Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-11 / 60. szám

2 Képújság 1988. március 11. Ülésezett a Minisztertanács Kádár János a TOT székházában (Folytatás az 1. oldalról.) szükségessé vált árintézkedések vég­rehajtását, és elemezte az év elején kiala­kult folyamatokat. Megállapította, hogy az árrendezések döntő többségét a kor­mány rendelkezései szerint hajtották végre. Az eddigi árváltozások az elő­irányzatoknak megfelelően, a tervezett 15 százalékos árszínvonal emelkedésé­nek mintegy kétharmadát teszik ki. Ugyanakkor a kormány határozott szán­déka, hogy az árszabályokat meghaladó újabb áremelkedések veszélyét a válla­lati magatartás megfelelő szabályozásá­val és egyéb állami intézkedésekkel el­kerülje. A Minisztertanács ezért irányel­veket fogadott el az árak növekedésének rövid távú mérséklése érdekében. A kormány kötelezettséget vállal, hogy nem hoz a tervezett kereteken túlmenően inflációt növelő, közvetlen áremelő ha­tású, vagy költségeket növelö központi intézkedéseket. Elvárja, hogy mindaddig a vállalatok is önmérsékletet tanúsítanak, hatékonyságjavulással, költségmegta­karítással kerüljék el áraik emelését. Ugyanakkor utasítja a gazdaságirányító szerveket, hogy az áremeléseknél legye­nek tekintettel az adóreform miatti válto­zásokra, az áremelések mérséklése te­rén. Ezen túlmenően az érdekeltek kö­zötti árkonzultációs rendszer szélesíté­se, az állami gazdasági intervenció erősí­tése, tartalékkészletek és esetleg import bevetése is eredményt kell, hogy hozzon. A kormány a kínálat bővítésének ösz­tönzésével is segíteni fogja az árak meg­felelő keretek között tartását - zárta nyi­latkozatát a szóvivő. A szóvivő ezután az újságírók kérdé­seire válaszolt. A nyugdíjrendszer kor­szerűsítésére, véltoztatására irányuló el­képzelésekről (a Népszabadság érdek­lődésére) elmondta: a kormány hosszú távra, 20-25 évre szeretné rendezni a nyugdíjkérdést. A szakszervezeteknek is ez a törekvése. A Minisztertanács úgy foglalt állást, hogy a szakértői munkát a szociális és egészségügyi miniszter vezetésével to­vább kell folytatni. A nyugdijak értékmegőrzésének javí­tására, az alacsony nyugdíjak emelésére - a SZOT álláspontját figyelembe véve - az 1989. évi népgazdasági tervezőmun­ka keretében a nyugdíjrendszer módosí­tásától függetlenül is készül javaslat. A társadalombiztosítás finanszírozási rendszerének korszerűsítését szorgal­mazó SZOT-állásponttal foglalkozva (a Népszava kérdésére) a szóvivő utalt arra, hogy a szakszervezetek is egyetértenek a társadalombiztosítás finanszírozási rendszerének korszerűsítésével. A szabálysértési rendelet módosításá­val összefüggésben (a Népszava érdek­lődésére) rámutatott: a jövőben szabály- sértésnek minősül például az is, ha valaki veszélyes árut, mérgező anyagot sza­bálytalanul szállít. Szigorúbb elbírálás­ban részesül a gáz- és riasztófegyverrel való visszaélés és a tiltott szerencsejáték is. A külföldi állampolgárok ügyeivel fog­lalkozó Állami Tárcaközi Bizottság fel­adatait ismertetve (a Magyar Hírlap mun­katársának adott válaszában) elmondta: a cél az, hogy törvényeink szellemében, jogszabályaink szerint rendezzék ezek­nek az embereknek a helyzetét, segítsék beilleszkedésüket, azt, hogy a lehetősé­gekhez mérten megfelelő egzisztenciát teremtsenek. A Magyarország munkatársa egy hí­resztelésre hivatkozva információt kért a demokrata fórum Jurta Színházban meg­tartott múlt hétvégi üléséről. Bányász Re­zső kijelentette: „A kormány nem ismer ilyen nevű szervezetet. Ismeretes azon­ban, hogy különböző helyeken és körök­ben össze-összejönnek főleg értelmisé­giek, és vitatkoznak az ország helyzeté­ről, gondjairól. Azt tapasztaljuk, hogy ezeken az összejöveteleken általában higgadt, felelős légkör uralkodik. A viták résztvevői a gazdasági-társadalmi ki­bontakozáshoz is hasznos gondolatok­kal járulnak hozzá. Ezeken az üléseken esetenként azonban szót kapnak szélső­séges, felelőtlen elemek is, akik zavart akarnak kelteni, nacionalista, faji előíté­leteket tükröző megnyilvánulásokra ra­gadtatják magukat. Ezeket a leghatáro­zottabban elutasítjuk, elítéljük. A kor­mány tudja, hogy olyanok is akadnak, akik szeretnék megzavarni a méltó meg­emlékezést nemzeti ünnepünkről, már­cius 15-éről.” A szóvivő válaszolt arra az elsősorban Ófalu térségében élőket érintő kérdésre is (a Dunántúli Napló érdeklődésére), amely a paksi atomerőmű hulladékteme­tőjére vonatkozott. Mint elmondta, a pak­si reaktorban keletkező legveszélyesebb radioaktív izotópokat visszaszállítják a Szovjetunióba. Hazánkban csak a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezéséről kell gondoskodni. Az itt maradó veszélytelenebb hulladékok tá­rolására több helyet megvizsgáltak. Az érintett hatóságok, a tanácsi szervek és a Magyar Tudományos Akadémia által szervezett szakértői bizottság vélemé­nyének figyelembevételével született az a döntés, hogy a további kutatásokat Ófalu térségében célszerű folytatni. Ki­kérték a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség szakértőinek véleményét is, akik megerősítették, hogy az eljárás teljesen összhangban van a nemzetközi előírá­sokkal. A radioaktív hulladékok végleges elhe­lyezéséről egyébként a megyei és a helyi lakosság képviselőinek jelenlété­ben március 30-án dönt az Országod Atomenergia Bizottság. NSZK kulturális hét (Folytatás az 1. oldalról.) otthont kapott intézményben egyebek között nyelvtanfolyamokat indítanak majd, s könyvtár, valamint fűn-, színházi és zenei rendezvények, előadások ad­nak lehetőséget az NSZK-beli kultúra, művészet és tudomány eredményeinek folyamatos megismertetésére. Hans-Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársaság alkancellárja, külügyminiszter - aki az NSZK kulturális hét egyik fővédnökeként tartózkodott Budapesten - csütörtökön megbeszé­lést folytatott Horn Gyula külügyminiszté- riumi államtitkárral és Kovács László kül­ügyminiszter-helyettessel. A nyugatné­met diplomácia vezetője és magyar tár­gyalópartnerei a nemzetiközi helyzet leg­fontosabb kérdéseit áttekintve különö­sen nagy figyelmet fordítottak az európai hagyományos haderők és fegyverzetek korlátozására, a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között erről folyó kon­zultáció kilátásaira. Ugyancsak beható véleménycserét folytattak az európai együttműködés témájáról, ezen belül a gazdasági kapcsolatok bővítésének lehetőségeiről, valamint a bécsi utókonferencia munká­járól. Hans-Dietrich Genscher és kísérete a kora délutáni órákban elutazott Buda­pestről. A gépeltérítés újabb részlete A TU-154-es szovjet repülőgép sze­mélyzete mindent megtett az utasok biz­tonságáért, életének megmentéséért. Több órás eredménytelen tárgyalások után született meg a döntés: a géprablókat erőszakkal kell ártalmatlanná tenni - jelen­tette csütörtökön a moszkvai rádió. Mint jelentettük, március 8-án felfegy­verzett bűnözök egy csoportja Leningrád közeléből külföldre akarta eltéríteni az Ae­roflot szovjet légitársaság Irkutszk-Kur- gan-Leningrád útvonalon közlekedő jára­tát. A banditák lefegyverzése során az egyik utaskísérő és három utas életét vesz­tette, többen megsebesültek. A géprablók közül néhányat lelőttek, a többi megadta magát. Már a repülőtér közelében repültek, amikor 14 óra 52 perckor az egyik utas egy írást adott át az utaskísérőnek. A papíron a következő állt; követeljük az irány megvál­toztatását. Repüljenek Londonba. Ellenke­ző esetben az utasokkal együtt felrobbant­juk a gépet. A leszállást követően a személyzet tár­gyalásba kezdett a géprablókkal. A bűnözők kategorikusan visszautasí­tották a személyzet javaslatait. Az idő múl­tával mind agresszívebben viselkedtek, előkerültek a fegyvereik és az utasok meg­ölésével fenyegetőztek. Néhány órás ered­ménytelen alkudozást követően nem ma­radt más hátra, mint ártalmatlanná tenni a géprablókat - írja a Szovjetszkaja Rosszija. (Folytatás az 1. oldalról.) re, hogy szigorúbb gazdasági feltételek között kell folytatni a termelést, a szak­emberek lehetőséget látnak arra, hogy idén mintegy 5 százalékkal növekedje­nek a teljesítmények. Ennek úgy kell ele­get tenni - egészítette ki az elhangzotta­kat Váncsa Jenő -, hogy eközben a fajla­gos ráfordítások csökkenjenek, az előál­lított termékek minősége javuljon. Sok szó esett arról, hogy milyen hatá­soknak köszönhető a mezőgazdasági üzemek fejlődése. Számos felszólaló érintette a nagyüzemek és a háztáji gaz­daságok kapcsolatát. Hangsúlyozták, hogy a jövőben is ösz­tönözni kell az eredményes együttműkö­dési formákat. A mezőgazdasági üzemek keresik a hatékonyabb gazdálkodás kor­szerű feltételeit. Ennek egyik fontos ele­me, hogy a mezőgazdaság mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban fokozot­tabban igazodjék a piachoz. Ennek fi­gyelembevételével kívánják folytatni a struktúra átalakítását is. A szakemberek említést tettek a mező- gazdasági üzemeket foglalkoztató prob­lémákról, gondokról is. Éles kritikával szóltak arról, hogy az év elején a pénz­hiány gátolta a munkát, és - utalva a ban­kok magatartására - a szerződéses fe­gyelem következetes betartását igényel­ték. Mind nagyobb gondot jelent a gaz­daságoknak a technikai színvonal meg­őrzése is. Magas szintű nicaraguai küldöttség érkezett hazánkba csütörtökön Bayardo Arcé Castano, a Sandinista Nemzeti Fel- szabadítási Front Országos Vezetősége Végrehajtó Bizottsága koordinátorhe­lyettesének vezetésével. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren dr. Csehák Judit, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, szociális és egész­ségügyi miniszter, a Magyar-Nicaraguai Gazdasági Kereskedelmi és Műszaki- Tudományos Együttműködési Vegyes Bizottság magyar tagozatának elnöke fo­gadta. Jelen volt Lizandro Chavez Alfaro, a Nicaraguai Köztársaság budapesti nagykövete. Lázár György, az MSZMP főtitkárhe­lyettese csütörtökön fogadta Bayardo Arcé Castanót, aki az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány meghívására tesz rövid munkalátogatást hazánkban. A szívélyes, baráti légkörű megbeszé­lésen áttekintették a magyar-nicaraguai kapcsolatok alakulását és a nemzetközi élet időszerű kérdéseit. Az MSZMP főtit­kárhelyettese pártunk és népünk támo­gatásáról biztosította a közép-amerikai válság békés rendezésére irányuló erő­feszítéseket. Méltatta a nicaraguai veze­tés rugalmasságát, és egyértelmű kész­ségét a guatemalai békemegállapodás rendelkezéseinek végrehajtására. Lázár György megerősítette a magyar Szocialista Munkáspárt szolidaritását a Sok szó esett a mezőgazdasági dolgo­zók hangulatáról. Egyöntetű volt a véle­mény, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetőit, dolgozóit a tenni akarás jellemzi. Az üzemek pozícióinak megőrzését, javí­tását, az emberek boldogulását éssze­rűbb, hatékonyabb munkával kívánják szolgálni. Kádár János kifejtette véleményét bel­politikai életünk fő kérdéseiről és szólt a nemzetközi helyzetről. A párt főtitkára hangsúlyozta, hogy ma három kérdés áll a politikai munka előte­rében: a gazdasági év indításának elem­zése, a párt megújítása és a politikai in­tézményrendszer továbbfejlesztése, va­lamint az országos pártértekezlet előké­szítése. A pártértekezlettel az a célunk - mondotta -, hogy áttekintsük a szocialis­ta épitömunka legfontosabb időszerű kérdéseit, meghatározzuk azokat a teen­dőket, amelyeket a stabilizáció, a ki­bontakozás érdekében végre kell hajta­nunk. A társadalmi-gazdasági kibonta­kozás programja, a stabilizáció sikeres végrehajtása a társadalom egészének közös ügye, s csak következetes megva­lósításával gyarapíthatjuk szocialista ér­tékeinket, őrizhetjük meg hosszabb tá­von a foglalkoztatási és létbiztonságot, tarthatjuk meg a keresetek, a nyugdíjak reálértékét, biztosíthatjuk a lendülete­sebb szocialista fejlődés feltételeit. A találkozó a késő délutáni órákban fe­jeződött be. népi demokratikus, antiimperialista, el nem kötelezett politikát folytató Sandi­nista Nemzeti Felszabadítási Fronttal, a Nicaraguai Köztársasággal. A megbeszélésen részt vett Győrke József, a Központi Bizottság Külügyi Osztályának helyettes vezetője, Dunai Imre kereskedelmi miniszterhelyettes, valamint Julio Lopez Campos, a Sandi­nista Nemzeti Felszabadítási Front Nem­zetközi Kapcsolatok Osztályának veze­tője, Dionisio Marenco Cardenal tervezé­si és költségvetési miniszter és Lizandro Chavez Alfaro. Csehák Judit és Bayardo Arcé Casta­no csütörtökön hivatalos megbeszélést tartott. A baráti légkörben és a kölcsönös megértés szellemében folytatott tárgya­láson Csehák Judit tájékoztatást adott országunk helyzetéről, a gazdasági és politikai kibontakozást szolgáló intézke­déseinkről. Bayardo Arcé Castano is­mertette a nicaraguai kormányzatnak a nemzeti függetlenség megvédése, a bel­ső helyzet javítása érdekében tett lépé­seit. Szólt a guetemalai megállapodás je­lentőségéről és Nicaragua elkötelezett­ségéről a közép-amerikai béke megte­remtése mellett. A tárgyaló felek véleményt cseréltek az államközi kapcsolatok alakulásáról és megvizsgálták az együttműködés fej­lesztésének lehetőségeit, hatékonyabb módozatait. Nicaraguai küldöttséget fogadott Lázár György Megszállás vagy csatlakozás? 1938. március 12-én hajnalban a náci Németország hadseregének páncélosai és csapatszállítói - a Bodeni-tótól a Du­náig terjedő szakaszon - átlépték az osztrák határt. Ausztria bekebelezése a II. világháború előkészítésének újabb fe­jezetét jelentette. Az 1918-ban született Osztrák Köztár­saság alapitóokmánya leszögezte: „Né- met-Ausztria a Német Köztársaság ré­sze". Az új államot életre hívó szocialisták és kereszténydemokraták csak úgy lát­ták biztosítottnak a gazdaságilag élet- képtelennek ítélt - a békeszerződéssel eredeti területének egyhatodára zsugo­rodott - ország jövőjét, ha Ausztria mi­előbb csatlakozik német ajkú nagy szomszédjához - ahol hasonlóan kor­szerű, polgári demokratikus rendszer alakult ki. A „maradék-országnak” gú­nyolt Ausztria hét tartománya közül kettő - Tirol és Salzburg - egy 1921-es nép­szavazáson nagy többséggel már a Né­metországhoz való csatlakozás mellett döntött, egy harmadik - Vorarlberg - vi­szont a Svájccal való egyesülést szavaz­ta meg. A két háború közötti Ausztriában (ab­ban az országban, amelyet mint mondták róla, „senki nem akart”) a szüntelen gaz­dasági és politikai nehézségek közepet­te már kezdettől erős visszhangra talált a náci demagógia. Egy évvel Hitler hata­lomra jutása után, 1934-ben, az illegális osztrák SS-ek is puccsot kíséreltek meg: meggyilkolták Dollfusst, az ausztrofa­siszta rendszer kancellárját. A puccsot leverték, a nácik mozgalmát, a „konku­rens fasizmust" egy időre betiltották, ám Hitler nyomása egyre erősebb lett. Elő­ször azt kényszerítette ki Dollfuss utódjá­tól, Schuschniggtől, hogy a csaknem húszezer internált osztrák nácit bocsás­sa szabadon és engedélyezze működé­süket, majd azt, hogy vezetőjüket vegye be kormányába. Schuschnigg, ahelyett, hogy a polgárháborúban véresen levert baloldallal szövetkezett volna, megalku- vóan manőverezett, de Hitler egyre újabb, immár elfogadhatatlan feltételeket támasztott. Az osztrák kancellár a két­ségbeejtő helyzetben 1938. március 13- ra népszavazást írt ki: Szavazzanak arról, hogy akarnak-e „szabad, német, függet­len, szociális és keresztény” Ausztriát. Erre a népszavazásra, amelyen a többség minden bizonnyal a független­ségre szavazott volna, soha nem került sor. Hitler és vezérkara a hírre úgy dön­tött, hogy megvalósítja a már 1937-ben, egy esetleges Habsburg-restauráció esetére kidolgozott tervet: megszállja Ausztriát. (A 25 éves Habsburg Otto 1937-ben valóban arra kérte a kancel­lárt, hogy engedje át neki posztját.) Seyss-lnquart, az osztrák nácik veze­tője, a Schuschnigg lemondása után ki­nevezett új kancellár „segélykérő” távira­tot küldött Göringnek, s pár órával ké­sőbb megkezdődött a bevonulás. A kor­mányfő parancsa értelmében a 60000 főnyi osztrák hadseregnek nem volt sza­bad ellenállnia, hogy „ne onstanak né­met vért” - de arra Hitlerék sem számítot­tak, hogy szabályos diadalmenetben lesz részük. Minthogy a hitleri ultimátum benyújtá­sa után az osztrák nácik gyakorlatilag már átvették a hatalmat, a katonai akció feleslegesnek is bizonyult volna. A náci csapatokat mindenütt lelkes tömegek üdvözölték. Egy lövés sem dördült. Hitler és osztrák hívei azzal számoltak, hogy a lelkesedés ellenére öt évbe is beletelik majd Ausztria beillesztése a harmadik bi­rodalomba. De már pár nap múltán több- százezres tömeg ünnepelte a Führert Linzben, majd Bécsben. Március 15-én a bécsi Heldenplatzon Hitler - osztrák származására emlékeztetve - így harso­gott: „Jelentem hazám belépését a Né­met Birodalomba!...” Az áprilisi manipulált népszavazás szerint a lakosság 99,73 százaléka támo­gatta az Anschlusst. Tudományos felmé­rések szerint azonban az osztrákoknak nem egészen a fele lehetett 1938-ban náci, illetve rokonszenvező - de tény, hogy a hitleri propaganda tömeghiszté­riája az „Ostmar”-ra átkeresztelt Auszt­riában épp oly hatásos volt, mint Német­országban. Többek között azért, mert a krónikus munkanélküliség felszámolását ígérte. De az is tény, hogy a tömeggyűlé­seken, a felvonulásokon nem voltak lát­hatók az otthon maradt százezrek, sem azok a tízezrek - baloldaliak, katolikus antifasiszták, zsidók - akiket a nácik azonnal börtönbe, haláltáborokba hur­coltak. Történelmi tény, hogy az Anschluss előtt és után az osztrákok - lélekszámúk­hoz viszonyítva - a németeknél nagyobb arányban játszottak dicstelen szerepet a náci pártban, a hitleri fegyveres szerve­zetekben és a hadseregben egyaránt. Ugyanígy tény, hogy Ausztriában jelen­tős fegyveres ellenállási mozgalom ala­kult ki, amely az ország felszabadításá­ban is szerepet játszott. A szövetségesek a háború alatt először még figyelmeztet­tek az osztrákok szerepére, a náci bű­nökért viselendő felelősségükre, de 1943-ban már a négy hatalom moszkvai külügyminiszteri nyilatkozata elfogadta azt az osztrák érvelést, hogy Ausztria a hitleri agresszió első áldozata. A Wald- heim-ügy mögött is a fenti ellentmondá­sok húzódnak meg. Az államfő - össz­hangban több százezer honfitársával - úgy véli, hogy mint mondotta, „csak köte­lességét teljesítette” amikor a megszállt or­szágban a németek behívásra bevonult katonának, és végigharcolta a háborút. Sok más osztrák viszont úgy véli, hogy az antifasiszta harc volt a kötelesség. Minder­ről sokat hallhatunk majd az évforduló kapcsán rendezett megelékezéseken, amelyek elsősorban az ifjúság szempont­jából fontosak: Ausztriának a Waldheim- ügy kínos következményeként is mara­déktalanul szembesülnie kell végre múltjá­val, kimondva, megismertetve a teljes iga­zságot. HELTAI ANDRÁS PANORÁMA BUDAPEST - Bizalomépitéssel a le­szerelésért címmel nemzetközi konfe­renciát rendezett - a béke, a leszerelés kérdéseivel foglalkozó nemzetközi szer­vezetek szakértői, továbbá lengyel, szov­jet, valamint magyar szakemberek rész­vételével - az Országos Béketanécs le­szerelési bizottsága csütörtökön Buda­pesten, a TIT Természettudományi Stú­diójában. A konferencián megvitatták a májusi leszerelési ülésszak munkájának várható eredményeit. Aláhúzták: a New York-i megbeszéléseken várhatóan kü­lönös hangsúlyt kapnak majd az európai bizalomépítő törekvések. GENF - A Szovjetunió küldöttsége csütörtökön a genfi leszerelési értekez­leten az amerikai delegációval együtt előterjesztette a nukleáris veszély csök­kentését szolgáló központok létrehozá­sáról szóló szovjet-amerikai megállapo­dás szövegét és a hozzácsatolt két jegy­zőkönyvet. Az okmányokat Eduard Se- vardnadze szovjet, és George Shultz amerikai külügyminiszter írta alá 1987 szeptemberében Washingtonban. MOSZKVA - A krimi tatárság helyze­téről, a más köztársaságokban élő képvi­selőik áttelepülésének lehetőségeiről ta­nácskozott március 5-én Taskentben az Üzbegisztánban élő krimi tatárok képvi­selőinek köztársasági munkabizottsága. HELSINKI Finn-szovjet szakértői megbeszélések folynak Helsinkiben az atomerőművek biztonságos üzemelteté­séről - jelentette csütörtökön a TASZSZ. A két orszég illetékes szervezeteinek képviselői arról tárgyalnak, miképpen le­het fokozni az együttműködést az atom- energetikai létesítmények biztonságfelü­gyelete terén.

Next

/
Thumbnails
Contents