Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-01 / 78. szám
1988. április 1. SÜEPÜJSÄG 3 Pillanatkép a tüzépek építőanyag-ellátásáról Mint a mesében: egyszer volt... Cement - amiből soha nincs hiány... A nyílászárókból Szekszárdon is elfogadható a választék Némi túlzással lehet csak ellátásról beszélni. Kollégám a szekszárdi Tüzép- telepet látva helytálló iróniával mondta: „Annyira üres, hogy két cirkuszi sátor könnyedén elférne azon a területen, ahol most építőanyagnak kellene lennie...”- Soha nem látott kevés áruval zártuk az évet - mondja Link Mária szekszárdi telepvezető. A felvásárlási láz folytán a második félévben keveset „pihent” nálunk az áru. A készletünk a tavalyinak egyharmada, ebből is a zöme olyan áru, ami szinte mindig kapható, vagy éppen eladhatatlan. A három megye - Baranya, Somogy, Tolna - telepei forgalomarányosan kapják az igényelt árut, építőanyagot, ám a központ is a gyártótól függ. Megkérdeztük mit kaphat jelenleg egy építkező Szekszárdon? Tehát ami van: cemet, mészhidrát, néhány csempe és burkoló, és szürke tetőpala, nyílászárókból meglehetős választék. Ami nincs: kisméretű tégla, B-30-as, poroton és válaszfallap, E-gerenda, tetőanyag, tetőléc... Mindennek ellenére az áremelkedésekkel együtt közel azonos forgalmat bonyolítottak le az első negyedévben a szekszárdi tüzépen. Lépjünk tovább. Dombóváron nincs hiány betontermékekből, a nyílászárókból feltöltődés és választékbővülés várható. Kevesebb mint kellene a csempe, a burkolóanyag. Fenyőfürészáru esetenként van csak. Ugyanaz a vevőkör tér visz- sza mindig, ugyanazt keresve. Elenyészőnek érzik az építkezők számát, a gyártók pedig óvatosak a szerződéskötéseknél. Dombóváron úgy érzik, a második negyedévben nem lesz építő- anyaghiány, esetleg néhány termék kerül a hiánycikkek listájára. Tamásiban katasztrofálisan gyengének ítélik az ellátást, sok a nincs... Van viszont cement és mészhidrát, nyílászáróból elég jó a készlet, a fenyőfűrészáru hiányzik. Mégis többet forgalmaztak a tavalyinál, amiben véleményük szerint az ugyan erősen lecsökkent, de még ma is meglévő felvásárlási láz is ludas kissé. Pakson rengeteg a nyílászáró, van hullámpala és tetőanyagnak való, kapható szigetelőanyag és H-gerenda is. A B-30- as és a paksi kisméretű tégla kedden fogyott el, de várnak a hagyományos gyárakból árut, és várják a bátaszéki poro- tont is. Olasz burkolóanyag kétféle van, három színben. A tavalyihoz képest valamennyit csökkent a forgalmuk. Bonyhádon is hasonló a helyzet, nagy a kereslet, míg az építőipari háttér gyengének mutatkozik, így az sem csoda, hogy több árut vártak mint amit kaptak. Eladni viszont csak azt tudják, ami van. Nyílászárót, cementet, kötőanyagokat és a második negyedévtől a hagyományos téglagyárak beindításával, téglát tudnak majd biztosítani. Fenyőfűrészáru és te- tőanyag ahogy jött, rögtön elfogyott, készleten nincs is. Visszhang Fegyelmi büntetés A szemközti domboldalra már kicsapták a nyájat. A fiatal telepvezető Hohmann János mindehhez annyit fűz hozzá, hogy szoktatják a legelőhöz itt, Hőgyész határában, a Szúnyogmajor mellett. Aztán azt is hozzáteszi, hogy mikorra e sorok megjelennek az említett nyáj már Rudolfmajorban lesz. A szőke fiatalember alig néhány hónapja jött át a Hőgyészi Állami Gazdasághoz, korábban a kisvejkei termelőszövetkezetnél a szarvasmarhatelepen dolgozott brigádvezetőként- A birka persze más mint a szarvas- marha - említi. - De nehogy azt gondolja bárki, hogy igénytelen, mert ha nem olyan abrakot kap, ami neki tetszik, otthagyja... A nádfedeles akiokban jelenleg 2100 anya van, decemberben kezdték meg az éltetést, ami e hét végén fejeződik be. Kiss Vilmos juhásztól nem is kérdem, hogy eddigi pályafutása során hány bárányt segített a világra, talán nem is tudja...- Húszesztendős lehettem, mikor a kőműveskanalat odahagyva juhászkodni kezdtem itt, a gazdaságnál. Annak idején Rudolfmajorban dolgoztam, tizenkét éve pedig idejárok Szúnyogba. Hatvan kos tartozik hozzám, itt a major környékén legeltetem őket, de mivel a gyep nem erősödött meg eléggé, még várok a Betyárral együtt a kihajtással. Mióta akolban van a nyáj, s folyik az elletés, az „anyásoknak” segédkezek a kisbárányok vi- lágrajöttében. Ezek három-négyhetesek lehetnek - mondja, miközben felkap az „óvodások” közül egyet. Két esztendeje kezdtük az új fajta kosokkal keresztezni a merinói anyákat. A kosok egy része Új- Zélandból érkezett. Ezeknek egészen más a viselkedésük, mint a merinói kosoknak, mert ridegtartáshoz voltak szokva; talán ezért is zárkózottabbak. Kíváncsi vagyok, hogy milyen anyák lesznek a velük keresztezett bárányokból. Kiss Vilmos, mint ahogy többi társa reggel hétkor kezd, a gazdasásg autóbusza hozza őt is Szúnyogmajorba. Számukra természetes, hogy se ünnep, se vasárnap. A húsvétot is a nyájnál töltik. Szavai szerint napidíjas, száznyolcvan forint a műszak keresete, ehhez jön még a nyájban tartható húsz anya és szaporulata, amely elmondása szerint évente ötvenezer forint plusz jövedelmet biztosít számára. Rudolfmajor, Kalaznó, Hertelendpuszta, Griesenwlad... Esztendőkkel ezelőtt a gazdaságnak talán egyetlen majorjában nem volt juhnyáj. Jó ideje összevonták - miközben lecsökkentették - az állományt Szúnyogmajorba. Az elmúlt évek dolgairól a következőket mondta Schmidt János kerületi állattenyésztő.- Korábban a gazdaság négy kerületében tartottunk birkát, ám odáig jutottunk, hogy hatmiliós veszteséggel zárta az ágazat a mélyponti évet. A juhnak végső soron nem volt gazdája, a szarvas- marha mellett „húzódtak” meg. Magas volt a költség. Végül is úgy döntött - ha jól emlékszem 1984-ben - a gazdaság vezetése, hogy csökkenti az állományt és egy helyre koncentrálja a nyájakat. Mint ahogy korábban erről már szó esett, a 2100 anyát tekintve ma is nekünk van a legnagyobb állományunk Tolna megyében. Zömében az 540 jerke-toklyó ellik, a tenyészjerkék száma megközelítőleg 700, ezek 3-8 hónaposak. A növendék első hallásra soknak tűnik. Annak idején mielőtt megkezdtük volna a keresztezést, a húsmerinó anyánként 600-650 forintot hozott gyapjúban. A megkezdett keresztezésnek köszönhetően tavaly már az egy bárányra jutó árbevétel meghaladta az 1250 forintot, tizenhat hónapos gyapjúban nyírva. A Kent és Curidiale keresztezés eredményeként finomabb, hosz- szabb láncgyapjút kapunk. A bárányokat, - mivel gyorsan nő a gyapjúk - korábban kell értékesíteni, mint a merinói fajtát. Ezért 18-24 kilogrammos súlyban adjuk át őket a Szekszárdi Húsipari Vállalatnak, amellyel szerződésünk van. Végsősoron ők vették a kosokat, amelyekkel a keresztezést végezzük, nincs szándékunkban más cég irányába kacsintgatni, mert hosszú távon nem hinném, hogy megérné! Tavaly egyébként kétezer bárányt értékesítettünk, főként exportra. A kerületi állattenyésztő szenvedélyesen fűzi tovább gondolatait, nem titkolva, hogy számára érthetetlen, a juhászat országos „leülése”, az anyánkénti 300-400 forintos éves veszteség. A Hőgyészi Állami Gazdaságban különben az elmúlt esztendőre, a korábbi veszteség - ha minimálisan is - többleteredménybe csapott át. Természetesen ebbe az is belejátszott nem elhanyagolhatóan, hogy visszatértek a korábbi úgynevezett nyáj rendszerre, tehát egy emberhez egy nyáj tartozik, ő felel érte. Hőgyészen ismét gazdája van a birkának, s az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a juhászatban dolgozók környékbeli családos emberek, nem vándorló juhászok. SALAMON GYULA Portré Kiss Vilmos egy háromhetes báránnyal A vásárlók sem angyalok Március 19-én Hallottam rovatunkban jelent meg a bírálat a Skála áruház egyik eladójának magatartásáról. Már a megjelenést követő napokban telefonált Fritz József az áruház igazgatója, és kérte, hogy keressük meg közösen a modorta- lan eladót. Nem volt nehéz megtenni, hiszen ilyesmit az ember megjegyez. Az eladó nem tagadta ugyan az esetet, de el sem ismerte, mondván, hogy nem emlékszik. Később aztán az igazgató ismét telefonált, hogy a fiatal és szakképzett eladót írásbeli figyelmeztetésben részesítette, reméljük hosszan tartó tanulságul szolgálva ezzel neki, és talán más üzletek, más vállalatok, szövetkezetek eladóinak is. A Skála igazgatója ezenkívül elmondta, hogy vezetése alatt az áruház gárdája jelentős erőfeszítéseket tesz a vásárlók minél jobb kiszolgálása érdekében. A helyzettel persze nem elégedettek, hiszen sok az időszaki hiánycikk, egyre nehezebb jó szakembereket találni. Örvendetes, hogy a Skála nem védte a mundér becsületét, hanem rövid úton figyelmeztette azt, aki az igazgató szavaival élve „lejáratta a Skálát a megye előtt”. Remélhetően olvasóink sem fognak általánosítani abból az egy-két esetből, amellyel találkoznak az üzletekben. Annál is inkább így legyen, mert mi vevők sem vagyunk angyalok. A csemegeosztály vezetője ugyanis üzent, ha ráérünk, keressük fel. Nem kérte az eset megírását, csupán panaszkodni akart, de tanulságai miatt mégis érdemes idézni a történetet. Ritka kivételes pillanatként volt banán, s mint mindig, most is mindenki venni akart. Egy vásárló kérte több csomag gyümölcs újramérését. Mit tagadjuk, volt eltérés. Emiatt elnézést is kértek tőle, a pénzt is visszakapta, mégis nagy cirkuszt csinált. Szavai közül a legenyhébb volt, hogy így próbálnak mellékeshez jutni az eladók. Gondoljuk meg, mi mit gondolnánk, mit éreznénk, ha egy tévedés miatt sorozatos csalással vádolnának meg bennünket akár az üzletben, akár saját munkahelyünkön. Manapság mindenki ideges, mindenki ingerült, különösen a boltban, ha fizetni kell. Lehetőleg nem az eladókon töltsük ki a mérgünket. Mindjárt más lesz a hangulat a boltokban, ha mindenki fegyelmezi önmagát és figyelmes másokkal. IHÁROSI Az akolba lovas szán húzza a silót
