Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-30 / 102. szám

1988. április 30. MÚLTUNKBÓL I- Most ért véget a délelőttös mű­szak, reggel öt óra óta talpon van. Nagyon elfáradt?- Ma nem fáradtam el, viszonylag köny- nyű napom volt. Ez azt jelenti, hogy folya­matosan mentek a gépek az MMG-AM szekszárdi gyárában, az alkatrészgyártó soron, s nemigen akadt dolga az eszter- gagép-beállítónak. Ilyenkor ellenőrizzük a gépeket, s ha hibát találunk, azt azon­nal kijavítjuk. I- Ilyen szép napsütéses tavaszi napon, mint a mai, mi lesz a délutáni program?- A csatári torokban letáborozott egy ringlispiles, a hatéves kisfiamnak már ré­gen megígértük, hogy elvisszük hintázni.- Azért kérdezgetem ilyen részle­tesen egyetlen napjáról, mert mos­tanában mind gyakrabban olvasni, hallani arról, hogy mi, negyvenesek infarktushalállal dőlünk ki a sorból, hogy mi tartjuk el a nemzetet, mi va­gyunk akik csendben robotolunk, várva a gazdaság fellendülését, és közben elmegy mellettünk az élet... Mi erről a felfogásról a véleménye?- Az élet szépen elmegy mellettünk va­lóban... A technika, amivel mi a műszer­gyárban dolgozunk, az utóbbi 20 évben nem változott sokat, ugyanakkor a nor­maidők feleződtek. Amelyik alkatrészt korábban egy perc alatt készítettünk el, most csak fél perc jut rá. Nagy a hajtás, főleg a mi szakmánkban. Minden mozdu­latot elemeznek a forgácsolószakmában, Íróasztal mellett ki lehet számolni, hogy mennyi idő szükséges egy alkatrész előállításához. Még az is meghatározott, hogy hány percre mehet el az ember a gépe mellől. Ez kemény munka, de még­sem nevezném robotnak, hisz a robot kényszerből végzett, vagy végeztetett munka. Örömét az ember csak abban a munkában leli, amit maga választott, s szívesen végzi nap mint nap. De annak sincs igaza, aki sajnáltatja magát, mert most rajtunk a sor, most természetesen nekünk kell a legtöbbet dolgoznunk, de hát az elődeink idejében is így volt. Az vi­szont kétségtelen, sokat dolgozunk.- Ez szerintem attól függ, honnan nézzük. Sokat dolgozunk például a szélesvásznú színes filmeken látott luxusvillák lakóihoz képest, akik naphosszat az úszómedencék mel­lett lebzselnek. Ezt az életformát a hátam közepére nem kívánom - egy hét múlva egész biztosan halálra un­nám magam. Keveset dolgozunk vi­szont az apáinkhoz, nagyapáinkhoz képest. Arról nem is beszélve, hogy a dolog természetétől fogva mindig az dolgozik többet, aki jobban bírja a munkát.- Az ilyen film arra jó csak, hogy elan- dalodjon egy-két órára az ember. Nem bírnék tétlenül élni én sem. Pláne, hogy hozzászoktam a műszergyári munka­tempóhoz. Egy alkatrész előállítási ideje 2,2 perc, egy műszak 480 perc - ezalatt 2400-at kell elkészítenie egy munkás­nak. De ez még csak száz százalék, s ah­hoz, hogy pénzénél legyen a munkás, legalább 110 százalékot el kell érnie. Mártírok nem vagyunk, nem kell belőlünk hőst csinálni. Ilyenkor a hónap végén már nem túlórázunk, mert már elfogyott a túlórakeret - ez havonta és fejenként 30 óra. Ha túlórázunk a műszak reggel hat­tól este hatig, illetve este 6-tól reggel hat­ig tart. Ez bizony nagyon fárasztó, és hosszú távon nem lehet bírni. Nálunk jel­lemző, hogy az év 12 hónapjából leg­alább nyolc, de inkább kilenc hónapot túlórázunk. Ilyenkor alig találkozunk a családdal, levelezünk, telefonálunk egy­mással. De hasonlíthatjuk tényleg ma­gunkat a szülőkhöz, a nagyszülőkhöz, akik a szó szoros értelmében látástól va- kulásig dolgoztak. Az apai nagyapámnak volt egy kevés földje, ők azt művelték és tíz gyereket tartottak el. Az édesanyámék is tízen voltak testvérek. Apám elhagyta a földet, bányásznak állt. Ez sem könnyű kereset, pláne úgy, hogy Szekszárdról járt Pécsre. Hetente egyszer találkoztunk vele akkor, ha nem kellett lemennie. Ké­sőbb a Mezőgépnél lett horganyzó, on­nan ment nyugdíjba. Édesanyám a nép­frontmozgalomban dolgozott, nem kis elfoglaltságot jelentett ez sem. A húgo­mat és engem az anyai nagyanyám ne­velt, s ez igen nagy segítséget jelentett a szüleimnek.- Öpröl a következőket tudom. A műszergyárban 26 éve dolgozik, először revolveresztergán volt, ké­sőbb hatorsós automatán, ismeri az NC gépet, 1966 óta gépbeállító, ott­hon van a forgácsolószakma min­den ágában, és kiemelt szakmun­kás. A 26 év alatt igaz gyáron belül, de néhányszor kellett váltania. A sokirányú szakmai tudás nagy érték, sőt erény mostanában, mikor min­den szakma egyre inkább beszűkül.- Marógépre 1966-ban kerültem beál- lítónak, mert kevés volt a szakmunkás, különösen az, »amelyik a marógéphez értett. Autodidakta módon, öntevéke­nyen kellett továbbképezzem magam az esztergályos alapszakmából - gyakran forgattam a szakkönyveket, és nyitva tar­tottam a szemem. Mivel nem volt elegen­dő szakmunkás, betanított munkásokat vettek fel, s ők is hozzám tartoztak. Két évi katonaság után ismét a régi helyemre ke­rültem eszterga- és marógép-beállító- nak. Úgy éreztem, váltanom kell: a revol­vergépekhez, majd a modernebb hator­sós automatához kerültem. Ha új gyárt­mány indult, mindig felkeltette a fantáziá­mat, főleg ha ki kellett dolgozni a techno­lógiáját, bár ezt a technológián dolgozó nagyszerű kollegámmal, Baka Istvánnal közösen készítettük el. Mikor már nem kellett annyira figyelni, s szinte rutinból ment minden, átvettem az egyik műszak revolvereszterga-gépsorának a beállítá­sát, s ezt csinálom jelenleg is. Huszonöt gép és ugyanennyi ember tartozik hoz­zám. I- Kinek romlik el leghamarabb a gépe? S az ember a gép, vagy a munka az oka, ha elromlik a szer­számgép?- A hiba oka mindhárom tényező lehet. Akad ember, aki tudja kezelni a gépét, tud rá vigyázni. Mert ha egy perc alatt négy alkatrészt kell esztergálni, úgy kell hajtani, hogy közben a motort is kímélje az ember. Szóval érezni kell a gépet. I- Mondja, hogy lehet érezni egy gépet?- Ez az, amit nem lehet megmagyaráz­ni. Mert van, aki fél éve jött a gyárba, és már érzi a gépét, s van, aki tíz meg húsz esztendeje sem tudta megtanulni ho­gyan kell az esztergával bánni. Valószínű adottság kell ehhez. I- S különösen jól sikerül elsajátí­tani a szakmát annak, akit kiemelt szakmunkás tanít meg az alapműve­letekre. Mit jelent az, hogy kiemelt szakmunkás?- Nálunk ennek a műszergyárban ha­gyománya van. Három feltételnek kell megfelelni: két szakma és tízéves törzs- gárdatagság szükséges ahhoz, hogy va­laki kiemelt szakmunkás legyen. Nálam ez adott: esztergályos vagyok, s érettségi után a pécsi Zipernovszky szakközépis­kolába jártam, ahol letettem a technikus­minősítő vizsgát is. Emellett a gazdasági vezetők és a társadalmi szervek javaslata is szükséges, de még mindig nem biztos, hogy kiemelt szakmunkássá minősíte­nek - az üzemi négyszög egyetértése is kell ehhez. Ma 19-20-an vagyunk ki­emelt szakmunkások. Ez igen nagy er­kölcsi megbecsülés, de emellett anyagi előnyökkel is jár, hisz a béremelés köz­ponti pénzalapból külön történik, ami az átlagbéremelésnél mindig magasabb.- Akármiről is faggatom, ön mind­untalan visszatér a műszergyárba, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem eléggé ismeri más gyárak mun­káját, másutt dolgozó munkások gondját. Az az érzésem, nagyon sze­reti a cégét, s ismer minden kisebb- nagyobb dolgot, ami a gyárral kap­csolatos.- Amikor én a műszergyárban kezd­tem dolgozni, még javában épült a gyár. A műhelynek csak az egyik sarkában folyt a munka, a vizet a kútról hordtuk, mondhatnánk a mi két kezünk munkája is benne van itt mindenben. És most az or­szág leghatékonyabban dolgozó vállala­ta vagyunk. Olvashatja bárki a Heti Világ­gazdaságban: az úgynevezett százas lis­ta legelső helyezettje az MMG-AM. Mit mondjak magának? Erre büszke az em­ber. Mert nem mindegy, hogy hol dolgo­zom, s jó érzés az is, hogy ebben az ered­ményben az én munkám is benne van. Úgy érzem, hogy anyagilag, erkölcsileg megbecsülnek, s a 700 emberből leg­alább 650-nel tegeződöm. Hát kell ennél több ahhoz, hogy jól érezze magát az em­ber? I- Mondja szokott idegeskedni, kiabálni, elégedetlenkedni? Mi bosz- szantja föl?- A tehetetlenség. Én nem akarom bántani a most szabadult fiatalokat, de nem érzik szükségét annak, hogy úgy dolgozzanak, ahogy kell. Gondolom azért, mert nincsenek a keresetre rászo­rulva, a fizetésük csupán zsebpénz. A ru­hát, a motort megveszik a szülők, s talán maguk sem tudják, hogy nem tesznek jót ezzel a gyerekeknek. Elégedetlen va­gyok a szakmai felkészültségükkel is: némelyiküket csak azért engedhették át a vizsgán, mert szorgalmasan jártak is­kolába, ugyanakkor nem tudnak egy kúpszöget kiszámolni. Nem tudom mi lesz velük, különösen most, mikor a lel­kiismeretlen, rosszul dolgozó, megbízha­tatlan munkásoknak igencsak mozog a munkakönyvük.- Pedig a jó munkás igen nagy ér­ték, s csatát nyerni csak felkészült hadsereggel lehet. Az „érték” szó mostanában elég gyakran szerepel mindennapi szóhasználatunkban, legfőképp a következő összetétel­ben; értékzavar. Szoktak-e erről, s a közvéleményt elevenen foglalkozta­tó dolgokról beszélgetni?- Itt arra gondol, hogy nemcsak az dol­gozik, aki a kalapácsot fogja? Í- Igen, pontosan erre, illetőleg er­re is.- Valóban nagy gond, hogy ma nem tudjuk melyik munkának mi a valódi érté­ke. Gyakori kérdés, hogy miért keres töb­bet egy rendkívül alacsony képzettségű segédmunkás, mint egy főiskolai adjunk­tus. Remélhetőleg mielőbb rendeződni fog sok minden mással együtt ez a kér­dés is. Ezt mi, műszergyáriak nem érzé­keljük, nálunk tiz-tizenöt éve megszűnt az a gyakorlat, hogy többet ért a képzet­len mint a képzett dolgozó. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ülhetünk a babér­jainkon, és nincs több tennivaló.- Főleg most, hogy az alapszerve­zetekben, s a megyei pártértekezle­ten megvitatták az MSZMP országos értekezletének állásfoglalás-terve­zetét. Mi erről a dokumentumról az ön véleménye?-Tételesen, pontról pontra végigmen­tünk az egész anyagon. Nagyon sok kriti­kát kapott a dokumentum, legfőképp azért, mert munkásszemmel nézve igen kevés konkrétumot tartalmaz. Rendkívül sokszor szerepel a „kell” szó benne, de, hogy mit, hogyan kell jól csinálni, az nem világos. Hiányoltuk, hogy nem foglalkozik a munkásosztály szerepével, foglalkozik az értelmiséggel, a KISZ-szel, mindenki­vel, de a munkásosztállyal pem. Pedig akárhogy is nézzük, a nagyüzemi mun­kásság viseli a legnagyobb terhet az or­szágban, s a helyzete most különösen nehéz. Mert 12 óra munka után nincs ereje, és lehetősége, hogy mellékkereset után nézzen. A dokumentumnak szerin­tem az a legnagyobb hibája, hogy ebből nem tudjuk lebontani a mi feladatainkat, azt, hogy a jövőben mi lesz a feladatunk. I- Milyen célokat tűzött önmaga elé mondjuk az elkövetkező tíz évre?- Egyetemi, főiskolai továbbtanulásra nem gondolok, ehhez úgy érzem már idős vagyok. A jelenlegi szakmámban, a jelenlegi munkahelyemen igyekszem be­csületesen dolgozni, s ha minden így lesz, ahogy most van a műszergyárban, az erkölcsi és az anyagi elismerés sem marad el. Tíz év? Tíz év múlva a kicsi fiam 16 éves lesz, a nagy fiam 31. Nekem ha­talmas terveim már nincsenek, egyetlen egyet szeretnék: mind a két gyerek tanul­jon a tehetsége szerint tovább, szeret­ném, ha becsületes emberek lennének, s megállnák a helyüket az életben. 1945 tavaszán rendkívüli szerep jutott a társadalmi szervezeteknek, különösen a koalíció pártjainak és az együttműkö­désük - vagy összecsapásuk - fórumai­nak, a nemzeti bizottságoknak. A politikai jobboldal támadásainak kereszttüzében végezték munkájukat. A nemzeti bizottságok munkájának bemutatására a szakcsi nemzeti bizott­ság 1945. március 9-i ülésének jegyző­könyvét használtuk fel. Megjegyezzük, hogy ekkor a nemzeti bizottságnak csu­pán a szociáldemokrata párt és a kisgaz­dapárt volt a tagja, ugyanis a koalíció másik két pártjának helyi szervezete ek­kor még nem alakult meg. Tizenkét téma került a bizottság elé. Az ülés azzal kezdődött, hogy az elnök beje­lentette: a kisgazdapárt - taglétszámára való tekintettel - öt rendes tagot nevezett a bizottságba, s ezért javasolta, hogy te­gye meg ugyanezt a szociáldemokrata párt is. A bizottság a bejelentést vita nél­kül tudomásul vette. Nagyobb aktivitást váltott ki a Dombó- várott végzendő közmunka. Az elnök azt javasolta, hogy rendeljenek ki 20 lovat Dombóvárra, azokat folyamatosan ott foglalkoztassák és azokat a hétről hétre kirendelt emberek gondoznák és hajta­nák. Ezáltal az otthon lévő fogatokkal nyugodtabb munkát lehetne végezni. A javaslat nem nyerte meg a bizottság tagjainak egyetértését, úgy határoztak, hogy a fogatok változatlanul 3-3 napon­ként cserélődjenek, s hozzátették még, könnyítést kérnek a járási nemzeti bizott­ságon keresztül az illetékes katonai szer­vektől. Megbízta az elöljáróságot a szük­séges okmány megfogalmazására. A szakcsiak egy csoportja sérelmezte, hogy a kisgazdák kezén lévő tejszövet­kezet ügyvitelét nem a megválasztott bi­zottsági tagok végzik. Indítványozták a vezetőség jogainak visszaállítását. A ké­relmet a nemzeti bizottság teljesíthető­nek tartotta, s ezért kimondotta: „A szö­vetkezet vezetősége foglalja el helyét és az ügyvitelt teljes egészében végezze”. A községben többször is megesett, hogy egy-egy katona felettes parancs­nokságának engedélye nélkül önmaga számáraJgényelt a községtől élelmiszert vagy élvezeti cikket, az így teljesített szolgáltatás azonban nem számított be a községre kivetett beadási kötelezettség teljesítésébe, a helyzet megváltoztatását igényelte a lakosság. A bizottság állás- foglalása: az egyedi igények szűnjenek meg. „A gyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadja és utasítja a közigazgatási szervet, hogy az erre vonatkozó előter­jesztést szerkessze meg és a járási nem­zeti bizottság útján terjessze elő.” Nehéz körülmények között indult 1945 tavaszán a mezőgazdasági munka. A bi­zottság számítása szerint meglehetősen kevés fogat állt a község rendelkezésére. Ezért indítványozta, hogy a járási nemzeti bizottság ne vonja össze a mezőgazda- sági hasznosítású traktorokat, hagyja azokat vissza a községben a zavartalan munkák érdekében. A bizottság intézkedett arról is, hogy megteremtsék a lótenyésztés jobb felté­teleit. Határozatilag utasította a Lóte­nyésztő Egyesület vezetőségét, hogy gondoskodjék megfelelő számú mén be­szerzéséről. Az elnök előterjesztette a járási nem­zeti bizottság felhívását, amelyben kérik, hogy a járási bizottságba két tagot dele­gáljanak. A községi bizottság elnökét és az egyik tagot megbíztak a község képvi­seletével. A tűzoltóság is napirendre került Kiss Elemér bizottsági tag terjesztette elő ja­vaslatait. A megszületett határozat sze­rint: „Az önkéntes tűzoltó testületnek csak azok a legidősebb korosztályú tűzoltók, vagy volt tűzoltók lehetnek a tagjai, akik tényleges tűzoltói szolgálatot teljesítet­tek. A parancsnok pedig kerületi tűzoltó- tanfolyamot végzett tűzoltó, vagy annak hiányában törvényhatósági tűzoltótanfo- lyamot végzett tűzoltó lehet, mindkettő­nek (megléte esetén) pedig az arra legal­kalmasabb tűzoltó, akinek személye és tudása iránt kétség nem merül fel. A bizottság figyelmét nem kerülte el az sem, hogy a munkába rendelés értesíté­seit munkaképes fiatalok végzik, amikor a küldöncszolgálatot rokkantak is el tud­nák látni. Kimondotta a határozat, hogy „Az egészséges munkára fogható beren- delők leváltandók”. A teendők szinte naponta igényelték az ügyek intézésében a személyes rész­vételt. Ezért a bizottság úgy határozott, hogy tagjait a robot alól részben mentesí­ti. Kimondotta: „A bizottság a bizottsági tagokat csak a gyűlések és hivatalos ténykedésük tarta­mára mentesíti a robotmunka alól. Egyébként kötelesek a munkásokat munkahelyükre vezetni és munkán való részvételüket ellenőrizni." A községi nemzeti bizottság úgy vélte, hogy pontatlan az a névjegyzék, amely alapján az embereket közmunkára moz­gósítják, de ugyanígy kifogás alá esik a munkában megjelentek nyilvántartása is. Ezért úgy határozott, hogy személyre szóló ellenőrző lapot rendszeresít, s en­nek pontos vezetése révén megakadá­lyozható, hogy valaki indokolatlanul sok­szor kerüljön kirendelésre, s könnyeb­ben felderíthetők a hiányzók... A 12. napirend március 15-ének meg­ünneplésével foglalkozott. A jegyző­könyv erről a következőket tartalmazza: „Több bizottsági tag javasolja a már­cius 15-ének, mint nemzeti ünnepünk­nek, ünnepi keretek között való megtar­tását, a tantestület tagjainak felkérését, hogy az iskolás gyermekekkel szavaltas- sanak hazafias verseket az ünnep eme­lése céljából.” A bizottság a szükséges intézkedése­ket megtette. Egyetlen nemzeti bizottság egyetlen ülésén ennyi napirend... * Azt hihetjük a fentiek alapján, hogy csupán praktikus kérdések megvitatásá­ra került sor a bizottságok ülésein. Szó sincsen erről. Például a szekszárdi nem­zeti bizottsági ülésen a kommunisták po­litikai nyilatkozatot tettek, és kivonultak az ülésről 1945. április 10-én. Idézzük a kissé terjedelmesebb nyilatkozatot: „Tisztelt Nemzeti Bizottság! A Magyar Kommunista Párt szekszárdi szervezete a következő nyilatkozatot kénytelen megtenni: A vármegyei Nemzeti Bizottság műkö­dése sajnos rossz útra terelődött. Irány­vonalát vesztette, részletkérdésekbe bo­csátkozik; a legfőbb országos politikai szempontok elsikkadnak. Igaz, Szekszárdot aránylag megkímél­te a háború, de ugyanakkor Budapestet és az összes ipari városokat is csaknem teljesen elpusztította a fasiszta elemek működése. Országunk gazdasági erői háromnegyed részben megsemmisültek, vagy hosszú időre megrongálódtak. A négy demokratikus párt egyezséget kö­tött még a német megszállás idején, hogy helyrehozza azokat a bűnöket, amelyeket a Sztójay- és Szállasirezsim elkövetett a világbéke, a Szovjetunió és a magyar nép(, ellen. Ők figyelmeztetést kaptak elegei kintről és bentről; felelős­ségük kétségtelenül meg van állapítva. Mindazokat, akik az ország elpusztításá­ban részt vettek, polgárok, munkások, katonák, leventék százezreit Németor­szágba, a biztos pusztulásba hurcolták; kell hogy feleljenek tetteikért, kell, hogy bűnhődjenek azért, amit felelősségük teljes tudatában a magyar népnek ártot­tak. Az újjászülető Magyarország demok­ratikus szervei átmenetileg paragrafusok nélkül, de egy új törvényhozás szellemé­ben működnek. Ez a szellem sohasem fogja megengedni, hogy elavult törvé­nyek betűibe kapaszkodva bárki is ment­hesse a vérengzések és pusztítások okozóit. De azt sem engedi meg, hogy a különböző nyilas pártok és németbérenc szervezetek tagjai, propagandistái, sőt vezetői minden további nélkül, valami álemberiesség alapján alkotó elemként beilleszkedhessenek a katasztrófából, véres fájdalmak között megszületett új Magyarországba. Addig is, amíg a meg­állapodások szerint és a fegyverszüneti szerződés végrehajtása során a népbí­róságok megfelelő büntetéssel nem sújt­ják a háborús bűnösöket, a lehető leg- méltányosabb és leghumánusabb eljá­rás az, hogy Magyarország építményét védő demokratikus államrendőrség a rombolások helyrehozását elsősorban rqmbolóikkal végeztetik el. Budapesten és az ország minden jelentős városában is rendőri és polgármesteri rendeletek alapján munkatáborokban dolgoztatják ezeket addig, amíg a népbíróság, vagy más illetékes szerv nem dönt sorsukról. Soha az ő részükről ehhez hasonló mél­tányos, emberi megoldást nem láthat­tunk és ha uralmuk netalán újra kezdőd­ne, nem is remélhetnénk. Pártunk nem engedi meg sem tagjai­nak, sem másoknak, hogy bármilyen ürüggyel e fasiszta szervezetek tagjai­nak, vagy propagandistáinak védelmére keljenek, vagy ilyesmikről akár csak tár­gyalásokba is bocsátkozhassanak. Ezért határoztük el tüntetőleg a Nemzeti Bizott­ság ■ mai gyűléséről való távolmaradá­sunkat, mert a tárgysorozat felvetését is szégyenletesnek tartjuk, annak tárgyalá­sába nem bocsátkozunk bele és semmi­féle felelősséget az ebből eredő követ­kezményekért nem vállalhatunk mind a város, mind az ország népének közvéle­ménye előtt. Kérjük ezen határozatunk tudomásul vételét és szó szerinti jegyzőkönyvbe ik­tatását. Mi továbbra is a demokratikus pártok legszorosabb együttműködését kívánjuk a demokratikus Magyarország felépítése érdekében”. A nyilatkozatot Karászi Ferenc titkár tette meg, majd az MKP-frakció elhagyta a tanácskozótermet. A fenti nyilatkozat okairól felesleges szólni. K. BALOG JÁNOS Eszenyi Antal és D. Varga Márta a munkáslétről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents