Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)
1988-02-11 / 35. szám
1988. február 11. Képújság 5 Száz mázsa szénért több mint 40 ezer forint Megdrágult Celsiusok az iskolában Medinán 922-en élnek, s mint a legtöbb kisközségben, a Sió-parti településen is elöregedőben a lakosság. Hogy az évek óta tartó fogyást mégis sikerült megállítani, az jórészt a megfontolt helyi gazdálkodásnak tudható be.- Mindig annyi pénzre terveztünk amennyi volt - így összegzi szerényen községpolitikájukat Csajbók Kálmán társadalmi tanácselnök. Ez pedig a gyakorlatban annyit jelent, hogy mindig a község legsürgetőbb igényének teljesítésére fordították erejüket, amit ma „elegánsan” úgy szoktak mondani: a település megtartó erejét erősítették. így lehetséges, hogy évek, évtizedek alatt megfelelő vízhálózattal, jó tartalék- kutakkal, villannyal, szilárd burkolatú utakkal bírnak. Az élelmiszer-ellátásról a Szekszárd-Sárköz és Vidéke Áfész jó választékú üzlete gondoskodik, ahova hetente egyszer előrecsomagolt húsárut is szállítanak. A szedresi Hunyadi Tsz kényszervágójáról kerül a kelendő áru a hatósági húsboltba. A közlekedésre, buszjáratokra nem panaszkodnak a helyiek, pedig közel kétszázan eljárnak munkába, a felső tagozatos diákok pedig a szedresi általános iskolába. Mibői mennyit költenek tehát ilyen körülmények között Medinán? A tavalyi adatok szerint 2 millió 709 ezer forintból kellett gazdálkodniuk. A közintézmények működtetése, épületek fenntartása a költségvetés nagy részét elvitte, 1 millió 767 ezer forintot összesen, ami értelemszerűen a fejlesztés rovására történt. Mégsem hagyták el „üres kézzel” az elmúlt évet, a közvilágítás korszerűsítésén, bővítésén túl rendbe hozták a tanács épületét, a kultúrházat, szilárd burkolatot kapott minden út és folytatódott a járdaépítés. Ez utóbbi jórészt társadalmi munkában, a tanács csak az anyagot adta. De előfordult az is, hogy már csak a munka végeztével jelentették be, hogy elkészült egy földút, kitisztítottak egy vízfolyást. Lehet számítani a lakosságra nemcsak az önként vállalt munkában, de a befizetésekben is, vallják a helyi vezetők. Megbízható, jó adófizetők, ez pedig egy közösség moráljáról is vall... Tennivaló persze idén is akad, bár a pénz csökken. Ebben az évben 2 millió 638 ezer forintból 2 millió 183 ezret kell fenntartásra fordítani. A már eddig tartalékolt 700 ezer forintot tovább szeretnék gyarapítani azzal a céllal, hogy a ciklus végén mintegy 2 millió forintért bővíthessék a művelődési házat, végleges helyet kapjon a szabadidős társaság és már most gondolnak arra, hogy rövidesen igény lesz egy idősek klubja indítására. A szőlőhegyi kultúrházat egyébként tavaly újították fel, mondván, ne érezzék az ott élők, hogy elhanyagolják őket a faluban. A legégetőbb feladat most a szeméttelephez vezető földútjavítása, szilárd burkolattal történő bevonása, hiszen ez az 1600 méteres szakasz vezet a szeméttelephez és a téesz tábláit is innen lehet legkönnyebben megközelíteni. Kevesebb a remény sajnos az Apponyi-kas- tély felújítására, ugyanis a műemlékjelle- gű épület rendbehozatalát helyi erőből nem tudják megoldani. A szedresi téesztől mindig kapnak segítséget, igaz, hogy elvük: konkrét célra évente egy alkalommal éljenek ezzel a lehetőséggel. Idén valószínűleg a Sió-parton sportpálya kialakításához veszik igénybe ezt. Tavaly 428 ezer forint „túlcsordulást” kellett visszafizetni a központi támogatásból, ami alig tízezer forinttal kevesebb csupán mint a fejkvótából származó központi támogatás. A hivatalos magyarázat: nincsen jelentős számú intézménye, sem társközsége a falunak... takács-kapfinger A közmondás, ami szerint a szegényembert az ág is húzza, különösen igaz manapság az oktatási intézményekre. Vannak iskolák, ahol raktározási gondok, az előző évi tartalékok kimerülése, a fűtési mód megváltozása vagy más okok miatt most januárban is gondoskodni kellett még a tüzelő beszerzéséről. Az ürömben öröm, hogy az időjárás egyelőre kegyesnek mutatkozik, de az alig változtat azon, hogy az iskolák, óvodák, közművelődési intézmények gazdaságvezetői nem egy esetben megrökönyödéssel vettek tudomást azokról az összegekről, amelyeket a most vásárolt szénért fizetniük kell. Nemcsak a tüzelőanyag forgalmi adóval megterhelt ára, de ugyanígy a fuvardíjak is jelentősen megemelkedtek. A szeneskályhák nem mindenevők Mórágyon a körzeti iskola fiatalabb épületében hat tanterem van, a régiben kettő - az első és a második osztályosoké, ezenkívül a bátaapáti iskola, a báta- apáti a mórágyi, a mőcsényi és a grábóci óvoda tartozik gazdaságilag is ehhez a körzethez. Harkai Vilmosné, az intézményhálózat gazdaságvezetője elmondta, hogy valamennyiben szeneskályhák vannak, tehát korántsem mindegy, hogy milyen minőségű a tüzelőanyag. A bevált, megfelelő fűtőértékű mecseki brikettet vásárolják a Tüzép bonyhádi telepéről. Eddig egy-egy gazdasági évben - tehát január elsejétől december 31 -ig számolva - általában 100-120 ezer forintot költöttek tüzelőre. De amíg tavaly mindössze 100 forintba került a mecseki brikett mázsája, most januárban - már 379 forintra rúgott az ára. Nyilvánvaló, hogy ebben nem a téli hónapokra, az év utolsó és első negyedére felszámított 10 százalékos felár játszik elsősorban szerepet. És ebben a kalkulált összegben nincs benne a szállítás! Ezt is meg lehet becsülni; főként a szűkös tárolási lehetőségek miatt most, pótlólag megérkező 100 mázsa szén a szállítással együtt több mint 40 ezer forintjukba került. Takarékosan számolva is, csak a szénre 300 ezer forintot kell majd költeniük az idén, és még csak az elkövetkező vásárlásaik során derült ki, mennyivel növeli majd ezt a kiadást a tűzifa ugyancsak megemelkedett ára. Az iskola közűiét, így nem részesül központi ártámogatásban - Mórágyon pedig a takarékosabb központi fűtésről az iskola legnagyobb épületében is csak álmodozhatnak egyelőre... Az előrelátás ebben az évben még segít A lengyelieknek is többfelé kell osztaniuk a fűtésre szánt forintokat. A kisvej- kei, mucsfai, závodi gondokat, a kultúr- házak, könyvtárak fűtését is meg kell oldaniuk, de csak a lengyeli óvodában és a felsőtagozatos iskolában van központi fűtés. Régely Tibor az iskolák gazdaságvezetője elmondta, hogy ez idáig az évi ötmilliós költségvetésből hozzávetőleg 150 ezer forintot fordítanak tüzelőanyagra. Lehetőség szerint a legolcsóbb nagy- mányoki brikettet vásárolják, amely tavaly ősszel a szállítással együtt 110-120 forintba került mázsánként. Tulajdonképpen örülhetnek, hogy még nem tudják, mennyit fognak kiadni tüzelőanyagra az idén. Nemcsak az időjárás, de a tartalékaik is azzal biztatnak, hogy vásárolniuk majd csak nyáron, az új tanévre való felkészülés jegyében kell. Kedvező helyzetről számolhatott be Csató István, a Nagykónyi Általános Iskola igazgatója is. A tüzelőanyagot már tavaly augusztusban megvásárolták, méghozzá igen olcsón. Az iskolával kötött szerződésnek megfelelően a Tamási Kop-Ka Áfész a tatai szénmedencéből szállított számukra tavaly is „rostált daraként” számontartott barnaszenet, amely az akkori árán 60 forint körüli összegbe került mázsánként. 600 mázsát vettek ebből, nagyon elégedettek vele, és az igazgató azért azt is hozzátette, kell ehhez a szénhez egy olyan jó központi fűtésre alkalmas önadagolós konstrukció is, mint amilyen a pécsváradi gyártmányú Carborobot kazánjuk. A szomszédos Koppányszántó és Értény óvodájában még egyedi fűtésmód van. A szükséges szenet - a sötéten fénylő, változó szemnagyságú komlói darabost és a brikettet - is beszerezték már. Előrelátóak voltak Szakoson is, ahol sokféle a tüzelési mód. Az iskolákban és a társközségek óvodáinak többségében cserépkályha, egy-két helyen központi fűtés van, de használnak olajkályhákat is. Legnagyobb problémájuk az, tájékoztat Gungl Ferenc, az iskola igazgatója, hogy magasak a szállítási költségeik. Jó minőségű, villával átforgatható szénért bemennek Dombóvárra is, az olajat Ko- csoláról hozathatják. * A megyei tanács pénzügyi osztálya az elmúlt évben föltérképezte valamennyi intézmény költségvetését. A felmérés alapján jelentette a Pénzügyminisztériumnak az 1988-as esztendőre vonatkozó igényeket, a várható árváltozások hatásait is mérlegelve. Reálisan számolva az idei, tanácsokhoz befolyó és az oktatási intézményeknek juttatott pénzösz- szegeka működési-fenntartási költségeket is nehezen fedezik majd. Egy iskolában persze nemigen lehet takarékoskodni a világításon, a fűtőanyagon, ahogyan a tantermek takarítása, tisztántartása sem spórolható meg. Kénytelenek lesznek hát továbbra is a szemléltetőeszközök vásárlásáról, az elöregedett épületek, bútorok felújításáról az utóbbiak cseréjéről lemondani. Vannak természetesen könnyebb helyzetben lévő iskolák, elsősorban városokban. BÓKA RÓBERT Magunknak fizetjük! Sok kicsi sokra megy Töprengés a tehóról Idén 123,5 millió forintot osztanak szét Szükség van a kiegészítő támogatásokra A településfejlesztési hozzájárulás, ami a teho csúfnevet kapta a köznyelvben különösen fölborzolta a kedélyeket már akkor, amikor szavazni kellett róla. Tulajdonképpen a helyi népszavazás első csírája volt, aminek már az időpontja sem volt megfelelő, hiszen előtte zajlottak a választások. Mint azóta annyi mindenre, ennek az átgondolására sem jutott idő, a kivitelezésre pedig az éppenhogy megalakult tanácsok kényszerültek, első nekifutásból. A zűrzavart csak fokozta annak teljes bizonytalansága, hogy mit is kell tulajdonképpen számolni, mi számít ötvennél több százaléknak. Kiderült ugyanis, hogy a fizetésre nem kötelezettek szavazatai nem is számítanak. Ami - a dolog jogszerűségét figyelmen kívül hagyva - még logikailag is furcsa, hiszen akkor még senki nem tudhatta, hogy később kiknek is lesz mentességük. Egyrészt azért nem, mert a kérelmeket később bírálták el, másrészt pedig azért, mert a teho helyi szabályait tanácsrendeletben szabályozták - később - és abban döntöttek arról, hogy milyen jövedelemhatárt szabnak meg a fizetés alapjául. Nem egy településen - nyilván csak városban volt ez lehetséges - tovább rontotta a közhangulatot, hogy amint megvolt ez a meglehetősen hasraütve kiszámított „ötvennél legalább egy fővel több” százalék - abbahagyták a szervezést. Vagyis a többieket meg sem kérdezték. Közben jöttek a hírek, hogy hol nem szavazták meg, vagyis nem kell fizetni a tehót. Ez sem hatott üdvösen a közhangulatra. Nem így volt ez azokon a településeken, ahol már korábban is jó volt a kapcsolat a tanács és lakosság között. Ahol kölcsönös volt a bizalom, ott a falugyűléseken, ilyen-olyan tanácskozásokon szépen megbeszélték, hogy mire is költsék ezt a pénzt. így a szavazáskor már olyan célokkal állhatták a lakosság elé - most már ígéretként - amit a többség támogatott. A magukra és a falujukra valamit is adók kijelentették, hogy ők bizony hajlandók áldozni a faluért, a közösségért, még akkor is, ha a pénzben jelentkező jövedelmük - rendszerint nyugdíj - alapján erre nem is lennének kötelezhetőek. Még az is előfordult, hogy licitáltak a megajánlásban a falugyűlésen. Közben aztán változott a helyzet, főleg az anyagi, értve ezalatt az embereket és tanácsokat is. Most mindenki megint a szegény kis tehót szidja és éppen ezt nem akarták fizetni. A falugyűléseken, a pártban folyó vitákon, beszélgetéseken és testületi üléseken, de még a parlamentben is sokan a teho eltörlését követelik. Nem nagyon népszerű dolog hát szót emelni a védelmében, pedig megérdemli. Nemcsak „sok kicsi sokra megy” alapon, hanem nagyon is meggondolandó érvek alapján. Tolna megyében az elődje a kötelezően - mindenféle szavazás nélkül - kivetett köfa évente mintegy negyvenmillió forintot jelentett. Ennek a fel- használásába nem szólhatott bele a lakosság. A tanács arra költötte, amire jónak látta. Azt a személyi tulajdonban lévő telkek, illetve lakások után kellett fizetni. A kistestvére, a teho - amit azért mégiscsak megszavazott a lakosság - sokkal igazságosabb teherviselést valósít meg. Fizetnie kell az állami lakásban élőknek is - csökkentett mértékben - és nem fizetni általában azoknak, akiknek a családjában 2500 forintot nem haladja meg az egy fűre eső jövedelem. Most már hozzá kell tenni, hogy a nettó. A tanácsrendeletek ennek a mértékét csak feljebb emelték általában 3000 forintra. Bele is lehet szólni, hogy ezt a pénzt mire költsék. Számon is lehet kérni a megszavazott célok megvalósítását. Ha azok egyébként megvalósíthatóak, ugyanis a még legkisebb beruházás költségének is csak csekély részét fedezik ezek a befizetések. Egy nagyközségben is legfeljebb 500 ezer-egymillió forint gyűlhet ösz- sze évente, de akkor nagyon fiatalnak kell lennie a lakosságnak, és jó keresetűnek. Ez érv lehet amellett is, hogy szüntessék meg, ugyanakkor tény, hogy a településeknek erre a pénzre is szükségük van. Megyei összesítésben viszont már többről van szó. A teho összege ugyanis körülbelül azonos a volt köfáéval. Márpedig negyvenmillió, öt év alatt pedig kétszázmillió forint nem kevés pénz. Mindenki számíthatja, hogy ez kétszáz átlagos lakás, vagy ház értéke, négy tornaterem, vagy egy komplett sportcsarnok, egy igazán kifogástalan óvoda, iskola, vagy éppen szociális otthon ára. Lemondhatunk-e ekkora értékről? Miért ne lehetne természetes vagy éppen büszkeség tárgya, hogy saját forintjainkkal is részesei vagyunk a megye, a város, a község gyarapításának? Most még jönnek a hírek, hogy hol törölték el a tehót, ami ismét meglepő. Ugyanis a tanács nem dönthet arról másképpen, amiről a lakosság egyszer már határozott. Vagy a demokrácia megsértését is hajlandóak vagyunk lenyelni akkor, ha az anyagi érdekeinkkel egybeesik, és csak akkor szólunk miatta, ha anyagilag is érint bennünket egy-egy antidemokratikus döntés? IHÁROSI IBOLYA A tanácsok fejlesztési lehetőségeinek elapadásáról, a szűkülő lehetőségekről egyre többet hallunk és tapasztalunk környezetünkben. A feltételek negatív irányú változásával ezért elkerülhetetlen a helyi tanácsok döntését is érintő normatív fejlesztési lehetőség csökkentése, differenciálása - itt a fejkvóták összegének csökkentésére kell gondolnunk, ami a megye- székhely és a városok esetében legnagyobb arányú, a községeket viszont egyáltalán nem sújtja, illetve a céltámogatási rendszer módosítása. Ez utóbbi, 1986. január 1. óta életben lévő központi támogatási formát figyeljük meg közelebbről, miként érintette a kedvezőtlen tendencia. Serkentik a lakásmobilitást A három plusz egy kiemelt cél továbbra is megmarad, csupán a támogatás mértékében és körében történik változás. Ki kell emelni, hogy ez a normatív rendszer automatikusan működik, a meghatározott ösz- szeget például akkor is igénybe vehetik, ha az adott beruházást mondjuk olcsóbban valósították meg, különösen kisközségekben fordulhat ez elő gyakran. Továbbra is elsőrendű feladat a lakásellátás javítása. 1988-ban összesen 1200-1300 lakást építenek a megyében, ami 15 százalékkal kevesebb a középtávú terv éves ütemének alsó határánál. A szociális bérlakás és szolgálati lakásépítés ezen belül is kiemelt. A lakásépítés bruttó költségére 400 ezer forintot lehet igénybe venni. A telepszerű többszintes, személyi tulajdonú és az egyedi módon épülő személyi tulajdonú lakás telekkialakításához különböző feltételek mellett 50-50 ezer forint jár, míg az építés és vásárlás helyi támogatásához 30 ezer forinttal járul hozzá a megyei tanács abban az esetben, ha a helyi tanács saját forrásából legalább ekkora összeget áldoz erre. Utólag került ebbe a célrendszerbe a lakásmobilitást elősegítő szabályozás, ami a helyi tanácsok által kifizetett „lelépési” térítési díj felét juttatja visz- sza a településhez. Hogy valóban ösztönzően működjön ez a rendszer, a céltámogatás csak a használatbavételi díj háromszorosa, vagy azt meghaladó mértéke esetén adható. E célra összesen 83 millió 500 ezer forintot fordítanak a megyében idén, ami 31 település lakosságát érinti majd. Csak a tanterem bővítésére maradt A középfokú oktatás feltételeit javító beruházások köre, a támogatás lehetősége szűkült. Eredetileg tornaterem építéséhez is nyújtottak központi segítséget, mára csak a tanterembővítésnél az ötvenszázalékos költségvisszatérítés, illetve a középfokú oktatás céljára felhasználható létesítmény, a közvetett fejlesztés 40 százalékának átvállalása maradt a programban. Eszerint Tamásiban befejeződik a szakmunkásképző intézet kialakítása a volt ta-' nácsháza épületéből. Bonyhádon általános iskolai tantermek kiváltásával folyamatosan bővül a szakmunkásképző intézet és megkezdődik Szekszárdon a kereskedelmi szakközép- iskola bővítése. A települések egészséges vízellátási programja keretében három társulati beruházás befejezésével számolnak - Bölcskén, Szárazdon, Diósberényben - és további két községi vízmű építésének folytatásával Kisdorogon, Pörbölyön. A kisvejkei és nagymányoki regionális vízművek megvalósítását, az indulást a földrajzi adottságokból adódó magas költségek gátolják. Ezekhez a 25 százalékos megyei támogatás valószínűleg nem lesz elegendő, a Vízügyi Alap hozzájárulását kell felhasználni ezeken a településeken ahhoz, hogy az egyéni hozzájárulások öszszege ne haladja meg a harmincezer forintot. Az elmaradott térségekért A legtöbb bírálat a céltámogatási rendszerben a „plusz egy” feladatként jelzett, a községek, kiemelten is az elmaradott térségekhez tartozó falvak népességének megtartó erejét segítő, az alapellátást fejlesztő kiegészítő támogatás. Ennek összege a beruházási költség tíz-húsz százalékát, hátrányos helyzetű térségekben 50-80 százalékát is elérheti. Egyedi elbírálás után a helyi erőforrások mérlegelésével dönt odaítéléséről a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A tízmillió forint összegből idén a következőkre fordítanak különböző nagyságrendben: Aparhanton tornaterem, Tevelen tornaterem, Bogyiszlón iskolabővítés, Bölcskén tornaterem, Kalaznón szociális étkeztetés helyisége, Kistormáson iskolai szociális helyiségek, Szedresen, Pálfán tornaterem, Madocsán, Dunaszentgyör- gyön napközis konyha. Mindösszesen 123,5 millió forint, ami bár jóval kevesebb a tavalyi összegnél, mégis elmondhatjuk, hogy sok településen a fejlődés, gyarapodás szinte kizárólagos lehetőségét jelenti. TAKÁCS ZS. L l’i fi ffij ■ Um II IíjTb !Qj ÍÍCjiUj m Aj?l |||fc||fi
