Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-23 / 96. szám
8 "iVÉPÜJSÁG 1988. április 23. Az ezredfordulóra város lehet szik. Mint áramszolgáltató fogyasztó- centrikusak vagyunk. Kapcsolatunknak éppen ezért minden gazdasági egységgel és magánfogyasztóval jónak kell lenni. * A Simovil Ipari Kisszövetkezet elnöke, Bajcsi Géza, számadatokkal is illusztrálta az áfészről szerzett ismereteit:- Élelmiszerrel, ruházattal, vas- és műszaki cikkekkel 6 községet lát el a Siómenti Áfész. Ezt a munkát körülbelül 210-en végzik. Az éves árbevételük 350-400 millió forint. Kevés a fejlesztési alapjuk, ám mégis figyelemre méltó a vállalkozási készségük és partnereink lettek egy áruház építésében. *- A bőr- és szőrmefeldolgozóról Szo- kodi József, a Víz- és Csatornamű Vállalat simontornyai üzemvezetője beszél:- Érzelmi oldalról közelítem meg a kérdést. Nyíregyházán és Budapesten jártamban, amikor kiderült, hogy Simon- tornyáról vagyok, azt kérdezték: A labdagyárból? Akkor én büszke voltam a simontornyai labdákra, most szomorúan hallom, hogy a bőr- és szőrmefeldolgozónak éppen a labdarészlege van komoly gondokkal teli helyzetben. * Perger Imre a Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat igazgatója mondja a vízműről:- Az a jó, ha ritkán van dolgunk egymással, mert az azt jelenti, hogy nincs problémánk a másik munkájával. Önző módon azt mondhatom, hogyha jó a vízellátás, akkor a vízműről kitűnő bizonyítványt állíthatunk ki. Kezdettől fogva figyelemmel tudom kísérni munkájukat. Látom, milyen mostoha körülmények közül nőttek fel és lettek korszerű üzemmé. * Azt is érdemes elmondani, hogy a vezetők negyedévenként összegyűlnek a nagyközségi pártbizottságon, és tájékoztatják egymást eredményeikről, gondjaikról. Állást foglalok- a tervezetről- Ha az országos pártértekezlet állásfoglalásának tervezetéről kell véleményt mondanom - kezdi And- ráskó Pál, az MSZMP Simontornyai Nagyközségi Bizottságának titkára -, akkor az a legjobb, ha összegezem a taggyűléseken elhangzottakat, mert sokban megegyezik a véleményem. Ha tehát én is állást foglalok, akkor azzal a kritikával kezdem, hogy a tervezet túl általánosan fogalmaz. Konkrét célokat kellett volna leírni, amit itt „lent” a bőrgyári munkás párttagok is első olvasásra tudomásul vehetnek és eldönthetik: jó ez nekik, vagy sem. A másik dolog a felelősség kérdése. Nem kell a számonkérést húzni, mint a rétestésztát. Mindenki a maga helyén a saját munkájának egyszemélyi felelőse. Ezért kellenek a konkrét feladatok, hogy az egymásra mutogatást elkerüljük. A kádermunka, választási rendszerváltozása, egy, vagy több ciklusra kapjon megbízást a vezető? Véleményem szerint döntsön az alkalmasság. Ha jó a vezető, vannak kézzel fogható, mérhető eredményei, akkor maradjon. Ha nem, akkor viszont idő előtt is lehessen visszahívni és más beosztásba helyezni, de az ne legyen magasabb. Az ifjúság- és szociálpolitikáról is kellene vitatkozni. Úgy gondolom, hogy a fiatalokat jobban kellene megnyerni a pártfeladatokra. Az utánpótlás-nevelés több kérdést is fölvet. A gondjaikat már csak akkor vettük észre, amikor késő volt. Lakáshelyzetük megoldása simontornyai probléma is. A KISZ és a párt központi bizottságának olyan közös célokat kellene kijelölni, ami politi- zálóbbá tenné az utánunk jövő nemzedéket. Szálloda a plébánián? A község idegenforgalma évről évre nő. Akkor válik igazán gazdaságossá, ha a faluba érkező turistáknak, szervezett csoportoknak az éjszakai szállása is biztosított. Ezt a törvényszerűséget sok helyen, így Simontornyán is felismerték. A lehetőségek számbavétele után a gondolatokat tettek követték. Az az elképzelés született, hogy a falu központjában, a műemléktemplomhoz kapcsolódó kétszintes plébánia épület átalakításával, az állag- megóvás mellett, gazdaságosabb hasznosítása is lehetne a szinte üresen álló háznak. A pécsi püspökséggel megkezdődtek a tárgyalások és látszatra kevés akadálya van a terv megvalósításának. A csere- szerződés aláírásának előkészítése folyik, aztán idő és szorgalom kérdése, hogy az egykori ferences rendi kolostor mikor nyújt kényelmes helyet a Simontornya történelmi múltja és jelene iránt érdeklődő látogatóknak. Ki mit tud a másikról mondani? ... ez volt a feladata annak a beszélgetésnek, amelyen a simontornyai szövetkezetek, vállalatok vezetői találkoztak.- A bőrgyár gazdasági igazgatóját, Csapó Jánosnét arra kértük, jellemezze néhány mondatban a vármúzeum munkáját:- Nekem az a véleményem az egymás ismeretéről, hogy ki-ki ismerje nagyon a saját vállalatát, munkáját, mert ha azt ismeri, akkor automatikusan megteremtődnek a kooperációs lehetőségek is egymás között. A vár munkájáról csak felsőfokon lehet beszélni. Olyan rendezvények, irodalmi műsorok, kiállítások vannak - és ezek rendszeresek -, amilyeneket fővárosi művelődési intézmények tartanak. Ezeket személyes kapcsolatok révén lehet szervezni és sikerre vinni. Az épületet sikerült a kultúra nagyközségi fellegvárává tenni. * Az igar-simontornyai Lenin Mgtsz elnöke, Tinódi Sándor mondja:- A Simovilról kell beszélnem. Ez részben könnyű, mert hat esztendő óta húsz asszonynak biztosítunk közösen munkalehetőséget. Nehéz a helyzetem azért, mert keveset találkozunk, és a legfrissebb információk még nem értek el hozzám. Azt tudom, hogy jól menő szövetkezet és az idén kisszövetkezeti formában dolgozik. A nyereséges vállalkozásait még nem ismerem. * Beidek Lászlót, az áfész elnökét a bőrgyár véleményezésére kértük:- Gondokkal küszködik. Drága az import, a bőr ára miatt árkorrekciót kell végrehajtani. Szinte minden községi vezető kötődik a bőrgyárhoz, mert valamikor ott dolgozott. Mi áfészesek akkor örülünk, ha a bőrgyáriaknak sok pénzük van, mert akkor a mi boltjainkba is jut belőle. * A Dédász simontornyai kirendeltségének vezetője, Geiger István szerint:- A téesz közepesre értékelhető. Vannak nála jobbak, de gyengébbek is. Talán az is meghatározza, hogy gazdaságának területe két megye határán fékA medence Beszámoltunk lapunkban a simontornyai strandfürdő megnyitásáról. Most örömmel jelenthetjük, hogy olyan érdeklődés nyilvánult meg iránta, ami szerint a rendelkezésre álló fürdőzési lehetőség kevésnek bizonyult. A nagyközségi tanácsnak nincs pénze a strand bővítésére, viszont a Simovil, az áfész és a bőrgyár vállalták, hogy társadalmi munkában megépítik azt a medencét, amelyet a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat tervezett. Ez tulajdonképpen a gunarasi strandfürdő egy melegvizes ülőpados medencéjének a kisebbített mása. A medence formája nyolcszögletű lesz és tizenöt méter az átmérője. A költsége, amit az említett intézmények vállaltak, félmillió forint. A tervben az is szerepel, hogy június elsejével átadják rendeltetésének a medencét. Régi tervek - új elnök és ezerkilencszáznyolcvanLapunk olvasói még keveset találkoztak Cserháti Péter nevével. Ennek oka, hogy csak tavaly év végén lett a nagyközség tanácselnöke. Élete történetét gyorsan össze tudja foglalni, hiszen olyan fiatal. Itt született Simontornyán 1956-ban. Az általános iskola befejezése után Veszprémbe ment tanulni, ahol színesfém-ipari technikus lett. Ezzel a szakmával Székesfehérváron, a Könnyűfémműben talált állást. A szülőfaluja mindig olyan vonzásban tartotta, hogy szakadni nem tudott, de visszaköltözni igen. A bőrgyárban kapott munkát, majd később művezetője lett a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat simontornyai kirendeltségének. Azt is bevallja, hogy a jobb kereseti lehetőség miatt változtatott munkahelyet és lépett a vízműhöz, ahol 1987-ig üzemvezető-helyettesként dolgozott. Amint az lenni szokott, társadalmi aktivitásával felhívta magára a figyelmet. Szakszervezeti bizalmi lett és mások szerint sokat tett a faluért. A tanácselnöki székbe kerülése viszonylag rövid idő alatt történt. A legutóbbi tanácsi választásoknál gondoltak már rá, de egy véletlen Simontornya Már a kökorszaktól kezdve lakott a község és környéke. A honfoglalás után valószínűleg Menyöd volt a neve. 1277 körül Simon alországbiró megépíti a mai vár elődjét. 1324: Károly Róbert Hench fia Jánosnak, a budai vár és város kormányzójának adja. 1347: a Laczkfi család tulajdona lesz a vár. 1377:1. Lajos országos vásárokat engedélyez. 1397: A hűtlenné lett Laczkfi István birtokait szétosztják, a vár a Kanizsai családé. 1424: Ozorai Pipo Sárvárt adja érte cserébe. 1426: a Garaiak birtoka lesz, akik közül László nagy építkezéseket visz véghez. A várban köt szövetséget Szilágyi Mihállyal és Újlaki Miklóssal Mátyás ellen. 1482: Mátyás király Beatrix királynénak adja a reá visszaszállt birtokot. 1500: Gergelylaki Buzlay Mózes tulajdonába jut. 1545: A tőrök kezébe került várban 210 katona tartózkodik. Simontornya- hajdanán... szandzsák székhelye lesz. 1565-ben 108, 1570-ben 118 személy él a mezővárosban, 1572-ben 47 adófizető család. 1628: 100 katona állomásozik a várban. 1686. szeptember 26.: Styrum Lymburg parancsnoksága alatt visszafoglalják Simontornyát. 1700: a vár és a hozzá tartozó birtokok Stryrum Lymbur- gé lesznek, a vármegye itt tartja közgyűléseit. 1704-1705: a kurucok és labancok váltakozva birtokolják a várat. 1709: a labancok Heister generális vezetésével visszafoglalják. 1715-ben 51,1720- ban 41 család lakik itt, de mellettük katonaság is tartózkodik a mezővárosban. Az 1730-as évek végén Bél Mátyás írja: „A lakosok mindnyájan jó erkölcsű magyarok, akik bár senkinek nincsenek alávetve (tehát nem jobbágyok vagy zsellérek!), mégis bért fizetnek a földjük, szőlőjük után, amelyeknek csupán bérlői. (...) Itt van a közpénzen épült megyeház is, amelyben a gyűléseket tartani szokták”. Száz év múlva 1967 lakosa van Simontornyának, 36 fős kórháza, gyógyszertára, lovagló oskolája, s „földje igen termékeny, erdeje elég, szőlőhegye igen jó bort terem, országos és hetivásáro____ kát tart” - Fényes ] Elek szerint. ...- J t. g. n yolcban Simontornya lakóinak száma ötezer-nyolcvanhárom. Munkástelepülésnek számít, hiszen 70 százalék ipari munkás, 20 százalék az értelmiségi, a 10 százalékba egyéb fog- lalkoztatottságúak tartoznak. A bőrgyár 208. éve üzemel a Sió partján, itt 1423 dolgozó van. A Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalatnál 584, a Simovil Ipari Kisszövetkezetnél 281. A kö zségben több kisüzem és nagyvállalat kirendeltsége ad munkalehetőséget az itt élőknek és a környező falvakból bejáróknak is. Az iskola nagy múltjának példaképei közül Illyés Gyula neve áll az élen. Jelenleg 723 tanuló jár ide. Fájó pontja a községnek, hogy a gimnázium 1977-ben megszűnt. bőriparnak képez szakmunkásokat. A bőrgyár egykori tulajdonosa 1930-ban építtette a művelődési házat, ami a falu lakosságának a kulturális igényeit is kielégíti. A könyvtár a várban van, ami egyben több, színvonalas kulturális esemény színhelye. Simontornyának minden lehetősége megvan a fejlődésre, amit elsősorban földrajzi fekvésének köszönhet. Az átmenő közúti forgalom és a vasúti közlekedés is olyan tervek készítésére serkenti a község vezetőit, hogy az ezredfordulóra elérhetik a városi szintet. Beindult viszont a szakmunkásképzés, ami a község iparára épül. Elsősorban a Tanácstagnak egy új, a simontornyai 30-as számú körzetben választották meg. Harminc szavazatból huszonhármán szavaztak tanácstagsága mellett. Innét már csak egy lépés volt az elnöki iroda, ahol a régi bútorok között, a régi terveket is megtalálta. Az utak, járdák építése mellett gondot ad a sportcsarnok, az uszoda, a napközi építése a községet érintő más hétköznapi gondok mellett. Cserháti Péter azzal köszönt el, hogy a régi terveket meg kell valósítani, mert a településfejlesztési hozzájárulást ezekre a célokra fizeti a lakosság. Az új, egyéni elképzelései megegyeznek a község terveivel. Derűs emlékezők folytán nem jelent meg azon a jelölőgyűlésen, ahol a neve is elhangzott, így csak 1987 májusában váltott határozott fordulatot az a szándék, hogy Szabó Sándor utódaként ő legyen a tanácselnök. Cserháti Péter
