanul szeretnék fölírni a költő József Attila nevét. A sírja fölé, ahogy kérte. röbert Vérnyomásmérés - Betegségről tájékoztat a szórólap
