Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-29 / 75. szám
1988. március 29. NÉPÚJSÁG 3 Látogatóban a Pamuttextil tolnai gyárában „A nyár folyamán kiléptem...” A marketing és a reklám nagy hatalmú kommunikátor Magyarország messzire van?- Hogy miért lépek ki? Úgy mondom, ahogy gondolom! Mert egy pénzbegyűjtőhely! Az indulatos fiatalember Kis Takács Zoltán, a budapesti központú Pamuttextilművek tolnai gyárának gépmestere 1982 óta dolgozik a vállalatnál. Nős, saját házában lakik, gyermekük nincs, azt mondja, havonta hét hét és fél ezret visz haza.- Nem az az egy százalék levonás zavar - tromfolja azonnal a kérdésemet -, hanem az, hogy még le is írták - csökkenni fog a tagdíj. Az, hogy nem tudják érvényesíteni az érdekeinket. Tavaly március óta majd minden hét végén a gyárban vagyunk, és jóval kevesebbért, mint korábban. Például vasárnap éjszaka 800 forintnál is többet kaptunk, most ötszázat, ötszázötvenet. Folyosói szimpózium A gépteremből kiszűrődő zajban forog a szó. Cigarettaszünetnyi beszélgetésünk résztvevője a vállalathoz nem régen visszatért, ötvénes éveiben járó Schubert Mihály és a fiatal Isgum Ádám segédmester is.- Tavaly a nyár folyamán léptem ki - mondja Isgum. - Az a helyzet, hogy a mostani munkörömet, engedve a rábeszélésnek, azért vállaltam, mert három-négyszáz forint béremelést is ígértek, komoly havi prémiumot. De aztán világossá vált, hogy a cégünk helyzete annyit romlott, hogy a teljesítményünk nem ad lehetőséget az ígéretek beváltására.- Nekem meg most kellett visszajönni - kap a svájci sapkája széléhez kuncogva Schubert Mihály. Szikár, inas, nevetős kis ember. - Harminckét évet leszolgáltam már, amikor 1986-ban vettem a kalapomat, mert úgy éreztem, olyan a helyzet. De tavaly október óta újra itt vagyok. Unszoltak, jöjjek vissza, kaptam a leveleket, és most engem itt tart az is, hogy a nejem itt dolgozik fonalkiadóként. Gyönge hatezret viszek haza. A szakszervezetnek tagja vagyok, nem volt nekem velük semmi bajom, legfeljebb egy alkalommal.- Egyszer...? Úgy ejti le a mondat végén a hangsúlyt, hogy kíváncsiak leszünk.- Egyszer hét végén, az elrendelt műszak helyett többedmagunkkal ottragadtunk egy lakodalomban, amire aztán jött a fegyelmi határozat.- Jogosan, nem? Schubert Mihálynak eszébe se jut tiltakozni, Kis Takács válaszol helyette:- Az a helyzet, hogy a kollektiv szerződésünk szerint egy évben csak 22 túlóra rendelhető el, lehet ennél több is, ha a szakszervezet beleegyezik... Mi pedig éppen ezeknek a túlóráknak a számát szeretnénk mérsékelni. Benyújtott számlák? Kétségtelen, egyre gyakoribb, hogy okkal ok nélkül, de az elsők között a szakszervezetnek nyújtják be a számlát vélt vagy valós sérelmeikért a dolgozók. Jelzik ezt a kilépések és a megszaporodó követelések is - a bizalom és bizalmatlanság a maga önellentmondásos egységében. Igen, bizalom is van a követelésekben, reménykedés annak a folyamatnak a sikerében, amellyel a szakszervezet megújulásának lehetőségeit keresi. Mert Aradi Imréné, a Pamuttextilművek tolnai gyárának egyik szakszervezeti bizalmija, aki természete szerint is inkább a megfontolt szóban, a becsülettel végzett munkában, mint asztalcsapkodásban járhat elöl, elmondta őszintén, hogy ő, mint bizalmi, valóban nem sokat tehet. Egy-egy segélyt kiharcolhat, és ugyan bérkérdésekben is gyakran megkeresik kollégái, de azzal a tudattal, hogy érdekükben a szakszervezet nem sokat tehet. A tolnai gyárat azért is kerestük fel, mert a megyei statisztikák szerint az egyébként sem kiemelkedő szervezettségi mutatókkal rendelkező textilágazaton belül itt volt százalékosan a legnagyobb taglétszámcsökkenés. Csökkent a szervezettség- Amikor egy országban gazdasági problémák vannak, akkor a pártnak, a szakszervezetnek - általában a társadalmi szerveknek a munkája is nehezebb - mondja Guld Zsuzsa, a vállalat szb-titkára. - A tavalyi átlag szerint 590 fős a vállalat, hozzávetőleg 70-80-an vannak, akik az új tagdíjrendszer bevezetésével kiléptek vagy korábban sem voltak szakszervezeti tagok.- A megyében dolgozó textilesek 91 százalékos szervezettségi arányával szemben az önöké 85 százalékos.- Nyolcvannégy-nyolcvanöt százalék a becsült mutató, a munkaerőmozgás miatt nehéz nyilvántartani. A törés tavaly következett be. Először is; átfogó béremelésre néhány kulcsfontosságú munkakör kivételével nem kerülhetett sor. A 9 százalékos keresetnövekedés döntően túlórából adódott. A teljesítménybéres elszámolás miatt egyáltalán nem közömbös, hogy milyen a gépek műszaki állapota és milyen az alapanyagellátás. Korszerű gépparkunk van ugyan, de tavaly már, részben az importkorlátozás miatt, gyakoribb volt a panasz gépekre és a fonalak minőségére is. Tudni kell, hogy színes textiltermékeket gyártó üzemünk az előállított 9-10 millió négyzetméter áru felét tőkés exportra termeli.- Könnyű lenne ezek után úgy feltenni a kérdést, hogy mi a teendő. A Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsától kaptam egy statisztikai összefoglalást, ami szerint a Láng Gépgyár dombóvári leányvállalatánál mindössze 70,5 százalékos a szervezettség, míg ugyanitt a kesztyűgyárban 99,7 százalék! Egy-két ágazatban nagyobb a mozgás, a pedagógusoké évek óta a 90 százalék körül stagnál - tehát az élénkülés mellett az is igaz; ahány ház, annyi szokás.- Amikor áttértünk az új tagdíjrendszerre, minden egyes emberrel elbeszélgettünk. Kértük, nyilatkozzanak, akarnak-e szakszervezeti tagok lenni. A gondjainkról már szóltam, mindenesetre nem mondunk le a létszámunk növeléséről. Én magam szeretnék elbeszélgetni minden belépő dolgozóval, és a meglévő, a szakszervezetet megillető jogosítványokkal is jobban kell élnünk a jövőben. Ezt is tulajdonképpen tanulnunk kell. Nálunk elsősorban az egyéni, a személyre szóló érdekképviseletet kellene erősíteni.- Megfelelő erkölcsi alap is kell ahhoz, hogy egy-egy dolgozó érdekeit képviselhesse a szakszervezet. De ki merem jelenteni, hogy a becsületesen dolgozók döntő többsége szakszervezeti tag, akik megértik, a képviselet nélkülük nem megy. * Az idézett szavakkal talán be is fejezhetnénk. Aztán azt is el kell mondani, hogy ez az élénkülő mozgás még korántsem általános, nemegyszer szélsőséges eseteket takar. Előfordul az is, hogy valaki magas jövedelme miatt érzi úgy, hogy neki semmi többletet nem tud nyújtani a szakszervezet, míg a másik véglet a kiskeresetűek nemegyszer jogos - az előbbinél gyakorta indokoltabb - sértettsége. De a tanulság, az okfejtés első lépéseit illetően sem itt keresendő, hanem a döntő többség bizalmában, amely a „bizalmatlanok” helyzetét, indulatait is képes megértéssel, bizonyos fokú toleranciával kezelni. BÓKA RÓBERT Az emblémakiállításon Az ablakon be - és ki lehet látni. Ha tiszták az ablakok, vagy éppen nyitva vannak, akkor még inkább. Ma már aligha lehet vita tárgya, hogy ablak választ el bennünket a külvilágtól, egyre tisztább, egyre gyakrabban nyitott ablak. Ablak a világra... Az ablakon keresztül nem mindig olyannak látnak bennünket, amilyenek valójában vagyunk, vagy amilyennek láttatni szeretnénk magunkat. Milyennek is látszódjunk? - erről tartottak a múlt héten, a Tavaszi Fesztivál ideje alatt szimpóziumot a rendezvények egyik vidéki színhelyén, Kecskeméten, a Magyar Reklámszövetség szervezésében. * Kecskemétnél talán keresve sem lehetett volna megfelelőbb helyszínt találni a témához, a magyar kereskedelmi, marketing- és reklámélet képviselőinek találkozásához. A megszépült, gyönyörűen fölújított belváros, egyedülálló gyűjtemények, a világ minden tájáról látogatott Kodály-intézet, a látnivalók egész sora található itt, a fő vonzerő mégis, továbbra is Bugac, a puszta. A Magyarország = csikós-gulyás- puszta-csárdás képet differenciáltabbá, árnyaltabbá kell tennünk. Vállaljuk a múltunkból, ami mi vagyunk, amire büszkék lehetünk, de adjuk a világ tudtára azt is, hogy fejlődünk, hogy sok minden változóban van nálunk. Szerkezetváltásra, kibontakozásra, reformra törekszünk, lépést váltunk a kulturális és a politikai szférában is, párbeszédet kezdeményezünk a világgal, a határainkon túl élőkkel. Minderről tájékoztatást a sajtón kívül a reklám segítségével tudunk nyújtani, e tevékenységen is múlik, hogy bizalmat keltő, stabil, kiegyensúlyozott magyar valóságképet sugallunk-e a ránk figyelőknek. A külföldi áruk polcain látható magyar árucikkek, a magyar vállalatok nemzetközi piacokon ismert emblémái, a turistaélmények, a kirakatok alapjai lehetnek a világ rokonszenvét megnyerő bizalomnak, melynek megteremtése erkölcsi és anyagi hasznot egyaránt eredményez. Ezért törekednünk kell arra, hogy termékeinkről tudja a külföldi fogyasztó, hogy az magyar, sőt ismerje a vállalat nevét is, ahol a termék készül. Legyen az árunak - miként a vállalatnak és az országnak is - arculata. A szimpózium főbb gondolatait talán ezekben a sorokban lehetett összefoglalni, de érdemes néhány előadó beszédéből is kiemelni. Dr. Spilák Ferenc kereskedelmi miniszterhelyettes a gazdaság és a reklám összefüggéseiről beszélt. A gazdasági nehézségek fokozódásával szűkülnek a piacok, egyre kevesebb termék lesz eladható, a jövőben tehát még inkább szükség lesz a hírverésre, a sokoldalú reklámszakma alkalmazására. Az évi 4 milliárd forint, amit reklámra költünk, megfelelő nagyságú - mondta a miniszterhelyettes - de a struktúráján változtatni kell. A reklámköltségek kétharmadát ugyanis jelenleg a kereskedelem viseli, csak a fönnmaradó részt az ipar, ebben eltolódás kellene ahhoz, hogy tudatosan tervezett vállalati képet, az adott termelőt jellemző hírnevet, a mostaninál sokkal több márkanevet vihessünk át a köztudatba. Pozitív példaként Spilák Ferenc a kozmetikai cégeket említette, akik termékeikben, csomagolásukban és a reklámban is azonos színvonalat kínálnak a különböző piacok felé. Dr. Dégen István, az MSZMP KB alosztályvezetője Magyarország a világ szemében címmel tartott előadást. Elmondta, hogy a Magyarország-kép kialakításában a nemzeti karakter és a belső viszonyok mindig meghatározóak voltak, s ebben nagy tartalékaink vannak - megítélésünk sokszor kedvezőbb emiatt a valóságosnál - de ezeket a tartalékokat kezdjük fölélni, megítélésünk romlik az utóbbi időben. Politikai, kormányzati szinten továbbra sincsenek ugyan komoly gondok, de szakértői, partneri szinten - a vállalatközi kapcsolatokban - annál inkább. A tömegkommunikáció megítélése a kettő között, országonként is eltérően változik. Kiemelte Dégen István a sajtókapcsolatok szerepét, vállalati szinten még jócskán lehetne növelni a fogadókészséget a külföldi sajtó képviselőivel szemben. Fontos lenne egy egységes nemzeti embléma kialakítása is, mert a zászlónk, címerünk összetéveszthető másokéval, illetve túl bonyolult. A „jel” szerepe, hogy megkülönböztesse termékeinket minden más ország produktumaitól és pozitív hatásokat váltson ki a vásárlóban, a szemlélőben. Legyen könnyen megjegyezhető, hordozzon árnyalt mondanivalót. E feltételeknek igyekeztek megfelelni emblématervükkel azok, akik beküldték alkotásaikat az emblémapályázatra. A több tucat változat közül különféle tesztelésekkel válogattak, a kört egyre szűkítve jelenleg négy embléma van még versenyben - tudtuk meg mindezt dr. Csepregi Miklóstól, a MAHIR vezérigazgató-helyettesétől. Nagy érdeklődés kísérte annak az NSZK-beli előadónak a mondanivalóját, aki a nyugat-európai piacokon megtalálható reklámirányzatokról beszélt. Elmondta, hogy a 60-as években a reklám a technikai előnyökre, a minőségre koncentrált. Mikor a minőség már oly magától értetődő volt, hogy nem lehetett vele versenyezni, akkor árháborúba kezdtek a termelők, ami viszont katasztrofálisan hatott a profitra. Kitalálták hát az úgynevezett hozzáadottér- ték-marketinget, ami a vevő „lelkére” hat anélkül, hogy az „áru teljesítményéhez” köze lenne. (Azt sugallja például, hogy ha ezt a cigarettát szívod, sikeresnek érezheted magad.) Eljutottak a személyre szóló dialógmarketinghez, a szöveges reklámtól pedig a képek közléséig, aminek rohanó világunkban nagy élőnye, hogy gyorsabban fölfogható, nemzetközi, és érzelmeket is lehet vele közvetíteni. * Kecskemét nagyon szép város, az oda látogató külföldi valószínűleg jó Magyaror- szág-képpel távozik tőlünk. Hogy ezt semmi ne zavarja, s egyszer nekünk is olyan problémáink legyenek a reklámban, mint amit a nyugatnémet marketing-szakembertől hallottunk, talán egy aprósággal, a témától távol esőnek tűnő dologgal is elősegíthetjük. Ne kísérje szeméthalmok sora a Szekszárdtól - és más településeinktől is - Kecskemétig vezető utat. -riVasúti szállítás Tarifaemelés április 1-jétől A vasút idei terveiről, az április 1-jén emelkedő vasúti tarifákról, valamint a személyszállítási kedvezményekről tartottak sajtótájékoztatót hétfőn a MÁV vezetői. Elmondták, hogy az Állami Tervbizottság tavaly novemberi határozata alapján a vasúti árufuvarozási tarifák 7 százalékkal emelkednek április 1-jétől. A díjemelés nem vonatkozik valamennyi árufuvarozási fajtára, például a nemzetközi forgalomban feladott darabáru-küldemények fuvardíja, a mérlegelési díj, a vasúti kocsik tisztításának díja változatlan maradt. A kocsirakományok, küldemények díjtételei 7-10 százalékkal, az élőállatküldemények 7 százalékkal. Az ex- presszáru-küldemények fuvardíja 10 százalékkal emelkedik a belföldi forgalomban. A kocsilemondási díj kétszerese lesz az eddiginek. A konténerek elfuvaro- zásának ára is változik: vasúton 8, közúton pedig 20 százalékkal emelkedik a konténerszállítás fuvardíja. A személyszállítás díjtételei változatlanok maradnak. A fuvardíj-emelésből származó többletbevétel ezúttal a vasutat illeti, de ez arra sem lesz elég, hogy akár csak minimális nyereséget is tervezzen a MÁV. A többletbevételt teljes egészében felemészti a fenntartási, üzemeltetési tevékenység. Halogénlámpák az autógyáraknak Az idén mintegy 15 millió korszerű halogénlámpát gyárt a Tungsram RT, a világ autóipara számára. Az újpesti gyárban néhány hónappal ezelőtt szerelték fel azt az automatizált, s ugyancsak a Tungsramban japán kooperációval készített gyártósort, amely jelenleg a világ halogénlámpa-termelésének mintegy egynegyedét állítja elő. Az újpesti gyárban készülő halogénlámpákat - amelyek körülbelül 800 órán át világítanak - szinte kizárólag exportra szállítják, az NSZK- beli Wolksvagen, az Opel, a Mercedes, a BMW autógyár, továbbá a svéd Volvo, az olasz Fiat, angol és francia gépkocsigyár részére.
