Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-24 / 71. szám
1988. márcisu 24. népújság 3 Megkezdődött a kincstárjegyek kibocsátása A Budapest Bank szervezésében húsz banknál és pénzintézetnél - többek között az OTP-nél és a takarékszövetkezeteknél is - megkezdték a kincstárjegyek kibocsátását. Az új értékpapírokat 3,6 és 9 hónapos lejárattal hozták forgalomba, 5 ezer, 10 ezer, 50 ezer, 100 ezer, illetve 1 millió forintos címletekben. A kincstárjegyek évi kamata 8, 9, illetve 10 százalék, a kamatot 20 százalékos jövedelemadó terheli. Az érdeklődés a vártnál nagyobb - hétfőn, a kibácsátás napján mintegy 60 millió forint értékben adtak el a pénzintézetek kincstárjegyet. Az elsődleges kibocsátással párhuzamosan megszervezik az új értékpapírok másodlagos forgalmát is. A Budapest Bank minden, már eladott kincstárjegy visszavásárlására vállalkozik. Azt is garantálja, hogy ezeket az értékpapírokat névértékben vagy a névértéknél valamivel magasabb áron veszi vissza. így a kincstárjegy a kötvényeknél mindenképpen nagyobb biztonságot nyújtó értékpapírrá válik. A most kibocsátott 5 milliárd forint értékű kincstárjegyen kívül jelenleg mintegy 27 milliárd forint értékű kötvény van forgalomban, ezeket az elmúlt 5 év során bocsátották ki a vállalatok és a pénzintézetek. A kincstárjegyek számottevően növelik a kínálatot, a szakemberek mégsem számolnak a kötvények keresletének csökkenésével. Úgy gondolják: a kincstárjegyek a lakosság még mobilizálható megtakarításait fogják „felszívni”. A kincstárjegyek kibocsátására - mint ismeretes - azért került sor, mert a költségvetés mind nagyobb mértékben kívánja értékpapírokkal finanszírozni az államháztartásban jelentkező hiányt. A költségvetési törvény alapján az idén 15 milliárd forint értékben bocsáthat ki az állam kincstárjegyet. Ezt a pénzintézetek, vállalatok és szövetkezetek mellett magánszemélyek is megvásárolhatják. Visz- szafizetését az állam szavatolja. Madáreleség-export Új termelői-külkereskedelmi társulás Az Agrimpex Mezőgazdasági Külkereskedelmi Vállalat gesztorságával 11 termelő, illetve termeltető, valamint három külkereskedelmi vállalat részvételével új társaság alakult: az agrárkivitel egyik sajátos területén, a nem megvetendő devizabevételt biztosító speciális napraforgómag előállításánál és forgalmazásánál koordinálja az együttműködést. Az elmúlt időszakban évente mintegy 10-15 millió dollár bevételt ért el a külkereskedelem, főleg a nyugat-európai piacon, a madáreleségek értékesítéséből. Ezek a magok a napraforgó-termesztésben ismeretesek, és többnyire kelendőek nemcsak külföldön, hanem itthon is. A MÉM és a Kereskedelmi Minisztérium egyaránt támogatta az újszerű vállalati kezdeményezést. Főként azért, mert az elmúlt években nem is egyszer túltermelés mutatkozott ebből a cikkből, emiatt a tételek egy részét a termelők nem tudták eladni. Éppen a kedvező piaci pozíció megtartásához volt szükség a társaság megalapítására. A szerződő vállalatok - folytatva az eddigi hagyományokat - évente 35-40 ezer tonna speciális napraforgót állítanak elő és exportálnak; főként az úgynevezett csíkos napraforgót. Ez különleges hobbicikknek számít külföldön, ahol egyre nagyobb divat a kerti- és hasznos madarak etetése, és kialakult a különböző madárfajok tartásának a kultusza. A társaság alakuló ülésén határozatot hozott az idén megtermelhető árualap nagyságáról, annak vállalatonkénti elosztásáról, valamint a külpiaci értékesítés egyes kérdéseiről. A világ legkisebb másológépe A világ legkisebb másológépe természetesen japán. A Sony cég a közelmúltban mutatta be a 105 grammos, ingzsebben elférő, HCP-50 típusjelű másológépet, ami inkább'emlékeztet egy zsebrádióra, vagy villanyborotvára, mint másolatok készítésére alkalmas készülékre. A masina túl azon, hogy normál papírra, vagy vinilre tud másolni és három különböző színben képes a kópiát kinyomtatni, memóriával is „rendelkezik”, ami alkalmassá teszi arra, hogy a letapogatott eredetiről később adjon ki másolatot. A beépített, újra tölthető elemes új termék elsősorban kéziratokról való másolásra alkalmas. Ára 42 800 jen, azaz kb. 330 dollár. Egyszerűbb, memóriaegység nélküli változata, a HCP-C8 típusjelű készülék 14 800 jenbe, azaz 114 dollárba kerül. Visszanézni a munkára Vannak kifejezések, melyek időről időre elharapóznak ugyan, de aztán szerencsére elenyésznek. Ami engem illet, soha nem fogom megérteni, hogy miért kell valamit „felvállalni", amikor a „vállalni” szó meglehetősen hosszú ideig megfelelt a célnak és vele semmivel se mondtunk kevesebbet. A ma már ritkábban használatos „cselekvési program" kiagyalója is valószínűleg abban a tévhitben ringatózhatott, hogy két szóval többet lehet mondani mint eggyel, ami nagyon gyakran csak meny- nyiségileg igaz. Azt se szeretem, aki a munkához „hozzá áll", ahelyett, hogy becsületesen, tisztességgel dolgozna. Legjobban azonban azt hiszem azt a humorosnak szánt, de tulajdonképpen velejéig erkölcstelen mondást utálom, mely szerint „Úgy álljunk hozzá a munkához, hogy más is oda férjen!". Mindez a minap jutott az eszembe, amikor kőmíves sógorommal beszélgettem, aki talán húsz éve dolgozik tisztességgel ugyanannál a Győr-Sopron megyei szövetkezetnél. Sok fiatalt okított már a szakma fogásaira, jókat, rosszakat, szorgalmasakat és lustákat, olykor bizonyára ambiciózus dologkerülőket is. Nem tartozik a szakmájához, így alig hiszem, hogy különösebben mély értelmű definícióra törekedett volna, amikor így fogalmazott:- Aki munka végeztével, amikor már összepakolja a szerszámait, nem néz vissza arra a falra, amelyiket aznap felhúzott, az én előttem nem ember! Soha fél méternyi falat se raktam, de nem tudom túl szigorúnak érezni azt, amit mondott. Ha jól értem, az van a szavaiban, hogy az ember törődjön a munkájával. Nemcsak azért, mert ezért fizetik, hanem mert a munkájában ő maga is benne van. Igazán perdöntőén arról ítélik meg. Elsősorban persze a társai, de aztán később azok, akik a munkája eredményét használni akarják, vagyis némi túlzással az egész társadalom. Előfordulhat, hogy sürget az idő és ilyenkor szaporábban kell dolgozni, keményebben hajtani. De tudatosan összecsapni a munkát akkor se lehet. Sógorom természetesen nem az egyetlen, nekem nagyon tetsző, példa. Emberek tömegeit ismerem és ismerjük szerencsére valamennyien, akiknek eszükbe se jut, hogy - a saját hibájukból - másodosztályú munkát végezzenek. Még akkor se, ha egyáltalán nincs garanciális idő, ami számtalan példából úgy tűnik, hogy amúgy se lóg valamiféle beretvaéles Damoklesz-kardjaként a trehányok feje felett. Legtöbbjük, e minden tiszteletet megérdemlő tulajdonságukat nem számítva, általában semmilyen különleges adottsággal, képességgel nem ékes. Ők a többség, az országos átlag. Vagy-legalábbis reméljük, hogy ők azok, mert ha a munkát boldogan, megkönnyebbülten faképnél hagyok lennének, nem sok bizalommal nézhetnénk - az egyelőre elég távoli - jobb jövőnek elejébe, hanem akár már holnap lehúzhatnánk a redőnyt. (Ordas) Kreatív, innovatív, rátermett, dinamikus vezetők Amit a piac igényel, és amit igényelni fog Műszaki fejlesztés az ipari szövetkezetekben A műszaki fejlesztésről, az MSZMP Központi Bizottságának a műszaki fejlesztésre vonatkozó állásfoglalásáról, az ebből adódó, s megyénket érintő feladatokról többször és több oldalról megközelítve írtunk már. Az mindenesetre tény, hogy ahhoz, hogy a gazdálkodóegységek a jövőben alkalmassá váljanak az új társadalmi, gazdasági igények kielégítésére az anyagi műszaki háttér, a gépellátás, a szervezeti és irányítási rendszer olyan fejlesztése szükséges, amely képes az állandóan változó piac hatékony és rugalmas követésére. Ez állami vállalatokra és szövetkezetekre egyaránt érvényes. Legutóbb a megye ipari szövetkezetei tekintették át a műszaki fejlesztés helyzetét, feladataikat. Korábban a struktúraváltásokat a szövetkezeti szintű nagyberuházások hozták létre. Ilyen volt például a Hőgyészi Vegyesipari Szövetkezet szövőüzemi gépi rekonstrukciója, amely VOSSEN kooperációban biztosította a termelékenyebb, és nem utolsósorban magasabb minőségű frottírtermékek, törülközők, szabadidőruhák gyártását. Az elmúlt években a piachoz való kényszerű alkalmazkodás tette lehetővé a gazdaságosabb működést, amely a gyártmány- és a választékösszetételből egyaránt lemérhető. Így kezdtek el radiátort gyártani a tamási Ta-Lux-nál, gyermektornacipőt és házicipőt készíteni a Földvár Gumiipari Szövetkezetnél. A költség terhére Mint köztudott, megszűnt a műszaki fejlesztési alapképzés, ennek ellenére az ipari szövetkezetek többsége 1985-ig fennntartotta ezt az intézményt, akik pedig nem, azok az eredményük terhére jelentős összeget használtak fel erre a célra. A fejlesztések finanszírozása ma a költség terhére történik. Az ipari szövetkezetek 1985-ben 18 millió, 1986-ban 12 millió, 1987-ben pedig 17 millió forintot fordítottak műszaki fejlesztésre. Főként a kisebb, de a gazdaságosságot növelő fejlesztéseknek adtak elsőbbséget. Az előző gazdasági évben a 17 millióból 12 milliót fordítottak gyártmány-, és egymilliót gyártásfejlesztésre. Emellett szabadalmi díjakat fizettek, célszerszámokkal és termelőberendezésekkel végeztek kísérleteket, s az újítások kivitelezésére is költöttek. A fejlesztési összeg mértéke elegendőnek éppen nem mondható. A szövetkezetek 1986 végén 825 millió forint értékű állóeszközt működtettek, melyből 342 millió forint értékű volt a gép - ebből a nullára leírt eszközállomány értéke 48 milliót tett ki. A nullára leírt berendezés és gépállomány öt év alatt ötvenhét százalékkal növekedett. Nincs kivétel: minden ágazatban hasonló arányú az eszközök kor szerinti megoszlása, az elhasználó- dottság mértéke. Szükség volt tehát a műszaki színvonal csökkenésének megakadályozása érdekében arra, hogy a versenyképes szöA kiállítások állandó résztvevője a Ta-Lux (Archív felvétel) vetkezetek a megtermelt jövedelmükből olyan arányban részesedjenek, amely lehetővé teszi a dinamikus fejlődésüket. Vagyis: nyereségük nagy része náluk maradhasson, azért, hogy tőkeként működtethessék. Gyártmány- és gyártásfejlesztés A termékfejlesztés irányát a piac, az exportlehetőségek, a belföldi kereslet határozza meg. Célként tűzték ki a konvertibilis exporttermékek bővítését - ezt egyébként a szabályozórendszer is kiemelten támogatja. Az export mint köztudott olyan „húzóerő”, amely együtt kell hogy járjon a műszaki technikai megújulással. Az exportfejlesztő pályázatban eddig hat ipari szövetkezet vett részt. A pályázat nyomán vált lehetővé, hogy a Color Ipari Szövetkezetnél exportminőségű ládapántoló szalagot gyártsanak az új olasz gépsoron. Ugyancsak olasz gépek üzembeállításával újította fel a faipari gépparkját a Gemenc Ipari Szövetkezet, korszerűsödött a felületkezelő műhely, jobb minőségű és nagyobb mennyiségű exporttermék gyártására képesek. A du- naföldvári Faipari Kisszövetkezet nem vett ugyan részt az exportfejlesztő pályázatban, de hat olasz gépet lízingelt. A Dombfa kisszövetkezethez az elmúlt év októberében 14 millió forint értékű gép érkezett díjmentes haszonkölcsönként, évi 17 millió nyugatnémet márka értékű deszkalapgyártási megrendeléssel együtt. Számítógépes vezérlésű osztrák szikraforgácsoló gép 20 millió forintos lízingjét bonyolította le a Ta-Lux szövetkezet, ezt az összeget az exportfejlesztő pályázat keretében kapták meg. A csúcstechnológiának számító gép munkája nyomán növekszik a szerszám- készítő kapacitás, s ötödrészére csökken a prés- és műanyagszerszámok gyártásának az ideje. Megújítja a termékgyártását a textilruházati ipar, mégpedig úgy, hogy speciális gépeket bérelnek, és lízingelnek. De ne feledkezzünk meg a Simovill kisszövetkezetről sem, ahol - mint arról már beszámoltunk - a Wágner porszórási technológia meghonosításával lehetővé válik a rugalmas műanyagfelületű lámpatestek exportja. Központi program és választékbővítés A termékfejlesztés igen fontos iránya a központi gazdasági fejlesztési programokhoz való kapcsolódás. Jó példa erre a tonai GÉM szövetkezet, ahol importkiváltást tett lehetővé az elektronikai háttéripari tevékenység bővítését szolgáló G 5-ös program keretében beinditottteker- cselt vágott transzformátor vasmagcsalád honosító fejlesztése, és gyártásának bevezetése. Mindez 21 millió forintos fejlesztés eredményeként valósul meg. A Dombcalor kisszövetkezet az Autóipari Kutató Intézet támogatásával vesz részt az Ipari környezetvédelmi Kutatás + Fejlesztés (K + F) programban a hangtompító család, valamint a modulelem rendszerű fokozatok kifejlesztésével, és gyártásba vételével. A Simovill kisszövetkezet az energia- gazdálkodással kapcsolatos programhoz kötődött: energiatakarékos, vékonycsöves lámpatest kifejlesztésére kapott bizonyos összeget, melynek csupán egy részét kell visszafizetni. A szövetkezetek jó része él a hitelfelvételi lehetőségekkel, így korszerű gépek vásárlására adódik mód. Igen lényeges a belföldi választék- bővítés, nálunk nem az országos ellátásban meghatározó, hanem inkább az azokat kiegészítő választék bővítése a jellemző. Hőgyészen szép, ízléses törülközők kerülnek le a gépekről, a bonyhádi Vasipari Kisszövetkezetnél kerti kiegészítő kisgépeket gyártanak, vászoncipőket tesznek dobozokba a Földvár Gumiipari Kisszövetkezetnél, 2-3 szárnyas gerébtokos ablakok, s a hozzájuk tartozó erkélyajtók gyártási feltételeinek megteremtésével csatlakozott a sorhoz a bonyhádi Piramis Építőipari Kisszövetkezet. Házon belül dől el a siker A fejlesztések sikere, gyorsasága és hatékonysága - mint azt Fodor Tibor a Kiszöv elnöke az ipari szövetkezetek értékelésekor mindannyiszor kiemelten hangsúlyozza - döntően nem a környezeti, hanem a szövetkezeten belüli tényezőktől függ. Attól, hogy az irányítást meghatározó vezetők mennyire kreatívak, in- novatívak, rátermettek és dinamikusak, attól, hogy mennyire segítik egymás elképzeléseinek megvalósítását. Nem véletlen, hogy azok a szövetkezetek érnek el tartós sikereket a külpiacon is, ahol mernek bátran vállalkozni, ahol azt próbálták gyártani, amit a piac igényel, és azt próbálják fejleszteni, amit a piac holnap igényelni fog. D VARGA MÁRTA Házicipők is készülnek a Földvár Gumiipari Kisszövetkezetnél (Archív felvétel)