Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-26 / 73. szám
1988. március 26. wÉPÜJSÁG 7 A víz összeköt, elvisz, elhoz, elrejt, elpusztít, megőriz, megtart. Ha valaki Bölcskén jár, nem kell néprajzosnak lennie, hogy észrevegyen valami különöset. Az emberek, a beszédjük, a házak... Mint ahogy a sióagárdiak, a bátaíak, vagy a szomszéd madocsaiak megőriztek ősi jellegzetességeket a mindennapi használatban, ugyanúgy kitetszik ez itt, Bölcskén is. A víz, megőriz - de ha az ember? Bállá Miklós, a helyi termelőszövetkezet nyugdíjas állatorvosa felismerte, hogy a víz összeköt és elhozza az újat, ami a régi veszte. Ezért aztán évek óta gyűjti a faluban fellelhető régiségeket. A gyűjtemény hű tükre a falu történetének. Különösen néprajzi anyaga gazdag, benne az ősi temetkezési szokásokat idéző kopjafákkal. Bállá Miklós ma is rendszeresen gyarapítja gyűjteményét és ajtaját nyitva tartja a látogatók előtt. A falu iskolásai gyakran járnak nála, hogy elkalauzolja őket az ősök világába. Sok faluban igyekeznek, gyakran már megkésve, összegyűjteni a múlt emlékeit. Bölcskén szinte hiánytalanul együttáll. Jó volna, ha a helyiek - még időben - gondoskodnának arról, hogy mindörökre együtt is maradjon. Czakó Sándor A bölcskei Balla-gyűjtemény Amikor ezek az üvegedények készültek, még nem ismerték azt a kifejezést, hogy „formatervezés” Mitől derűs az öreg halász? A múltba néz, vagy a jövőbe lát? Enteriőr Első háborús „menü” egy festett tányéron Királyi arc(?) A „csengettyüs” rokka dús faragásokkal, festett mintákkal a gyűjtemény egyik legszebb darabja Öreg varsák, öreg víz Remekművek szalmából Bállá Miklós: „Tisztítgatom, javítgatom a tárgyakat.” A gyűjtő legkedvesebb tárgyai most a kopjafák Távoli testvérek, a neolitikumból és a közelmúltból
