Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-07 / 56. szám

1988. március 7. 6 IrtfePÜJSÄG 4 f *’> * * ** V V Kosárlabda NB I. Tripla a három számjegyű győzelemből Dombóvári VMSE-Kecskeméti SC 100-87 (47-36). Dombóvár, 700 néző. V.: Pajor-Gyulai, Geréb. Dombóvár: Ács (8), Chudeusz (19), Miedzik (42), Kerényi (24), Lovász (2). Csere: Czimbalek (2), Molnár (3), Jászberényi (-). Edző: ifj. Szittya Imre. Kecskemét: Horváth (2), Csorvási (9), Felföldi (21), Byzniák (18), Boros (12). Csere: Király (2), Cseh (3), Stankiewicz (15), Radovics (5). Edző: Rezák László. Mindkét csapat feltűnően idegesen kez­dett, az 5. percben még csak egy pont volt a Dombóvár előnye: 10-9. A folyta­tásban sem változott jelentősen a játék képe, mindkét együttes jobbára a véde­kezésre összpontosított, így jelentősebb előnyre egyik sem tudott szert tenni. A félidő második felében elsősorban Mie­dzik triplái révén a 17. percben 41 -32-re elhúzott a vasutascsapat. Ezt az előnyét szünetig még tovább növelte. A második félidőt dombóvári kosarak vezették be, a 26. percben 60-50 volt az állás. A KSC időkérése után is a hazaiak irányítottak. Ráadásul a vendégek pont­erős lengyel vendégmunkása, Byzniák kipontozódott, a 36. percben már 90-78 volt az állás. A hátralévő időben ezt az előnyt a hazaiak ügyesen tartották, meg­érdemelten győztek a számukra fontos találkozón. Ács sérülése kizökkentette megszo­kott játékából a hazaiakat, de végül fe­gyelmezettebb és frissebb játékkal bizto­san nyertek. Kitűnt: Miedzik, Chudeusz, Kerényi, Czimbalek, illetve Csorvási, Fel­földi, Stankiewicz. Elégtelen A játék dinamikája, változatossá­ga, a kosárlabdának a többi labdajá­tékhoz viszonyítva bonyolultabb sza­bályrendszere miatt hamar „elszakad a cérna a kispadon" és a nézőtéren egyaránt. A bírói működést megíté­lendő sok esetben egyik sem mérv­adó. Mert a kispadon a szinte leküzd­hetetlen elfogultság a jellemző, a né­zőtéren pedig ehhez még hozzájön az a fehér folt, amit enyhén szólva a szabályismeret hiányának nevezhe­tünk. Tisztelet a kivételnek. Dombóváron a Pajor-Gyulai, Ge­réb kettős működése nemcsak a fő­szereplőket (kölcsönös alapon egy­szer itt, egyszer ott) bosszantotta, ha­nem azon keveseket is, akiknek tulaj­donképpen teljesen mindegy, hogy ki nyeri a rangadót. Lehetetlen min­den szituációban a megfellebbezhe­tetlen igazságosztóként ítélkezni. A villanásnyi idő alatt hibát, hibák soro­zatát lehet elkövetni. De csaknem egy teljes félidőn át indiszponáltan ítélkezni?! Lehet, hogy különben nincs baj a szabályismerettel, de a második játékrészbeni ténykedésük­kel a bírák arra a vizsgázó autóveze­tőre emlékeztettek, aki az oktatóte­remben betéve tudja a táblákat, de mihelyt a volán mellé ül, még a Stop­tábla is elkerüli figyelmét. Elégtelen. Tudnám javasolni a pi­henőt, vagy egy darabig az úgyneve­zett „papírforma meccseket"...-bégyé­Szekszárd-Ganz MÁVAG 108-70. (52-36). Kismartoni út, 100 néző. V.: Szécsi, Harsányi. Szekszárd: Pártos (20), Chris- tián (15), Várkonyi (32), Pfeifenróth (4), Lévai (21). Csere: Smolczerné (4), Moj- zes (12), Gábris (-), Bihari (-), Fuchs (-). Edző: Vertetics István. Ganz-MÁVAG: Némediné (15), Herczeg (22), Krenesz (4), Földi (8), Deli (-). Csere: Juhász I. (-), Pintér (6), Szabóné (7), Juhász II. (6), Né­meth (2). Edző: Újvári Miklós. A szekszárdi csapatot a fővárosba el­kísért maroknyi lelkes szurkoló biztatása mellett kezdődött a találkozó. Óriási aka­rással, lelkesedéssel, valamint eredmé­nyes támadójtékkal egyre tetemesebb előnyre tettek szert a vendégek. A 8. percben 18-12, a 15. percben 33-22 volt az állás, majd szünetig 16 pontra növelte előnyét a Szekszárd. A második félidőben sem változott a já­ték képe. Továbbra is a szekszárdiak ját­szottak magabiztosan, helyenként szel­lemes, ötletes csapatjátékot produkáltak és ezúttal már a triplák sem hiányoztak. A hajrában a vendégek 100. pontját Mojzes érte el a 37. percben. A mindvégig nagy fölényben játszó Szekszárd rászolgált háromszámjegyű győzelmére. A csapat valamennyi játéko­sa dicséretet érdemel. Atomerőmű SE-Sopron 103-72 (46-44). Paks, 800 néző. V.: Varga, Földházi. ASE: Buzási (13), Nagy (2), Morgen (25), Szafnauer (16), Antoni (7). Csere: Tárnái (14), Juhász (8), Maár (1), Kirr (8), Kovács (9). Edző: Simon Károly. Sopron: Skob- rics (4), Major (20), Dobrovics (4), Kinter (8), Schmidt (4). Csere: Kalamár (2), Gotschling (1), Szlávik (-), Molnár (22), Bokor (7). Edző: Weisz Ferenc. Az első félidő szoros eredményét a hazai gárda görcsös játéka okozta. A szünetben a paksi játékosok feszültsége felengedett és a második játékrészben régen látott, nagyszerű teljesítménnyel három számjegyű győzelmet arattak. A Duna-parti gárda valamennyi játékosa dicséretet érdemel jó teljesítményéért. Szolnoki Olajbányász-Atomerőmű SE 83-74 (45-39). Szolnok, 2400 néző. V.: Weidinger, Faidt. Szolnok: Knézics (10), Misek (3), Tóth (11), Berkics (26), Radonics (8). Csere: Földvári (4), Maxim (21). Edző: Földi Sándor, Szalai Ferenc. Atomerőmű SE: Juhász (6), Buzási (13), Nagy (4), Morgen (23), Szaffnauer (18). Csere: Tárnái (5), Antoni (2), Kovács (3), Kirr (-). Edző: Simon Károly. Az első félidőt végig kiegyenlített, szo­ros küzdelem jellemezte. A nagy tét rá­nyomta bélyegét a találkozó színvonalá­ra. Mindkét csapat idegesen, sok hibával és kapkodva játszott. A második félidő elején,'tiz perc után 10 ponttal elhúzott az Olajbányász. A folytatásban is a szolnokiak irányítottak, de szigorúan őrizték előnyüket. A túlfeszített hangulatra jellemző, hogy Antonit a 40. percben a játékvezetők kiállították. A paksiak nagy akarással küzdöttek, de az előző napi dobóteljesítményüket ezúttal nem tudták megismételni. Kitűnt: Maxim, Berkics, Tóth, illetve Szaffnauer, Morgen, Buzási. Középfokú tanfolyamok Tolna megye sportszakember garnitú­ráját 1987-ben 15 szakedző, 97 edző és 109 segédedző képezte. Mellettük 138- an dolgoztak olyanok, akik nem rendel­keznek sportedzői képesítéssel. Ez utóbbi két kategória szakmai to­vábblépését célozza, hogy a Testnevelé­si Főiskola Továbbképző Intézete az 1988-90-es tanévben 40 sportágban hirdet középfokú edzői tanfolyamot. Szintén a TFTI indítja a középfokú sport­szervezőképző tanfolyamokat is. A jelentkezés módjáról, feltételeiről a Tolna Megyei Tanács V. B. ifjúsági és sportosztályán (7100 Szekszárd, Mártí­rok tere 11-13. Telefon: 12-918), vala­mint a városi tanácsok sportszakigazga­tási feladatokat ellátó osztályain lehet tá­jékozódni. Jelentkezési lap kizárólag a megyei osztályon szerezhető be. Jelentkezési határidő középfokú edzői tanfolyam esetén 1988. április 11., kö­zépfokú sportszervezőképző tanfolyam­ra április 15. Rég volt - szép volt Domokos is Kisdorogon kezdett... Az egykori kisdorogi csapat. Álló sor balról jobbra: Stölkler I., Sárkány, Krémer, Jakab, Fazekas III., Klein, Kiss. Alsó sor: Fazekas I., Stölkler II., Fazekas II., Domo­kos Közel három évtizede ismerem Domo­kos Sándort. Az első találkozásunk Kis­dorogon volt. Nekem a Kisdorog-Szek- szárd általános iskolák közötti bajnoki mérkőzésről kellett rövid tudósítást ír­nom, míg ő a helybeli csapatban játszott. Akkor volt már vagy 14 éves. Arra emlék­szem, hogy a pályán mély sár volt, sze­gény gyerekek alig tudták emelni lábu­kat, és ezen a nehéz talajon is magabiz­tosan nyert a hazai csapat. Utána is is­mertem eredményeiket, a megyében ők bizonyultak a legjobb általános iskolás csapatnak. Azon a bizonyos mérkőzésen ismertem meg Boda Keresztélyt is, aki oly sok tehetséges labdarúgót nevelt ki Kisdorogon az iskola tanulói közül. De térjünk vissza talán Domokos Sándorra.- Ha jól emlékezem, két Domo­kos is volt Kisdorogon.- Igen, Laci bátyám is ott játszott vagy 15 éven át, majd elkerült Pusztavámra. Tőle örököltem a labdarúgás szeretetét és Boda tanár úr tanított meg focizni. Ö biztatott bennünket és nem eredményte­lenül. Kitűnő együttesünk volt az általá­nos iskolában és közülünk alakult ki a későbbi kisdorogi csapat gerince.- Amit viszont nem értek: hogyan került a Dombóvári Spartacusba?- Dombóvárra jártam gimnáziumba. Akkor heten voltunk gimnazisták a Spar- tacusban és bizony minden hétfőn felel­tettek bennünket az iskolában.- Kikkel szerepelt a dombóvári évek alatt?- Megpróbálom a felsorolást: Csuto- rás, Tamás, Dobos, Korpádi, Fazekas, Gaál, Ócsag, Gálosi, Kőműves, Márton, Teszler, Arató, Horváth. A csatársorunk legtöbbször így állt fel: Teszler, Márton, Domokos, Horváth, Gaál. De most mind­járt hadd említsek két nevet, Galambos István edzőét, aki kitűnő szakember volt és emberileg is közel állt hozzánk, vala­mint Zádori Istvánét, aki mint intéző nem ismert lehetetlent.- Igaz, hogy egy Kisdorog-Dom- bóvár mérkőzés után hónapokig nem mert Antal Géza bácsi szeme elé kerülni, aki közismerten a me­gye legvérmesebb szurkolója?- Ez tényleg igaz, mert Kisdorogon győztünk 5-1 -re. Az érdekesség az, hogy az öt gólból kettőt én lőttem, míg a másik kettőt Márton, aki később hosszú éveken át az NB l-es Kaposvári Rákóczi csapatá­nak volt erőssége.- Mikor került vissza Dombóvár­ról Kisdorogra?- A katonaság után és tíz éven át ját­szottam szinte megszakítás nélkül. Játé­kostársaim voltak: Gscheidt Mátyás, Gscheidt János, Becze, Simon, Újvári, Kóka, Fazekas, Krum, Krémer. Közülük külön meg kell említeni Gscheidt Jánost, akit mindenki csak „Csoda" néven ismer. Hozzá hasonló lelkes, sportot szerető emberrel azóta sem találkoztam. Egy- egy vereség után képes volt sírva fakad­ni, de mint sportvezető is kiváló. Aztán jött a következő generáció, akik szintén Bo­da tanár úr tanítványai voltak: a két Antal, Kerekes, Sárkány, Cseke I., Cseke II., Győrfi, Kniesz, Varga, Szőcs, Brunner, Stölkler, Boda, Klein, Kiss, Sebestyén, Jakab, Márton és a Fazekasok. Később, amikor Losonczi Pista bácsi került hoz­zánk edzőnek, úgyszólván mindig a leg­jobbak között végeztünk a megyebaj­nokságban, majd Szabó Elemér edző irányítása mellett is jól helytálltunk. Igaz, ebben feltétlen köz­rejátszott Gscheidt Mátyás személye, aki olyan körülményeket biztosított, mely szin­te egyedülálló volt megyei szinten.- És akkor hadd említsem meg, hogy a kedves felesége tíz éven át volt sporttudósítója lapunknak, sőt őt megelőzően két-három éven át tudósított bennünket a ma már jól ismert Tamás Meny­hért író. * - Igen, tudok róla, hisz a mérkőzések után az első dolga volt a feleségemnek, hogy telefonon leadja az eredményt és a vele járó összeállítást, bírálatot stb.- Van egy régi cikkem, melyet vé­letlenül találtam, ez 1976-ban jelent meg. Címe: Gratulálunk! Ebben ar­ról van szó, hogy Domokos Sándor a tizenhatodik helyen álló Bonyhádi Vasas labdarúgóinak edzését elvál­lalta és a csapat a bajnoki idényt a 8. helyen fejezte be.- Igen volt ilyen, Bonyhádra költözé­sem után a csapat vezetői megkerestek, hogy vegyem át a kiesésre álló gárda irá­nyítását a bentmaradás érdekében. El­vállaltam azzal, hogy a korábban vissza­vonult játékosok közűi Ambrus Antal, Varga József, Fazekas József, Wágner Törnek, Barabás Péter álljon ismét csata­sorba. Az ő segítségükkel sikerült a bent­maradás.- Akkor most én következem: „Domokos dicsérete” a címe annak a rövid leírásnak, mely arról szól, hogy Faddon a teveli csapatban a Kisdorogról igazolt Domokos töl­tötte be a karmesteri tisztséget. A faddi tudósító szerint súlyfeleslege ellenére is harcolt, irányított Domo­kos, melynek eredménye lett a győ­, zelem.- Igen, Dombóvár után levezetésként egy évig Tevel játékosa voltam. Ez 1976- ban volt. Illés, Barabás, Wéber, Szentes, Antal, valamint Szabó társaságában - de sorolhatnám tovább - nagyon jól érez­tem magam Tevelen. Az előbb idézett cikkre is emlékszem, mi tagadás jólesett.- Akkor most ismét beszéljünk Bonyhádról!- Az említett edzőségem még kétszer ismétlődött. Ez azt jelenti, hogy még két­szer lettem a bonyhádi csapatnál edző annak ellenére, hogy a munkahelyemen ebből problémák adódtak. Azt talán mondanom sem kell, hogy ebben az idő­szakban hihetetlen gondokkal kellett megküzdeni. A szakosztályvezetésben egyedül Túrós Jóska segített aktívan. Az volt a szerencsénk, hogy olyan sportem­berek siettek segítségünkre, mint dr. Sa­mu Lajos, Borbély István, Zsoldos László, dr. Vasas István. A nehéz 12 évről csak annyit, hogy ezalatt mintegy hetven lab­darúgót igazoltunk, próbáltuk velük erő­síteni a Vasast, több-kevesebb sikerrel. Hadd tegyem hozzá, ez nem ment köny- nyen, hisz nemcsak a játékosnak kellett állást szerezni, hanem a feleségnek is, sőt a gyerekeknek bölcsődei, óvodai el­helyezés is kellett.- Bizony nem lehetett könnyű időszak, de hadd jegyezzem meg, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy Bonyhádon „tűzoltó” munka folyt, csak a vidéki játékosok csatasorba állítása segített.- Sajnos igaz, de bízzunk, lesz után­pótlás. Persze rövid távon kell most is gondolkodni, hisz csapatunk a 15. he­lyen áll.- Akkor hadd idézzek ismét. 1979-ben lapunk sportrovatában a Hét 11-ében a következők szere­peltek: Schneider (Alpári SE), Sza­bó I. (Dombóvár), Csik (Fornád), Szabó I. (Alpári SE), Hosnyánszki (Tengelic), Simon (Szedres), Jillig (Tengelic), Szauer (Bölcske), Faze­kas II. (Kisdorog), Domokos (Kisdo- rog), Gerusszi (Simontornya). A tar­talékcsapat: Kovács (Fornád), Nagy (Dunaföldvár), Kovácsi (B. Pe­tőfi), Bencze (Fadd), Jurasics (Ta­mási), Hadobás (Fornád), Csepregi (Simontornya), Kohári (Fadd), Bo­ros (Szedres), Filótás (Tamási), Pin­tér (Hőgyész).- De örülök, hogy felelevenítette eze­ket a szép éveket. Az biztos, alig vártuk, hogy a keddi Népújságot a kezünkbe ve­ttessük, hogy láthassuk, vajon szerepe­lünk-e a Hét 11-ében. Kijelentem, ennek nagy erkölcsi értéke volt, önbizalmat adott a játékosoknak.- Most engedje meg, hogy ismét idézzek az 1984. augusztus 28-i lapszámunkból, cím: Átadták a bonyhádi fedett lelátót. Az idézet: „Az új létesítményt Domokos Sán­dor adta át, aki a legtöbb társadalmi munkát végezte.” A kérdésem, ka­pott-e ezért elismerést, köszöne­tét?- Kaptam elismerést, főleg dr. Hege­dűs János akkori tanácselnök idejében. Számomra azóta is nagy örömet jelent, amikor a lelátó megtelik és a szurkolók elégedettek a játékkal, jó érzéssel távoz­nak a labdarúgó-mérkőzésekről.- De azt is tudom, hogy időnként támadták is, főleg olyanok, akik a kritizáláson kívül semmit nem tet­tek Bonyhád sportjáért.- Engem az ilyen támadások nem ér­dekeltek és a jövőben sem érdekelnek. Csak egy célkitűzést ismerek: mindent megtenni, hogy a bonyhádi lelkes szur­kolók jó mérkőzéseket nézhessenek. Csak azt kívánom, hogy olyan vezetőt ta­láljanak Bonyhádon, mint nekem volt Bo­da tanár úr Kisdorogon, vagy Zádori Pis­ta Dombóvárott. - kas Tolna megye válogatottja, mely 1971-ben Pakson játszott az NB lll-as válogatott ellen A Bonyhádi Vasas labdarúgócsapata. Álló sor balról jobb­ra: Bulla, Pusztai, Incze, Máté, Varga, Mészáros és Domo­kos Sándor edző. Alsó sor: Barabás, Gecző, Brettl, Pék, Heidecker, Horváth, Bajkai

Next

/
Thumbnails
Contents