Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-21 / 68. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MA Dobozos 1988. március 21. HÉTFŐ gondok XXXVIII. évfolyam, (3. oldal) 68. szám ÁRA: 1,80 Ft Vasárnap reggel Hónigban járva Götz János halászmester Deres még a határ Mőcsényben vasár­nap reggel hat órakor a Völgység Népe Téesz majorja előtt. A tejcsarnokhoz igyekszik néhány gazda, akik a háztáji­ban tejelő teheneket is gondoznak. A csarnok kisegítő átvevője, Palásti László- né gyorsan sorolja is a neveket: Török Béla, Száraz Ferencné, Palásti Pál és Sánta Ambrus. Ennyien hoznak rendsze­resen tejet ide, amit a téesz a cikói üzem­be szállít feldolgozásra. A legutóbbi na­pokban e négy gazda 144-146 liter tejet adott le napjában egyszer. Most a vasár­napi is ennyi. Aki nem hozott, hanem tejet visz a csarnokból, Csoboth Szilveszterné:- Kelt rétest akarok sütni, jönnek a gyerekek Bonyhádról. Egy hónap múlva lesz a lakodalmuk és arra hívogatják most a szomszédokat, meg a keresztszü­lőket. A főzelékhez is kellene egy kis tej. * „Idegeneknek áthajtani tilos! A Pannó­nia Mgtsz saját használatú útszakasza. Grábóc a hivatalos szilárd burkolatú be- kötőúton közelíthető meg." Figyelmeztet a tábla a Hónigpusztára vezető út elején. A végén egy másik azt tudatja, hogy az a terület már a bonyhádi Pannónia Mgtsz juhászata és halászata. Darabos István, Miklós Péter és Marosi Sándor egy kerek asztal mellett reggeli­zik éppen a juhászok pihenőjében, öltö­zőjében. Mozdulataik kicsit ráérősebbek, de akad dolguk ma is. Már régóta nem hi­szik a dal szövegét, miszerint: a juhász­nak jól megy dolga, de nem is panasz­kodnak.- A fizetség? Hm! - néznek egymásra. Húsz fillért kapunk egy-egy birka után. Ez napi 110 forint. A szaporulatra külö­nös gonddal figyelünk, hiszen az a zse­bünket jobban érinti. Egyik juhásznak négy-, a másiknak öt­száz birkája van, ez változik. Most vasár­nap reggel a silózással kezdték a napot, majd szénát adnak az állatoknak. Gondolatban már vándorolnak és Palástiné tejátvevö megszokott legeltetési mezőikre, hajtják, terelgetik nyájukat, mert az igazi pásztor­élet a szabad ég alatt van. Akkor aztán négy hónapon keresztül csak egy-egy családtagjuk látogatja meg őket, enniva­lóval, tiszta ruhával. * Götz Róbert hetedik osztályos a bony­hádi lll-as számú iskolában. Még nem döntötte el, hogy mi szeretne lenni, de szívesen segít szüleinek itt Hónigpusz- tán, még vasárnap reggel is. Édesapja Götz János halászmester, édesanyja bá­ránygondozó. Amíg a két felnőtt elbeszéli sorsát, megismerkedésük, találkozásuk, házas­ságuk történetét, Róbert csöndben fi­gyel, aztán hevesen bólogatni kezd. Any­ja azt fogalmazza, hogy a gyerekek meny­nyire igénylik a szülők társaságát és (Folytatás a 2. oldalon.) Sevardnadze Washingtonba utazott Washingtonba utazott Moszkvából va­sárnap. délelőtt Eduard Sevardnadze. A szovjet külügyminiszter, az SZKP KB PB tagja találkozik az Egyesült Államok elnö­kével, Ronald Reagannel, és tárgyal George Shultz külügyminiszterrel. A Szovjetunióban azt várják, hogy a lá­togatás előrelépés lesz-majd a szovjet­amerikai párbeszédben, amelynek egyik legutóbbi fontos állomása volt a Jazov- Carlucci találkozó Bernben. Washing­tonban várhatóan a kétoldalú viszony összes kérdését megvitatják majd, de a fő napirendi pont minden jel szerint az el­nöki látogatás előkészítése, s ennek kap­csán a genfi tárgyalások meggyorsítása lesz majd. A szovjet fél Genfben már elő­terjesztette a HTF-szerződés dokumen­tumainak tervezetét, amelyek tavaly de­cemberi washingtoni csúcson elfogadott közös nyilatkozattal összhangban ötvö­zik a szovjet és az amerikai érdekeket. Moszkvában a héten többször is hangot Lipcsei vásár Jó magyar Magyarországnak igen kedvező ered­ményt hozott a szombaton zárult lipcsei tavaszi vásár. A magyar vállalatok több mint félmilliárd rubel értékben kötöttek üzletet NDK-beli partnereikkel a vásáron. A magyar szakemberek elégedettek a forgalom szerkezetének alakulásával is. A megállapodások majdnem 190 millió rubel értékben még 1988-as szállítások­ra vonatkoznak, így ezzel együtt az idei 3,8 százalékos növekedést előirányzó, 1,93 milliárd rubel nagyságúra tervezett magyar-NDK áruforgalom túlnyomó többségére már megkötötték a szerző­déseket, A legjelentősebb üzletet ezúttal is a Mogürt kötötte, amely 1989-re több mint 800 Ikarus autóbuszt, gépjármű-rész­egységeket és alkatrészeket adott el, il­letve teherautókat, 21 ezer Trabant sze­mélygépkocsit és alkatrészeket vásárolt - összesen 212 millió rubel értékben. A Transelektro 61 milliós üzletkötésében erősáramú berendezések és villamos berendezések importja, valamint forró­adtak aggodalmuknak, hogy Genfben a tárgyalások üteme lassult, s az ameri­kai küldöttség munkatempója nem felel meg a feladatok horderejének és a záros határidőknek. Alekszandr Besszmertnih külügyminiszter-helyettes - aki Sevard- nadzét elkíséri washingtoni útjára - a lá­togatás előestéjén nyilatkozva hangsú­lyozta: szovjet részről úgy látják, hogy a moszkvai csúcstalálkozó idejére aláírás­ra lehet előkészíteni a HTF-szerződés tervezetét. Ehhez természetesen mindkét fél erőfeszítéseire szükség van, de az amerikai küldöttség, különösen az ABM- szerzödés tekintetében, nem tanúsít elég rugalmasságot. Az aláírás nem előfeltétele a csúcs megtartásának, hiszen Reagan elnöknek érvényes szovjetunióbeli meghívása van erre az évre - derült ki Besszmertnih sza­vaiból. (A fentiekhez kapcsolódik Mai kom­mentárunk lapunk 2. oldalán.) eredmény víztárolók és vontatómotorok exportja szerepel. A Lignimpex az idei évre 32 mil­lióért barnaszénbrikettet vett, míg az Ag- rimpex ugyancsak ebben az évben 26 millióért búzát ad el. A Videoton 10 mil­lióért sornyomtatókat és számítógépeket szállít. A Medimpexnek sikerült megállapod­nia a Magyarországon gyakran hiány­cikknek számító Corinfar nevű gyógy­szer kontingensen felüli behozatalában. Az NDK-vállalatok legjelentősebb üz­leti megállapodásaikat ezúttal is az or­szág legfőbb külkereskedelmi partneré­vel, a Szovjetunióval kötötték. A túlnyo­mórészt gépekre és berendezésekre vo­natkozó szovjet-NDK vásári szerződé­sek összértéke meghaladja a hárommil- liárd rubelt. A legnagyobb külföldi kiállító, az NSZK cégei a fogyasztási cikkek terü­letén több jelentős licenceladási szerző­dést kötöttek NDK-beli partnereikkel és igen előrehaladott tárgyalásokat folytat­tak különböző beruházási eszközök na­gyobb tételű szállításáról. NDK Befejeződött a szovjet HHR-rakéták kivonása Szombaton befejeződött a szovjet har­cászati-hadműveleti atomrakéták kivo­nása az NDK területéről. A Szovjetunió januárban állapodott meg az NDK-val és Csehszlovákiával, hogy a tervezettnél korábban, a közepes hatótávolságú és hadműveleti-harcá­szati nukleáris rakéták felszámolásáról szóló szovjet-amerikai szerződés ha­tályba lépése előtt kivonja e két ország­ban a nyugat-európai amerikai raktéta- telepítésre válaszként felállított SS-12 (OTR-22) típusú rakétáit. González és Mitterrand megbeszélése Spanyolország jövőre fontos lépése­ket tesz nemzeti fizetőeszköze, a peseta integrálására a nyugat-európai monetá­ris rendszerbe. A francia fél minden be­folyását latba veti, hogy Spanyolország mielőbb tagja lehessen a Nyugat-euró­pai Uniónak. Ez volt a két legfontosabb megállapí­tás, amelyet Madridban hangsúlyoznak Felipe González spanyol kormányfő és Francois Mitterrand francia elnök szom­bati megbeszélései után. Tanulságok a múltból okán és sokféleképpen emlékeztek meg S róla, a tömjénező magasztalástól a vicsor­gó szidalmazásig minden módon. Elhall­gatni azonban azóta sem lehetett 1919. március 21-et, hiszen európai jelentőségű esemény volt: a magyar proletariátus át- ------­-— vette a hatalmat a szorongattatásaiban ta­nácstalanná vált polgári demokratikus kormánytól és megvalósította a világ második munkásállamát. Egy év híján hét évtized telt el azóta, a nagy napok résztvevői közül ma már nagyon kevesen vannak köz­tünk. Akik akkor fiatalos hévvel - hiszen a forradalmi kormányzótanács tagjai között alig akadt harminc év­nél idősebb - megteremtették a magyarországi Ta­nácsköztársaságot, minden tiszteletet megérdemel­nek az utókortól. Annál is inkább, mert életükben sok mindent kellett elviselniük. Az ellenforradalmi kor­szakban üldözték, bebörtönözték őket, a sztálini ön­kény megritkitotta soraikat, s a Rákosi-klikk uralma idején háttérbe szorították, gyanúsították a „19-ese- ket”. Mindezt azért, mert tiszta szívvel álltak ki a magyar és a nemzetközi proletariátus igazságos ügyéért. Nem túlzás az, hogy 1919 márciusában 1848 már­ciusának örökségét akarták teljes diadalra vinni. Hi­szen a tennivalók többsége rájuk maradt: a magyar függetlenség ismét nagy veszélyben forgott, az elnyo­mott néptömegek küzdöttek jogaikért, s a reakció erői épp úgy gyülekeztek a határokon kívül és belül, mint tették elődeik 1849-ben. Hazafiatlansággal vádolták a magyarországi Ta­nácsköztársaság vezetőit és harcosait a Horthy-rend- szer idején. Igaz: a Tanácsköztársaság egyenjogúsá­got követelt és adott az ország területén élő valameny- nyi nemzetiségnek, s ez aligha nyerte meg a 30 millió magyar birodalmáról álmodozó urak tetszését. Még az is igaz, hogy a piros-fehér-zöld helyett vörös zászlók alatt indultak harcba. Ám azok a vörös zászlós mun­kászászlóaljak diadalmas hadjáratok során visszafog­laltak olyan területeket, ahol magyarok éltek, s ame­lyekről a hazafias szólamokat pufogtatók akkor már régen lemondtak. Szinte minden napra jutott egy-két rendelkezés a dolgozó tömegek érdekében. Eltörölték az uralkodó osztály kiváltságait, lakáshoz, iskolához, egészség- ügyi ellátáshoz juttatták az addigi nincsteleneket, kor­látozták a munkaidőt - felsorolni is sok volna mindazt, amit a magyarországi Tanácsköztársaság fennállásá­nak 133 napja alatt a néptömegekért tett. Mindezt - csupán a maguk erejére és elképzelései­re támaszkodva. Az oroszországi munkáshatalom, Le­nin pártja csak elvi segítséget tudott adni, hiszen élet­halálharcát vívta az ottani ellenforradalmi erőkkel, és az azokat támogató külföldi katonasággal. S éppen Lenin figyelmeztette a magyar munkásállam vezetőit: nagy hiba lenne egyszerűen átvenni, lemásolni az oroszországi gyakorlatból, mert mások a körülmények és a teendők Magyarországon. Fölösleges lenne tagadni, hogy az egyszeriben rá­juk szakadt ezernyi tennivaló végzése közben követ­tek el hibákat is a Tanácsköztársaság vezetői. Utólag - természetesen - könnyű sértegetni, s megállapítani: mit hogyan kellett volna tenniük. Mindenképpen biztos, hogy a földosztás elmulasz­tása épp úgy hiba volt, mint az, hogy sokszor ott és ak­kor is az ellenség kezét vélték látni, ahol és amikor csak a tapasztalatlanság okozott bajokat. S hogy a ve­zetők között dúló viták során hol túl-, hol alulbecsülték saját erőiket. Történelmietlen lenne ma azt kutatni, hogy mi lett volna, ha.... Ha felülkerekedik a munkásállam renge­teg belső és külső ellenségén? Ha sikerül közvetlen katonai segítséget kapni Szovjet-Oroszország vörös hadseregétől? Ha fennmarad a magyarországi Ta­- a mának nácsköztársaság és a szomszédos országok proleta­riátusa követi a példát? Bizonyos, hogy mindezek bekövetkezése esetén egészen másképpen alakult volna történelmünk az 1919 utáni negyed évszázadban. Sőt: talán máig ható ereje lett volna mindezeknek. Am a történelem - ha úgy tetszik: a politika - nem is­meri a feltételes módot. A Tanácsköztársaság elbu­kott, mert az akkori Európa politikáját meghatározó hatalmak nem tűrték meg a földrész közepén a mun­kásállamot. A megtorlás szörnyű volt, s még azokat is tiltakozás­ra kényszerítette, akiknek nagy részük volt Horthyék uralomra segítésében. De a magyarországi Tanács- köztársaság nemzetközi hatása még sokáig érvénye­sült: rövid időre Bajorországban is hatalomra került a proletariátus, s Európa-szerte leszűrték a tanulságo­kat 1919. március 21. példájából. A jó és rossz tapasz­talatokat is. Ezek a tapasztalatok ma is megszívlelendők. Minde­nekelőtt az, hogy tartós eredményt csak úgy lehet elérni, ha a célokat megérti és magáénak vallja a dol­gozó nép nagy többsége. Épp úgy az is, hogy mindig , figyelembe kell venni a nemzetközi környezetet, de csak azt venni át más országok módszereiből, ami ná­lunk is hasznos és szervesen épül a magyar hagyo­mányokra. anapság - talán, mert jelenünket sok te­kintetben újra kell értékelnünk a továbbié­in ÉM pés érdekében - sokan hajlanak arra, la#l bogy ^becsüljék, kicsinyeljék mindazt, | j/1 amit a magyar dolgozó nép vitt véghez az elmúlt évtizedek és évszázadok során. 1919 márciusa vezetőinek és küzdőtársai­nak, az akkori hősöknek és mártíroknak emlékét tisz­tán kell megőriznünk, legjobb nemzeti hagyomá­nyaink sorában. VÁRKONYI ENDRE

Next

/
Thumbnails
Contents