Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-19 / 67. szám

6 IRrÉPÜJSÁG

1988. március 19.

Kovács Attila és Máté Réka a sportok királynőjéről- Kovács Attila neve tavaly szeptember óta nemcsak az atlétabarátok köreiben ismert, hiszen ősszel a világbajnokságon 100 méteren az ötödik lett és 200 méteren is bekerült a legjobb 16 közé. Milyen tervekkel indult ezen a nagy megméretésen?- A lényeg, hogy mindig a legjobb szeretnék lenni, akkor is, ha tudom, hogy erre nem sok esélyem van. Ott a versenyen pedig már nem kell figyelni semmire, csak futni kell, azt úgyis előre tudjuk megközelítőleg, hogy a többiek milyen formában vannak, ki mire lesz képes. Ben Johnsont például szerintem most legalább egy-másfél évig senki sem fogja tudni legyőzni.

I- Gondolom eddigi eredményei közül erre a vb-re a legbüszkébb.- Természetesen. Egy világbajnokságon már nagy dolog döntőbe jutni, attól függetlenül, hogy sokan csak legyintenek erre a teljesítményre. Az utóbbi időben elért jó eredményeimhez az is hozzájárult, hogy olyan edzőpartnerem van, mint Nagy István.

I- Ugorjunk egy-két évet vissza a múltba. Tizennyolc évesen kezdett el atlétizálni Szekszárdon.- Inkább kezdjük még előbb. Szedresi vagyok, ott éltem a szüleimmel 23 évig. A palánki Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskolában tanultam és annak színeiben többször elindultunk a futó csapatbajnokságokon. Mindig gyors voltam, de ez nem tűnt fel túlzottan eleinte, hiszen ha nem szerepeltünk jól, az egész csapat kiesett, nemcsak a gyengébbek.

I- Később mégis felfigyeltek a gyorsaságára a Szekszárdi Dózsa edzői.- Igen, mindjárt le is igazoltak, Mozolai János irányításával kezdtem el edzeni rendszeresen. Eleinte ezek a tréningek nehezemre estek, hiszen egy rövid távot lefutni versenyen egészen más, mint egy edzésen lefutni 10-15-ször ugyanazt. Inkább alkudoztam egy kicsit, hogy gyorsabban lefutom, de kevesebbszer kelljen. A tanár úr eleinte nemet mondott, de amikor elsőre futottam egy nagy időt, mindig levettem a lábáról. Aztán jöttek az eredmények, és két év múlva már atlétának mondhattam magamat.

I- Aztán átigazolt az Újpesti Dózsához 1983-ban...- Előbb még szekszárdi színekben 1981-ben megnyertem az országos bajnokságot. Hogy későn érő típus vagyok, és későn kezdtem el edzeni, ennek az volt a hátránya, hogy szinte mindjárt a juniorok korosztályába kerültem, ahol ellenfeleim többnyire már 8-10 éve sportoltak. Az Újpesti Dózsához 1983 szeptemberében hívtak, de akkor még nemet mondtam. Aztán sokáig gondolkodtam a dolgon, és végül egyik napról a másikra itt találtam magamat a fővárosi klubnál, ahol Oros Ferenc lett mindjárt az edzőm.

I- Nem volt nehéz megszokni az új környezetet, az új edzőpartnereket?- Szedres után Budapest elég nagy változást jelentett, bár már többször is versenyeztem a fővárosban. Az itteni sportolókat már korábbról ismertem a megméretésekről, így hamar befogadtak. A szekszárdi edzések családi hangulata után az Újpesti Dózsánál kezdődött meg számomra az igazi élsport. A napi két edzés, hogy fejlődhessek, hogy élsportoló lehessek, kemény embert kívánt. Elismertem, hogy erre szükség van, hiszen a langyos vízben úszkálni nem érdemes, komolyan kell vennem a futást.

I- És a maradéktalanul végrehajtott edzések eredménye hamarosan meg is mutatkozott...- Pár hónapra Budapestre kerülésem után már fedettpályás országos csúcsot

futottam, majd szabadtéren is 100 és 200 méteren. Aztán rövidebb megtorpanás következett, és tavaly újra fellendülő formában versenyeztem végig az idényt.

I- A napi két edzés mellett mire marad még ideje?- Nagyon kevés dologra, hiszen délelőtt 2-3, délután pedig 3-4 órát edzek. Szeretek olvasni, emellett már többször nekiálltam az angol nyelv tanulásának, de valahogy sosem jut erre elegendő időm. Pedig nagy szükségem lenne egy idegen nyelv ismeretére.

■ - Vannak külföldi sportbarátai?- Az az igazság, hogy a versenyek alkalmával kevés idő jut barátkozásra. Olyan sportoló sok van, akivel szimpatizálok, de beszélgetésre nem sok időnk marad. Egy osztrák futó barátom azonban van, Roland Jokl. A nagyszülei Pécsen laknak, és ő is nagyon jól beszél magyarul, így könnyen megértjük egymást, járunk egymáshoz nyaralgatni is, ha éppen van egy kis pihenőidőnk.

I- De arra gondolom azért szakít időt, hogy meglátogassa néha a szüleit.- Havonta kétszer le szoktam menni Szedresbe meglátogatni őket. Édesapám állatorvos, édesanyám Szekszárdon dolgozik a Statisztikai Hivatalnál. Van egy bátyám, aki ott él ma is Szedresben, apu mellett dolgozik. Egyébként azok a kedvenc ételeim, amiket anyu főz. Otthon nem nagyon beszélgetünk a versenyekről, hiszen ami érdekes, azt úgyis megnézik a televízióban. Ezenkívül ha időm engedi, meglátogatom volt edzőmet és Böde József egykori futótársamat is.

I- Más sportág nem is vonzotta soha, csak az atlétika?- Annak idején sokfajta sportágba belekóstoltam, többek között lovagoltam, kajakoztam, sakkoztam. Ha bármelyik is ilyen minimális erőfeszítéssel eredményesen ment volna, mint az atlétika - amihez a gyorsaságom adott -, akkor azt csináltam volna versenyszerűen, az is megragadott volna.

I- Visszanézve: csak azon múlott, hogy késön fedezték fel, hogy mindig csapatban futott?- Erre határozottan nemmel válaszolhatok. Ugyanis ha mindjárt az első versenyeken kaptam volna egy szöges cipőt, akkor két évvel előbb is elérhettem volna jó eredményeket. Végül is édesapám vett egyet, nem tudva még, jó befektetés lesz-e. Most már tudja, hogy nem volt kár kiadni rá a pénzt.

I- Milyen érzés, ha valaki elsőként fut át a célvonalon?- Nagyon jó dolog, de szavakkal nem lehet kifejezni, azt érezni kell. Bár az országos bajnokságokat már 1984 óta sorra nyerem, azok már nem okoznak különös örömet. De például Európa-baj- noknak lenni már nagyon jó érzés. Egyébként az igazat megvallva - furcsán hangzik ugyan - nem szeretek futni. Legszívesebben csak versenyeznék, jó formában és jó mezőnyben. Edzéseken is sokszor jobban esik az erősítés, mint a résztávok.

I- Egy győzelem, jó időeredmény után meddig tart az öröme?- Az igazat megvallva csupán néhány percig, aztán már a következő versenyre gondolok. Például ha valaki két éve azt mondja nekem, hogy 10,08-at futok 100 méteren, rettentően örültem volna ennek az eredménynek. Aztán amikor megfutottam, csak két percig tartott a nagy öröm.

I- Egy élsportolónak már sokat kell járnia külföldi versenyekre is. Szeret utazni?- Vonattal mindig félúton lennék, ezért nagy találmánynak tartom a repülőgépet,

bár utazni egyáltalán nem szeretek. Évente egy-két alkalommal külföldi edzőtáborozáson is részt veszünk. Pályafutásom során jártam már Amerikában, Japánban, Afrikában, Kubában, hogy csak az érdekesebb helyeket említsem.

I- Az 1987-es Tolna megyei ranglistán a legjobb időeredmény 100 méteren 11,09. Mi jut erről az eszébe?- A megyei csúcsot - ha jól tudom - 10,41-gyei még mindig én tartom. Véleményem szerint kéne Szekszárdra egy igazán tehetséges ember, aki sziwel-lé- lekkel dolgozik az atlétákkal, mint aónak idején velünk Mozolai János. De általában véve is a magyar atlétika peches, hiszen legjobbjaink a nagy megméretések előtt többször is lesérültek már, gondolok itt Szalma Lászlóra vagy Bakosi Bélára. Szerencsére jómagam nem vagyok sérülékeny, bár nemrég egy kisebb baleset miatt két hetet ki kellett hagynom, kificamodott a bokám.

I- A sportorvosokkal ezek szerint nincs sok dolga?- Csak kisebb megfázásokkal szoktam a sportkórházba járni, mivel mi oda tartozunk. Egyébként a hazai sportorvoslásra még igencsak ráférne a fejlődés, hiszen míg külföldön egy kisebb sérülést néhány nap alatt rendberaknak, nálunk ez heteket vesz igénybe. Ott a lesérült sportoló a sérülés utáni első napon már jár, a másodikon már kocog, a harmadikon már fut, a negyediken pedig már vágtázik. Nálunk sajnos egy-egy ilyen nap egy-egy hétnek felel meg.

I- Betöltötte a 27. életévét. Említette már, hogy későn érő típus, de mégis: Nem gondolt még a házasságra?- Egyelőre nem tervezem a nösülést, és a barátnőm sem szeretne még férjhez menni.

I- Gondolt már arra, hogy mihez fog kezdeni a versenysport abbahagyása után?- Tulajdonképpen érettségi után elvégeztem egy kétéves autószerelő tanfolyamot, de az edzéseket figyelembevéve most is keményen dolgozom. Véleményem szerint amíg jól megy, addig érdemes csinálni, érdemesebb, mint bármi mást. A jövömről sokat gondolkodom, ezt az életszínvonalat jó lenne a leállás után is tovább vinni. Azt már most is tudom, hogy mi nem leszek. De hogy mi leszek, az még a jövő titka, bár elképzeléseim már vannak.

I- A fedettpályás Európa-bajnok- ságon csak a lelátón láthattuk.- Igen, épphogy csak felépültem az említett kisebb sérülésemből, és az olimpiára való felkészülés miatt edzőmmel úgy döntöttünk, kihagyom ezt a megméretést. Távol viszont nem maradtam, hiszen biztatni akartam atlétatársaimat. Bakosi Béla új országos csúccsal elért ezüstérmének örültem a legjobban.

I- Volt valaha is példaképe a futók között?- Nem, soha. Én magam akartam jól futni, mások csodálása nélkül. Egyébként szerintem a futás csak a verseny- sportnál kezdődik.- Akárcsak az őszi világbajnokságon, az 1988-as olimpián is minden versenyző ott lesz, akit jegyeznek az élvonalban. Milyen eredményre számít?- Számítani mindig lehet a legjobbakra is. Az olimpián is ott lesz Ben Johnson és a többi nagynevű atléta, de minden az akkori formánktól függ majd. Egy szó mint száz, az olimpián szeretnék döntőbe jutni, és jobban szerepelni, mint a vb-n.

I- Ezzel a beszélgetéssel kívánunk ehhez sikeres felkészülést, eredményes szereplést.

MÚLTUNKBÓL

Negyvennégy éve... Magyarország történelmének egyik leggyászosabb napja. Elveszett az ország függetlenségének még az a csöppnyi darabja is, amelyet a hitleri Németország politikáját kiszolgáló, nemzetvesztő politika még meghagyott. 1944. március 19-én a német fasiszta seregek megszállták a szövetséges Magyarországot.

A Tolna Megyei Levéltárban úgyszólván semmi megyei vonatkozású irat sem maradt meg erről az eseményről. Igaz, vasárnap volt akkor, a hivatalokban csak a szokásos, a háborús viszonyoknak megfelelő ügyeletek voltak szolgálatban. Ha tennivaló akadt, akkor azt röviden telefonon, vagy táviratban intézték el. De ezen a napon mintha semmi sem történt volna.

Délután 4 órakor azonban megcsörrent a telefon a szekszárdi rendőrkapitányságon. A Belügyminisztérium illetékes rendőrségi osztályától parancsot továbbítottak:

„A m. kir. belügyminiszter úr rendelete alapján a mozgófényképszínházakban, kabarékban, stb. az előadások a további rendelkezésig tilos. A rendeletről a vármegye székhelyén működő rendőrkapitányságok azonnal értesítsék a vármegye alispánját, mint első fokú hatóságot, hasonló rendelkezések azonnali kiadása végett.”

Az ügyeletes, annak rendje-módja szerint, visszaigazolta a parancs vételét, és letette a kagylót. Nem értette a parancs okát, de ez nem is igen foglalkoztathatta. Majd újra vette a telefont, kérte a központot, hogy kapcsolja az alispáni hivatalt. Lediktálta a belügyminiszteri rendeletet, s mint aki jól végezte dolgát, az ügyeleti vaságyra feküdt, s talán el is aludt... Később sem akadt más dolga, csak a rejtjelzett jeligével bejelentkezett a magasabb parancsnokság ügyeletén...

A 19-i események nem forrósították fel a légkört a megyeszékhelyen. Az ország legkisebb városkája élte a maga megszokott életét. Az alispáni hivatal ezen a napon nem intézkedett a belügyminiszteri rendelet végrehajtására. Csak másnap.

Március 20-án mintha sürgőssé vált volna a dolog. „Azonnal expediálni!” - olvasható az alispáni fogalmazványon az utasítás, amely a járási főszolgabírákhoz szólt:

„Belügyminiszter rendelete alapján mozgófényképszínházakban, kabarékban, stb. az előadások tartása további rendelkezésig tilos. Szükséges intézkedéseket azonnal tegye meg.”

Az eddigiekkel szinte már teljességgel be is mutattuk, hogy milyen politikai esemény történt a megyében a német megszállás napján. (Az nem ismert, hogy a Honvédelmi Minisztérium milyen utasítást juttatott el a megyében állomásozó magyar alakulatokhoz. Ezeknek iratai ugyanis soha nem jutottak be a megyei levéltárba.)

A belügyminiszter fenti rendelkezésének egy részét hamar visszavonták. Szekszárdra már március 22-én este 10 órára megérkezett a tilalom részleges feloldása:

„A m. kir. Belügyminiszter úr rendelete alapján a színházi, mozgóképszinházi, hangverseny, mulató, s minden tánc tartásának tilalma ügyében kiadott rendeletet azonnali hatállyal visszavonta. Ilyen engedmények tehát az érvényben lévő jogrendszabályok alapján újból kiadhatók. A vármegye székhelyén működő rendőrkapitányságok a rendeletemet azonnal közöljék a vármegye alispánjával azzal, hogy a tilalmi rendelet visszavonásáról elsőfokú hatóságait kiértesítse.”

Valami ismeretlen dolog közbejöhetett, ami miatt 23-án délután 2 órakor ismét szigorítás érkezett a belügyből:

„Színház, stb. engedélyezése ügyében a 2061. számú híranyagban kiadott rendeletemet hatályon kívül helyezem, és a m. kir. belügyminiszter úr rendelete alapján a következőkről értesítem:

Továbbra is tilos a mulatók, táncmulatságok, szállodai és egyéb táncok tartása, továbbá tilos a bűvészeti mutatvány is. A m. kir. belügyminiszter úr azonnali hatállyal engedélyezi a színházi és mozielőadások, továbbá hangversenyek és sportrendezvények tartására vonatkozó engedélyek kiadását, végül pedig a részvénytársaságok gyűléseit; mindezeket

az egyébként érvényben lévő jogszabályok alapján."

Itt is olvashatjuk a szokásos záró részt, amely arról rendelkezik, hogy ismertessék a rendeletet az alispáni hivatallal is.

A tilalmakat fokozatosan oldotta fel a belügyminiszter.

Talán legtovább a cirkuszi mutatványok tilalma volt érvényben, de 1944. május 5-én itt is megtörtént annak feloldása, azzal azonban, hogy „a cirkusz műsorának keretében konferansz és kuplészámok nem adhatók elő”.

*

Magyarország német megszállásának egyik következménye volt, hogy betiltották a polgári ellenzéki pártok működését. Ezek között volt a kisgazdapárt is. A belügyminiszter 169 818/1944. VII. a. rendeletében a következőképpen indokolta az intézkedést:

„A Független Kisgazdapárt feloszlatása állambiztonsági okokból vált szükségessé; a párt, illetőleg annak egyes tagjai ugyanis oly irányú tevékenységet fejtettek ki, mely a hadviselés szempontjából elsőrendű fontossággal bíró mezőgazdasági termelés nyugodt menetét és az ország belső rendjét veszélyeztette.”

Szó sem volt arról, hogy a kisgazda- párt a rendeletben megfogalmazott mértékű veszélyt jelentette volna a rendszerre, hiszen kiépített szervezettel alig rendelkezett már ebben az időben. Az alispán kiadta a megfelelő utasításokat a járási főszolgabírákhoz. A simontornyai, a tamási, a bonyhádi, és a dombóvári főszolgabíró, valamint a dunaföldvári szolgabírói kirendeltség vezetője arról küldött tájékoztatót az alispánhoz, hogy illetékességi területén nem működik a nevezett pártnak semmiféle szervezete. A paksi és a szekszárdi főszolgabíró azonban egy-egy szervezetről tudott. Duna- szentgyörgyön az elöljáróság az alispáni intézkedés végrehajtása érdekében, berendelte a kisgazdapárt helyi képviselőjét, László Lajost. Az 1944. április 10-én felvett jegyzőkönyv szerint László Lajos arról tájékoztatta az elöljáróságot, hogy

„A párt csakis választások idején fejtett ki működést, máskor nem, a legutóbbi képviselőválasztás óta működést nem fejtett ki. A párt feloszlatásáról az újságokból már előzőleg tudomást szerzett, s most ezúttal is tudomásul veszi a feloszlatást. Kijelenti, hogy a pártnak semmiféle vagyona, még iratai sincsenek.”

A kisgazdapárt másik szervezete Őcsényben volt. Erről a szekszárdi járás főszolgabirája a következőt jelentette:

„Tisztelettel jelentem, hogy a Független Kisgazdapártnak a központi járás területén egyedül Őcsény községben volt helyi szervezete. A szervezet működését beszüntettem.

A községi elöljáróság a szervezet vagyonát képező 356 pengő 74 fillér készpénzt zár alá vette, és azt az Országos Hadigondozó Szövetség Hadiárvák Alapja Budapest javára a 20100 számú csekkszámlára befizette, továbbá egy drb pénztárkönyvet, egy drb jegyzőkönyvet és egy drb tagdíjnyugtakönyvet megőrzés végett magához vett.”

Mi foglalkoztatta ebben a politikailag rendkívül kritikus időben a megye köz- igazgatását? Jellemző lehet például a dombóvári járási főszolgabíró jelentése, aki 1944. július 29-én a többi között a következőket hozta az alispán tudomására:

„A közrend, közbiztonság általában kielégítő a rendkívüli viszonyok dacára. A községi tisztviselőkkel szemben különösebb felügyeleti intézkedésre nem volt szükség, teendőiket általában kellő módon végzik. A közellátás terén - különös tekintettel arra, hogy Dombóvár és Újdombóvár lakosainak jelentős része nem önellátó - a helyzet eddigelé kielégítő, panaszok nem fordultak elő jelentős mértékben. A közellátási ügyvitellel kapcsolatban jelentenem kell még azt, hogy a közellátási nyomtatványok nagy késéssel érkeznek a jegyzői irodákhoz és így a lakosság a jegyekre vásárolható cikkekhez nem a rendes időben jut hozzá. A textiláruval és lábbelivel való ellátás okoz állandó gondot csupán..."

Hasonló stílusban és hasonló témakörben tették jelentéseiket a járási főszolgabírók, mintha semmi sem történt volna 1944. március 19-én.

K. BALOG JÁNOS