Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)
1988-02-10 / 34. szám
1988. február 10. NÉPÚJSÁG 3 Véleménycsokor Dombóvárról A pártszervezetekben, munkahelyeken és magánbeszélgetésekben ma is téma a párt vezető szerepéről és a politikai intézményrendszer korszerűsítéséről szóló tézisgyűjtemény, illetve ezek egy- egy pontja. A dombóvári városi pártbizottság végrehajtó bizottsága még januárban megtárgyalta az alapszervezeti viták összegzését, illetve főbb tapasztalatait. Az állásfoglalás-tervezet 87 alapszervezet vezetőségi, két pártbizottság és négy pártvezetőség ülésein összegzett véleményeket rendszerezte. A vitában hangsúlyt kapott az a tény, hogy Dombóvár és térsége, gazdaságilag és az életszínvonalat tekintve is kiegyensúlyozott helyzetben van, mint az ország más vidékei. Az ebből következő lakossági hangulatnak is szerepe van abban, hogy a felmerülő problémákat higgadtabban, mértéktartóbban fogalmazzák meg az emberek, párttagok és pártonkívüliek egyaránt. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lennének sokfélék a tézisek egyes pontjai körül kialakult vélemények. A térségben is keveselték a kiadott program megismertetésére szánt időt. Elmondták azt is, hogy ha valamivel korábban kerül erre sor, az egyébként kötelező elbeszélgetések során mód lett volna ennek a témának a megvitatására is. Ez egyúttal alkalmat adhatott volna az érdemi vitára, a nézetek tisztázására. A pártszervezetek sokkal könnyebben tudnának politizálni a felmerült és ott helyben megoldható, vagy további vitát igénylő témákkal. Nem könnyítette a vezetőségek helyzetét az sem, hogy közben kellett megtárgyalni az ideológiai helyzetet, illetve a feladatokat, készültek 1. A lakásépítés céljára elkülönített pénzről hogyan kell igazolást szerezni? Az adókedvezmény időarányosan jár-e? (Pl. ha csak februárban kezdem el a takarékosságot, akkor a lehetséges összegnek csak 11/12-ét vonhatom le az adóalapból?)- Lakótelek, illetve lakásvásárlás, lakásépítés, vagy -bővítés céljára elkülönített megtakarítás után az alábbiak szerint vehető igénybe az adókedvezmény:- a megtakarított összeget pénzintézetnél, a megtakarító nevére szóló elkülönített számlán kezelik,- az adókedvezményre jogosító igazolást a pénzintézet adja ki az adóévet követő év január 31-ig, azt az adóbevalláshoz csatolni kell,- az adóból levonható összeg az éves szintű (lehet töredék év is) megtakarítás 20 százaléka, de maximum 7200 forint (illetve a fizetendő adó mértéke, ha az kevesebb 7200 forintnál). Fontos tudni, hogyha a megtakarított az alapszervezetek a beszámolóra, és a gazdasági év is több bonyodalommal és nagyon sok újdonsággal szolgált, amelyekben a pártszervezeteknek is fontos szerepük van. A tézisekben foglaltakkal a tagság lényegében egyetért, annak koncepcióját helyesli. Ugyanakkor sok mindent hiányolnak, például azt, hogy a párt fogalmazza meg a saját ifjúsági szervezetének helyét, szerepét a politikai intézmény- rendszerben. Érdekes véleménykülönbségek tapasztalhatók - mindazokkal együtt, amelyeket máshol is megfogalmaztak - a tézisnek azon pontjáról, hogy a társadalmi szervezetek, egyesületek számoljanak be a közvéleménynek költségvetésükről. Több helyen felvetették, hogy a párt is számoljon be tagjainak bevételi forrásairól és azok felhasználásáról. A tézisekben az is megfogalmazódik, hogy minden társadalmi szervezet részesülhessen állami támogatásban. Vannak, akik úgy vélik, a pártnak önfenntartónak kell lennie. Apparátusát, intézményeit olyan mértékben működtesse, ahogyan erre anyagi lehetősége nyílik. A párt működéséhez a nem párttagok pénzét, azaz az állami támogatást nem tartják etikusnak. Mások úgy vélekednek, hogy a párt az össznépi párt felé halad. Nemcsak a párttagok érdekeiért harcol, ezért az átlag állampolgárnál többet vállalnak tagjai, és tagdíjat is fizetnek, tehát javasolják a nagyobb költségvetési támogatást. A szervezeti szabályzat egyébként leszögezi: a párt „a munkásosztály forradalmi élcsapata, a dolgozó nép pártja”. Mindkét álláspontnak van tehát reális alapja. -iösszeget ugyanabban az évben veszi fel a magánszemély amikor betette, akkor a kedvezmény nem illeti meg. Fontos továbbá, hogy az igénybe vett adókedvezmény 40 százalékkal növelt összegét vissza kell fizetnie annak, aki a megtakarított összeg felvételétől számított 90 napon belül nem igazolja az adóhatóságnál, hogy azt saját maga, házastársa vagy egyeneságbeli rokona részére lakótelek - illetve lakásvásárlásra, -építésre, -bővítésre használta fel. Az igazoláshoz építés illetve bővítés esetén az építési engedély, az összeg felhasználását igazoló számlák, vásárlás esetén adásvételi szerződés és annak a földhivatalhoz való benyújtását igazoló irat szükséges. Hozzátartozó részére történt felhasználás esetén a rokonsági fokot is igazolni kell. (Egyeneságbeli rokon a vér szerinti, örökbefogadott, mostoha- és nevelt gyermek, valamint a vér szerinti, örökbefogadó, mostoha és nevelőszülő). Zombától-Orosházáig 3. Egymás ismerete Orosháza ad a múltjára. Úgy okoskodva, hogy az a biztos jövő építésének legsikeresebb alapja. A szíves és barátságos könyvtárosok jóvoltából 900 kötetes helytörténeti szakmunkát forgathat az érdeklődő, de ugyanilyen testes a helyi népművészetet magas színvonalon feldolgozó kötet is. Ezzel bizony sok várost, köztük a mi megyénk székhelyét is, régen lepipálták. A múzeumnak kiterjedt baráti köre van, melynek tagjai részére ezekből a folytatásokból is 50-50 példányt rendelt az igazgató, hiszen természetesen valamennyiüket érdekli, látatlanban is igényt tartanak rá. Néhány éve a gimnázium helytörténeti szakkörében magunk tapasztaltuk, hogy a fiatalok ilyetén érdeklődése se megvetendő. Mindennek természetes megvannak a társadalmi, nyugodtan mondhatjuk úgy is, hogy népi gyökerei.- Orosházáról már megkezdődött a visszatelepülés Tolnába! - döbbentett meg bennünket Koszorús Oszkár. - Sőt! Épp a Zombai utcából! A Zombai utca 42-ben Csizmadia Ferenc nyugalmazott téeszagronómus, egykori aranykalászos gazda, sűrűn fogad szekszárdi vendégeket. Nevezetesen a lányát, aki oda ment férjehz, a vejét és az unokáit. Gyakorlatunkban ugyan már nem először, de pillanatokon belül ismét kiderül egy régi feltételezésünk igaza: - ebben a zsebkendőnyi országban az ember előbb-utóbb feltétlenül közös ismerősökre bukkan. A vő ugyanis dr. Sárosi József, szekszárdi jogtanácsos, e sorok és képek szerzőinek hosz- szú évek óta kedves barátja, akiről csak ezt a Zombai utcai összefüggést nem ismertük. Házigazdánk mindent tud városa múltjáról, sőt azt is, hogy valamikor számos szekszárdi Csizmadia, Csizmadia-család (sejthetőleg mesterséget is jelző nevek viselői) telepedett le itt. A tudásnak mindig van alapja. Ö maga 15 holdas parasztember fia, csakhogy az itteni tanyákon mindig is élt a művelődés iránti igény. Hozzájuk - Pusztaszenttornyára - már a 30-as években rendszeresen hozta a kor legszínvonalasabb ismeret- terjesztő folyóiratát, a Természettudományi Közlönyt a posta. A népi írókon nevelkedett - ami Darvas József városában aligha csoda -, gazdag könyvtára teli van műveikkel. Személyes résztvevője volt az immár irodalomtörténeti, de akkor is politikai jelentőségű szárszói találkozónak: - méghozzá tizedesként, katonaruhában! Ugyanabban a szobában, ahol mi, vendégeskedett már a nagy hírű amerikai magyar könyvkiadó, Püski Sándor éppúgy, mint Czine Mihály professzor, vagy Fekete Gyula. Mi sem természetesebb ezek után, hogy egy orosházi nyugdíjas tagja a szentendrei(l) Móricz Zsig- mond baráti körnek, mellyel időnként országjárni indul, most pedig éppen a régi, helyi traktoros szövetkezetekről ír tanulmányt. Annak jegyében, hogy talán a szövetkezés régi, ténylegesen élt népi múltját se kellene elfeledniük a históriku- soknak. Velünk üzente Marczali Ferenc dombóvári antikvárusnak, hogy ugyan szerezze már meg neki a Magyar Nyelv Értelmező Szótára valamennyi kötetét, mert sehol nem tud hozzájutni... * Az, hogy „onnan-ide” alaposabbak az ismeretek, erősebbek a kapcsolatok, talán emberileg érthető. Végtére is nem orosháziakat üldöztek Zombára, hanem fordítva. Sárszentlőrincen egyébként máig is többet tudnak a távolra szakadtakról, mint Zombán, ahol helyben lakó fiatal kolleginánk megpróbált utánajárni az itteniek ismereteinek. Majdnem semmi sikerrel. Emlegették ugyan e sorok Koszorús Oszkár a helyi „idegenvezetőnk” írójának 1980-as cikkét, de ezt ö maga legalább ennyire ismeri... Pedig a kapcsolatok (tanácsiak? isko- laiak? helytörténetiek? „áfész-köziek”?) talán nem lennének egészen reménytelenek. Orosháza mellett két szép fürdő is van. Mifelénk úttörőtáborok. A kétoldalú diáknyaraltatásokat már régen kitalálták... Nem a mi feladatunk újra felfedezni a spanyolviaszt. Elégedjünk meg annyival, hogy ha valaki a mi végeinkről elvetődik Orosházára, otthon érezheti magát. (Vége) ORDAS IVÁN Fényképezte: KAPFINGER ANDRÁS ADÓdhat kérdése. Válaszolunk! Arcok, percek, történetek., A tusiról, csendben... Szinte üres volt a busz. Ezen a járaton ezúttal nem gazdagodik meg a Volán - nevetett a sofőr, és ismerőse, aki az első ülésen foglalt helyet. A szomszédokról beszéltek. A sofőr jobbára csak hallgatott vagy bólogatott.- Mert most aztán nem mindegy, hogy az embernek milyenek a szomszédai. Igaz, a mondás is azt tartja, jobb egy jó szomszéd, mint tíz rossz rokon..., de ez az adóügy, ez aztán be..., de rendesen. Mert mi volt eddig? Az ember végigcsinálta a munkahelyén a nyolc órát, sietett haza, ha jó idő volt, aztán irány a maszekolás, amig látni lehetett. Meg ott volt a hét vége, szombat, vasárnap lehetett egy kicsit hozzákeresni a nem túl sok vállalati pénzhez. Kinek volt ez jó? Mindenkinek. Mert mi olcsóbban dolgoztunk, mint a vállalat vagy a maszek, mert hát a tisztesség is úgy kívánta, hogy a fusiért kevesebbet kérjen az ember. A tulaj örült, hogy olcsóbban és jó munkát kapott, az állami szektor meg úgysem bírta volna az egészet... A sofőr közbevetette, hogy ö bizony tud példát arra is, hogy egyesek elszem- telenedtek, mert egy hét végi „műszakpótlás” három darab ezressel járt. Na meg reggel pálinkával indították jókedvű útjára a fandlit, a kávét forrón illett hozni naponta háromszor, és a reggeli fejedelmi kellett, hogy legyen. Délben kell a megfáradt munkásembernek a két-há- romfogásos meleg ebéd, de a sör se legyen meleg, no és a keze alá illett rakni mindent a mester úrnak.- Igen, igen, ilyen piszok is akadt, aki rontotta a renoménkat, de annak sem tellett sokáig babér, mert hamar híre ment a környéken az igényeinek. Ha nem a gazdák tették meg ezt, akkor megtettük mi... Most aztán fuccs... Hol lehet úgy dolgozni, hogy az embert föl ne jelentsék? Hát bent, de ki hallott már olyat, hogy a festő zárt ajtókat meg ablakokat mázoljon... Na meg amíg nem áll egy ház, a fal mögé sem lehet bújni egy kis fusiért. Marad a kőművesnek a lapozás, csem- pézés zárt ajtók mögött, na és csak ott, ahol a jószomszédi viszonyt semmi nem rontotta meg. A festő legfeljebb szobákat fest és tapétáz, a tulaj meg mázoltat, ahogy tud... De akkor még nem beszéltem arról sem, hogy a festők is bajban vannak, mert drágább lett az anyag. Most mondja azt a tulajnak, jövök én fusizni, ha zárt ajtók, jó szomszédok és előre megvett anyag vár?! Jó nektek, sofőröknek, ezek a buszok bizony nemhogy utasszámláló fotocellával, de néha még fűtéssel sincsenek fölszerelve. A sofőr így búcsúzott:- Tudom, ismerem ezt a dumát. A kedves utas megfagy, mert a sofőr rajta spórolja meg a gázolajat, hogy aztán otthon egész télen ingyen fűthessen, na és a ki nem adott jegyekből meg járatja a saját kocsiját... Csak tudod, haver, ott hibádzik ez a dolog, hogy én gázzal tüzelek otthon, és nincs kocsim... SZABÓ §áNDOR Célforgalom: - micélból? Szekszárdon van egy szép utca, melyet a (nagyon) régiek még Szent László nevéről ismernek, de amelyet ide s tova fél évszázada Babitsról kereszteltek el. Valószinűleg abból a nagyon helyes elgondolásból, hogy a „fejjel nagyobb mindeneknél” Árpád- ház-beli uralkodónak édeskevés köze volt Szekszárdhoz, Babitsnak viszont annál több. Ami egyébként az itt lévő Babits-ház létéből, a múzeumból és a ház udvarán lévő szép, Farkas Pál alkotta szoborból is kiderül. Nos, a Babits utca Béla tér felőli végén és a Mérey utca táján nem kevésbé jó helyen gondos kezek táblát raktak ki. Miszerint: „Behajtani tilos! Kivétel: célforgalom”. Behajtani azért tilos, mert a Séd feletti hidat és a Babits-házat valamikor ökörigák, netán olykori hajtóskocsik terhelésére méretezték. Dömperek, teherautók, kamionok, traktorok és más hasonló járművek bizony veszélyeztetik valamennyi „állagát” - hogy ennél az ízes kifejezésnél maradjunk. A „célforgalom” azt jelenti, hogy a behajtók célja nem a Bendek-szurdikban, a Bocskai utcában és nem is a holdban van, hanem helyben, itt laknak, vagy ide szállítanak - például tüzelőt. Csakhogy a tábla kevesebbet ér (mindkét utcavégen), mit a rá pingált betűk festékének ára. Bárki, bármikor, emelkedett iramban átroboghat itt és át is robog. Olykor felbukkannak ugyan bírságoló kedvű rendőrök, de ritkán és az utcabéliek különben is élnek a gyanúperrel, hogy a bírságok összegét nem a házak "állagának” javítására, netán múzeumi célokra fordítják. Amiben valószinűleg igazuk van... Marad a kérdés: - Minek tilalmat elrendelni, ha azoknak nem lehet érvényt szerezni? Tagadhatatlan, hogy valamennyi átszáguldó gépkocsinak van valamilyen célja. A helyieket nem érdekli, hogy milyen, hol és merre. A helyieket az érdekelné, ha például az utca egyik végét - netán a Béla tér felén lévőt - egész egyszerűen lezárnák. Helyi céllal a másik irányból még mindig be lehetne hajtani. Átszáguldani viszont már nem. Persze, ez annyira egyszerű elgondolás, hogy valószinűleg éppen ezért nem is lesz belőle semmi... (ordas) A vendégszerető Csizmadiáéknál „Madártávlatból” A zombai Orosháza utca
