Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-09 / 84. szám

/ tolna ' _

6 irsíÉPÜJSAG

1988. április 9.

I dr. Iváncsics Józseffel D. Varga Márta a földről

MÚLTUNKBÓL- Az utcán menve, vonaton, buszon utazva mindig figyelmesen nézegetem az embereket, s megközelítő pontossággal sikerül megsaccol- nom: kinek mi a foglalkozása. így jártam önnel is jó néhány évvel ezelőtt Szekszárdon, a vasúti fasorban: ott jött velem szemben - a kémikus...- Ez roppant érdekes. Miből gondolta, hogy kémikus vagyok?- Hát ezt elég nehéz megmagyarázni. Sápadt, vékony testalkatú ember, nem is lehet másutt elképzelni, mint laboratóriumban kémcsövek, pipetták és petricsészék között. Pedig hát ezekben a kémcsövekben nem mást, mint a földet, a termőtalajt vizsgálják. Mikor, és miért jött létre az AGLAB, az Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomása? S csak az állami gazdaságoknak végeznek ilyen vizsgálatokat?-Talán el sem hiszi, előbb tanultam meg kapálni apám kisgazdaságában, mint vegyszerekkel bánni... A mosonmagyaróvári egyetem elvégzése után kerültem a pécsi szakszolgálati állomásra, megszereztem a talajtani, agrokémiai szakmérnöki diplomát, majd a bólyi mezőgazdasági kombinátban dolgoztam, innen kerültem Szekszárdra, az itteni szakszolgálati állomásra. Az állomást 1963-ban hozták létre a Tolna megyei állami gazdaságok. Speciális szolgáltatásokat végeztünk, táblásítást, meliorációt, genetikus talajtérképezést, takarmányvizsgálatot, s minden olyan vizsgálatot, amelyre egy üzemben célszerűtlen lenne berendezkedni. Természetesen nem csupán az állami gazdaságoknak, hanem a téeszeknek is dolgozunk. A hetvenes évek közepére minden Tolna megyei téesz a partnerünk lett, hisz 1978-tól minden mezőgazdasági üzemben kötelező a talajvizsgálat, sennekalapján a műtrágyázás. Hadd dicsekedjem: Tolna megye a MÉM-NAK által 1986-ban készült értékelésében kiemelten szerepel, a rendkívüli racionális tápanyag-gazdálkodás miatt. A talajok 70- 80 százalékának a kálium- és foszforellátottsága a jó és rendkívül jó kategóriába tartozik. Úgy érezzük, mindezt a szakszolgálat információja is megalapozta.- Szóval laboratóriumban, vegyszerek és bonyolult képletek segítségével határozzák meg a talaj humusztartalmát, higroszkóposságát, számtalan más tulajdonságát a szükséges tápanyagmennyiséget, a kemikáliák várható hatását, az okszerű talajerő-gazdálkodás módját. A szakirodalom szerint nálunk fejlettebb mezőgazdálkodást folytató országokban sokkal jobban vigyáznak a műtrágya adagolására, takarékosabban bánnak a kemikáliákkal.- Jelenleg háromévenként vizsgáljuk a talajokat. A 210 ezer hektár szántóterületből évente 70 ezer hektárról veszünk mintát, táblán belül, hathektáronként. Figyelembe vesszük a táblán belüli eltéréseket, azelőveteményt. Minden növény külön-kü- lön homogén és optimális tápanyag-ellátottságot igényel - egy hektáron az 5-6 millió búza vagy a 60-70 ezer kukoricatő. Ehhez megfelelő mélységű információ szükséges és követnie kell a technológiának is. A laboratóriumban 10-12 éve automata és félautomata elemzösor működik - ez maximálisan, és világszínvonalon kielégíti a vizsgálati igényeinket, nagy sorozatban és kutatóintézetekben megszokott pontossággal dolgozik. Idén egy plazmaanalizátort kívánunk vásárolni - a pontosság ezzel még tovább növekszik. Úgy szerveztük meg a munkánkat, hogy a talajmintavétel után két hónappal minden vizsgálatot elvégzünk, s adjuk az eredményeket. A technológiát megalapozó vizsgálatnál - mint a fejtrágyázásnál vagy a vetést megelőző trágyázásnál három napon belül már meg tudjuk mondani, hogy az adott kultúrához milyen és mennyi tápanyag szükséges. A hároméves vizsgálatok alapján készítjük el az üzemnek az éves trágyázási, és műtrágyá- zási tervet - az ehhez szükséges alapadatokat számítógépen dolgozzuk föl.

I- Az üzemek terveikben igazodnak az önök tanácsaihoz?- Kezdetben idegenkedtek az újtól - s főleg azokban az üzemekben terjedt el az analízisen alapuló tápanyag-visszapótlás, ahol magasan kvalifikált, hozzáértő szakvezetők dolgoztak. Gondok azonban még mindig akadnak, hisz rendkívül sok információ éri az üzemeket, mi azonban valljuk, hogy a részeredmények a részigazságok nem vezetnek a hatékony gazdálkodáshoz,

a feltételt mindig komplex módon kell szemlélni. A kívülről hozott receptúrák kritika nélküli adaptációja ma már nem lehet eredményes. Nemcsak takarékossági, hanem profilérdekeltségi és hatékonysági szempontból is jobb a műtrágya értékesülése a fejlett mezőgazdálkodással bíró országokban, mint nálunk. Hamar felismerték ugyanis, hogy a mezőgazdaság fejlesztésében a kemikáliák lineáris növelése a végtelenségig nem hozta az ezzel arányos többletjövedelmet. Mindennek megvan az optimuma - ezenfelül a csökkenő hozadék törvénye érvényes, sőt termékcsökkenést is okozhat Rájöttek: több, és részletesebb információra van szükség, melynek alapján ki lehet választani a nagyszámú ökológiai és ökonómiai feltétélek közül azokat, amelyek hiányoznak, és még lineáris szakaszban növelik a termés nagyságát. Mindent összevetve: ésszerűbb és célszerűbb a kemikáliafelhasználás módja, mint nálunk. Csak az olyan szaktanácsot fizetik meg, amely az adott területen például javítja a műtrágyák hatékonyságát.

I- Miért? Nálunk akkor is kell fizetni, ha nem alkalmazza az üzem a részletes, alapos szaktanácsot?- Nálunk az a helyzet, hogy bizonyos központi rendelkezések inkább azt erőltetik, hogy minél több műtrágyát használjon föl az üzem. Pedig hát ez régen nem igaz már... A talajok a hetvenes évek végére tápanyaggal feltöltődtek, s a talajt egy olyan akkumulátornak kell tekinteni, amelyiknek megvan az „amperóra kapacitása”, s ezen túl menni már nem lehet. Tolna megye talajai a foszfor- és kálium-ellátottság tekintetében közelebb állnak az optimumhoz, mint az azonos ökológiai feltétellel rendelkező szomszédos megyék, - eza racionális gazdálkodás eredménye. De hát.. De háta mai könyvelési számviteli rendszertáblaszinten nem méri egy-egy növény előállításának a hatékonyságát. Ez nagy baj, hisz például 100 hektáros területen egy optimálisan tervezett és alkalmazott eszközfelhasználás mellett hektáronként veszteség is lehet, és 20-30-40 ezer forintos tiszta eredményt is lehet produkálni... Valamikor a parasztember, ha nadrágszijparcelláján háromféle talajminőséget látott, háromféle növényt vetett. Ezt ma úgy mondjuk: kihasználta a talaj potenciális termőképességét. Ma az ösz- szevont táblákon erre nincs mód és lehetőség - s bár mondjuk 9 tonna az üzemben a kukorica átlagtermése, az erodált folton csupán 1 mázsát aratnak. Pedig erre a területre is kiszórják a drága növényvédő szert és műtrágyát. Felsőnánán, Tevelen például teljesen külön kezelik ezeket a foltokat: nagy adagú lóistállótrágyázással a környező területhez hasonlóvá válik a föld termő- képessége, és jól hasznosul például a műtrágya.- Ez a kérdéskör már csak azért is érdekes, mert köztudott, hogy az idén kevesebb a műtrágya mennyiség, mint más esztendőkben volt. Igaz az is, hogyha sok a műtrágya, a termelőket szidják, hogy nem vesznek eleget, nem gondolnak a jövőre. Tényleg: milyen következményekkel járhat, ha egy-egy kultúra nem kapja meg a szükséges szerves, illetve m űtrágya men ny iséget?- Ennek végzetes következményei lehetnek, hiszen a búzánál például a kezdeti fejlődés időszakában a tápanyagellátottság, a növény kondíciója határozza meg döntően a termés nagyságát. Tehát ha a rügydifferenciálódás idején hiányt szenved a növény, azt később behozni már nem lehet. Ha a növény nitrogénhiányában szenved, s a korai, illetve a téli fejtrágyázáskor ezt nem kapja meg, kisebb terméssel számolhatunk, s az ágazat, az üzem, veszteségessé válhat.- Megnéztem Magyarország genetikus talajtérképét: Tolna megyében a réti öntéstalajtól a csernozjo- mig igen sokféle talajtípuson gazdálkodnak az üzemek. Csak a talaj adottságokat tekintve lehetne többet, nagyobb termést is elérni, mint amennyire a megye mezőgazdálkodása ma képes? Vannak olyan határrészek, ahol a jó terméshez - a mondás szerint - az is elegendő ha három vak varjú elejt két búzaszemet.- Azt is mondják: az ilyen területen nem szabad elfelejteni vetni. Persze, hát ez csak vicc, hisz nagyon kell figyelni a termelési folyamat minden szakaszára. Tolna megye az ország kukoricatermelő vidéke - nem mindenhol érdemes kukoricát termelni, csak ott, ahol a hektáronkénti átlagtermés meghaladja az ötven-hatvan mázsát. A megyében igen sok ilyen terület található. Ismerni kell persze: mit hol termelünk, az eddigi leegyszerűsített vetésszerkezettel szemben változtatás, bővítés szükséges, a feltételeket optimálisan ki kell használni. Ahol nem megy a búza, a kukorica, a cukorrépa - vissza kell hozni azokat a növényeket, amelyeket korábban itt termesztettek: lent, borsót, lencsét, szóját, lóbabot. A kérdés másik részére válaszolva: több termést lehetne betakarítanunk a jobb, vagy a gyengébb földekről is. Ehhez azonban az érvényben lévő gazdasági szabályozórendszer nem igazodik. A 7-8 aranykorona értéktől a negyven aranykorona értékig sokféle föld található a megyében. A14 aranykorona alatti és 31 aranykorona földek termelési értéke között több mint tízszeres a különbség. Ezt a különbséget a 18,5 aranykorona alatti föld után járó állami támogatás megközelítőleg sem egyenlíti ki. Differenciáltabbá, az ökológiai feltételekhez jobban igazodóbbá kellene tenni a támogatás rendszerét, s jobban kötni a termelés vertikális integrációjához. Persze igen fontos a szakértelem, a felkészültség, a döntések kellő megalapozottsága. Tevelen például nincs olyan tábla, amely legalább háromfelé ne lejtene, mégis búzában és kukoricában is az elsők között vannak. Bölcskén a terület egyik része homokos, a másik mély fekvésű öntéstalaj - napraforgóban évtizedek óta verhetetlenek, s 9 tonna volt tavaly a kukorica termésátlaga. Ebben igen sok munka rejlik, s talán nem is szabadna ösz- szehasonlítani azokkal az üzemekkel, ahol ha a három varjú leejti a két szemet, akkor is jó termést takarítanak be.- Ezekben az üzemekben ahogy mondani szokás: nem a csizmaszár mellől nézik a földet. A parasztember a megélhetését, a jólétét mindig a föld, a föld minősége határozta meg, érzelmileg kötődött a földhöz, s megjelent a kultúrájában is. A kezében földet morzsoló paraszt képével, leírásával most is meglehetősen gyakran találkozunk - nékem ez afféle álparaszti nosztalgiának tűnik.- Én ezt nem tartom nosztalgiának, a föld közvetlen érzékelése, igenis, nagyon fontos dolog. Azok a munkatársaim, akik a talajmintákat gyűjtik, gyalogosan bejárják a táblákat, a mintákat ugyan géppel gyűjtik, de megfogják a földet, nézik a színét, por- hanyósságát, szerkezetét Ezek a tulajdonságok laboratóriumi módszerekkel nem mérhetők, és nem számszerűsíthetők. A tudomány fejlődik, de az ember szubjektív tapasztalatát, tudását teljes mértékben pótolni nem tudja. Éppen ezért ragaszkodom ahhoz, hogy minden munkatársam néhány évig mintát szedjen, hisz ismernie kell a munka tárgyát.- Hát akkor nem hiába találtam O. Nagy Gábor gyűjteményében pontosan ötven, a földdel kapcsolatos szólást, és közmondást. Ez is azt jelenti, hogy milyen fontos a föld, és „sovány földön silány az aratás”.- Igen, és hadd feleljek erre én is egy szólással: a földet ma már nem a gazda lába nyoma hizlalja. A föld körülveszi az életünket, a táplálékunk alapja, a ruházatunk egy része növényekből, állati bőrből készül, s a virág, amivel a szeretteinket meglepjük, szintén a földön díszük.

I- Ön mezőgazdasági kémiából doktorált, talajtani és agrokémiai szakmérnök. Mint tudós embernek milyen a rangja, a megítélése, itt szőkébb környezetünkben?- Úgy érzem, ezt az állomást a fontosságának a rangjának megfelelően minősítik. Igen sok adminisztratív átszervezés veszélyeztette a létünket, de mindig az üzemeket szolgáltuk, s ennek a feladatnak igyekeztünk maximálisan eleget tenni. Az üzemek megvédtek bennünket, s a munkánk iránti igény egyre inkább növekszik. Ami engem illet, rendszeresen tartok előadásokat a gödöllői és a keszthelyi agrártudományi egyetemen, a mérnöktovábbképzőben - főként a talajelőkészítés, a laboratóriumi vizsgálat, és a talajerő-gazdálkodás témakörében.

I- Ha jól tudom, önnek három gyermeke van. Ki viszi át közülük a föld szerétét a túlsó partra?- Az én gyerekeim már nem kaszáltak és nem kapáltak, ennek ellenére igyekeztem megszerettetni a három gyerekkel a mező- gazdasági munkát. A lányom orvos, a legkisebb fiam külkereskedelmi főiskolára készül, a középső fiam agráregyetemre került.

I- Köszönöm szépen a beszélgetést.

Az első világháború végén kirobbant hazánkban a polgári demokratikus forradalom, amelyben a parasztság is nagy számban vett részt. A liberális burzsoá kormány többek között azért, hogy csökkentse a forradalom tömegbázisát, ígéretet tett a földosztásra (előzőleg ezt már megtette a háborús Tisza-kormány is), de csak azoknak ígért földet, akik távol tartják magukat az eseményektől. Ismert, hogy 1919 februárjában meg is született a földreformról szóló törvény, de földosztásra nem került sor. Az 1920-as években ismét napirendre került a reform - ezt Nagyatádi-féle földreform néven ismeri a magyar történetírás. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy beváltsák egykori fenyegetésüket az uralkodó körök. Azok, akik részesei voltak a polgári demokratikus forradalomnak és a Magyar Tanácsköztársaság történelmet alakító eseményeinek, valóban nem kaptak földet. Igaz, mint rászorultakat, igénylőket, felvették a listára, de aztán törölték is őket. Bizonyságul idézzük az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak 1924. január 8-án kelt átiratát a bonyhádi mező- gazdasági bizottsághoz, amelyben közölték a földreformból kizárt dőrypatlani, zombai és kétyi lakosok nevét és az indokokat is.

„Dőrypatlan, Zomba és Kéty községek földbirtokrendezési ügyében tárgyalás alkalmával Bütös Mihály, Sági József, Kornél Tamás, Hegedűs György, Németh János és Takács György dőrypatlani, úgy Bruckbacher Márton, Denkinger József, Axt János, Német János és Li- povszky földhözjuttatásra érdemteleneknek találtattak, mert részben a községi elöljáróság, részben a nemzetvédelmi bizottság részben az illetékes községi elöljáróság részéről rájuk vonatkozóan oly értesülések érkeztek be, hogy nevezettek közül:

Bütös Mihály, Sági József és Németh János a kommunizmusban tevékeny részt vett, s az által az állami és társadalmi rendre veszélyessé vált;

Hegedűs György, bár vitézségi érmes, politikai magatartása miatt vitézesíthetők közé fel nem vehető, a kommun alatt exponált és zajos magatartású volt,

Kornél Tamás részeges,

Takács György haszontalan, munkakerülő ember, iszákosságra hajlamos,

Bruckbacer Márton, Denkinger József, Németh János (zombai), Axt János és Li- povszky János a forradalom idején minden tekintély felforgatói voltak, a község nyugalmát feldúlták, annak érdemes jegyzőjét erőszakkal elűzték, a nemzet és haza ellenes magatartást tanúsítottak. A kommun alatt szájas és gyalázatos magatartásukat minden törvénytisztelet lábbal tiprásával tetőzték, politikailag teljesen megbízhatatlanok.”

Az átirat hangvétele csak azoknak lehet meglepő és szokatlan, akik nem ismerik a proletárhatalom megdöntése után a hatalomba visszakerültek szó- használatát és értékítéletét. Jó szót nem várhattak tőlük azok, akik a proletárhatalomért egykor tenni mertek. A levert forradalom hívei mindvégig a fentiekhez hasonló megbélyegzést kaptak.

Még egy megjegyzés: a fentiek tanúsága szerint a földreformból kizárták Kornél Lajost és Takács Györgyöt, részeges életmódjuk miatt. Ök nem játszottak szerepet 1918-1919-ben. Nincs még egy olyan adat a megyéből, amely arról tanúskodna, hogy részeges magatartás miatt - rajtuk kívül - bárkit is kizártak volna a földhözjuttatásból.

Belügyminiszteri

magánlevél

Ebben a rovatban - elvből - nem közlünk magánjellegű levelet. Ezúttal azonban kivételt teszünk. Ugyanis az alábbi magánlevélben csupa hivatalos dologról van szó, amely leleplezi a kulisszák mögötti manőverezést a választások előestéjén. 1938. február 4-én irta a levelet a belügyminiszter Thuránszky László főispánhoz. Idézzük:

„Tisztelt Barátom!

Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat 54. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a választás napját megelőzően a választási küzdelem céljára legkevesebb 20 nap állana a jelölt rendelkezésére.

Felvetődött az a gondolat, hogy ezt az időtartamot rövidítsük meg 15 napra.

Ennek a meggondolásnak az előnyét a gondolat felvetői abban jelölték meg, hogy a választási küzdelemre szolgáló idő megrövidítése pártunk részére csak előnyös lehet, mert a pártunkhoz tartozó jelölteknek - minthogy a legtöbb esetben a kerületben jól ismert személyiségek - a rövidebb idő is elegendő lesz a kortéziára, viszont az idegen új jelöltek számára a választási kampány idejének megrövidítése hátrányos lesz, mert kevesebb idő alatt a kerület választóival a bensőbb érintkezést nem tudják felvenni.

Ezzel szemben mások azt hangoztatják, hogy 15 nap nagyon rövid idő arra, hogy a képviselőjelölt ez alatt egy népes - sok községből álló - kerületet be tudjon járni és meg tudjon dolgozni.

Ezek előrebocsátása után felkérlek, hogy a kérdést a most említett szempontokból megfontolás alá venni és annak eredményéhez képest sürgősen nyilatkozni méltóztassál arra vonatkozólag, hogy a választási küzdelem idejének

megrövidítése tekintetében felmerült eÉ gondolást pártunk szempontjából előnyösnek találod-e vagy sem.”

Lehetőleg kiütni az ellenzéket a nyeregből, megfosztani a választók meggyőzésének a lehetőségétől - ez volt a belügyminiszter javaslatának a lényege.

Azt, hogy mit válaszolt a főispán a belügyminiszternek, nem tudjuk, de sejthetjük, mert a levél hátlapjára ezt irta: „Szóbeli jelentést tettem”. A válasz nyilvánvaló, nem az ellenzéknek kedvezett...

A munkanélküliek segítéséért...

Mind több szó esik napjainkban a munkanélküliségről. Ellentétes számadatok látnak napvilágot. Ami ma újszerű jelenség, az egykor hozzá tartozott a mindennapi valósághoz. Megszámlálhatatlanul sok azoknak a jelentéseknek, leveleknek, feljegyzéseknek a száma, amit a Tolna Megyei Levéltár őriz, s amelyek a munkanélküliségről, a nyomorról, az éhhalálról szólnak. És ugyancsak sok a nyomorenyhítő akciókról szóló híradás is. Egykor hathatós eszköznek vélték a nyomor ellen ezeket a jótékonykodásokat és a szükség szülte közmunkákat. Ezúttal a tamási főszolgabírónak jelentését idézzük, amelyet a főispánhoz küldött. Az 1931. március 12-én kelt jelentés a nyomorenyhítő akcióról tudósít:

„Tisztelettel jelentem, hogy a tamási járás területén az inségenyhítő akció során összesen 450 I tej, 765 kg liszt, 5344 kg gabonanemű, 395 kg hüvelyesvete- mény, 5776 kg burgonya, 112 kg zsír, 2026 kg tűzifa, 111 rend férfiruha, 44 rend női ruha, 316 egyéb felső ruha, 59 db fehérnemű, 50 pár harisnya, 18 m schifon, és 940 pengő 78 fillér készpénzadomány folyt be. Befolyt ezen kívül Re- göly községben 10 kocsi rőzse-fa hg. Eszterházy László nagybirtokos adományából; Felsőireg községben 60 I petróleum; Tamási községben 27 kg tengeri, 3 kg só, 4 kg cukor, 200 kg szén; Magyar- kesziben 80 kéve zsupp, 2 kg drót, 60 db csaptatófa, 2 ingyenfuvar; Szemcséd kö zségben 18 m schifon; Értény községben 50 pár harisnya. Mint készpénzadomány Koppányszántó községben befolyt még 10 líra és 10 amerikai cent."

A főszolgabíró a jelentésében emlékeztette a főispánt arra, hogy a kormány megyei emberétől 60 pár fekete gyermekcipő és 35 férfiöltöny került a járásba, amit a főszolgabírói hivatalhoz közvetlenül juttatott el. A főispán Szemcséd községnek közvetlenül adott 2 öltöző fiúruhát, 2 pár cipőt; Magyarkeszinek ugyancsak 2 fiúöltönyt és 2 pár cipőt; Pincehely pedig a 2 fiúöltöny mellett egy pár cipőt kapott. Ugyancsak beszámolt arról is a főszolgabíró, hogy a népjóléti minisztérium 10 fiúruhát és 13 pár cipőt juttatott a rászorultaknak.

Azt is megtudjuk, hogy a jószándékú adakozók mellett voltak, akik nem nyitották ki erszényüket.

Ilyenkor a hatóság lépett közbe. Tamási község és Pincehely nem lépett az önként adakozók sorába.

A községi elöljáróság itt kénytelen volt kivetni az ínségjárulékot. Az így befolyt összegből tejet, ruhát, cipőt, egyéb élelmiszert, és tűzifát vásárolt a község és adta oda a nélkülözőknek. Ozora községben az összegyűlt pénzből még a szegénysorsú iskolásgyermekek részére tanszer is került.

Paks község elöljáróságát azzal gyanúsították >a 20-as évek elején, hogy könnyelműen jár el a zsidó lakossággal szemben. A vád eljutott a belügyminiszterhez is, aki bizalmas levélben felvilágosítást kért a megye főispánjától. A főispán meglepetten olvasta a belügyminiszter levelét:

„A m. kir. honvédelmi miniszter úrtól vett értesülés szerint a paksi elöljáróság a letelepülési engedélyeknél rendkívül könnyelműen jár el, különösen a zsidókkal szemben; ezideig állítólag mintegy 1000 letelepülési engedélyt adott ki rövid időn belül zsidók részére.”

A fősipán nem tudott semmit az ügyről, felkérte hát a járás föszolgabíráját, nézzen utána, és sürgősen küldjön tájékoztató jelentést. A főszolgabíró sem tudta mire vélni a dolgot, ő maga Pakson élt, de ilyen esetekről nem tudott. Vizsgálódott, s végül 1920. november 17-én megszületett a válasz:

„Folyó évi 54 (biz), sz. rendeletére jelentem, hogy azon körülmény, miszerint Paks elöljárósága zsidóknak közel 1000 letelepedési engedélyt adott volna ki, a valóságnak nem felel meg, már csak azért sem, mert hisz a zsidók összes létszáma nem sokkal több ezernél. A vizsgálatot személyesen megejtettem a községházánál és constatáltam, hogy egyeseknek - a mellékelt minta szerinti - tartózkodási engedélyt adott az elöljáróság, de letelepedési engedélyt, a vagy a községi kötelékbe való felvételt nem engedélyezett.”

A főszolgabíró a jelentésében arról is szólt, hogy váratlan razziát is elrendeltek, külföldi zsidókat keresve, de ilyeneket nem találtak.

A főispán - joggal - arra gyanakodott, hogy a községben élő „ébredő magyarok” szervezete hiresztelte a fentieket.

Nem volt ez a sajnálatos eset más, mint a XX. századi zsidóüldözések egyike.

K. BALOG JÁNOS

Hétvégi