Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-21 / 94. szám
1988. április 21. /''toinaN __ 41SÉPÜJSÁG TUDOMÁNY - TECHNIKA TUDOMÁNY - TECHNIKA Interjú A legnagyobb veszélyforrás a közlekedés Napjainkban a tudomány eredményei sokkal szélesebb körben hatnak, és jóval rövidebb idő alatt befolyásolják mindannyiunk életét, mint korábban. Sajnos - s ezt ma már nap mint nap tapasztalhatjuk -, ugyanilyen arányban nőtt az újdonságok egészségkárosító hatása, vagy legalábbis az a kockázat, amelynek ki-ki lakóhelye, munkája, életkora, biológiai tűrőképessége szerint ki van téve. Mikortól számítjuk azt az időt, amikor az ember túlságosan kiemelkedett természetes környezetéből, és már-már brutálisan avatkozott bele a természeti folyamatokba? - kérdeztem Predmerszky Tibortól, az orvostudományok doktorától, az Országos Közegészségügyi Intézet szaktanácsadójától.- Akár az ősembernél is kezdhetjük, aki az időjárás viszontagságai elől a barlangokba húzódott. Mindjárt szembe találta magát az ott élő állatokkal. Amikor megismerte a tüzet, hamar rájött, hogy a barlangban való tüzeléskor csakhamar elfogy az oxigén. A szabadban viszont, ha nem vigyáz, könnyen leég az egész erdő. Tehát már a legprimitívebb korszakban is felfedezte az ember, hogy az éremnek két oldala van. Igazán döntő változás akkor következett be, amikor az emberek tömegesen a városba kezdtek költözni. Elődeink ekkor szakadtak el jobban attól a közegtől, amely számukra évezredeken át élelmet, megélhetést nyújtott, s egyszeriben a maguk teremtette mesterséges környezetbe kerültek. Azt mondhatjuk, ma már az iparilag fejlett országokban szinte mindannyian denaturált környezetben élünk. Szennyezzük a levegőt, a vizet, az élelmet, s már szabványosítani kell, miben, milyen arányú lehet az egészségre ártalmas anyag. Bármilyen műszaki fejlesztést hajtunk végre, bármilyen új anyagot vezetünk be, ez mindig egészségi kompromisszummal jár. Bizonyos mértékű kockázatot ugyanis kénytelenek vagyunk elfogadni. Ugyanígy vagyunk a különböző foglalkozásokkal is. Egy űrhajós munkájának veszélyességi mértéke nagyobb, mint egy mélytengeri búváré, ez utóbbié nagyobb, mint a bányászé, és így tovább. Vagy nézzük a közlekedést! Azt hiszem, balesetmentes közlekedésről beszélni maximalista elvárás volna. Sajnos, egy nyári hétvégén az ország útjain számolni kell - mondjuk - száz személyi sérüléssel, tíz halálesettel. A közlekedésszervezés oldaláról az a kérdés, mit kell tenni annak érdekében, hogy a kockázat csökkenthető, a segély- nyújtás pedig a leggyorsabb legyen. Ugyanakkor a közlekedő ember figyelmes, meggondolt magatartásával nagymértékben csökkenti annak valószínűségét, hogy maga is az áldozatok közé kerül.- Amit eddig említett, mind valamilyen hirtelen esemény során kialakuló egészségkárosodásra utal. Pedig a technikai fejlődés kedvezőtlen hatásainak jó része inkább lassabban következik be.- Magyarországon ma a halálokok körülbelül 75 százaléka a szívós érrendszeri, valamint a rákos megbetegedések számlájára írható. Ezek a károsodások huzamosabb idő alatt jönnek létre, és ebben a környezetromlásnak is szerepe van. Az egyént, amíg panaszmentes, lényegében semmi sem készteti arra, hogy megtegye, amit megtehetne a betegsége megelőzésére. A foglalkozási ártalmak elkerülésére, ahol ismerjük az előidéző okokat, igen fontos az előzetes orvosi vizsgálat, és folyamatos szűréssel a későbbiekben is ellenőrizhető a dolgozók egészsége. A leggyakoribb kérdés, amellyel négy évtizedes közegészségügyi munkám során találkoztam, az volt: egészségügyi szempontból megengedhető-e valami, vagy sem? Dolgozhat-e az egyén bizonyos munkakörben, vagy sem? Ugyanígy gazdasági, tervezési szinten: mekkora egészségügyi kockázattal vezethető be egy új technológia, vagy anyag? Ennek megítélése koronként is változhat, gondoljunk csak a DDT-re, vagy egyes radioizotópokra. Kétségtelenül vannak környezetünknek olyan jellemzői, amelyeken nem tudunk változtatni. De az igenis lehetséges, hogy a lakott területek közelébe ne telepítsenek olyan gyárakat, amelyek szennyezik a környezetet. Igen nagy az egyéni kockázatvállalás jelentősége. Ma Magyarországon az egyik legnagyobb technikai veszélyforrás a közlekedés. Évente tízezer emberből egy közlekedési baleset következtében hal meg. Ez a tény azonban senkit sem tart vissza attól, hogy kocsiba üljön. Azt sem mondhatjuk, hogy a társadalom semmit sem tesz a balesetek elkerülése érdekében, hiszen a világ minden táján csak előzetes orvosi vizsgálat után, érvényes jogosítvány birtokában, a járművek rendszeres ellenőrzése mellett szabad közlekedni. Ugyanilyen figyelmet érdemelnek az üzemi balesetek. Minden vállalat arra törekszik, hogy a munkavédelmi szabályokat betartassa. S hogy ez nem mindig sikerül? Ez legtöbbször az emberi mulasztások számlájára irható. Sajnos a társadalom még nem szokta meg, hogy az új technológiák veszélyeit megfelelően értékelje. így a csernobili baleset után sem azt látták az emberek, hogy ma már hazánkban is korszerű hálózat működik a légköri radioaktív-szennyeződés folyamatos értékelésére. Ehelyett azonban a tényleges helyzettel nem indokolható pánikhangulat keletkezett. Mintegy negyven éve folyik atomerőművi energiatermelés a világon, s eddig körülbelül kétszáz embert ért ezzel kapcsolatos halálos baleset. Ez a szám elenyésző, ha figyelembe vesszük, hogy világszerte sok százezren dolgoznak atomerőművekben. Mindez azért érdemel figyelmet, mert az egyre növekvő energiaigények kielégítésére az atomenergia felhasználása nélkülözhetetlen, s az ezzel kapcsolatos kockázatot vállalni kell.- Mind a technika, mind az orvostudomány rohamléptekkel fejlődik. Bírja-e a tempót az egészségügy az egyre romló környezeti viszonyok káros hatásaival folytatott küzdelemben?- Az orvostudomány mai csúcsteljesítményei, például a szervátültetések, egyelőre kevés embert érintenek. Sokkal nagyobb a jelentőségük az olyan közegészségügyi változásoknak, amelyek eredményeképpen a védőoltások gyermekek millióit óvják meg különböző betegségektől. A környezetromlás megállítása, a már kialakult károk mérsékelése azonban nem egészségügyi feladat. A társadalom egészének közreműködése nélkül környezetünk további pusztulása nem akadályozható meg. Érzésem szerint a fő probléma az, hogy a rohamos technikai fejlődést megvalósító ember sokszor szellemileg nem tud alkalmazkodni a saját maga által felállított követelményekhez. Az orvostudomány eredményei irányt szabhatnak, határértékeket is javasolhatunk, de a megoldás csak az új technológiák helyes alkalmazásával együtt képzelhető el. NÉMETH GÉZA Olvasztás, hegesztés elektronsugárral A modern technika egyre fokozottabb követelményeket támaszt. Az elektronika például a mind parányibb alkatrészek gyártása felé tart, de ugyanakkor hihetetlenül szigorú anyagtisztaságot és munkamódszerek kidolgozását tette szükségessé. így kezdték el - mintegy 20 éve már - anyagmegmunkálási célokra igénybe venni azokat a sugarakat, amelyek egyrészt elegendő energiával rendelkeznek a megmunkáláshoz, másrészt nyalábjuk kellőképpen irányítható. Az iparban az ion-, az elektron-, a plazma- és a lézersugarakat használják fel. Az elektronsugaras olvasztást például elsősorban a reaktor-, a félvezető-és a rakétatechnikában alkalmazott magas olvadáspontú anyagok nagy tisztaságú előállítására vezették be. E berendezéseknek ma már többféle változata is ismeretes. Bennük a megolvasztandó anyag rúd, szemcsés, por vagy forgács formájában is elhelyezhető. Nagy anyagtisztaság érhető el ezzel a módszerrel, több tényező kedvező együtthatásának az eredményeként. Az elektronsugár például, mint energiahordozó nem szeny- nyezi a megolvasztandó anyagot, a vákuumtér is hozzájárul a szennyezések csökkentéséhez, de az is számít, hogy Elektronsugaras hegesztőberendezés az elektronsugár viszonylag hosszú időn át tartja olvadt állapotban az anyagot. Úgynevezett zónázó olvasztással az egy lépésben elért tisztaság még tovább növelhető. Az elektronsugarak hegesztésre is felhasználhatók, méghozzá olyan anyagok összehegesztésére is, amelyek hagyományos hegesztési módszerekkel csak nehezen vagy egyáltalán nem köthetők. A hegesztéskor fontos szempont az automatizálhatóság, egyrészt a gazdaságos sorozatműveletek bevezetése miatt, másrészt pedig a reaktortechnikában például a reaktor fűtőelemei fokozásánál, mivel a sugárveszélyes anyagot tartalmazó tok összehegesztése csak megfelelő sugárvédelem mellett végezhető el. Ezzel az eljárással nem egészen 1 mm átmérőjű burkolatban elhelyezett ter- moelemek is készíthetők, amelyek például injekciós tűkbe helyezve a szervezet belsejében, a börfelszín alatt különböző mélységben fekvő részek hőmérsékletének századfok pontossággal történő meghatározására is alkalmasak. A hőre különféleképpen viselkedő anyagok - például kerámiák és acélok - elektron- sugaras hegesztéssel egyesíthetők, mert a termikus beavatkozás az egyesítés helyén olyan rövid ideig tart csupán, hogy ezalatt az az anyag sem képes károsodni, amelynek olvadáspontja akár ezer fokkal is alacsonyabb, mint a vele egyesítendő másik munkadarabé. Novak és szupernóvák Robbanásszerű fizikai jelenségek valószínűleg minden csillagon előfordulnak. A Napon - különösen amikor sok folt van rajta - gyakran figyelhetünk meg úgynevezett flére- ket, olyan jelenségeket, atnikor a napfelület kis területén mind az optikai, mind a rádiósugárzás erőssége hirtelen megnő. Anyag lökődik ki ilyenkor a Napból a világűrbe, egy része nagy sebességű atommagok, úgynevezett kozmikus sugárzás alakjában. Vannak csillagok, amelyeknél a napfléreknél sokkal hatalmasabb robbanások figyelhetők meg. Némelyiken a robbanások néhány óránként, másoknál hetek vagy hónapok, sőt csak évtizedek múlva ismétlődnek. Sok csillagnál eddig csak egy fel- lobbanást figyeltek meg, de az olyan hatalmas volt, hogy az addig jelentéktelenül halványnak látszó ismeretlen csillag néhány héten át az égbolt egyik legfényesebb csillagaként tündökölt. Ezeket a váratlanul megjelenő csillagokat „új csillag”-nak, latin néven novának nevezik. Alig múlik el évtized, hogy ne jelenne meg fényes nova az égen. Századunkban a legfényesebb 1918-ban tűnt fel a Sas csillagképben, de majdnem olyan fényes volt, a Perseus csillagképben 1901 -ben fellángolt nova is. Később, 1963-ban, a Herkules csillagképben jelent meg szabad szemmel is jól látható nova. A századforduló környékén egy tucatnyi galaxisban figyeltek meg olyan fellángoló csillagot, amelynek fényessége a maximumában csaknem olyan fényrendű volt, mint a galaxis összfényessége, amelyikben megjelent. Ennyi véletlen ira'nyegy- beesésről nem lehetett szó. El kellett fogadni azt a tényt, hogy vannak olyan égitestek, amelyek fellángolásuk alkalmával olyan fénnyel tudnak sugározni, mint a sok milliárd csillagból álló csillagrendszerek. Találó tehát rájuk a szupernóva elnevezés. Ezeknél a fellobbanás alkalmával kisugárzott energia olyan nagy, mint egy csillag egész energiakészlete. Ha tehát a jelenséget valamely csillag produkálja, a kitörés után aligha térhet vissza eredeti állapotába, sőt lehet, hogy teljesen szétszóródik a világűrben, a csillag megszűnik létezni. Érdekes, hogy bár elég gyakran tűnnek fel fényes novacsillagok az égen, az első európai feljegyzés ilyenről 1572-ből maradt ránk. 1572 novemberében a Kassiopeia csillagképben a Vénusz bolygó fényességét is felülmúló csillag tűnt fel. Egyik felfedezője, a világ egyik legnagyobb csillagásza, Tycho Brahe volt, aki könyvet írt róla De Stella nova címmel. Ez a jelenség lényegesen hozzájárult a kétezer éven át elfogadott és megdönthetetlen igazságnak tartott arisztotelészi tanok megcáfolásához, hogy változás a világban csak a Föld közelében, a Hold alatti szférában lehetséges, míg a távolabbi szférákban, ahol a csillagok helyezkednek el, a teremtés óta minden változatlan. A Tycho által megfigyelt lobba- nás helyén nem maradt semmi olyan csillag, amely posztnova, a nova utóda lenne, ezért az általa megfigyelt jelenség csak szupernóva lehetett. Tudományos kishírek A legendás viking hajós, Vörös j Erik 982-ben érkezett kelet felől az j ! Atlanti-óceán legnagyobb szigetére, í j és Grönlandnak, az-az Zöldföldnek í nevezte el. Mi indokolta ezt a külö- ' I nős névadást, hiszen a szigetet jég : I borítja, zöldnek jóformán a nyomát sem látni? A viking hősköltemények, • a sagák szerint Erik e bizalomgerjesztő névvel csupán a kontinensen, illetve Izlandon hátramaradt honfitársait akarta ily módon arra ösztönözni, hogy őt kövessék. A jeges sziget mai dán kutatói szerint Vörös Erik valóban láthatott zöldet. Partraszállásának ideje ugyanis egybeesett egy enyhébb éghajlatú időszakkal, amikor a partvidéket még zöld növényzet borította. Támadnak a gyilkos méhek A brazília Sao Paolóban 1956- ban egy baleset folytán több, Afrikából származó méhraj szabadult ki. E rovar különleges sajátsága, hogy elpusztítja az európai méh királynőjét, és elfoglalja a helyét a családban. Az afrikai méhek is termelnek mézet, ám ez gyengébb minőségű, mint az európai fajoké. Ráadásul folyamatos vándorlásuk miatt alig vesznek részt a gyümölcsfák beporzásában. Ha megzavarják őket, azonnal támadnak, mindenbe és mindenkibe belemélyesztik fullánkjukat. Mivel szúrások halálos is lehet, méltán érdemelték ki a gyilkos jelzőt. Eddig 350 ember és számtalan állat lett az áldozatuk Dél-Ameri- kában. A rajok évente mintegy 400 kilométerrel vándorolnak északabbra. Már elérték mexikó keleti partvidékét, s az amerikai méhészek attól tartanak, hogy a gyilkos méhek rövidesen behatolnak az Egyesült Államokba is. Az ellenük való védekezés leghatásosabb módjának azt tartják a kutatók, ha az afrikai méhek egy kevésbé agresszív alfajával sikerül majd keresztezni a gyilkos méheket. Ugyanakkor abban is reménykednek, hogy a veszedelmes rovarok nem élik túl a számukra túl hideg észak-amerikai teleket. Gramofon lézertűvel Valamennyi hanglemezgyűjtő keserű tapasztalata, hogy féltett kincsei még a leggondosabb használat után is előbb-utóbb pattogni, recsegni kezdenek. A hangtechniká- ; ban néhány éve megjelent, s mára : már széles körben elterjedt kom- paktlemezek (CD-k) és lejátszóik ezt . a gondot megoldották, hiszen ott nem a mechanikus érinkezésű tű, hanem lézersugár tapogatja le a ba- ! rázdákat. Márpedig ha nincs kopás, I a lemez gyakorlatilag akárhányszor j lejátszható, és évtizedekig is megör- j zi minőségét károsodás nélkül. A | CD-lemezek barázdaszélessége ! i huszonötöd része a normál nagyle- j mezekének. N. G. : Szupernova-fellobbanás
