Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-10 / 59. szám

1988. március 10. KÉPÚJSÁG 5 Nagyító „Mi is kíváncsiak vagyunk!” Az esemény a viráglopásokkal vette kezdetét. Először az OTP-neonfellratú toronyház egyik szintjéről eltűnt egy viszonylag olcsó cserepes virág. Volt gazdája mérgelő­dött, majd azzal csendesítette le a lelkét, hogy ő most közvetett módon, az igaz, de jót tett valakivel. Pénztelen ifjúval, vékony- erszényű nyugdíjas lovaggal. A második esemény felfedezésekor a kárvallottnak már üvöltenie kellett. Szerencsétlent nem elég, hogy azzal bünteti a sors, hogy a felhők tornácán, a kilencedik emeleten lakik, még férfiember is. Kutya kötelessége, hogy nevenapján megkö- szöntse boldog hitvesét. Ezt tette ő már tizenvalahány eszten­deje is. Akkortájt, nevenapján egy kis legyezőpálmával lepte meg a feleségét. Azóta eltelt tíz év, a lakás alapterülete maradt, a gyerekek nőttek, a legyezőpálma pedig nem vett tudomást a szoba belmagasságáról. Kikerült a lépcsőházba a többi virág közé. A kárvallott akkor üvöltött fel, amikor észrevette, hogy Ág- nes-nap táján valaki ellopta. Kérdezte lakótársait is, hogy lát­tak-e egy ismeretlen egyént kabátzsebében egy 4 méter ma­gas pálmával. A megkérdezettek azt válaszolták neki, hogy az­nap sem motoros hűtőszekrénnyel érkezett a postás. Az alapítványok korát éljük! A fenti események megelőzése érdekében ezennel és ün­nepélyesen alapítványt hirdetek. Kérem, mindazon honfitár­saimat, akiktől már loptak, lopikáztak, elcsentek, elvettek, meg­fújtak akármilyen tartós, vagy bármilyen más cikket, tárgyat és értéket, azok egy később közlendő számlaszámon utaljanak át némi szerény összeget közerkölcsünk látványos romlását szimbolizáló emlékmű megvalósítása céljára. Külön megkö­szönném, ha ugyanilyen cipőben járt, vagy járó gyárak, vállalatok, intézmények az egykoron jogos birtokukban volt ér­tékek mai forgalmi árának megfelelő összeggel járulnának hozzá e nemes célhoz. Az emlékmű egy gigantikus zseb lenne. Természetesen szépen megfoltozva, hogy rápillantva azonnal érezzük ma­gyarságunkat. A bal oldalán lenne két cipzár. Az egyik gyer­mek-, a másik felnőttmagasságban. Az emlékművet önjáró talpra kívánom felszerelni, hogy a bú­csújáráshoz hasonlóan bármely település megközelíthető le­gyen vele. Kiemelt túrázási körzetként kívánom megjelölni a Balaton, a Velencei-tó és Fadd-Dombori környékét. Közerkölcsünk látványos romlásának így állítsunk emlék­művet. És őrizzük mindannyian, hogy ezt is el ne lopják, mint a legyezőpálmát. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Alapítványt hirdetek Védett növényeink: téltemető Emlékidézőben Suszterfarsang Tudományos neve: Eranthis hiemalis. Ala­csony termetű, gumós növény. Rendkívül mu­tatós, sárga virágait tél végén, március köze­péig bontogatja (innen ered magyar neve). Szubmediterrán elterjedésű növényfaj. Ha­zánkban öshonosságáttöbb helyen kétségbe vonják, ugyanis az elmúlt évszázadokban elő­szeretettel ültették egyes kastélyparkokban, s néhány helyen elvadult, meghonosodott. Mindössze néhány lelőhelye akad Nyugat- Dunántúlon, a Dunántúli-és Északi-közép­hegységben, valamint a Kisalföld és a Mező­föld szélén. Dél-Dunántúlon csak Királyegy­háza és Döbrököz mellett terem. Üde, laza, hu­muszos talajokon kialakult gyertyános-töl­gyesekben és tölgy-kőris-szil ligeterdökben él. Régebben skorpiócsipés esetén gyógy­szerként használták. Eszmei értéke: 1000 Ft. Dr. KEVEY BALÁZS Rajz: DR. BÉKEFI IRÉN Emlékszem, az úgy volt... mával próbálkozunk a „Káros szen­vedélyek” elleni akció során, a me­gyei egészségnevelési osztálytól ka­pott videokazetta segítségével, amely 7-12 perces filmeket tartal­maz, a dohányzás, a túlzott gyógy­szer-, és alkoholfogyasztásról. Az iskola ablakába színes televíziót tet­tünk és a fent említett filmeket szüne­tekben nézhették a gyerekek az ud­varon. Videózás ilyen formája az új­donság erejével hatott, aki csak hoz­záfért, ott tolongott az udvaron, hogy nézhesse a műsort. A filmek tartal­máról 13 +1 -es totót állítottunk ösz- sze, melyet 350 gyermek töltött ki. A telitalálatos szelvényeket a faddi Le­nin Termelőszövetkezet ajándékai­val jutalmaztuk. Az elmúlt hónap során iskolánk pedagógusai szülői értekezleteken is szóltak az egészségkárosító szo­kásokról. Felhívták a szülők figyel­mét e témában gyermekeikre lesel­kedő veszélyekre. Fontosnak tartjuk, hogy konkrét programokkal kapcso­lódjunk a kormány egészségmegőr­ző programjához. Még többet kell tennünk a társadalommal együtt a gyermekek egészségének megóvá­sa érdekében. Együttmunkálkodva lehetséges csak annak a nagy kincsnek a megőrzése, amit úgy hív­nak, egészség. SOPONYai mihályné Az ajtón belépőt pult állítja meg. Szem­ben, a polcon kaptafák sorakoznak glé- dában, a másik polcon javításra váró ci­pők. A sarokban kályha, mosdókagyló. A magas, keskeny helyiségben két idős mester, két cipész kalapálja szorgalma­san az elnyűtt lábelliket. Kívül az ajtón tábla: Bony Cipőipari Szövetkezet hő- gyészi cipészrészlege.- Nyugdíjasként dolgozgatunk ketten, a Kilián kollégámmal - mondja a mester, Dékány János bácsi. - Nincs ma már suszter, nincs utánpótlás, így bennünket hívtak vissza. Tudja, nagyon sokat kell itt dolgozni, de keveset keresünk. Nekem is van két fiam; egyik se ezt a szakmát választotta. A nagyobbik erdész lett, a ki­sebbik állattenyésztő. Én szeretem ezt csinálni, a mai napig nem untam meg. 1938-ban mentem inasnak, 1941-ben szabadultam. Baranya megyéből, Ká­rászról kerültem ide, Hőgyészre. A fele­ségem édesapja cipész volt, hozzá álltam be először segédnek, aztán vőnek. A ktsz-be 1952-ben, a megalakulásakor léptem be. Bizony nagyon nehéz volt az elején, nem volt se anyag, se gép, úgy vit­tük be a saját varrógépünket. Cipőjaví­táshoz börtalpat úgy tudtunk venni, hogy megvásároltuk, míg szombat-vasárnap megberetváltak a borbélyok, aztán ^azon a pénzen, - merthogy"'ök is beléptek a szövetkezetbe, - hétfőn elmentünk Pest­re krupont venni, így kedden tudtunk tal­palni.- így volt - bólint az emlékekre a letűnt idők másik krónikása, Schwáb Kilián. - Mi kezdtük szervezni a Kövendi Sándor Cipész KTSZ-t Szekszárdon. Először ott dolgoztam, aztán 1952-ben eljöttem Hő­gyészre, mert szakadáti vagyok, ide könynyebb volt bejárni. Most is minden­nap onnan jövök át, rábeszéltek, kevés a nyugdíj, meg fizetik az útiköltségem is. Egyelőre dolgozunk, bár nem tudom meddig, mert az idei évre még nem kötött szerződést velünk a cég. Megkaptuk a főkönyvet, vezetni kéne, de mi ehhez már nem értünk, nem vállaljuk. Dolgozgatunk, beszélgetünk, elbolondozgatunk, így jobban telik a nap. Épp a minap jutott eszünkbe egy régi farsang. Tudja, mi ci­pészek a farsangot minden évben a har­madik napján szoktuk megtartani, ez mindig keddre esett. Akkor még jó pár suszter dolgozott itt, az épület másik felé­ben volt az üzletünk. Több helyiség volt, alul, a földszinten vettük át a cipőket a kuncsaftoktól, fönn, az emeleten, a mű­helyben javítottuk, volt hely bőven. Olyankor, amikor farsangoltunk, min­denki hozott otthonról kolbászt, swartlit, bort. Jöttek a többi kollégák, a borbélyok, fodrászok, javító-szerelők, meg az aszszonyok is. Van egy zenész a faluban, aki ilyenkor barátságból, ingyen eljött harmonikázni, meg ez a Jani is tudja húz­ni. Fájrontkor aztán lehúztuk a vasre­dőnyt, és elkezdtünk mulatni. No, semmi rosszra ne gondoljon, csak olyan szép, nótás mulatásra. A legtöbben tíz előtt ha­za is mentek, de mi, a dalosabb kedvűek hajnalig is maradtunk néha. Egy ilyen al­kalommal történt, hogy a rendőrök - nem helybeliek, tamásiak - jöttek arra. Hallot­ták a lehúzott roló mögül a hangokat, azt hitték, hogy betörők vannak benn. Ezért aztán szép csendben megvárták míg kijövünk, aztán „Fel a kezekkel!” - és letartóztattak mindnyájunkat. Csak aki gyorsan tudott szaladni, az menekült meg. Gondolhatja mi volt ott, amíg kima­gyarázkodtunk! Jóízűen nevetnek. Kilián mesternek ugyan sikerült könnyen megúsznia a dol­got, mert időben bepattant az autóba, ami hazafuvarozta Szakadátra, de Jani bácsi magyarázhatta a bizonyítványát a rend szigorú őreinek, mire kiderült az ár­tatlansága. p KOVÁTS ÉVA Fotó: SÖRÖS (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Egészséges életmódra nevelés fontos eleme a káros szenvedélyek elleni tudatosabb küzdelem. Az élet, a szomorú valóság kikényszerítette, hogy nyíltabban beszéljünk a fiatalok körében is terjedő egészségkárosító szokásokról. A faddi általános iskolában új for­Közösen az egészség védelmében! AJközúti igazgatóság felhívása Sírkövek, koszorúk az utak mentén A közelmúltban többen kaptak levelet a közúti igazgatóságtól, amelyben fel­kérik a címzettet, hogy valamely közút mentén elhelyezett síremléket bontson le, szállítson el a helyszínről. Mivel a síremlékek jó részének felállítóját nehéz megtalálni, ez a munka folyamatos, várható hogy mások kapnak ilyen tartalmú levelet. Erről beszélgettünk Börzsei Győzővel, a Pécsi Közúti Igazgatóság Tolna Megyei Főmérnökségének forgalomtechnikai vezető mérnökével.- Az elmúlt időszakban elszaporodtak az utak mentén az engedély nélkül felállí­tott állandó, vagy ideiglenes jellegű sír­emlékek - mondta. - A közúti balesetben meghaltak hozzátartozói egyre gyakrab­ban választják a megemlékezésnek ezt a módját. Sajnok ezek a kegyeleti létesít­mények a forgalom biztonságát veszé­lyeztetik, valamennyi engedély nélkül épült, így bontásukról, még mielőtt továb­biak épülnének intézkednünk kellett.- Hány síremlékről van szó?- Állandó jellegű, tehát kőből, műkőből épült 434 van az országban, de ha ide számítjuk a fából készült kereszteket, ko­szorúkat, kopjafákat, ezerre tehető a ke­gyeleti létesítmények száma. Sajnos sok van közöttük olyan, amit felállítottak és azóta se gondoznak. Esztétikailag is csú­nya látványt nyújt az elszáradt koszorú, a félig kidőlt sírkereszt. Nehéz a felállító személyét is kideríteni, hisz lehet, hogy az ország túlsó végén él.-Mi a teendője annak, aki elhunyt hoz­zátartozójára emlékezve, szeretete jeléül felállított ilyen emlékhelyet?- A jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy ezek továbbra is ott maradjanak. Bal­esetveszélyesek ezek a létesítmények, el­vonják a vezetők figyelmét. Például a duna- földvári Schell-kút közelében négy is van egymás mellett. Ha a vezető arra figyel, hogy mit írtak rájuk, esetleg közben kicso­rog a hatos útra. A legtöbben közvetlen az útpadkára állítják és egy kisodródó, vagy sötétben az útpadkára húzódó autóban komoly károkat okozhat egy ott lévő kő építmény. Ezek sajnos máris divatba jöttek, azért kellett rendeletileg megtiltani a továb­biak felállítását, illetve intézkedni a meglé­vők lebontásáról. Ez a rendelkezés még egyszer hangsúlyoznám elsősorban a for­galom biztonságát szolgálja. Épp ezért kér­jük, hogy levelünk kézhezvételétől hatvan napon belül, illetőleg akinek tudomására jut e rendelkezés, akár úgy is, hogy a Nép­újságban olvas róla, minél előbb kezdjék el a bontást.- Mi lesz azokkal a létesítményekkel, amelyekről nem sikerül kideríteni, hogy ki állította, illetve amelyeket a felszólítás ellenére sem bontanak el?- Az idei idegenforgalmi idény meg­kezdéséig el akarjuk bontatni, bontani valamennyit, így május 30. után a közúti igazgatóság dolgozói végzik el ezt a munkát. A létesítmények anyagát megfe­lelő körülmények között megőrizzük, így a határnap után jelentkezők is megkap­hatják azt. Nyomatékosan leszögezném, hogy kivételt senkivel sem teszünk. Ez nem valamiféle merevség részünkről, ha­nem a forgalom biztonságát szolgáló in­tézkedés. Ezzel senki érzését sem sért­jük, hisz az elhunytaknak a temetőbe is állíthatnak emléket, nemcsak az utak mentén. Természetesen az intézkedés nem vonatkozik a már műemlék jellegű építményekre. Gondolok itt a Kölesd ha­tárában vagy a dombori út közelében álló obeliszkekre. * Szerkesztőségünk megjegyzése: A rendelet jogosságát nem vitatjuk, csak kissé megkésettnek tartjuk. Miért kellett addig várni, amíg ezerre nőtt az ilyen lé­tesítmények száma? Most tiltani rendelettel azt, amit évekig tudomásul vettünk, nem túl szerencsés. A vezető mérnök érvei helytállóak, de an­nak is lehet forgalombiztonságnövelő szerepe, amikor a gyorshajtó ránéz egy út széli síremlékre. Biztos, hogy lassabban hajt a követke­ző kilométereken! Az elnyűtt cipők doktorai: Dékány János, és Schwáb Kilián cipész­mesterek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents