Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-15 / 63. szám

1988. március 15.

Képújság 5

Műsor után

Zenés ismeretterjesztés, nyelvtanítás, szórakoztatás vagy művészi élmény nyújtása? Nehezen választható szét a többes cél, ami a népszerű együttest vezéreli. A rövid német nyelvű ismertetés után az alsó tagozatos kis-diákok számára néhol még kevéssé érthető szöveg, egy-egy ismerős szóra való rátalálás öröme és a már-már figyelmet oldó pillanatokon az idegenül is hullámzó ritmus és persze, a fülbemászó dallam... Hogy még mélyebb és elevenebb legyen a hatás, táblára kerülnek a megénekelt vadállatok, a kenguru, az elefánt, és a többiek, majd nem kis izgalmat okoz a furcsa hangzású népi hangszerek bemutatása. Nevetnek, tapsolnak, játszanak a gyerekek... és közben tanulnak is.

A valamelyest presztízsét veszített német nyelv népszerűsítése, ápolása, a nyelvi tagozatos általános iskoláknak való segítségnyújtás, a gyerekeknek bármely tankönyvnél érzelmi hatása miatt többet és mást adó program összeállításával kopogtatott a Szekszárdi Német Bemutatószinpad a Kaláka együttesnél. A mintegy 100 előadásra szóló megállapodást szívesen fogadták a közismert zenészek, Becze Gábor, Gryllus Dániel, Huzella Péter és Radványi Balázs, aminek értelmében a Deutsche Bühne forgalmazásában két évig marad színpadon a produkció.

Az eddigi hat fellépés, a premiernek nevezett szekszárdi koncert után kérdeztük meg, hogy miért vállalkozott erre a Kaláka.- Ugyanazért, amiért a szekszárdiak kezdeményezték, meg aztán jó, ha csinálunk valamit, ha mi hívjuk ki önmagunkat. Állandóan újat kell csinálni, tökéletesedni, megmutatni a világnak, hogy kik is vagyunk mi - válaszolta Huzella Péter.

Mindehhez persze komoly felkészülés szükségeltetett, a gyermekkori nyelvtanulást kellett felújítaniuk illetve a német nyelvterületeken adott koncertekkor megalapozott szűk szókészletet bővite- niük.

Szívesen tették és örömmel veszik azt is, hogy szinte mindig változó műsorral kell az ifjú közönség elé állni.- Nem gondoltunk először arra, hogy mennyire különböző nyelvtudású, felkészültségű gyerekek elé kell állnunk - mondta Radványi Balázs ez pedig alapvetően meghatározza a műsor felépítését. Van, ahol több magyar kísérő szöveg, gyakoribb értelmezés szükséges, másutt jobban értik a nyelvet, jobban kapcsolnak.

Itt például tapasztaltuk, hogy a pedagógusok előre felkészítették őket, papírlapot szorongattak, amin a közösen énekelt dal szövege volt.

Szó esik még arról, egyáltalán nem baj, hogy a gyerekek rögtön megbeszélték, kommentálták, nem az iskolában bevett fegyelemmel ülték végig az előadást, és a legfontosabbról, a folytatásról.

Azon kívül, hogy kazettán tervezik kiadni ezt a műsort, már újabbon gondolkodnak, lehetőleg német anyag felhasználásával.

A német bemutató színpadon a Kaláka

Német nyelven a Kalákával

Mit akarnak Bátán?

Gulya és a gázvezeték- Az a két csecsemő? - kérdez Sükös- di Ferenc bátai tanácselnök - bizony rossz fényt vet ránk. Beszélnek mindent itt a faluban. Elítélik, amit az a leány csinált. Nem azt, hogy gyermeket szült, hanem hogyan, no és amit tett vele. Erről ne is essen most több szó, mert külön fejezetet érdemel, de az embereket foglalkoztatja ez is. Annál jobban örülünk viszont a falugyűlésünkön felvetett problémáknak, mert azok nem egyéni gondok, hanem a községet érintőek.- Egyre gyakrabban olvashatjuk, hallhatjuk, hogy mind kritikusabbá, önkritikusabbá válnak fórumok, ahol közösségek munkájáról adnak számot.- így van ez nálunk, Bátán is. A község lakossága számot vetett önmagával, hogy vajon mit és mennyit tett azért, hogy a kevesebből több legyen, hozzájárult-e a településfejlesztés helyben orvosolható gondjainak a megoldásához.- ...és hozzájárult-e? Mennyi az az ösz- szeg, ami a tehóból bejött?- A bevétel ebből 290 ezer forint volt 1987-ben.

Ez kevesebb, mint amennyi korábban a községfejlesztési adó volt. Mire használtuk? Gondolom, erre is kíváncsi. Az alszegi részen két helyen betonutat építettünk, ami 80 ezer forint volt. Az Árvíz utcában betonlapokkal burkoltuk a vízelvezető árkot, 50 ezer forint. Híd és út készült 110 ezerért a Vágóhíd utcában. A művelődési ház korszerűsítésére 50 ezer forintot adtunk. Ennyire futotta.- Ezenkívül nyilván még sokkal több a megoldandó feladat, amit a lakosság igényel. Mit akarnak Bátán?-Tornaterem, bölcsőde, szemétszállítás, autóbusz-közlekedés, hírközlés, gulya és a földgáz...- Lehetne kicsit részletesebben szólni ezekről?- Nagy vitát váltott ki a tornaterem létesítése. A helyi termelőszövetkezet felajánlotta, hogy térítés nélkül erre a célra átadja a volt bikaistálló épületét. Megkerestük a Köjált, hogy adjon, szakvéleményt. Adott is, de közölték, hogy ott nem lehet tornaterem. Ez nem volt megnyugtató számunkra, kértük a Tolna jegyei Tanács építési osztályának segítségét. A Köjál nekik is ugyanazt a választ adta. Született egy újabb javaslat, hogy telket vásárolnánk, ebbe viszont a tulajdonos nem egyezett bele. Úgy alakult a helyzet, hogy a művelődési házban kell megoldani a földgázzal való fűtést, hogy a gyermekek téli tornáztatása ott történjen. Az anyagi lehetőségek szűkösek voltak, így a művelődési ház földszintjén van csak gázfűtés. Ha már a földgáznál tartunk, arról is kell beszélni, hogy 1987-ben a Fő utca három szakaszán - a Mező Imre, a Fürst Sándor és a Sallai utcákban - volt gázvezeték-építés. Ez két kilométer hosz- szú. Majdnem annyi, mint amit az előző években építettünk. Egy méter gázvezeték ezer-ezerötven forintba került. A lakossági hozzájárulás 15 ezer forint. A költségeket lehet csökkenteni például az

árok kiásásával, betemetésével. Most 1988-ban tovább bővítjük a meglevő vezetékeket. Szeretnénk, ha mindehova eljutnia, ahol igényli a lakosság.- Sokan dicsérték már Báta földrajzi fekvésének a szépségét, ám ennek megközelítése tömegközlekedési eszközzel - vonattal, vagy autóbusszal - gondot jelent. A távközlés, a telefonhálózat is hasonló helyzetű.- Ami az autóbuszok közlekedését illeti; Bátáról Bátaszékre hétfőtől péntekig 9 járat van, szombaton 6 és vasárnap 3. Bátaszékről Bátára hétfőtől péntekig 11, szombaton 7 és vasárnap 5 járat közlekedik. A bátaszéki vasútállomástól az utolsó járat 19 órakor indul Bátára. Ez azt jelenti, hogy másnap reggelig a községünkbe nem lehet autóbusszal bejönni. A Volán vizsgálta ezt a kérésünket, de megállapították, hogy olyan kicsi az utazási igény ezekben a késői órákban, hogy nem éri meg kocsit kiállítani. Szek- szárdra naponta - átszállás nélkül - 5 járattal lehet utazni, vissza 4 van. A telefonálási lehetőség talán még rosszabb. Egy-egy szekszárdi hívásra néha két órát is várni kell. Úgy változik ez a posta ígérete szerint a közeljövőben, hogy a bátai központot kikapcsolják, itt csak nyilvános készülék lesz, közvetlen Bátaszék- hez fogunk tartozni.- Említette még a szemétszállítást is, ami falusi viszonylatban is nagyon költséges manapság. Régen nem volt ennyi szemét a falvakban, mint most.- Igen. A környezetvédelem már politikai kérdés is. Valóban tisztábbak voltak a falvak, de azt is mondhatom, hogy a jelenlegi helyzet a civilizáció következménye. A kulturáltságunk nem áll egyenes arányban ennek fejlődésével. Apró példa csupán... Mikor dobták el az emberek a zsebkendőjüket az utcán? Most minden árut tetszetősen, vagy kevésbé szépen,

de csomagolnak a boltokban. Mi történik ezekkel a papírokkal? Rövid időn belül az utcára kerülnek. Tejeszacskó, tejfölösdoboz, sörösüveg... Régen ez nem volt. Nyilván nem dobták az utcára a tejesedényüket, vagy a borosüveget. Ma egy szemétlerakóhely megépítése 3,5-4 millió forint. Erre nincs pénzünk. Leperd- pusztára szállítjuk a szemetet. Ennek intézményesítését kell hamarosan megoldanunk.- Na és a gulya?- Ez is a köztisztasággal fonódik ösz- sze. Kértük a lakosságot, hogy mondjon véleményt az állatkihajtással kapcsolatban, hiszen a háztáji gazdaságok támogatása feladatunk. Ehhez a gulya is hozzátartozik. Többen kifogásolták és nem értettek egyet az állatkihajtással, mondván, gátolja az autóbuszok közlekedését és a személygépkocsi-forgalmat is. Az iskolás gyermekek szülei is kifogásolták. Szennyezik a Fő utcát az állatok. Az idei évben a legelők helyét megváltoztatják, ami azért nehezíti a kérdésben a helyzetünket, mert az állatok kihajtása a Fő utcának arra a részére terelődne, ahol még szükebb. Falun élünk, ahol évszázados hagyomány a legeltetés. Ezt tudomásul kellene vennünk.- Amikor elkezdtük ezt a beszélgetést, arra a két csecsemőre gondolt, akik születésük körülményeivel felkeltették a falu lakosságának a figyelmét. A bölcsődei helyzetről eddig nem esett szó.- Azért nem célszerű bölcsődét terveznünk, mert évről évre csökken a gyerekek száma. Jelenleg az egyes számú óvodában 55, a kettesben 29 a létszám. Az iskolás korosztályé 256. A falu lélek- száma 2164. Ez az 1869-es esztendőben 3364 volt. Fogyunk, de dolgunk egyre több akad, amit csak közös erővel végezhetünk.

DECSI KISS JÁNOS

Hol és mikor született

Látszólag mi sem egyszerűbb, mint erre a kérdésre felelni, hiszen a lexikonok, szakmunkák, sőt, maga a vértanúhalált halt tábornok is így válaszolna: Besztercebányán, 1795. október 6-án. Mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a felfedezést, amelyet több mint nyolcvan esztendeje tett közzé a Tolnavármegye című újságban Korit- sánszky Ottó, korának országos hírű, kölesdi születésű gyógyszerésze. Akkori cikkét, amely egy sor homályos adatot tisztáz, a Tolnavármegye 1905. január 1 -/' számának 2-3. oldalán közölte Lahner György címmel:

„Családunk történetét szándékozván megírni, elmentem mindenhova, ahol erre vonatkozólag adatokat reméltem találni. így jutottam el Neczpálra is, ebbe a kis faluba, amely családunk ősi fészke. A község megtekintésekor betévedtem ifj. Just György főispán kertjébe, ahol egy emlékoszlop ötlött szemembe. Az oszlopon a következők olvashatók: »Az itt állott házban született Lahner György, magyar nemzeti tábornok 1795. évi október hó 22-én. Meghalt a hazáért Aradon 1849. október 6-án. Emelte Túrócz vármegye közönsége 1899. október 6. Buzdúljunk a múltakon Élni s halni a magyar hazáért!«

Amikor ezt elolvastam, eszembe jutott, én is úgy tanultam, hogy az 1848-49-iki dicső események ezen kimagasló alakja Beszterczebá- nyán született 1795. évi október hó 6-án. Nem is tévedtem. Úgy van ez minden történeti és minden más - életrajzát közlő - munkában. Pedig ez az adat mind tévedésen alapszik. Mert Lahner György igenis Necz- pálon született október 22-én a nevezett esztendőben. Kutatásaim közben rá is találtam az egyik születési anyakönyvben az ezt megerősítő adatra. »Liber babtisatorium tomus III. pagina 73. n(ume) rus currens anni 1795: 18.« Hol is ez olvasható: »Nomen babtisantis: Josephus

Cselko loci parochus. Nomen babtisati: Antonius Georgius. Nomen et cognomen parentum: D. Josephus Lahner, D. Rosalia Lacsny. Patrino- rum et matrinorum: Pr. Joannes Koricsánszky, Spec. D. Susanna Justh. Dies, mensis, annus: 22 Octobris 1795. Locus originis: Neczpál. Status et conditis: Liber. Religis: Disparis Rétig.« Ez pedig nem más, mint Lahner Györgynek, az aradi tizenhárom egyikének születési levele.

Ezeket a sorokat olvasva azon kérdésen tűnődik majd a t. olvasó, miként volt lehetséges, hogy azok, akik Lahner György életrajzának megírásával foglalkoztak, mind abba a végzetes tévedésba estek, hogy születési helyének Beszterczebányát, idejének pedig október 6-át írták. Ha ismerjük a körülményeket, amelyek között a későbben oly híressé vált Lahner György meglátta a napvilágot, egy pillanatra sem marad homályban a fenti kérdésre vonatkozó válasz.

Lahner József, Györgynek atyja gazdatiszt volt Neczpálon a Justh család birtokán. Mint fiatal ember bejárós volt az ottani evangélikus lelkészhez, Lacsnyhoz, akinek Róza nevű lányát a gyakori érintkezés következtében megismerte és tisztelte nemes, fennkölt gondolkozásáért. A tiszteletből későbben szerelem lett. És a szerelem a lány szívében is hasonló érzelmeket ébresztett föl. Róza atyja, a lelkész nem vette valami szívesen, hogy a házukhoz jár ez a katholikus ifjú és szeretett volna valami módot találni arra, hogy lányát elidegenítse Lahnertól. De már későn volt. Ugyanis már megígérték volt egymásnak, hogy - bár a szülők akaratának ellenére - egymáséi lesznek. így történt azután, hogy Lahnernak nem volt tovább maradása Neczpálon, mikor megnősült, minthogy attól tartott, hogy a lány szülői üldözni fogják ifjú nejét. Éppen ezért Beszterczebányán keresett állást és talált is. Mikor

pedig eljött az az idő, amelynek a szülők oly szeretettel és örömmel néznek elé, (...) mind durvább és durvább lett Lahner Józsefnek Beszterczebányán lakó atyja menyével szemben. Nem akarta, hogy az ősi katholikus háznál esetleg egy »eretnek poronty«-nak adjon életet. A gyengéd férj nem tudta ezt elnézni, de szülői iránt érzett tisztelete nem engedte meg az erélyes fellépést, - engedett hát. Azon hitben és meggyőződéssel, hogy nejének atyja az elmúlt idő alatt belenyugodott már a házasságba, s tekintettel az áldott állapotra, szívesen látandja leányát - Neczpálra költözött. De nagy volt csalódása. Lacsny hallani sem akart leányáról és nem engedte meg, hogy házánál adjon életet születendő gyermekének. Ekkor oly közel volt már a szülőket boldogító pillanat, nem volt sok idő a habozásra. Határozni kellett. A parochia közelében volt egy sövényfonású, rozoga parasztvityilló. Abban volt egy lakatlan szoba, ide költöztek Lehnerék.

Alig telepedtek meg, megérkezett az újszülött is, az a kisgyermek, aki életével, tetteivel annyi szolgálatot tett a magyar nemzetnek és szabadságnak...

Nem monda ez csupán, amely talán kissé misztikus öltönybe akarja bújtatni a születését, hogy ez által érdeklődést keltsen föl és valami lélektani kapcsolat keresésére adjon okot a pszichológusoknak Lahner György egész élete és születése előtti körülmények között, hanem történeti tény. (...)"

Nincs okunk kételkedni abban, hogy Koritsánszky Ottó valóban látta az anyakönyvi bejegyzést, abban már annál inkább, amit a lexikonok állítanak - több nemzedék óta egymásra hivatkozva.

Ha lehetőség nyílik rá, úgy vélem érdemes lenne utánanézni a besztercebányai és a neczpáli anyakönyvekben a mindent eldöntő bejegyzéseknek, hiszen nemzeti múltunk kicsiny, mégis fontos adatáról van szó.

DR. TÖTTŐS GÁBOR

Dél időben a Fő utcán