Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
1988. április 9. "népújság 11 Történelmünk arcképeken Négy nemzeti gyűjtemény anyagából A Magyar Történelmi Képcsarnok, amely ma a Magyar Nemzeti Múzeum egyik osztályaként működik, történelmünk képes forrásainak gyűjtésére és feldolgozására hivatott közgyűjteményünk. E kollekció őrzi a magyar történelem jeles személyiségeinek portréit, eseményeit, helyszíneinek, kultúrtörténetünk jellemző részleteinek valósághű képe ábrázolásait. A több mint 2500 festményt és 40 ezer grafikát számláló Történelmi Képcsarnok anyagából válogatták azt a 250 művet, amelyet most a Nemzeti Galériában láthat a közönség Főúri ősgalériák, családi arcképek címen szeptember 4-ig. A 17. századtól a 19. század végéig tartalomban, stílusban és művészi technikában is igen változatos műtárgyak szerepelnek a tárlaton. Nemzeti gyűjtemények - a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Országos Levéltár - fogtak össze, hogy létrehozzák ezt a történeti, kultúrtörténeti és művészettörténeti szempontból is rendkívül jelentős bemutatót. Portréfestészetünk első darabjai az 1600-as évekből a korszak főúri személyiségeit örökítik meg. A képek a törökellenes harcokban magukat kitüntető Batthyányak, Zrínyiek, a protestáns főúri ellenzékhez tartozó Thurzók és lllésházyak (lllés- házy István ravatalképe a kiállítás egyik kuriózuma) az Erdélyből származó Csákyak, a Habsburgok ellen szervezkedő Nádasdyak, a szabadságharcos, méltóságteljes fejedelem II. Rákóczi Ferenc családi gyűjteményéből származnak. A 18. századi anyag az ekkor magas méltóságokra emelkedő Károlyi, Esterházy és Festetich család ősgalériáiból került ki. Ezek az osztrák, angol portréfestő iskolák hatásait mutató arcképek rendkívül értékes kultúrtörténeti dokumentumai a kornak. Az ősgalériák 19. századi fejlődése Donát János klasszicista művészetétől egészen Benczúr Gyula akadémizmusáig ível. Reprezentatív olajfestmények, leheletfinom grafikák, 15 családfaábrázolás, levéltári dokumentumok mutatják be képben és írásban a közgondolkozásban és történelemben ismertté lett személyeket. Az Iparművészeti Múzeumból kölcsönzött korabeli ékszerek, ruhák, kardok, textilek, és a Nemzeti Múzeum Fegyvertárából származó kardok, fegyverek egészítik ki a tárlatot. Szinte fantasztikusnak tűnik, hogy e háborúkkal, harcokkal megtépázott évszázadokból fennmaradtak a festményeken látható használati tárgyak, viseletek, ékszerek, amelyekkel a képi anyagot a kiállítás kiegészíti. Rendkívül értékes az a dokumentumkötet, amely művelődéstörténeti, művészettörténeti és viselettörténeti tanulmányokat, az ösgalériákról és az ábrázolt személyekről szóló leírásokat, valamint 145 illusztrációt tartalmaz. K. M. Altdorfer-grafikák Kölnből A Szépművészeti Múzeum őriz egy Kálvária és egy Madonna képet, egy freskótöredéket és több rajzot a német reneszánsz jeles egyéniségeitől, az úgynevezett Dunai iskola fö képviselőjétől, Albrecht Altdorfertől. Attól a művésztől, aki Dürer kortársa és a korszak kiemelkedő festője, építésze és grafikusa volt. Mégis ritkán juthat a hazai látogató olyan élményhez, mint amilyet most, az április 24-ig nyitva tartó Altdorfer grafikái című kiállítás kínál. A tárlat anyagát Regensburg (a festő szülővárosa) városi múzeumának gyűjteményéből hozták Magyarországra a Német Szövetségi Köztársaság kulturális hete alkalmából a Szépművészeti Múzeumba. Arról, hogy Altdorfer mikor és hol született nincsenek pontos adataink. De Szerelmespár az erdőben több körülmény utal arra, hogy 1480 körül Regensburgban látta meg a napvilágot, Ulrich Altdorfer fiaként. Halálának dátuma 1538. február 12. - megbízható feljegyzésekből ismert. Az éppen 450 évvel ezelőtt elhunyt Altdorfer hagyatéki leltára egy jómódú, tiszteletben álló polgár életviteléről ad tájékoztatást. És ami a két évszám, 1480 és 1538 között volt? Arról meglehetősen sokat tudunk Altdorfer gazdag művészeti hagyatékából. Alig volt harmincéves, amikor a városi kamara komoly összeget, 10 aranyforintot fizetett ki egy festményéért. Ugyanazon évben - 1509-ben már külföldi megbízást is kapott, a fels'ő-ausztriai St. Flóriánban az Ágoston-rendi apátság egyik oltárképének megfestésére. Számos festményét őrzik München, Berlin, Nürnberg, Melnik, Bécs, Firenze, London múzeumai. Altdorfer grafikai munkássága szinte azonos értékű festészetével. A fennmaradt 125 fametszet, 77 rézkarc és 36 karcolat arról tanúskodik, hogy mesterük a német grafika legnagyobbjai közé tartozik. Nem vonhatta ki magát a nagy kortárs, Dürer, vagy az olasz művészet hatása alól, mégis minden megnyilvánulásában eredetit és egyénit alkotott. Az ő nevéhez fűződik az európai grafikában a tájképnek, mint önálló képtémának a bevezetése. I. Miksa (Maximilian) császár 1512- ben Altdorfert is bevonta abba a nagy vállalkozásba, amelyet saját hírnevének megörökítésére tervezett. Altdorfer Dürerrel együtt könyveket illusztrált, fametszet sorozatokat készített a császárnak. A sikeres festőt - akinek rajzait, nyomatait a városi polgárság is szívesen vásárolta - Regensburg városa elhalmozta közéleti tisztségekkel is. Belső tanácsos, majd a város építőmestere lett, akinek feladatai közé tartozott a középületek megerősítése. Még polgármesternek is megválasztották, amit híres műve, a Vilmos bajor herceg megbízására készülő Nagy Sándor csatája című festménye miatt utasított vissza. Sokoldalúságát jelzi, hogy tervezett pénzt, festett ereklyefüggönyt, zászlót, oltárképet, világi jelenetet, csataképet, készített miniatúrát, illusztrált könyveket, tervezett épületet. Sokféle húron játszott, de - s ez jelzi nagyságát - valamennyi műfajban egységes egyénisége bontakozott ki. K. M. Ellopták az igazgatót A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt, ennek ellenére kint a folyosón nagy csoportokban ácsorogtak a kíváncsiskodók, és várták a jó szerencsét, hátha valaki rosszul lesz az összepréselődött tömegben, s akkor sikerül majd helyette bejutni a tárgyalásra. Bár a sajtó nem verte nagydobra a történteket, mégis híre ment a különös esetnek, így aztán óriási érdeklődés előzte meg a bűnpert. Az érdeklődők soraiban ott szorongtak a fővárosi napilapok tudósítói is, hiszen kétségtelen, ilyen jogi esetet még nem tárgyalt bíróság kis hazánkban.- Suhajda Béla vádlott, bűnösnek érzi magát? - kérdezte a tanácsvezető bíró.- Tisztelt bíróság, nem vagyok bűnös - hangzott a határozott válasz, és a hallgatóság felmorajlott, vagy ahogyan régen, az Országgyűlés tanácskozásairól írták a lapok, élénkség és hangzavar támadt minőkét oldalon, a jobb és bal oldali padsorokban.- Akkor magyarázza meg, miért lopta, rabolta el a főnökét, vállalatunk köztiszteletben álló igazgatóját, aki mellett maga hosszú évek óta gépkocsivezetőként dolgozott!- Kérem tisztelettel, vállalati érdekből tettem.- Nem részletezné ezt egy kicsit itt a bíróság előtt?- Kérem tisztelettel, az úgy történt, hogy tavaly novemberben a főmérnök elvtárs hivatott, és azt mondta, hogy szigorúan bizalmas ügyről óhajt beszélni velem. Arról van szó, hogy december elején összeül az igazgatói tanács, és olyan fontos kérdésekről dönt, amelyek a vállalat talpon maradását, a kibontakozást szolgálják. Aztán szó szerint így fordult hozzám: „Béluska - tetszik tudni, mindenki így szólít a cégnél! - Maga is jól tudja, hogy szakmailag milyen gyenge képességű ember a főnök. Ha ez a pasas ott lesz a tanácskozáson, aztán mindenbe belekotyog, mindent összekever, és megváltoztat, akkor lőttek a talpon maradásnak, a gazdasági felemelkedésnek. Szóval, a tanácskozás idejére az öreget - tetszik tudni, mindenki így hívja a direktort! - ki kell vonni a forgalomból!” Kérem tisztelettel, ezt mondta a főmérnök. Néhány nap alatt a vállalat más vezetői is megkerestek ugyanezzel a kéréssel. Sőt, a főkönyvelő célprémiumot ígért arra az esetre, ha megteszem.- Na és? - kérdezte a bíró.- Semmi na és! Megtettem. Azért vagyok itt. A vádirat szerint három napra elloptam az igazgató elvtársat, a vállalat dolgozói véleménye pedig az, hogy a cég érdekeit szolgáltam cselekedetemmel.- Az előzetes kihallgatása során, vádlott maga azt állította, hogy minden erőszak nélkül sikerült elrabolnia a főnökét. Igaz ez?- Kérem, én nem raboltam el. Önként jött velem az igazgató elvtárs.- Hogy csinálta?- Egyszerűen. A főnökömnek mindene a vadászat. Vállalatunknak a Balaton északi oldalán van egy üdülője. Télen az igazgató elvtárs ebből az üdülőből kiindulva járja be barátaival a Bakony erdőségeit. Egy mondvacsinált vadászat ürügyén vittem le az üdülőbe. Nem volt nehéz.- Suhajda Béla, azt magyarázza meg, hogyan sikerült három napig ott tartani az üdülőben az igazgatót minden erőszak nélkül?- Amikor szerdán reggel megérkeztünk, azt mondtam neki, hogy Főnök - tetszik tudni, én így szoktam szólítani az igazgató elvtársat! -, itt nincs semmiféle vadászat, kitalálás az egész. A vállalat vezető beosztású értelmisége szervezte ezt az akciót, annak érdekében, hogy maga ne legyen ott az igazgatói tanács ülésén, mert mindent csak összekever, okoskodik. Holnap estig ittmaradunk, közben lezajlik a tanácskozás, pénteken reggel visszautazunk Pestre, és minden a régi kerékvágásban megy tovább.- Hogyan reagált erre az igazgató?- Először csak bámult, lemerevedett, gondolom, nagy patáliát akart csapni, de amikor észrevette, hogy beszélgetésünk közben három deltás, életerős fiatalember som fordáit be a szobába, a túlerő láttán csak legyintett egyet, és elkáromkodta magát. Tetszik tudni, e vállalati hadművelet kitervelői arra az esetre is gondoltak, hogy a direktor jelenetet rendez, hisztizni kezd. Leküldték hát három embert az üdülőbe szobákat rendezni, bútorokat ide-oda tologatni. Hogy aztán a szállítómunkások közül pont ezt a három izomkolosszust kérték fel a melóra, gondolom csak a véletlen műve. így aztán békésen elrendeződött minden, este már együtt ultiztunk. Pénteken olyan jó kedve támadt a főnöknek, hogy nem jöttünk haza, hanem kimentünk vaddisznólesre. Lőtt is egy dögöt, teljes volt az öröm. Kiváncsi mozgolódás támadt a hallgatóság soraiban, minden szem az ajtóra szegező- dött, amikor a bíró a sértettet hivatta be a terembe. Dühös, bosszút forraló, a vétkesek szigorú megbüntetését, önmaga számára pedig teljes anyagi és erkölcsi elégtételt követelő embert vártak, aki drámai hangon adja majd elő megaláztatásának, elrablásának történetét. A botrányt szimatoló nézősereg azonban tévedett, a látványos dráma elmaradt. Sőt! A személyi adatok ellenőrzése és rögzítése után az igazgató már kezdte is mondókáját:- Tisztelt bíróság! Volt időm gondolkodni a történteken, ezért arra kérem önöket, mentsék fel a vád alól a gépkocsivezetőmet, Suhajda Bélát! Mivel a hazai büntető törvénykönyv az emberrablás bűntettét nem rögzíti, személyi szabadság megsértése címen kéne elítélni Suhajdát, de ne tegyék, mert közben minden probléma megoldódott. Az igazgatói tanács nélkülem is helyes döntéseket hozott, a vállalat kezd kilábalni nehéz helyzetéből. Az üdülőben történtekért pedig nem haragszom. * Rokonok, kollégák, ismerősök vették körül a tárgyalóteremből kilépő Suhajdát, ismeretlen emberek faggatták, kérdezték, gratuláltak neki, mindenki igyekezett váltani vele néhány kedves szót. A nagy tumultusban egy nő lépett oda hozzá:- Elnézést uram, a tanácsvezető bíró várja önt az irodájában. Ha megengedi, odakísérem.- Mivel ismerem a most lezajlott per minden apró részletét és tanulságát, rátérek mondandóm lényegére - szólt a bíró, amikor a gépkocsivezető helyet foglalt vele szemben. - A minisztérium intézményünk tanácsvezető bíróit jogalkotó munkával bízta meg, hosszú idő óta egy törvénytervezet előkészítésén dolgozunk. Három hét múlva lesz az egyeztető tárgyalás, ott egy sor részletkérdésben döntünk is. Az a gondunk, hogy nekünk is van egy - megpróbálok szolidan fogalmazni - szóval, van egy szellemiekben nem túl gazdag főnökünk, egy kétbalkezes sarlatánunk, aki mindenbe belekotyog, mindent összekever. Ha ez a pasas jelen lesz az egyeztető tárgyaláson, abból botrány lesz. A bíró hirtelen felpattanta helyéről, ideges léptekkel járkálni kezdett, majd megállt Suhajda előtt:- Segítsen rajtunk Béluska! Nem kívánjuk ingyen. A kollégákkal már összeadakoztuk a pénzt. Mindent kiterveltünk, mindent megszerveztünk. Lopja el néhány napra a mi főnökünket is! Érti!? Mindössze két motívumban van eltérés az előző esethez viszonyítva. % A főnökünk nem vadászni, hanem pecázni szeret, és az üdülő nem a Balaton északi részén, hanem a somogyi oldalon van. A többi stimmel. Szóval vállalja, Béluska? Suhajda csak bámult, lemerevedett, aztán amikor tudatára ébredt az ajánlatnak, elhatározta, hogy óriási patáliát csap, mindent visszautasít. De meggondolta magát, mert a beszélgetés közben még három bíró som fordáit be az irodába. így aztán a túlerő láttán csak legyintett egyet, és belee gyezésként elkáromkodta magát. KISS GYÖRGY MIHÁLY Pekry Lőrincné, Petröczy Kata Szidónia Gr. Nádasdy Ferencné Zrínyi Ilona (Benczúr Gyula, 1888.) Barkóczy János (Angelika Kaufmann festménye) Szent Kristóf
