Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-28 / 74. szám

1988. március 28. "népújság 5 Már megvan a bajnoki cím Paksi SE-Borsodi Bányász 18­Bajnokavatásra gyülekezett a kö­zönség az első igazán kellemes tavaszi szombat délutánon Pakson az ökölvívó NB I. rájátszásos mér­kőzéssorozatának újabb fordulójá­ban. A Borsodi Bányász „skalpja” ugyanis már nagy valószínűséggel a bajnoki címet jelenti a PSE ökölví­vócsapatának számára. Persze ma­tematikailag még más is kijöhet, de annak nevetségesen kevés a valóságalapja, hogy a Balzsay-le- génység az eddig szinte leiskolá­zott két ellenfele otthonában „átvál­lalja” a pofozógép szerepét.- Ha nagyarányú vereségeket szen­vednénk, ez esetben még más végered­mény is születhetne, de ez teljesen el­képzelhetetlen - mondta Pap Gyula a - PSE szakosztályvezetője. Szó ami szó, a bajnoki diadalmenet­ben á szombati ellenfél törte a legtöbb borsot a házigazdák orra alá. Bebizonyo­sodott, hogy a Borsodi Bányászból Isa- szegi, Szőke, Lakatos mellett a többieket sem szabad egy kézlegyintéssel elintéz­ni. Ha két súlycsoportban nem lyukasak, akkor szorosabban is alakulhatott volna a mérkőzés. Mert az ifiknél könnyen jutott 6-2-es vezetéshez a hazai együttes. Szanyadi ellenfél nélkül, míg a szintén dombóvári nevelésű társai Petrovics és Forgács olyan ökölzőkkel szemben győzött, akik a tolvajnyelv szóhasználatával élve, nem sokáig - pár percig - bírták a kiképzést. Viszont kissé csúnya foltot jelentett, hogy a Lakatosra ráküldött Kónya, éretlensé­gét és képzetlenségét is igazolandó, be­lefutott egy akkora „pofonba”, ami után kiszámolással végződő számtanórát tar­tott neki a bíró - k. o. Felnőttek (elöl a paksi versenyzők): 51 kg:Tizedes-lsaszegi:Túl nagyfalat még a hazainak a már nem kevés nem­zetközi tekintéllyel Isaszegi. Ezt az első menet vége felé a törülközővel jelzi is a paksi szakvezetés. 6-4. 54 kg: Sohonyai-Mirki. Egyik fiú sem tudta igazán meggyőzni a közönséget arról, hogy jobb a másiknál. Mirki orrsé­rülése miatt a második menetben befeje­ződött a meccs - a hazai versenyző nem kis örömére is. 8-4. 57 kg: Kalocsai-Szőke. Létrejött a harmatsúlyú hazai csúcstalálkozó. Az el­10 ső számúnak számitó borsodi fiú tudta taktikailag tökéletesebben megcsinálni azt amit akart. Két meneten keresztül kü­lönböző csalikkal, amolyan színlelt ket­tős fedezékfélékkel magához csalta Ka­csát és ebből gyorsabban, erőteljeseb­ben bontakozott ki. Harmadik menetre elsősorban Kaolcsai további aktivitása jóvoltából megvillant az a harmónia, moz­gásművészet, amit két kiváló bokszoló tud produkálni. Szuperboksz, amiben még Szőke viszi a prímet. 8-6. 60 kg: Szili-Szűcs. Egy kis birkózás, egy kis cselgáncs, egy kis pankráció, de semmi boksz. Sorozatos szabálytalanságok cí­mén Szilin csattan a leléptetés ostora. 63,5 kg: Csikós-Orosz. A várva várt Csikós paksi premierje. „Ábel, hol vagy” - így egy hang néhány másodperc eltel­tével balfenékről. Aztán a kemény kötésű ellenfelet fokozatosan látványos iskola­boksszal felőrli Csikós, aki egyszerre ke­mény, könnyed, dinamikus, s ha kell táncos léptű is. 67 kg: Magyar-Kol. Nem tudnak mit kezdeni egymással, s a mérkőzésvezetö sem velük. Intéssel már mindkét részről tele a padlás. Feladva a lecke a ponto­zóknak is akik ezúttal azt mérlegelték, hogy ki volt szabálytalanabb. Szerintük: Magyar. 71 kg: Kertész (Paks) ellenfél hiányá­ban szabadnapos. 75 kg: Nagy-Farkas. Nagy Pista újabb sikeres kirándulása a már „emberesebb pofonokat” felvonultató középsúly biro­dalmában. A paksi szakvezetés nagy- nagy örömére fiatal reménységük a be- leerösödés jegyében nemcsak állja, ha­nem osztja is rendesen a „kokikat". Mi több ebben a sikerben némi taktikai tu­datosság is benne volt. 81 kg: Rimóczi-Csépányi. Az egykor szebb napokat megélt, válogatottságig vitte borsodi csépelt is. Ami az alattomos­ság jegyében fogant. Szemmel láthatóan arra törekedett, hogy „Rimót” kocsmai szituációkra emlékeztető harcmodorral leterítse. Mindeközben a gyorsabb és a képzettebb hazai ökölvívás tantárgyból úgy kioktatta, ami után csak a pótvizsgán lehet javítani. + 81 kg: Erős-Porubjánszki. Felépíté­sük alapján nem, de boksztudás szerint igencsak Dávid-Góliát harc. Két erős ütés gyomorra Erőstől, és vége... BÁLINT GY. Kosárlabda NB I. Győzelmekkel búcsúztak a dózsások a felsőháztól. A Ganz-MÁVAG elleni mérkőzésen Pártos cé­lozza meg a gyűrűt. Szekszárd-Zala- egerszegi TE 107-71 (41-37.) Zalaegerszeg, 100 néző. V.: Péter, dr.. Páli. Szekszárd: Chris- tián (4), Pfeinfenróth (10) , Dóczi (30),Várko- nyi (40), Pártos (4). Cse­re: Mojzes (8), Gábris (2), Lévai (9). Edző: Ver­texes István. ZTE: No- vák (4), Novákné (22), Dóba (2), Rákosa (11), Miszori (4). Csere: Bita (11) , Tóth (2), Kerkay (6), Selmeczy (7), Végli (2). Edző: Lázár Béla. „Álmosan” indult a talál­kozó, sok hiba csúszott mindkét oldalon a csa­patok védekezésébe és támadásába. A 9. perc­ben 18-14-re, négy perccel később 28-22- re vezetett a Szekszárd. Továbbra is a vendégek irányítottak, a 16. perc­ben így tízpontos előny­re tettek szert: 36-26. A félidő hajrája változatos küzdelmet ho­zott, előbb a megtorpant szekszárdiak, bizonytalanságát kihasználva a ZTE szé­pített 36-33-ra, majd a vendégeknél Vár- konyi két duplája és egy büntetője állítot­ta be az első játékrész eredményét. Szünet után még 41 -40-re felzárkózott a ZTE, aztán fokozatosan fölénybe került a Szekszárd, ezt a zsinórban elért tíz pontjuk is jelezte. Nem adták fel a ha­zaiak, a változatos küzdelemben a 26. percben 54-45, majd a 32. percben 66- 60 volt az állás. Az utolsó hat percben a szekszárdiak egyszerűen ellenállhatatla­nok voltak, 33 pontjukra a vendéglátók csupán héttel válaszoltak. így végül na­gyon magabiztos sikert, három számje­gyű győzelmet aratott a Szekszárd A szekszárdi lányok az első félidőben a sok hiba ellenére is végig vezetve irá­nyították a játékot. Novák és Novákné ki­kapcsolásával kihúzták a ZTE „méregfo­gát”. A második félidőben a Várkonyi irá­nyította vendégek jó játékkal nem hagy­tak kétséget a két pont bekasszírozásá- ban. Kitűnt Várkonyi, Dóczi és Pártos. Szekszárd-Ganz-MÁVAG 90-74 (38-41). Szekszárd, 100 néző. V.: Farkas, Prenker. Szekszárd: Cristián (8), Pártos (2), Dóczi (15), Pfeinfenróth (7), Várkonyi (32). Csere: Mojzes (10), Gábris (6), Lévai (6), Fuchs (-), Smolczerné (4). Edző: Ver­texes István. Ganz-MÁVAG: Némediné (10), Herczeg (18), Szabóné (3), Deli (1), Földi (17). Csere: Kremer (2), Brezina (-), Juhász (11), Németh (-), Pintér (12). Ed­ző: Újvári Miklós. Földi kosarára Várkonyi válaszolt gyorsan, aztán 7-2-re elhúzott a fővárosi együttes. Rendkívül alacsony színvonalú játék folyt, szinte egymás hi­báiból éltek a csapatok. Hat perc után 11-10-re átvette a vezetést a Szekszárd. A vendégek időt kértek, Vertetics pedig cserélt: Dóczit Mojzes váltotta fel a ha­zaiaknál. Ezután 17-11 -re ismét elhúztak a gépgyáriak, majd a 12. percben 21-21- re egyenlített a pályaválasztó. Az utolsó három percet 33-33-as állásról kezdték a csapatok, a hajrá kapkodásából a ven­dégek kerültek ki hárompontos előnnyel. Szünet után mindkét csapat felpörget­te a ritmust, a dobópárbajban kevés fi­gyelem és energia jutott a zárt védeke­zésre, a 25. percben 49-49-re ismét egyenlített a Szekszárd. Újabb két perc elteltével már 58-52 Várkonyiék javára. Továbbra is ők maradtak a kezdeménye­zők, a lepattanó labdák megszerzésében harcosabbá váltak, gyorsindításos ak­cióikat pedig eredményesen fejezték be. A félidő derekén előnyük 15 pontra nőtt: 70-55. Különösebb gond nélkül kihúztak egy háromperces megtorpanást is, hogy aztán a véghajrában még inkább egyér­telműbbé tegyék sikerüket. A rájátszásos torna utolsó mérkőzésén két ellentétes félidőt, megérdemelt hazai sikert láthatott a közönség. Kitűnt: Várko­nyi, Dóczi, Pártos, illetve Herczeg, Néme­diné. MAFC-Dombóvári VMSE 115-105 (63-46). Budapest, 200 néző. V.: Berki, Pacsfay. MAFC: Pólik (4), Gaál (27), Ar- manghani (14), Mokos (29), Gergely (12). Csere: Kókai (8), lllésy (2), Bács (7), Jenei (12). Edző: Kangyal Tibor. DVMSE: Ács (20), Chudeusz (20), Miedzik (40), Keré- nyi (6), Jászberényi (9). Csere: Halmos (-), Czimbalek (6), Molnár (2), Lovász (2). Edző: Ifj. Szittya Imre. Ideges hangu­latban kezdődött a mérkőzés, mindkét csapat sokat hibázott az első percekben. Á 3. percben 6-5-re vezetettt a MAFC, majd két perccel később Ács triplájával 15-14-re a fővárosiak javára. A 7. perc­ben egyenlített a Dombóvár, de ezután a védekezésben sokat hibáztak, s a 14. percben 46-32-re elhúzott a fővárosi együttes. Elsősorban Mokos eredmé­nyes játéka lévén a MAFC tovább növelte előnyét, ami a szünetig 17 pontra nőtt. Szünet után is a hazaiak irányítottak, és a 25. percben már 33 ponttal vezettek (83-50). A folytatásban feljavult a dom­bóváriak védekezése, és a 34. percben 20 pontra csökkentették hátrányukat. Három perccel később már csak 10 ponttal vezetett a hazai együttes, de ezt az előnyüket a mérkőzés végéig meg tudták tartani. A keményen és agresszíven védekező fővárosiak mind védekezésben, mind tá­madásban felülmúlták a Dombóvári, és ilyen arányban is megérdemelten nyer­tek. Akik a találkozót nem tudták megte­kinteni, ma 18 órakor a kábeltelevízió műsorában megnézhetik. Kitűnt: Gaál, Mokos, Jenei, illetve Ács, Chudeusz. Kettős szekszárdi siker az évadzárón Witt a legszebb Tolnai VL-Borsodi Építők Volán 15:10 A sajtó munkatársai Katarina Wittet, az NDK búcsúzó világbajnoknőjét válasz­tották meg a vb legvonzóbb, legbájosabb résztvevőjének (49 szavazat). Második lett Engi Klára (Magyarország, 33 szava­zattal), harmadik Isabelle Duchesnay (Franciaország, 11 szavazattal). jJ{ Witt, aki a szombati kűrben valame­lyest leépített gyakorlattal lépett a közön­ség elé, beszélt terveiről is. Elmondta, hogy még néhány bemutató kűr vár rá, ezután a színművészeti főiskolán szeret­né befejezni tanulmányait, majd valószí­nű, hogy elfogadja valamelyik jégrevű ajánlatát.- Mesés összegekről hallani, némelyi­ket el sem tudom hinni. Mindenesetre még nem köteleztem el magam, a felkínált lehetőségek gondos tanulmányozása után csak otthon dönt­jük el, hogy számomra melyik is a leg­megfelelőbb - jelentette ki Katarina Witt, aki az alkalmat megragadva a sajtó mun­katársainak is köszönetét mondott az el­múlt években nyújtott segítségért, a nép­szerűsítésért. ELŐJÁTÉK. Melegítenek a tolnai játé­kosok, a borsodiak még jobbára készü­lődnek erre. Sáth Sándor, az ellenfél trénere lép a terembe. Üdvözli a gondno­kot, a főszereplők nem fontosak számá­ra. Kínos csend a teremben, amelyet a kaucsuklabdák jellegzetes pattogása tör meg. Érkezik Éberhardt János, a tol­nai edző is, feszültség vibrál az arcán, a meccs előtti szokásos téblábolás során kölcsönösen kerüli egymást Sáth és Éberhardt. Ha mégsem megy, egy nagy lélegzetet vesznek. Ráírják a neveket a meccslapra, kezdődhet a derbi. A tol­naiakat valami óriási győzni vágyás fűti. Itt van Bolvári Ildikó, a Duisburgban ven­dégeskedő tolnai játékos is, aki éppen Sáthtal diskurál, de közben csapattársait látja el jobbnál jobb - mint utólag kiderült -, aranyat érő - taktikai utasításokkal. „Satya” egy darabig egyedül van. De jön­nek fiai, majd később a felesége is. A kis Sáth, mivel a fővárosban edzősködik, segít a tanácsadásban. A nagy pedig a sporterkölccsel nem mindig összeegy- zetethető módon, mint egy fradista szur­koló a B-középből, megkezdi a lélektani hadviselést a többségben lévő tolnai szurkolók ellen. MAGA A MECCS. Balogh Ilona szinte el­lenállhatatlan, nála csak a győzelem ará­nya kérdéses. Úgy játszik, hogy egyik sze­me mindig a másik asztalon kalandozik. Miközben ő győz, azon dühöng, hogy a többieknek bizony sok borsot tör az orra alá Kertész, Molnár, Galambos. Nem tud „elmenni” a Tolna. A borsodiakat még job­ban fenyegeti a felsőházból a kiesés réme, ők is bevetnek. Két hazai középcsapat gi­gászi küzdelme. Az utolsó kör előtt a ne­gyedik forduló végén Baloghék felé billen a mérleg nyelve. Csupán annyi történik, hogy a kis Bolvári hadat üzenve az addigi játék­beli fegyelmezetlenségeinek, vesztett ál­lásból fordít Badarász ellen, Kaisernak van türelme Galambos idegtépő monoton vé­dőjátékához. A kis Herczig Jutka szemet gyönyörködtető kétoldali támadójátékkal legyőzi a nála több mint egy évtizeddel idő­sebb Engelt. Lélektani győzelmek, a Borso­di Építők olyan mélyütést kap, aminek nyo­mát az utolsó fordulóban már magán viseli. 4:1 -re elveszítik ezt a kört és így alakul ki a 15:10-es végeredmény. UTÓJÁTÉK. Sáth Sándor egy ideig szinte drámába illő arckifejezéssel ül a széken, a közönség ünnepel. Feltápász- kodik, nincs ereje a gratuláláshoz, ki­megy a teremből. Az egykori tolnai edző csatát vesztett és addig, míg új klubjánál nem tűnik fel egy Herczig Jutka kvalitású tehetség, nem is fakadhat igazán derűre. Győztesek: Balogh 5, Bolvári 4, Kaiser 3, Pata 2, Herczig.-bégyé­Messze még a messze Herrera, a mindmáig nagy szaktekintélynek örvendő mágus futballedző szólt a siker zálogaként egy csapaton belül az úgy­nevezett művészek és a zongoracipelők szerepéről. Nos, az alakulófélben levő magyar válogatott brüsszeli mérkőzése közben és utána is elővettem a Herrera-féle képletet és megpróbáltam behelyettesíteni abba. Bizonyos kritériumok­nak - ez még nem is a nemzetközi élvonal, hanem az egyre erősödő nemzetközi középmezőny mércéje volt - való nem megfelelés miatt csak zongoracipelőket tudtam felfedezni. Ez pedig lehangoló és mindenekelőtt véleményük megváltoztatá­sára késztetik a futballrajongók népes táborából azokat, akik tavaly decemberben a tévé képernyője előtt szinte ujjongtak, hogy a spanyolokkal, az írekkel, valamint az észak-írekkel va­gyunk egy selejtező csoportban az olaszországi vb előtt. „Valakik még nagyon hiányoznak ebből a csapatból” - fa­kadt ki a legutóbbi meccs után Szendrei József kapuvédő, aki jelenleg a spanyol Malaga játékosa. Hogy kikre gondolt, annak megállapításához nem kell mélyértelmű bölcsesség. Azokra a játékosokra, akik oroszlánrészt vállaltak a Mexikó előtti diadal­menetben, akiket a vb-kudarc egy időre eltávolított a váloga­tott környékéről. Két barátságos mérkőzés után már kiviláglik, hogy Bálint László technikai igazgató jelöltjei, a magyar NB l-ből nyilván nem ok nélkül kiemelt játékosai, egyéni képes­ségek dolgában a nemzetközi középmezőny mércéjét verik. Ez a tény önmagában behatárolja annak lehetőségét, hogy csapatban valami több jobb, tudatosabb, szervezettebb dolog összejöjjön. Pesszimizmusom enyhül ha arra gondolok, hogy jön majd egy Détári, aki fokozatosan egyre jobban bizonyít az NSZK- ban, vagy egy Péter Zoli elfoglalja helyét akár a védelemben vagy a középpálya baloldalán. Ha egyGaraba visszatér a beál- lós posztra. Ha Mészáros visszatérésével elmondhatjuk majd, hogy Kiprich mellett van még legalább egy nemzetközi szinten számításba jöhető csatárunk. Fohászkodok a holland Fejenoordban szereplő Róth mielőbbi teljes felépüléséért. Mert a középhátvédgond nincs megoldva a fiatal ferencváro­sival, Pintérrel. Semmivel sem jobb mint elparentált elődei Kar­dos, Nagy Antal, Híres. A felsoroltak hozhatnak némi fényt az éjszakába. Tudásuk, rutinjuk, tapasztalatuk révén velük lehetnek esélyeink a majda­ni megméretéseken. De csodák nincsenek. Mi légiósaink nem tudják úgy megoldani a nemzeti tizenegy ügyét, mint azt Dá­niában tették a külföldi vendégmunkások. Nekünk nincs Olse- nünk, Larsenünk, Laudrupunk, Lundunk. Van egy nemzetközi élvonal felé kacsingató Détárink. És ad­dig marad a közmondás, miszerint egy fecske nem csinál nya- rat BÁLINT GY.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents