Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-16 / 64. szám
1988. március 16. "rttPÜJSÄG 3 Műszaki nap a KSZE-nél Dr. Tibold Vilmos megnyitja a tanácskozást A vitákban hallottuk A vezetőcserék ellentmondásai Korszerű gépüzemeltetés, korszerű szolgáltatás - ez volt a cime annak a tanácskozásnak, amelyre tegnap került sor Szekszárdon a KSZE növénytermelési rendszernél. A tanácskozáson részt vettek a KSZE partnergazdaságainak műszaki, gépészeti szakemberei, és mindazoknak, a hazai és külhoni cégeknek a képviselői, akikkel a termelési rendszer kapcsolatban áll. A tegnapi eseményt dr. Tibold Vilmos, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészeti karának tanszékvezető egyetemi tanára, a MAE Gépesítési Társasága gépüzemeltetési szakosztályának az elnöke, valamint Lakatos Csaba, a KSZE igazgatója nyitotta meg. A közel 400 résztvevő előadást hallgatott meg a gépesítés, a gépüzemeltetés fejlesztésének aktuális kérdéseiről, s azokról a tervekről, amelyeket a KSZE- ben fogalmaztak a mezőgazdaság műszaki fejlesztéseivel kapcsolatban. Az előadásokat konzultációk követték. Ez hét szekcióban zajlott, majd a ma használatos, s a legkorszerűbb gépeket tekintették meg a műszaki és gépészeti szakemberek. Jelen pillanatban egyáltalán nem jótékony homály fedi a különféle vezető beosztásban dolgozók helyzetét. Éppen az ad mindenféle találgatásokra alkalmat az esetleges, a küszöbön álló, vagy az éppen csak kitalált cserékkel kapcsolatban. Már ennyi megjegyzés után is bizonnyal sok olvasó találgatni kezdi, hogy ugyan melyik várható, kívánt, vagy éppen teljesen váratlan cserére is célzunk. Egyikre sem, éppen a káderkiválasztás mechanizmusának titokzatossága miatt kapnak, kaphatnak lábra a találgatások, akkor is ha van rá ok, és akkor is, ha nincs. A pái^t vezető szerepéről és a politikai intézményrendszer korszerűsítéséről szóló vitákban gyakran szóba került ez a kérdéskör, elsősorban a választott tisztségek két ciklusra való korlátozása kapcsán. A probléma viszont ennél bonyolultabb és összetettebb. A valóságos kérdés az, mennyire tud igazán demokratikus lenni a döntési mechanizmus, és mekkor felelősséggel döntenek az érintett testületek, illetve közösségek. A tantestületek egy részében például „kitört a háború” a legutóbbi igazgatóválasztáskor, illetve annak éldöntésekor, hogy melyik jelölt pályázatát támogassák. A demokratikus gyakorlat a legrégebbi a szövetkezetek esetében. A vállalati tanácsok még csak most kezdik begyakorolni hogyan is válasszanak a pályázók közül. Ma még általában a belső pályázó győz a „kívülálló” rovására. A baj csak akkor van, ha két belső ember is indul, ilyenkor már nehezebb a döntés, gyakran lesz belőle presztizsháború. A tézisek tartalmazzák, és az igény is nagy arra, hogy a párt választási rendszerét korszerűsítsük. Mindenképpen a közvetlen választás, a nagyobb nyilvánosság felé kell elmozdulni ezen a területen is. A nyilvánosságon itt elsősorban a döntésre hivatott testületek alaposabb tájékoztatását és a többjelöltes választást kell érteni. Ugyanakkor nem lenne szabad elfeledkezni a „jelöltek” pártszervezetének tájékoztatásáról, illetve az onnan való információszerzésről sem. Ma gyakran előfordul, hogy a felsőbb párt- és nem pártszervek az alsóbb feje felett intézkednek. Ilyenkor is a pletykák, találgatások kapnak táptalajt. A vezetők megválasztásának, illetve kinevezésének növekvő demokratikus lehetőségei sokakban felvetik azt a kérdést, hogy akkor hogyan fog itt érvényesülni a párt vezető szerepe? Azt senki sem tagadhatja, hogy a kádermunka egyik döntő láncszeme magának a vezető szerepnek is. Erről sokan és sokat vitatkoztak, többségük éppen azért térne vissza kevésbé demokratikus formákhoz, mert éppen ezt a szerepet félti. Az ellentmondás abban rejlik, hogy vezetni csak demokratikusan lehet. A párt is csak nyíltan, határozottan, és meggyőzően támogathatja mindezeket, akiket alkalmasnak tart a vezető beosztásra. Nem lehet utasítással szűk körben dönteni pozíciókról, és ebben nincsen semmi tragédia. Ma politikai eszközökkel kell - mert csak azzal lehet - elérni, hogy a legalkalmasabbak kerüljenek mindenféle vezetői posztra. Azért a cseréket illetően vannak még gondok. Kérdés, hogy mi legyen azokkal, akik tíz év után váltani kényszerülnek. Ma csak „lebukni” lehet bizonyos posztokról, fel sem merül az emberekben más ok, pedig százféle lehet. A szemléletet sem könnyű megváltoztatni, de a gyakorlati megoldás sem lesz könnyű. Kérdés ugyanis, hogy 10 év után hogyan lehet visszailleszkedni egy szakmába. Milyen poszton lehet megőrizni a korábbi fizetést? Kell-e egyáltalán ezt megőrizni? Van aki azt mondja, nem. Csak egy ilyen döntés a kontraszelekciót erősíthetné, hiszen biztosan nem a legjobbak választanák az átmeneti jobb fizetést akkor, ha a ciklus végén alacsonyabb életszínvonal következne. Akkor inkább maradnak a helyükön. Ez a másik oldalról is igaz. Egy szeretett szakmát, ahol valaki kitűnt, kevesebb pénzért ugyan miért hagyná el. A köztudatban még ma is az él, hogy az apparátusok, és azok vezető posztjai jól megfizetettek. Ez ma már csak esetenként lehet igaz. A termelésben a legjobbak jobban keresnek, mint az apparátusi átlag. Más kérdés, hogy a végén milyen beosztással hasonlítom össze az apparátusokból távozó fizetését. Az biztos, hogy a szakmai és politikai irányító posztokra a szakmailag legkiválóbbakat kellene kiválasztani. Hogy így lehessen, annak ma még nincsen meg minden feltétele. Csak kérdések, konfliktusok vannak, amelyeket a vitákban feltettek. A válaszokat a valóságban is hamarosan meg kell keresnünk. IHÁROSI IBOLYA Vevők vagyunk kiállítás nyílt Vevők vagyunk címmel kiállítás nyílt kedden Budapesten, a Rákóczi úti Ipari Bemutatóházban. A Termeltetők Tanácsa 1979-től rendezi meg rendszeresen azoknak a termékeknek a bemutatóját, amelyekre hazai gyártókat keresnek. A csaknem 10 esztendő alatt 11 milliárd forint értékű többletáru került e kiállítások révén a bolthálózatba. A kiállítás célja ezúttal is a hiánycikkek számának további csökkentése, az importhelyettesítés, valamint a hazai áruválaszték bővítése. A most megnyílt kiállítás alkalmából is megjelentették a katalógust, amely több mint 700 gyártásra váró cikk leírását tartalmazza. A kiadványt már előzetesen csaknem ezer iparvállalatnak és szövetkezetnek elküldték. Közhasznú munka Az elmúlt év a foglalkoztatási politikában is széles körű változásokat hozott hazánkban. A kormány a költségvetésből évente 1,2 milliárd forintot biztosított a foglalkoztatási alap céljára. Az összeget átképzésekre, korengedményes nyugdíjaztatásokra, közhasznú munkák költségeinek fedezésére lehet fordítani. Ezt a vissza nem térítendő támogatást igényelhetik pályázat útján állami szervek, szövetkezetek, egyéb jogi személyek, így kisszövetkezetek, gmk-k is. A közhasznú munka bevezetését tehát a foglalkoztatási alap létrehozása tette lehetővé. Mit takar az elnevezés, miről is van szó - erről kérdeztem dr. Brebán Valériát, a Tolna Megyei Tanács munkaügyi osztályának vezetőjét.- Köztudott, hogy a munkaerőpiacon az elmúlt években jelentős változások történtek: ma a munkáltatók diktálják a feltételeket, a képzetlen, megbízhatatlan munkások nem kellenek. A munkaerő iránti kereslet csökkenése elsősorban a hátrányos helyzetűeket érinti. A jelenlegi statisztikák szerint ez Tolna megyében száz fő, de télen ez a szám megsokszorozódik. A munkanélküliek, a segélyre szorulók számának emelkedése különösen a kisközségekben okoz feszültséget. A közhasznú munkán ezeket az embereket tudjuk foglalkoztatni. A megye százfős keretszámot kapott 1988. évre, ez hétmillió forint, a felmerült költségek hetven százaléka, amit az állami költségvetés megtérít. A foglalkoztatók - jelen esetben a helyi tanácsok - a kiadások harminc százalékát fedezik. A megyében kilenc település: Szekszárd, Paks, Nagydorog, Bölcske, Madocsa, Bátaszék, Kisvejke, Gyönk és Hőgyész nyújtott be hozzánk pályázatot erre, a vissza nem térítendő támogatásra. A közhasznú munka tehát tulajdonképpen nem más, mint a foglalkoztatási alapból finanszírozott munka- vállalási forma. * Hőgyészen március elsejével húsz embert foglalkoztatnak közhasznú munkán.- Múlt év novemberében kezdtük a szervezést azzal, hogy felmértük itt, a nagyközségben és a társközségekben az igényeket - mondta Pál Imre tanácselnök. - Kalaznóról négyen, Mucsiból ketten, Hőgyészről tizennégyen jelentkeztek közhasznú munkára, hét nő, tizenhárom férfi. Ezek az emberek szakképzetlenek, mindössze négy rendelkezik közülük a nyolc általános iskolai végzettséggel. Határozott munkaidőre szóló munka- szerződést kötöttünk velük, egyelőre két hónapra. Utána - amennyiben közben máshol nem tudnak elhelyezkedni és mi, itt meg vagyunk elégedve a munkájukkal - ismét megújítjuk a szerződésüket. A közhasznú munkavégzők a község kommunális feladatainak ellátásában segítenek, parkot gondoznak, köztisztasági munkát végeznek. Egységesen háromezer-ötszáz forintot fizetünk nekik. A falu lakossága az első napokban fenntartással szemlélte a tevékenységüket, de mióta látják, hogy becsületesen dolgoznak és eddig elvégzetlen feladatokat oldunk meg a foglalkoztatásukkal, azóta a közhangulat megfordult. Ma már azt halljuk, jó, hogy ezek az életerős emberek munkába álltak. Sólymosi Róbertné igazgatási előadó munkaügyi szempontból foglalkozik Hö- gyészen a közhasznú munkát végzőkkel.- Mindenféle ember akad közöttük - válaszolta kérdésemre. - Van olyan, aki saját hibáján kívül nem tud elhelyezkedni - jelenleg nincs a tanácsnál férfi munkaerőre bejelentett igény -, de van olyan, aki nem is akar. Van közöttük hatgyermekes fiatalasszony, aki gyerekei miatt nem tudja vállalni a több műszakot, a vidékre járást, de van olyan férfi, akinek tizenöt év börtön van a háta mögött. Voltak, akik hosszabb időn át alkalmi munkából, segélyből éltek, van olyan fiatal, akinek ez az első rendes munkahelye. Jó ez a közhasznú munka nekik, de nekünk, a tanácsnak is, mert ezekkel a munkahelyekkel mi gazdálkodhatunk és ez szervező, fegyelmező erő is a kezünkben. F. KOVÁTS ÉVA Gyermek-, és szabadidőruhák, pulóverek a „DUX”-tól A „DUX” Kötőipari Szövetkezet duna- földvári üzeme 1971 óta működik eredményesen, csendben. Ez utóbbi jelző azért illeti tevékenységüket, mert létükről a környékbelieken kívül jószerivel senki nem tud. Pedig az induláskor 30, ma 57 asszonyt és lányt foglalkoztató varrodában az elmúlt évben 6 millii 740 ezer forint termelési értéket állítottak elő, az egész szövetkezetét számba véve ez az összeg 50 millió 412 ezer forintot tesz ki. A budapesti székhelyű szövetkezetnek legnagyobb egysége a megyénkben Az itt készült divatos szabadidőruhát Niki Gábor üzemvezető mutatja Szabó Ferencné munka közben üzemelő, a központban történő orsózás, kötés, szabás után itt kizárólag a varrást végzik el, meózásra már szintén Budapesten kerül sor és innen szállítják a különböző nagykereskedelmi vállalatoknak. A legnagyobb mennyiségben gyermek- és különböző méretű szabadidiő- ruhákat készítenek a szövetkezetben, de tavaly például 2 millió 559 ezer forint értékben svéd exportra varrtak pulóvereket, az idei tervben pedig 13 millió forintot kitevő rendelést jegyeztek az USA-ba. A gépek mellett főként helybéli és Bölcskéről, Dunaegyházáról bejáró asszonyok ülnek, két műszakban 23 forint 70 filléres órabérben dolgoznak, ami a százszázalékosteljesítményért jár. Külön műszakot tartanak fent a kismamáknak, az átlagkereset 3751 forint. -tzs-kaMűszaki, gépészeti szakemberek a tanácskozáson óként helybéli asszonyok dolgoznak a varrodában
