Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-28 / 74. szám
1988. március 28. Képújság 3 Horgász környezetvédelmi nap Tavaszi „nagytakarítás” a vizek mellett Hőgyészen százhúszan dolgoztak Az ember a természet szülötte, s ebből következően nem élhet úgy, hogy az őt körülvevő világot ne védje. Bizonyára az előző felismerés vezette odáig a horgászat kedvelőit, hogy négy év óta már hagyományosan minden március utolsó szombatján országos horgász környezetvédelmi napot tartanak. így volt ez az elmúlt hét végén is, amikor megyénk közel tizezer pecásából mintegy három és fél ezren megmozdultak, gereblyét, ásót, lapátot, fejszét és egyéb szerszámot kézbe véve csinosították a vízpartokat, azokat a helyeket, ahol szabadidejükben kikapcsolódhatnak, megpihenhetnek és kedvenc szórakozásuknak, sportjuknak, a horgászatnak hódolhatnak. A fenti szám - 3500 - ne tévesszen meg senkit, ugyanis a MOHOSZ Tolna Megyei Intéző Bizottsága felhívására mind a rifegyven egyesület „visszajelentette”, hogy megtartják a környezetvédelmi napot, parkosítanak, füvesítenek, fát ültetnek, összegyűjtik a hulladékot és több rendet, nagyobb komfortot biztosító létesítményt - hulladékgyűjtőt, illemhelyet, autóparkolót, esőbeállót - készítenek, ám nem mindenütt március 26-án. Ezt részben a helyi viszonyoktól, sajátosságoktól függően - például a Duna magas vízállása miatt nem lehet a kövezéseken dolgozni -, részben pedig egyéb megokolásból más napokon tartják meg. Ezen a szép márciusi hétvégén Kapuvári Mátyással, a megyei IB tagjával meglátogattunk néhány egyesületet. Faddon a kompkikötőnél gyülekeztek a horgászok, s mint azt Rábóczki József, a helyi HE titkára elmondta, Szürke-foktól a Barthal-szoborig takarítanak, és ebben segítenek a horgászoknak az általános iskola környezetvédelmi rajának tagjai. Az egyesületi titkár kiemelte a termelőszövetkezet és a tanács segítökészségét és megemlítette, hogy még egy napot rászánnak a környezetszépitésre, ugyanis az óriási harcsák fogásának hírére nőtt az érdeklődés a holtág iránt, így szeretnék tiszta környezettel is várni Faddra érkezőket. Domboriban a tolnai HE horgásztanyáján motorfűrész hangja verte föl a csendet, s mint megtudtuk, húsz horgász és az őket szakmunkával segítő Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat dolgozói mólót építettek. Itt kaptuk a hirt, hogy Gerjenbe Bács-Kiskunból is érkeztek pecások a környezetvédelmi napra. A legnagyobb tömeggel Hőgyészen találkoztunk. Sárosi Pál egyesületi titkártól úgy informálódtunk, hogy közgyűlésük határozata értelmében minden egyesületi tagnak két nap kötelező társadalmi munkát kell végeznie, ebből egyik március 26-a. Százhúsz horgász, sok úttörő, s az állami gazdaság jóvoltából öt IFA, három markoló, egy daruskocsi segédkezett. Elültettek 200 facsemetét - száz szomorúfűzet, száz jegenyét -, megerősítték a gátat, a két stihlfűrészes brigád lenyes- te a behajló fákat - ezt az egyesület értékesíti majd -, a két kőművesbrigád rendbe hozta a Schutzbach-völgyben lévő emlékhelyet, folytatták a közösségi helyiség és a takarmánytároló kialakítását, 100 méter hosszú járdát, illetve kerékpárutat építettek ki. Ehhez és az előző épületekhez a bontott anyagot - társadalmi munka fejében - a nagyközségi tanács biztosította. Hőgyészen a következő akcióban a még hatékonyabb munka érdekében az úgynevezett célbrigádokat mozgósítják majd. A horgászok a hét végén - sok helyütt - rendbe tették a vízpartot, de hogy ez így is maradjon, mindnyájunk érdeke. Az ausztriai Lautersdorf polgármesterétől származtatják a mondást, miszerint: „Először az emberek fejében kell tisztaságot tenni, akkor tiszta lesz az erdő, a mező, a vízpart is.” így legyen!-él<0> A múlt csütörtök óta 112 centimétert emelkedett a Duna szintje a paksi vízmérce szerint. Tegnap 627 centiméter magas volt, a tetőzés ma várható 685 centiméterrel. Fotó: G. K. Ma tetőzik a Duna Domboriban elérte a töltést a víz A kompkikötő mellett Két választás - valahol Tolna megyében Hajszálrepedések A régi módon már nem megy - És az új? A teljes igazság felderítéséhez léleklá- tónak kellene lenni, mert minél inkább közelebb jut az ember a történtekhez, annál inkább kiderül, hogy a gyökerek igen mélyek, legalábbis évtizedek hajszálrepedései vezettek a töréshez. Külön-kü- lön és önmagukban nem veszélyeztették ezek a repedések sem a szervezet munkáját, sem közéletét, de a sok felhalmozódott és elintézetlen kisebb-nagyobb konfliktus, vélt vagy valóságos sérelem végül is egy irányban hatott és ennek következtében megtörtént, hogy szabálytalanságok sorozata következett be a párt- bizottság megválasztásakor, majd az ismétlésnél nem választották meg a korábban is függetlenített státusban dolgozó párttitkárt. Következésképpen nem arról van szó, hogy nem lett az illető titkár, hanem arról is, hogy elvesztette az állását, amit korábban már sok éve betöltött, és közben készer is megválasztották. Mi több nagyobb vihar, vagy konfliktus is csak egyszer volt a vállalatnál, a KlSZ-tit- kár megválasztása körül. Egészen pontosan szólva néhány évvel ezelőtt a KISZ- titkárt sem választották meg a titkos szavazáson. Első (menet) választás Ijesztő módon úgy zajlottak az események, hogy minden lehetséges hiba, ürügy, rossz, elavult módszer, ami csak egy vezetésben előfordulhat föllelhető legyen vagy a múltban, vagy a jelenben. Legalábbis a felszín alatt. Az első összevont taggyűlésen volt több, mint 10 ellenszavazat, ami már több a 10 százaléknál, tehát önmagában is figyelmeztető. A taggyűlés szó nélkül tudomásul veszi, hogy a párttitkárt megválasztották. Aztán kezdődik a pusmogás, és a négyszemközti kérdések, a pártbizottság tagjaihoz, a szavazatszedő bizottság elnökéhez, aki már fontolgatja, hogy jelezzen a városi pártbizottságnak. Volt aki jelzett is, de nem hivatalosan. Utána kezdődött a pusmogás, és azok is akik nem voltak jelen, széltében-hosz- szában mesélték a történteket, otthon, utcán és a munkahelyeken. A tényékhez hozzátartozik még az is, hogy az összevont taggyűlésen jelen volt a városi pártbizottság titkára, aki több - szerinte kisebb szabálytalanságot - észlelt ugyan, de ezeknek nem tulajdonított nagy jelentőséget. Ott volt még, mint párttag a vállalat vezetője, aki tagja a városi pártbizottság végrehajtó bizottságának és aki nem vette észre a szabálytalanságokat, bár némi bizonytalanság benne is maradt. Ami a döntő láncszemet illeti előfordulhat, hogy valóban nem vették észre. A jelenléti ív tanulsága szerint - bár ennek hitelességét is vannak akik megkérdőjelezik -, határozatképes volt az összevont taggyűlés. Ám a bedobott szavazatok, illetve a megmaradt cédulák tanúsága szerint, a második napirendi pontként megtartott választáskor már nem volt jelen a párttagság kétharmada. Minden ezt követő hiba már nem is számít. Például, a könyvtárban helyezték el az urnát, ahol a szavazás ideje alatt is dolgozott a könyvtáros, aki pártonkívüli. Harminc- nyolc szavazaton mind a 10 jelölőlistán szereplő név rajta van, holott csak 9 tagú pártbizottságot választottak. Ezt követően, a névsor szerint első kilenc tagból megalakult pártbizottság nyílt szavazással választotta meg a titkárt. Második (menet) választás Ezek után az illetékes városi pártbizottság végrehajtó bizottsága megsemmisítette a választás eredményeit, hiszen a pártbizottságot nem lehetet megválasztottnak tekinteni. Eddig tartott a történet, amikor a tanulság annyi volt még csak, hogy nem szabad rutinszerűen levezetni egy választást, mert akkor az apróbb-nagyobb hibák hátrányos helyzetbe hozzák a megválasztott testületet, annak a titkárát, rontják a párt hitelét, tekintélyét. A két választás között eltelt időszakban a városi pártbizottság másik titkára már kellő körültekintéssel eljárva beszélt az érdekeltekkel, de nem derült ki semmi más, mint hogy rutinszerűen a részletekre nem figyelve folytatták le a választást, amit a tagság nyilvánvalóan nem hajlandó tudomásul venni. Kérdésnek az maradt, hogy a 38 érvénytelen szavazat mögött van-e valami? Az egyik lehetőség az lehetett volna, hogy ők is pusztán rutinból, kényelmességből, oda nem figyelésből dobták be a szavazócédulát. Mint, kiderült - pontosabban nem derült ki, - nem erről van szó. A városi pártbizottság - az előbbivel nem azonos titkára - röviden ismertette a végrehajtó bizottság döntését, majd megszavazták a szükséges bizottságok névsorát, és a jelölőlistát, amelyre újabb név kerül fel. Itt-ott egy-két tartózkodás volt, de semmi különös. A választás következett. A szünetben a titkár már láthatóan ideges volt, és azt vette számba, hogy milyen végzettségei is vannak, arra az esetre nézve, ha „másodszor” nem választják meg. A mintegy másfél óráig tartó szünetekben csak egy figyelemreméltó megjegyzést sikerült „begyűjteni”, ami máshol, más esetben még inkább tanulságos lehet. Az aforisztikus megfogalmazás úgy hangzott - egy egyébként általános csevegés közben - hogy „az ejtőernyős káderek kora lejárt”. Ezen azt kell érteni, hogy párttitkárt már sem más munkahelyről, sem pedig az apparátusból nem lehet csak úgy el- pottyantani valahova. Magyarázatnak e vállalat életéből a párttitkár is szóba jöhet, mert az apparátusból „került ki”, ahogy mondani szokták. így volt ez a meg nem választott KISZ-titkár esetében is. Ö meg a KISZ- bizottságról került oda, majd pártiskolára, és amikor visszatért akkor nem választották meg. A nem kívánt (tanulság) törlendő Egy kívülálló nem mondhatja meg, hogy mi is történt valójában, annyit tudhat, amennyit elmondanak neki. Végül is a tények tények, a második fordulóban volt 108 szavazat, ebből három érvénytelen. Tehát a 105 érvényes szavazat közül kapott titkárjelölt 53-at, ami kevés volt ahhoz, hogy tagja legyen a vállalati párt- bizottságnak, így aztán titkára sem lehet. A hiányzó egy szavazat ott érdekes, ahol a választási szisztéma is vitatható és ma már egészen biztosan korszerűtlen. El kell dönteni, hogy akarunk-e demokrá- ciót és akkor ennek legalább két oldalról működni is kell. Az egyik, hogy lehet-e egyáltalán demokratikusan választani. A mai szabályok nagyon bonyolultak, ezért - is - lehetséges, hogy valóban nem ismerték ki magukat a jelenlévők. Határozottan előnyt élveznek ugyanis a „hivatalos” jelöltek, vagyis azok, akiket jelölőbizottság javasol. A ő névsoruk ugyanis akkor tekinhető megválasztottnak, ha az ötven százalék - lévén emberekről nem pedig számokról szó - plusz egy szavazat megvan. Akkor a tagság jelöltjei esetleg 100 százalékos aránnyal is kívül maradnak a választandó testületen, vagy funkción. Ezen a választáson is többet kapottá plusz egy jelölt, minta „hivatalos lista” nem egy neve. Azért lett volna elegendő a plusz egy szavazat, mert 54-et egy másik pártbizottsági tag is kapott. Szavazategyenlőség esetén pedig a névsorban előbb szereplő - a titkárjelölt mindig az első - tekinthető megválasztottnak. Aki egy kicsit is utána jár a dolgoknak, megtudhatja, hogy az ellenszavazatok legalább annyira szólnak a vezetésnek, mint a szóban forgó személynek, akit a háta mögött gyakran emlegettek „Párt- gyurinak” is. Ez utóbbit azért mert igen szeretett minden vitás kérdésben arra hivatkozni, hogy mi a párt álláspontja, javaslata, véleménye, bár többnyire döntésként igyekezett a pártra fogni - esetenként - egyéni véleményét is. Mindig a vezetés - véleményét, érdekeit - helyenként személyeseket is - képviselt, kiszolgált, mondják most utólag, és szigorúan bizalmasan, az ott dolgozó emberek. A vezető vagy vezetők személyével kapcsolatos véleményeket nehezebb lenne bizonyítani és körülírni, mindenesetre szeretik, ha nekik van igazuk. Olyannyira, hogy más vélemények nem is igen érvényülhetnek. Sok szakember éppen emiatt hagyta el a vállalatot, - mondják most és utólag. Harmadik (új) menet A demokrácia másik oldala az, hogy adott körbn élnek-e vele az emberek, még pontosabban jól élnek-e ezzel a lehetőséggel. Sem az első, sem a második összevont taggyűlésen - sem máskor korábban - a titkár személyével, magatartásával, munkájával kapcsolatosan nem hangzottak el vélemények. Csak a titkos szavazás folyamán derült ki olyasmi, ami ilyen módon nem kerülhet napvilágra, mert mindenki a saját fejében őzi a véleményét. Sem a titkár mellett, sem ellene nem szólt senki. A megalakult pártbizottság akkor nem tudott - előkészítetlenül - titkárt választani. Hamarosan sor kerül arra, hogy vagy a 9 tagú pártbizottság sorából megválasztanak valakit, ha vállalja. Vagy pedig két párttagot kooptálni kell, éS aztán dönteni. Nem biztos, hogy az a valódi demokrácia, ha csak valaki - és ezzel együtt valami - ellen szavazunk. Jó lenne nyíltan, demokratikusan, megfontoltan és megbeszélve hozni meg a közösség érdekeit legjobban szolgáló döntéseket. Ha ennél a vállalatnál olyan volt a légkör, hogy senki nem mert, nem akart nyíltan beszélni, akkor ezért felelősek a gazdasági vezetők, a meg nem választott párttitkár és valamennyi kommunista is. IHÁROSI IBOLYA
