Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-19 / 92. szám

1988. április 19. Hazánk vendége Nyikólái Rizskov (Folytatás az 1. oldalról.) cia jegyében készülnek a peresztrojka eddigi eredményeinek összegzésére, az ország helyzetének értékelésére, a so- ronlévő feladatok meghatározására - mondta Nyikolaj Rizskov. Grósz Károly tájékoztatta a vendéget hazánk stabilizációs és kibontakozási tö­rekvéseinek időarányos teljesítéséről. A magyar gazdaság teljesítményeinek ala­kulását ismertetve hangsúlyozta a Szov­jetunióval fenntartott kapcsolatok alap­vető jelentőségét. Hazánk ennek megfe­lelően a kontaktusok bővítésére, elmélyí­tésére törekszik első számú kereskedel­mi partnerével. Ennek édekében olyan új formákat kell meghonosítani kapcsolatainkban, ame­lyek megfelelnek a két ország egyre nö­vekvő, korszerűsödő igényeinek. Szovjet partnerünkkel összhangban szorgal­mazzuk a műszaki-tudományos koope­ráció távlati koncepciójának kidolgozá­sát, a vállalatok közvetlen együttműkö­dését, illetve közös vállalatok alapítását. Ugyancsak egybehangzóan megfogal­mazott törekvés a KGST szervezetének korszerűsítése, a szocialista országok sokoldalú együttműködésének, integrá­ciójának továbbfejlesztése, összhang­ban a nemzetközi szervezet 43. üléssza­kán meghatározott fejlesztési irányokkal. E távlati célok valóra váltásáig elsősor­ban a kétoldalú kapcsolatok kínálnak le­hetőséget a korszerű együttműködés követelményeinek érvényesítésére. Nyikolaj Rizskov délután ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadás­sal koszorút helyezett el a Magyar Hősök Emlékművén a Hősök terén. Megkoszo­rúzta a Lenin-szobrot a Dózsa György úton, s a kegyelet virágait helyezte el a Szovjet Hősök Emlékművén a Szabad­ság téren. A szovjet vezetőt a kegyeletes megemlékezésekre elkísérte Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke. A szovjet kormányfő ezután - visszaté­rőben szállására - rövid kitérőt tett a Vár­negyedbe, s a Halászbástyáról megte­kintette Budapest panorámáját. A délelőtt megkezdődött kormányfői tárgyalások késő délután szűk körben folytatódtak GTósz Károly és Nyikolaj Rizskov között a vendég szálláshelyén. Ludmilla Rizskova a nap folyamán kü- lönprogramon vett részt. A délelőtti órák­ban - Marjai Józsefné társaságában - a budai várnegyed nevezetességeivel is­merkedett. Bereczky Loránd főigazgató kalauzolásával a Magyar Nemzeti Galé­ria kiállításait tekintette meg. Délután az Országház épületébe látogatott, majd a Belvárosban a Vörösmarty téren és a Vá­ci utcában sétált. Este Grósz Károly díszvacsorát adott a szovjet kormányfő tiszteletére, ahol Grósz Károly miniszterelnök és Nyikolaj Rizskov pohárköszöntőt mondott. Sandinista-kontra tárgyalások Vasárnap a nicaraguai kormány és az ellenforradalmárok küldöttsége is előter­jesztette javaslatát a két fél szombaton Managuában kezdődött magas szintű tárgyalásain. A meglehetősen eltérő megközelítések ellenére vasárnapi ma- naguai sajtóértekezletén Humberto Orte­ga nemzetvédelmi miniszter, a nicara­guai delegáció vezetője reményét fejezte ki, hogy a „nicaraguai ellenállás” vezetői az Egyesült Államok folytatódó nyomása ellenére is hajlandók lesznek kompro­misszumos megállapodásra a nyolc éve tartó háborúskodás beszüntetéséről. A magas szintű delegációk első, már­ciusban a nicaraguai Sapoa-ban tartott, találkozóján született egyezmény a jú­nius 1-ig érvényes ideiglenes tűzszünet kihirdetéséről. A létrejött megállapodás egyebek között kimondja azt, hogy ápri­lisban hét körzetben vonják össze Nica­raguán belül az ellenforradalmi erőket. A tárgyaló felek azonban továbbra is elté­rően vélekednek a kontra-csapatok gyü­lekezési körzeteken belüli jogköréről és utánpótlásáról. A nicaraguai kormány vasárnap java­solta, hogy az ellenforradalmárok az egyes körzetekben a Nemzetközi Vörös- kereszt közvetítésével kapjanak humani­tárius segélyeket. Nem érkezhetne sem­milyen külső támogatás a Nicaraguával határos országokban levő ellenforradal­mároknak. Az ellenforradalmárok előterjesztése - figyelmen kívül hagyva az országon belü­li valós katonai helyzetet - gyakorlatilag azt indítványozza, hogy a gyülekezési körzetekként kijelölt összesen 20 ezer négyzetkilométernyi területen a sandi­nista hatóságok engedjék át a kontra­erőknek a helyi politikai-gazdasági élet részleges ellenőrzését. A végleges tűz­szünet életbe léptetésének feltételeként - csakúgy, mint korábban - az ország „demokratizálását” végső soron a sandi­nista front meghatározó katonai-hatalmi pozícióinak feladását követelik. Adolfo Calero, az ellenforradalmár kül­döttség vezetője vasárnap bírálta azt, hogy a sandinista rendezési elképzelés nem reagál a „nicaraguai ellenállás” de­mokratizálási elvárásaira. Humberto Or­tega újságírók előtt ugyanakkor arra hív­ta fel a figyelmet, hogy nincsenek jelen Managuában az ellenforradalmár szer­vezet katonai parancsnokai, akik közül többen a harcok folytatása mellett foglal­tak állást. - Remélhetőleg távollétük nem korlátozza meghatározóan a résztvevő kontra-vezetők döntési lehetőségeit - mutatott rá Humberto Ortega. Shultz ma indul Moszkvába Ma indul Moszkvába George Shultz amerikai külügyminiszter, hogy újabb megbeszélést folytasson szovjet kollé­gájával Eduard Sevardnadzéval a május végén esedékes csúcstalálkozó előké­születeiről. Amerikai közlés szerint ezút­tal is áttekintik a rendszeres megbeszé­lések mind a négy fő témakörét, vagyis a leszerelési kérdések mellett a regionális problémákat, a kétoldalú kapcsolatok alakulását és az emberi jogok érvényesí­tésének kérdéseit is. Shultz, aki a múlt héten Genfben is rö­vid megbeszélést folytatott Sevardnad­zéval, azt mondotta, hogy a hadászati tá­madó fegyverek ötvenszázalékos csök­kentéséről szóló szerződés megkötésé­nek útjában még számoos akadály van és korántsem bizonyos, hogy ezeket si­kerül a csúcstalálkozó idejéig elhárítani. A regionális kérdések közül Washing­ton - egyes értesülések szerint - most a kambodzsai problémát akarja előtérbe helyezni: azt sürgeti, hogy a Szovjetunió „érje el vietnami szövetségesénél” a csa­patok kivonását. Várhatóan szó lesz a közép-amerikai kérdésekről is. A miniszterek már tárgyalnak a csúcs- találkozó lebonyolításának technikai kérdéseiről is. Újdonság, hogy Sevardnadze meghí­vására az amerikai külügyminiszter és kí­sérete rövid körutat tesz a tárgyalások befejeztével a Szovjetunióban. Utiprog- ramjukban szerepel egy rövid látogatás Kijevben, az Ukrán SZSZK fővárosában és a grúz fővárosban, Tbilisziben is. Mint emlékezetes, Eduard Sevardnadze je­lenlegi megbízatása előtt a Grúz KP Köz­ponti Bizottságának első titkára volt és így „hazai” látogatásra invitálta meg az amerikai külügyminisztert. Izrael beismerte Abu Dzsihad meggyilkolását Izrael vezetése adta ki az utasítást Abu Dzsihadnak (Halil el-Vazirnak), a PFSZ egyik legnevesebb vezetőjének meggyil­kolására. A kommandóakcióban közö­sen vett részt a Moszad (az izraeli titkos- szolgálat), az egyik tengeri harci egység és a hadsereg különleges akciócsoport­ja - közölték hétfő délután Jeruzsálem­ben jól értesült források, miután a katonai cenzúra engedélyezte e hír ismertetését. Hétfőig Izrael legismertebb vezetői tel­jes hallgatásba burkolóztak az ügyben: Simon Peresz nem volt hajlandó vála­szolni az ezzel kapcsolatos kérdésekre, Jichak Samir pedig mosolyogva annyit mondott, hogy a hírt ő is a rádióból hallot­ta. A jobboldal egyik vezéralakja Ariel Sá­ron, az ipari és kereskedelmi tárca veze­tője kijelentette: ő már évek óta követelte, hogy likvidálják a palesztin vezetőket. Az izraeli sajtó már vasárnap tényként kezelte, hogy Izrael áll Abu Dzsihad meg­gyilkolása mögött. A közvélemény és a lapok többsége támogatóan fogadta e közlést, egyelőre tart a „katonai-techni­kai bravúr” feletti lelkesedés. De a józa­nabb hangok már a hosszabb távú kö­vetkezményekre figyelmeztetnek. így a The Jerusalem Post elemzésében azt hangoztatja, hogy a neves palesztin ve­zető halála csak megerősíti a plesztinok nemzeti és fundamentalista szárnyainak kapcsolatát, mely az eddiginél is súlyo­sabb összecsapásokkal fenyeget a „te­rületeken”. A Ha’arec szerint „Abu Dzsihad likvi­dálása nem jelenti a politikai probléma rendezését”. S felteszi a kérdést: vajon a gyilkosság nem kényszeriti-e ki a PFSZ további radikalizálódását, a palesztin fel­kelés újabb nagy hullámát? Közel-keleti megfigyelők többsége szerint az érzelmek e súlyos ügyben egyértelműen fölébe kerültek a politikai gondolkodásnak, s állami szinten ez a le­hető legsúlyosabb hiba. A már említett le­hetséges következményeken túl közép­távon még legalább kettővel kell számol­ni. Egyrészt Abu Dzsihad meggyilkolása ez idő szerint gátolhatja a térségbeli békeeröfeszítések sikerét, másrészt fel­gyorsul a tiltakozás-elnyomás körforgá­sa, s ez már eddig is 160 feletti palesztin életet követelt. Ez egybevághat az izraeli jobboldal törekvéseivel, mely a jelenlegi helyzetet kívánja mindenáron - még a washingtoni próbálkozásokat is meg­akadályozva - fenntartani. De megáll-e az így feltámadt erőszakhullám az 1967- es határt jelző, ma csak elvben létező „zöld vonalnál”. Műemlékvédelem és idegenforgalom Szálloda a pécsváradi várban Sokan, sokszor elmondták már, hogy őrizni kell meglévő értékeinket. A tegnap Baranyában megrendezett kis ünnepség azonban arról győzte meg az újságírót, hogy a pénzszűkében lévő világunkban ennek még inkább realitása van. Pécsett hétfőn a Széchenyi tér 9-ben az egykori takarékpénztár majd megyetanács épü­letében avatták fel a Mecsek-Tourist új főirodáját. Az épület egy részében még folyik az átalakítás, az új létesítményben azonban már fogadják a vendégeket. Lehet itt pénzt váltani, adnak programajánlatot és természetesen foglalkoznak szállásköz- vetitéssel, kül- és belföldi utak szervezé­sével is. A Mecsek Tourist három évtizedes mű­ködése során nagyon sokat tett az ide­genforgalom fejlesztéséért. Új szállodá­kat, üdülőházakat és kempingeket nyi­tott, tartalmas együttműködést alakított ki a dél-dunántúli megyék - köztük a tolnai - idegenforgalmi szervezeteivel. Az idei utazás 88. kiállításon például a TolnaTouristtal közös standon mutatták be a népfényes dél idegenforgalmi kíná­latát. Legújabb vállalkozásuk a pécsváradi István király szálló, amely már április el­seje óta fogadja vendégeit. A várral szer­vesen egybeépült új vendéglátó létesít­ményt tegnap bemutatták a megnyitó résztvevőinek. A műemléki környezetben kialakított étterem és szálló akkor lesz teljes, ha az épület másik szárnyán is véget érnek a munkálatok. A Zengő-hegy tövében létesített szál­lodát István királyról nevezték el, mivel az udvari részen feltárt ősi bencés kolostort annak idején I. István alapította, a régi ira­tokban 998-ban említik először ezt a he­lyet, amelynek apátja az az Asztrik volt, aki a koronát hozta a magyarok első ki­rályának. A történelem viharait megért ősi falakat most az idegenforgalom hasznosítja. A várat és a 18. században átépített palotát az Országos Műemléki Felügyelőség restaurálta. A kétcsillagos szállodát 1985-ben kezdték építeni. A vár keleti szárnyán huszonegy szobát és négy lak­osztályt valamint egy éttermet alakítot­tak ki. A nagy gondossággal berendezett szobák, a történelmi környezet, valószí­nűleg sok turistát vonz a külföldi orszá­gokból is. Az első hetekben máris szép számmal jöttek németek, belgák, svájciak, sőt a hí­rek szerint már tengeren túli vendégük is volt. FERENCI DEMETER Alkotó pedagógiát! Iráni fúrótornyok ellen amerikai haditengerészeti támadás (Folytatás az 1. oldalról.) vényes alkalmazása” és megfelel az ENSZ alapokmánya 51. paragrafusában foglalt jognak. Erről tájékoztatást adtak az ENSZ Biztonsági Tanácsa soros elnö­kének is. Frank Carlucci védelmi miniszter és William Crowe tengernagy, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke hétfőn helyi idő szerint korán reggel kö­zös sajtókonferencián ismertette a táma­dás részleteit. Mint közölték, az amerikai haditengerészet nemcsak a két mester­séges szigetet semmisítette meg, hanem elsüllyesztett egy iráni hadihajót is, amely állítólag rakétát lőtt ki egy amerikai hadi­hajó ellen. A közép-amerikai idő szerint reggel hét órakor kezdett akcióban hat amerikai hadihajó vett részt. Frank Carlucci és William Crowe kö­zölte, hogy amerikai részről befejezett­nek tekintik a műveletet. A Fehér Ház közlése szerint a támadás végrehajtásá­ra Reagan elnök vasárnap este adott pa­rancsot. Az elnök előzőleg legfőbb ta­nácsadóival folytatott megbeszélést. Ezt követően személyesen tájékoztatta a kongresszus két házának vezetőit dön­téséről. Reagan nem kérte a felhatalma­zást hadműveletek végrehajtására. A támadás indoklása - mint ismeretes - az állítólagos újabb iráni aknatelepítés. A közelmúltban a Tolna Megyei Peda­gógiai Intézet jó néhány intézmény válla­lat bevonásával pedagógiai hetet szerve­zett. A programsorozat nem előzmény nélküli, pedagógiai napok elnevezéssel már a hetvenes években is tartottak - fő­leg tantárgyakhoz kapcsolódó - nevelési tanácskozásokat. A mostani rendezvény új színt hozott az eddigi gyakorlatba, most ugyanis nemcsak előadásokkal, hanem fórumokkal, konzultációkkal, be­mutatókkal is várták az óvoda- és iskola- vezetőket, óvónőket, tanítókat, tanárokat, s mindenkit, akit érdeklődése odavonzott a különböző témakörökben folyó beszél­getésekre, tájékoztatókra. A cél az volt, hogy különböző szintű oktatási intézmé­nyekben dolgozók megismerhessék egymást, ötleteket kapjanak, tapasztala­tokat cseréljenek, betekintést nyerjenek a pedagógia néhány kiemelkedően fon­tos területének legújabb eredményeibe. Közösen keressék az utat egyre fejlődő korunk a nevelőmunkával szemben tá­masztott igényeinek kielégítéséhez. Elsőként az óvodavezetők tanácskoz­tak az intézményi önállóság tartalmi fel­adatairól, arról, mi a teendő, hogy az óvo­da minél inkább betöltse valóságos sze­repét, megőrizze, pontosabban vissza­szerezze őt megillető rangját. Felmerül - a sajnos nem egykönnyen megoldható - igény, hogy a minden további nevelés, oktatás alapját képező személyiségje­gyek, szokások kialakítását, ismeretek rögzítését a legmagasabban kvalifikált szakemberek lássák el, és ne fordítva. Joggal panaszolták, hogy munkájuk je­lentőségét nem kíséri kellő társadalmi értékelés, s azt is helytelennek érzik, hogy feladatuk egyre inkább az iskola teljesítményre összpontosító előkészíté­se. Utólag többen is elmondták, csalód­tak a mostani találkozóban is, mert sem személyi, sem anyagi jellegű gondjaikra nemigen kaptak megnyugtató választ, s a programok inkább az iskolákban tanító kollégáik tájékozódását segítették. Tu­dom, hogy éppen néhány nap múlva ér véget az a kimondottan óvónők számára szervezett, Bátaszéken, Szekszárdon, Pakson és Tolnán folyó tavaszi tovább­képzés, amelynek egyes helyszínein be­mutató foglalkozásokat, konzultációkat, ötletbörzéket tartanak egymásnak az óvónők, mégis úgy érzem, ha valóban elismerjük, hogy kulcsszerepük van a pedagógiai munka későbbi szakaszai­nak eredményességében, akkor egy ilyen rángó? rendezvénysorozatban is nagyobb figyelmet kell fordítani rájuk. Hi­szen az oly sokat emlegetett gyengülő presztízst magának a pedagógustársa­dalomnak is erősíteni kell. A társadalmi fejlődés magával vonta áz oktatás hatékonyságának növelését is. Ehhez a különféle módszerek önmaguk­ban véve már nem elégségesek, igénybe kell venni a tudomány és a technika által teremtett eszközöket is. Segítségükkel élethűbben és ponto­sabban lehet informálni a tanulókat az egyes jelenségekről, ismereteik hűbbek, megbízhatóbbak lesznek. Konkrétabbá is teszik az oktatást, megrövidítik a tudni­valók elsajátítását, jobban lekötik a gye­rekek érdeklődését, s mentesítik a neve­lőt a sok mechanikus munkától, mint pél­dául a táblai rajz vagy vázlat, táblázat raj­zolgatása. Ma már számtalan, a pedagó­giai munkát segítő információhordozó eszköz, szolgáltatás létezik, olyanok is, amelyekről a nevelők nem is tudnak, így nyilván nem is használják fel őket min­dennapi tevékenységük során. A peda­gógiai hét egyik legnépszerűbb esemé­nye az az információs fórum volt, ame­lyen a megyei kórház, a levéltár, az Or­szágos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, s még több országos és megyei intéz­mény képviselője is jelen volt. Ismertették mindazokat a birtokukban lévő szemlél­tető anyagokat, eszközöket, amelyekkel segítséget kívánnak nyújtani az iskolák­nak, s nemcsak elmondták, mi minden­nel tudnak szolgálni, hanem hoztak is a gazdag választékból mutatóba, s eladás­ra is. Szakkönyveket és idegen nyelvű fo­lyóiratokat, forrásmunkákat írószereket, mutattak be több teremben, s felvonultat­ták a legmodernebb technikát képviselő számítógépeket, videomagnókat is. Láttam tanítónőket szatyornyi szóró­lappal hazamenni, s volt olyan iskola- igazgató is, aki egész délelőtt a kiállított eszközök között válogatott, jegyzetelt. Bi­zonyára tovább fogja adni kollégáinak, amit látott, s ha azok vásárlásra biztatják, nem úgy kell majd „kipréselni” belőle a forintokat. Ez utóbbi kifejezést egy idő­sebb tanártól hallottam, aki arra panasz­kodott, hogy ő ugyan nem híve annak, hogy az órán az írásvetítőtől a centrifu­gáig minden technikai csodamasinát fel kelljen vonultatni, mert az oktatás ered­ményessége azért elsősorban nem ezektől függ, de hogy a táblatörléshez a szivacs beszerzése az osztályfőnök fel­adata, az mégiscsak felháborító. Igaz. S az is, hogy míg az egyik intézmény kréta­gondokkal küzd, addig a másikban ki­használatlanul a szertárak mélyén poro­sodnak drága pénzért megvett diapoziti- vok, magnószalagok. Itt pénzszűke, ott pazarlás. A Piért bemutatótermének falán plaká­tok hirdették, mi minden kell a különböző osztályokban tanuló gyerekek egység- csomagjába. A vállalat meghívott főosztályvezetője elmondta, mennyire nem tekintik a ke­reskedelmet partnernek az oktatásügy irányítói. Még ő is sokallja a manapság forgalomban lévő több tucatnyi fajtájú fü­zetet, amit a szülök kénytelenek megven­ni, s aztán az iskolában másikat kérnek a diákoktól. Erről eszembe jutott egy rádióriport. Egy fővárosi magánkereskedőt kérdez­tek meg,-mi a titka, hogy olyan füzetcso­magokat árul, amelyekben pontosan az van, amit a gyerekektől kérnek. A válasza tömör és világos volt: elmegyek egy-két iskolába és megkérdezem...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents