Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-01 / 78. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MA 1988. április 1. PÉNTEK XXXVIII. évfolyam, 78. szám ÁRA: 1,80 Ft A változások dokumentuma---------- ürelmetlenek vagyunk. A bajokat már évek óta érezzük a magunk b őrén is, változásokat is várunk, de azokat lassúnak találjuk. A gaz­T dasági-társadalami kibontakozás téziseiről hosszan vitatkoztunk, a társadalom el is fogadta azokat, de ennek ellenére gyors és látvá­nyos változás nem érzékelhető. A Magyar Szocialista Munkáspárt korábban felismerte, hogy a kedvezőtlen folyamatokat meg kell ál- ---------- lítani, ezért 1986 novemberében határozatában kimondta: fordu­latra van szükség. Ezt követően kidolgozták 1987 júliusában a gazdasági-tár­sadalmi kibontakozás programját, amit követett a kormány; stabilizációs mun­kaprogramot fogadott el, amelyet az Országgyűlés hagyott jóvá. P ártunk most újabb nagy eseményre készül: májusban pártértekezleten ke­resi a választ a „Hogyan tovább?” kérdésre. Ennek legújabb dokumentuma tegnap látott napvilágot. A Központi Bizottság március 23-24-i ülésén megvi­tatta az országos pártértekezlet elé kerülő állásfoglalás-tervezetet, amelyet a Népszabadságban közzétett, a napokban pedig minden párttag kézbe kap. A testület úgy határozott, hogy a dokumetumot vitassa meg a párt valamennyi alapszervezete és bizottsága, felkérte a társadalmi szervezeteket és mozgal­makat, egyes intézményeket, hogy mondjanak véleményt az állásfoglalás-ter­vezetről, és juttassák el javaslataikat a Központi Bizottsághoz. Az állásfoglalás-tervezet részletesen kitér az okokra, azokra a tényezőkre, amelyek megakadályozzák a társadalom fejlődését. Többek között hangsú­lyozza, hog „az elmúlt három esztendő tapasztalatai azt mutatják, hogy a kitű­zött célok nem mindenben bizonyultak megalapozottnak. Gazdasági helyze­tünk nem javult, tovább nőtt az ország konvertibilis valutában fennálló adóssá­ga, erősödik az infláció, nőnek a lakosság terhei, csökken az életszínvonal. Fe­szültségek halmozódtak fel a társadalomban, romlott a közhangulat”. Ebben elsősorban nagyreszt saját munkánk fogyatékosságai játszották a főszerepet. Nem vettük tudomásul, hogy módosultak a nemzetközi munka- megosztásban a részvétel körülményei. Mindezek mellett jobb helyzetbe az erősebb, fejlettebb és alkalmazkodóképesebb nemzetgazdaságok kerültek. Azért, mert tévesen ítéltük meg a világgazdasági folyamatokban lévő átrende­ződést, és annak hatását gazdaságunkra. Legtöbben ezt a kérdést teszik fel: Ki a felelős? Ki a felelős azért, mert meg­rekedt a reform, hogy a szocialista demokrácia fórumai, az intézményrendszer nem funkcionált kellőképpen. Ki a felelős azért, hogy megmerevedett a társa­dalom, lelassultak a folyamtok, melyek a haladást gátolták. Kinek a hibája az, hogy sok-sok évig - mert helyes párthatározatok voltak - nem hajtottuk végre a szükséges korrekciókat... Az állásfoglalás-tervezetben a Központi Bizottság hangsúlyozza: „Mindeze­kért felelősség terheli a Központi Bizottságot és végrehajtó szerveit, továbbá a kormányt és intézményeit.” Türelmetlenek vagyunk. Gyorsabb és határozottabb változásokat várunk. Mának szóló eredményeket úgy, hogy biztosítva legyen utódaink jóléte. Ezért a társadalom képes elviselni a nagyobb terheket, többet dolgozni és szerényeb­ben élni. Csakhogy ez nem elég. Ezt tudja a párt is, éppen ezért mondja ki, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt kezdeményező és irányitó szerepet vállal a szükséges reformok megvalósításában. A politikai intézményrendszer ered­ményes működése nagymértékben attól függ, hogy a párt mennyire képes megújítani saját tevékenységét. A tegnap nyilvánosságra hozott határozattervezet éppen ezért a változások dokumentuma, amennyiben a párt önkorrekciót hajt végre, kimondva azt is, hogy „vezető szerepét tagjainak, valamennyi szervezetének és testületének együttes tevékenysége révén érvényesítse”. Arra van szüksége a pártnak - és közvetve az egész társadalomnak -, hogy „A párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységét folyamatosan újra kell teremteni.” Ami azt is jelenti - ez közelmúltban a tézisek vitájában is érvényesült -, hogy megnőtt a párttagok fe­lelőssége, szükség van a párton belül az őszinte, a nyílt és felelősségtudattal áthatott véleményre, de egyben a pártfegyelem megszilárdítására is. „A párt tagjai az illetékes pártfórumokon kívül nem nyilatkozhatnak az elfogadott hatá­rozatoktól eltérő szellemben: különvéleményük támogatására csoportokat, frakciókat nem szervezhetnek. A kisebbségi véleményt képviselőknek a pár­ton belül joguk van kérni a korábbi állásfoglalás megváltoztatását. Amíg azon­ban a határozat érvényben van, kötelesek azt végrehajtani.” A párt belső reformja nem öncél, hiszen az állásfoglalás-tervezet is koncep­ciót ad az egész szocialista folyamat irányítására, a megszervezés módjára, eszközeire. Kiemelt figyelmet fordít a párt a politikai intézményrendszer átalakítására. Nem titkolt célja, hogy a szocialista államszervezet önállóan, tisztázott feladat- és felelősségi rendszerben és jobb hatásfokkal működjön. Folytatódjon a népképviseleti szervek érdekegyeztető tevékenysége, ezek a területek legyenek a nyílt politizálás fórumai. Szó esik az állam és állampolgá­rok demokratikusabb kapcsolatáról, a bürokratizmustól mentes, jogokkal és törvényekkel szabályozott viszonyok kialakításáról. E célból a párt kezdemé­nyezi az alkotmány módosítását. Mostanság sokat vitatott szocialista demokráciáról az állásfoglalás-tervezet jl következőképpen foglalkozik: „A szocialista demokrácia fontos feltétele a társadalmi nyilvánosság, amely jobb lehetőségeket teremt a közéleti tájékozó­dáshoz, az érdekek különbözőségének és azonosságának felismeréséhez, a közmegegyezés létrehozásához, a társadalmi ellenőrzéshez.” Éppen azért fontos, hogy növekedjék a társadalmi szervezetek, mozgalmak szerepe a poli­tikai és állami döntésekben. A párt megújulása és a politikai intézményrendszer átalakítása összhang­ban van a párt gazdaságpolitikájának a gazdasági-társadalmi.kibontakozási programban meghatározott tennivalóival. Folytatni kell a gazdasági reformot. Ez azonban elkerülhetetlenné teszi a munkaerő nagyobb arányú mozgását. Ezzel egy időben kimondja a párt, hogy „az árrendszer változásaival együtt szükség van átfogó bérreformra”. Mindezek a célkitűzések nem valósíthatók meg akkor, ha az értelmiség nem tölt be jelentősebb szerepet a társadalomban, mint mostanság. „Az értéket te­remtő szellemi munka napjainkban döntő tényezője a társadalmi és gazdasági előrehaladásnak. Az értelmiség növekvő mértékben részese a javak előállítá­sának, a társadalmi erőforrások újratermelésének.” Az állásfoglalás-tervezet kifejezi azt a történelmi tényt is, hogy a szocializ­mus építése hosszú folyamat. „A párt elhatározott szándéka, hogy eleget tesz a magyar társadalom fejlődéséért vállalt történelmi küldetésének.” Ezért az MSZMP cselekvésre hív mindendenkit, aki felelősséget érez a nem­zet jövőjéért, aki tettekkel képes segíteni a közös célunk, a szocialista Ma­gyarország építését. incs más lehetőségünk, mint ésszerűvé, hatékonnyá és eredmé­nyessé tenni társadalmunkat. Egyéni boldogulásunkat mind­annyian az egész nemzet felemelkedésétől várhatjuk. Az MSZMP országos értekezletének állásfoglalás-tervezete a következőkkel fejeződik be: „Tetteinket, cselekedeteinket a hazaszeretet, a közös jövő iránti felelősség vezérelje. Ezt szolgálja a párt megújuló mun­kája, a gazdasági-társadalmi kibontakozás programja és ezt fogja szolgálni a májusi pártértekezlet is. HAZAFI JÓZSEF "T ..'5'ö1"( Ú jságírók kitüntetése Juhászat (3. oldal) Hazánk felszabadulásának 43. évfor­dulója alkalmából csütörtökön a Parla­mentben kitüntetéseket adtak át a tö­megkommunikáció dolgozóinak. Az ün­nepségen jelen volt Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Lakatos Ernő, az MSZMP agitációs és propagandaosz­tályának vezetője, valamint az állami, a társadalmi és a tömegszervezetek több vezető képviselője. Bányász Rezső kormánybiztos kö­szöntötte a kitüntetetteket és az ünnep­ség valamennyi résztvevőjét. Elsősorban arról szólt, hogy a szocializmus építésé­nek új szakaszában különösen fontos szerep jut a sajtónak. Kiemelte, hogy most nagy szükség van a tisztánlátásra és az elkötelezett helytál­lásra, hiszen manapság egyesek már nemcsak az idejétmúlt, hanem az örök érvényű igazságokat is megkérdőjelezik. Annak ellenére - mondotta -, hogy a saj­tóban dolgozókra is hat a kishitűség, az elbizonytalanodás, nagyon sok újságíró tehetségének legjavát nyújtva segíti a bonyolult politikai és társadalmi viszo­nyok közötti eligazodást. Nem csupán szolgálja, de újabb felismerésekre is ser­kenti a politikát. Hangsúlyozta: a szónak és a betűnek csak akkor van hitele, ha a fokozódó nyíltság növekvő felelősséggel párosul, ha a sajtó nem szakad el legne­mesebb, legdemokratikusabb, baloldali hagyományaitól. Ünnepi beszédének befejeztével Bá­nyász Rezső átadta a kitüntetéseket. Az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendjé­vel tüntette ki Rónai Mihály András írót, újságírót; a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével Bozó Lászlót, a Magyar Rádió igazgató főrendezőjét. Az Április Negyediké Érdemrendet öten vehették át. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben négyen részesültek, az ezüst fokozatot nyolcán, a bronz fokoza­tot pedig tizennégyen vették át. Rózsa Ferenc-díjat kapott Aczél End­re, a Tv-híradó főszerkesztője, Benedek István Gábor, a Népszabadság rovatve­zető-helyettese, Bürget Lajos, a Kelet- Magyarország főmunkatársa, Mester Ákos, a Magyar Rádió Politikai Adások Főszerkesztőségének vezető szerkesz­tője, Novotny Zoltán, a Magyar Rádió sportosztályának vezetője, R. Székely Julianna, az Új Tükör főmunkatársa és Ritter Aladár, az Esti Hírlap nyugalmazott újságírója. A Szocialista Újságírásért kitüntetést tízen vehették át, Kiváló Munkáért kitün­tetésben pedig kilencvennégyen része­sültek. Németh Miklós a Szövosz-ban Németh Miklós, az MSZMP KB titkára csütörtökön a Szövosz központjában tett látogatást. A vendéget Hartmann József, a Szövosz elnöke és Varga József, a pártveztőség titkára fogadta. Németh Miklós találkozott a Fogyasz­tási Szövetkezetek Országos Tanácsa vezető tisztségviselőivel. Szlamenicky István, a Szövosz főtitkára tájékoztatást adott az áfészek, lakás- és takarékszö­vetkezetek, vállalatok és szövetkezeti ér­dekképviseleti szervek 1988. évi munká­jának eddigi tapasztalatairól. Honecker és Kulikov találkozója Időszerű katonapolitikai kérdésekről tárgyalt csütörtökön Berlinben Erich Ho­necker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának, Nemzetvédelmi Taná­csának elnöke és Viktor Kulikov marsall, a VSZ-tagállamok Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka. Honecker és Kulikov a béke megszi­lárdítását és a bizalom erősítését szolgá­ló fontos intézkedésként méltatta azt, hogy a szovjet hadműveleti-harcászati rakétákat a tervezettnél korábban kivon­ták az NDK területéről. Az NDK vezetője hangsúlyozta, hogy országa a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal közösen továbbra is mindent megtesz az atomfegyvermentes világ megteremtéséért. Tolnaiak Baranyában Ahol szelet vetnek, de nem eretnek vihert A Mecsek északkeleti nyúlványai és a Tolnai-dombvidék találkozásánál fekszik Mázaszászvár, a baranyai nagyközség, mely 1975-ben az akkor még Tolna me­gyéhez tartozó Máza és a baranyai Szászvár községek egyesítésével jött lét­re. A nagyközség tanácsán megtudtuk, hogy a megyehatár korábban sem és most sem jelent éles határvonalat. Ezt igazolja a helyi és a környező tolnai taná­csok közötti „élő” kapcsolat is. Közös be­ruházást terveznek Győré, Nagymányok, Mázaszászvár és Magyaregregy közsé­gek szennyvízrendszerének kiépítésére. A mázaszászvári bányaüzemben dolgo­zók mintegy ötven százaléka a közeli tol­nai községekből kerül ki. Csaknem ugyanannyian járnak innen dolgozni Tol­nába, mint amennyien Mázaszászvárra ingáznak meggyénkböl. Nincs ez másként a Budapesti Szellő­ző Művek mázaszászvári 5. számú gyár­egységében, a hajdan volt mázai bá­nyaüzemben sem. Ez a gyár 1979-től írja saját történelmét. Az itt munkát talált 157 dolgozóból 66 férfi és 5 nő Bonyhádról, Váraljáról, Nagymányokról, Győréből és Izményböl ingázik naponta. A gyárveze­tése bérelt autóbuszokkal oldotta meg a dolgozók utaztatását, s a szinte háztól házig megoldásban az sem mellékes, hogy mindez kevesebbe kerül a dolgo­zóknak, mint meneterendszerű járattal utazni. A gyáregység kis- és középméretű ventillátorokat és légtechnikával, szellőz­tetéssel kapcsolatos berendezéseket gyárt és szállít - a vállalatközpont disz­pozíciója szerint - kül- és belpiacra egyaránt. Az évi 100 millió termelési érté­ket képviselő 2500 gép kielégíti az ener­giatakarékossági követelményeket is. A négy évvel ezelőtti termelési érték - csaknem húsz százalékos létszámcsök­kentés mellett - szinte megduplázódott. Jelentősen emelkedett a nyereség is. A szakmunkások utánpótlására is gondoltak. Itt folyik á bonyhádi 504. Sz. Szakmunkásképző Intézet 20 ipari tanu­lójának gyakorlati oktatása forgácsoló- és szerkezetlakatos-szakmákra. Az utóbbi három évben a gyártásfej­lesztésre fordítottak nagyobb energiát és több ezer társadalmi munkaórában ra­cionalizálták a termelési folyamatokat - csökkentve ezzel a holtidőket -, valamint rendbehozták az évtizedek óta elhanya­golt épületeket is. Mikó Sándor a gyáregység igazgató főmérnöke, aki szintén Tolna megyei, bonyhádi lakos, elmondta, hogy a terme­lési program számítógéppel vezérelt. Munkaerő-fluktuáció szinte nincs, a munkások átlag életkora a 40 évet sem éri el. Egyenes teljesítménybérezésben dolgoznak. Derűlátó a jövőt illetően is, mert meg­rendelések vannak a gyártmányokra, en­nél fogva folyamatos munkát tudnak a jö­vőben is biztosítani. SZ. GY Fotó: SÖRÖS M. Ventillátor végszerelése Ipari tanulók a tanműhelyben

Next

/
Thumbnails
Contents