Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-09 / 33. szám

1988. február 9. Képújság 3 Zombától-Orosházáig 2. Egy emléktábla visszakerül Nehezen induló év a kereskedelemben A tartós fogyasztási cikkek egy része hiányzik a boltokból Az újonnan született Orosházának 1746-ban már 2200 lakosa volt. 1960- ban 32 ezer, az idén hozzávetőleg 38 ezer. Van síküveggyára. Szegeden a vé­letlen összehozta egyikünket egy nyugati üzletkötővel, aki a helyi baromfiüzemet - termékeivel együtt - lelkesen minősítette világszínvonalúnak. Van gimnázium, nagy könyvtár, szép és modern Áfész- szálloda, bárhol megirigyelhető boltháló­zat. A könyvesbolt vezetője, minden orosházi helytörténeti titkok tudója, lel­kes lokálpatrióta. Az ő - Koszorús Osz­kár - segítsége nélkül meg se tudtunk volna mozdulni, lévén idegenforgalmi szakembernek is osztályon felüli. Van magánalapítványból született, szép mú­zeum, a telepítő ősök sok használati tár­gyával, gazdag néprajzi anyaggal és rak­tárában egy emléktáblával, melynek szö­vege a következő: 1744 1969 HÁLÁS EMLÉKEZÉSSEL A VÁROSALAPÍTÓ ZOMBAIAKRA Városi Tanács 1980-as ittjártunk idején ez a tábla még a Zombai utca egyik házán díszlett. Annak tulajdonosa újat építtetett, de a táblát természetesen átadta megőrzésre a múzeumnak. Új helye értelemszerűen ugyabban az utcában lesz, egy régi is­kolán, talán az alapítás nem távoli 250. évfordulójára. A 225.-re annak idején meghívták a zombaiak delegációját, hiszen a kapcso­latok csak nagysokára lazultak. Nem el­határozás, hanem a természet rendje szerint. Az aligha csodálható, hogy Ra­vasz György és családja nem nagyon vá­gyódott az őket elüldöző Dőry uraságot látni. Otthon azonban egyházi szempont­ból Sárszentlőrinchez tartoztak és a férfi­nép mit sem tartott természetesebbnek, Az idetelepült zombaiak emlékét őrzi A Ktér n«e m plwtór... * Középen u »lföldl váro­sokban elmaradhatatlan Kossuíh-szobor áll. A tér­nek a szobor körüli részét „eraberplac'ViaJt nevezik Orosházán. Ha valaki meg akarja ismerni a fain életéi ezt a helyet feltétlenül meg kell néznie. (Darvas József. A legnagyobb magyar fal») 1»J7. mint azt, hogy asszonyért ne a barátság­talan vásárhelyiekhez járjanak, hanem „haza”, Tolna megyébe. A mi lapunk ismeretes módon nem egyháztörténeti közlöny. A korabeli evangélikusságot nemzetfenntartó ereje és máig meglévő, alapvetően demokratikus szervezete miatt kellett és kell sűrűn emlegetni. Az asszonyhozásról 1758, 1766, 1768, sőt még majdnem negyven évvel a honalapí­tás utánról, 1781-ből származó adat ta­núskodik. Harruckernék jól jártak a szívós tele­pesekkel. Már 1762-ben is több hasznot hoztak a földesúrnak pénz dolgában, mint amekkora összeget tíz évvel koráb­ban egy nagy uradalom megváltására ki­fizetett. A kezdeten sárfalú házaikat bal­tával egyengető, egyenesítgetö oroshá­ziak fokozatosan jó módba kerültek. Ha a fal kissé görbére sikerült, az a mondás járta, hogy „A sonka is görbe, mégis jó!” - ami tagadhatatlanul igaz. 1768-ban már az itteni kereskedők küldtek az „otthoni” orgonára 1 forintot, egy nagyobb lábas­jószág árát, 1775-ben pedig bizonyos Sós Pál templomépítésre ennek az ösz- szegnek a dupláját. Legutoljára századunk 70-es éveiben jártak otthon. Híre jött - ez lapunkban is olvasható volt annak idején - hogy Zom- bán hídépítés közben előkerültek az ősi, kicsinyded és a Dűryek által szétvere­tett evangélikus templom alapfalai. Fel­kerekedtek tehát és elhoztak ebből annyi téglát, hogy most az ezekből épült emel­vényen áll az „alapító atyák” valamikor Zombán szekérre rakott, ma már repedt, szép, kis harangja a nagy itteni templom főhajójában. Az orosházi evangélikus templom tu­lajdonképpen nem is nagy, hanem főleg belülről lenyűgöző, óriási épület. Leg­újabban - állami segítséggel - kívülről is újravakolták, komoly idegenforgalmi lát­ványosság. Nehézkezű, ismeretlen mű­vész alkotta. Tornyot csak később, a sza­badabb szellemű II. József idején volt szabad hozzá építeniük. Építettek is ak­korát, hogy bármilyen várnak becsületé­re válna. Az akusztika kifogástalan, az ülőhelyek száma - és ez nem sajtóhiba!- 3500. Országos hírű művészek rendsze­resen adnak itt orgonahangversenyeket, amire talán a megyénkben hivatásos ide­genforgalmának is felfigyelhetnének al­kalmilag... (folytatjuk) ORDAS IVÁN Fényképezte: KAPFINGER ANDRÁS Tolna megyének szinte bármely pont­ján hiába keresi a vásárló a magyar hű­tőipar közismert termékeit, de színes te­levíziókból sincs választék már jó ideje. A Hajdúsági Iparművek automata mosógé­peit sem árulják, mert egyszerűen nincs belőlük az üzletekben. Keresik a mosó­gépeket és centrifugákat is ebből a ti- puscsaládból, de csak szovjet félauto­mata az ajánlat, amit a vevő kaphat. A hír­adástechnikai cikkek közül a videomag­nó és a tőkés importból származó lemez­játszó épp úgy hiánycikk mint a lakásépí­tésnél használatos cső, vagy a fajansz és szaniteráru, de a kötőelemek között (csavar) sem dúskálhatunk, konvektorok és gázkazánok választékáról pedig szin­tén nem beszélhetünk. Egymásra utáltán- Egyre inkább jellemzővé válik, hogy a belföldi árualap növekszik a tőkés im­portból származó áruk terhére - mondta. Kovács Győző, a Titán Kereskedelmi Vál­lalat Tolna megyei kirendeltségének igazgatója. A vállalat a tavalyi év kezde­tén nagyon következetes kereskedelmi politikára alapozott kemény esztendőt vállalt - említette meg az igazgató, és hozzátette, hogy ebből a legnagyobb részt a négy megye közül éppen Tolna vállalta. - A tervtárgyalásról úgy jöttünk haza, hogy a keretünk a legmagasabb lett. Jó érzékre vallott a vállalatvezetés­nek ez az intézkedése, de a második fél­évi hihetetlenül magas igényekre mi sem számítottunk. Az első félévben „csurran- cseppen” alapon ügyködtünk, pedig szí­nes tévéből például soha nem látott nagy mennyiséget rendeltünk. A boltok egyre „éhesebbé” váltak az idő múlásával, nö­vekedtek a tételek a számlákon, kezdetét vette a befektetési özön időszaka. A harmadik negyedév végére kezdett hiánycikké válni a tartós fogyasztási cik­kek egy része. Az igazgató dokumentumokat vesz elő, statisztikai kimutatásokkal igazolja szavainak hitelét.- Csodálatosnak tűnő vágy volt, hogy száz százalékkal zárjuk az évet, erre a bázisindex mutatója 119,8 százalékos lett. Somogy és Baranya megyénél jobb évet zártunk. Mindez a bátor kereskedel­mi szemléletnek, a nagy tételeknek, vala­mint annak az extra üzleti plusznak kö­szönhető, ami a jugoszláv hűtőládák be­szerzéséből adódott. Az összvállalati bá­zisindex is 119 százalék körül alakult. Ta- lán újabb segítség, hogy a vállalat önálló exportjoggal rendelkezik már az idén. Egymásra utáltán és együtt kell dolgoz­nunk a gyártókkal és a kiskereskedelem­mel egyaránt. A „Leben und leben las­sen” - élni és élni hagyni - lesz az elv, te­hát kérünk és kapunk, adunk és ajánlunk ha kell, ha úgy adódik hozunk... A felvásárlási láz következményei- A negyedik negyedévet soha nem lá­tott, alacsony zárókészlettel fejeztük be. A felvásárlási láz szinte mindent kisöpört a polcainkról, raktárainkból. Vállalati szinten, a 825 millió tervezett készlet helyett csupán a fele volt már meg, Tolna megyében a 172 millió helyett pedig 72 millió forint értékű. Ekkor már a kereskedelem a „sajnos nincs” időszakot élte, a pult bármelyik oldalán állók sajnálkozva néztek egy­másra. A Titán Vállalatnál közkedvelt a sétálós vásárlás, amikor a kiskereskedő szabadon jár-kel a hatalmas raktárak­ban és válogat, rendel... De ez volt az az időszak amikor a megérkezett árut polcra rakni sem volt érdemes, mert szin­te a vasúton, vagy az üzletajtóban elfo­gyott. Aki éppen szerencsés volt, az vá­sárolt. Akadt olyan is, aki ha kell, ha nem alapon csupán a befektetés kedvéért vá­sárolt.- Mindennek a hátulütői: kiárult, kifo­gyott és kifosztott készletek, amivel kez­deni rettenetesen nehéz egy évet. Még szerencse, hogy december végén, az ünnepek között néhány szállítmányunk befutott még - sóhajt egy nagyot Kovács Győző. Ez valamit javított a helyzeten, így indulhatott a január. Gyorsan kezd­tünk, a. kiskereskedelem rögtön kapott tőlünk árut. Várakozáson felüli így is a ja­nuári zárás eredménye, ami 50-60 millió forinttal több a vártnál. A piacon kielégítetlen kereslet van Ezek szerint a vásárlóközönség java részt így is megkapta a pénzéért amit akart? Ha ennyit költött?! Sokan ki is köl­tekeztek, de a bizonyiték a vásárlóerőre, a januári forgalom. Nem nehéz megjósol­ni, hogy a félévet követően újra a vásárló lesz az úr. Ma még óriási az érdeklődés, még tart a lendület, maradt jócskán ezek szerint kielégítetlen kereslet. Klasszikus hiánycikkek ma is vannak, amiről a beve­zetőben már szóltunk.- Évek óta a leggyengébb nagykeres­Kovács Győző: - „Célunk, a pozíció megőrzése” kedelmi nyitókészlettel indultunk - indo­kol Kovács Győző igazgató - ami fe­szültséget okoz, jogos a kiskereskede­lem igénye és mi féltjük őket, tartunk at­tól, hogy más partnert keresnek... Hogy mit tudunk tenni?! Tavaly már megkezd- tünk, vállalati szinten 7-8 százalékkal több árut rendeltünk, mint 1987-ben. Volumenében azonos kereskedelmet, feltöltött forgóalapot, biztos, választékra törekvő kereskedést igyekszünk folytat­ni. Bizonytalan helyzetünkben nem tud­juk mit hoz a jövő, hisz a kereskedés min­dig kockázattal jár. Piaci pozíciónk meg­őrzéséért tesszük mindezt. A monopolhelyzet betonfalai Azt mondja az igazgató, hogy ütemes szállítást kérnek a partnerektől, sürgetik a partnert. Csakhogy időnként mindez kevésnek bizonyulhat, mert követelni nem tudnak. Nincs mivel. Ha kötbérez- nek, a monopolhelyzetben lévő cég, re­torzióként még rosszabbul, vagy egyálta­lán nem szállít. Mindennek a hátulütőitől való félelmükben aztán nem is kötbérez- nek. Egy Tolna megyei partner például csomagolásra, szállításra hivatkozva árait oly magasra emelte, hogy azt a Titán nem fogadta el. Erre?! Nem is szállítanak már nekik árut. íme a kompromisszum­köteles kereskedelem, avagy a kereske­delem kötelező kompromisszumainak egyike...- Korrekt kapcsolatokra igazán most lesz szüksége gyártónak, nagykereske­delemnek és kiskereskedőnek egyaránt. A monopolhelyzetből adódó szállítási gondok kiegyenlítése illetve a kínálat bő­vítése érdekében növeljük az importun­kat is. Cél: az elért pozíció megtartása! Átvészeljük ezt a nehéz évet, és remény­kedünk, hogy az ipar monopolhelyzete és az ottani importgondok is szűnnek.- A nagyvállalatokkal kötött szerződé­seink csak hellyel-közzel sikerültek, árualapunk egy részét csak a napokban tudtuk biztosítani. A január mindig nehe­zen indul, de ennyire még soha nem ült le a piac. Másik gond, gyakori módszer, hogy sok kiskereskedelmi egység felke­resi a gyártót - kihagyva a nagykert, a húzócikkek esetében. Ez is magyarázat arra, hogy egyes boltok, üzletek hozzá­jutnak áruhoz, hisz a nagykereskedelmi árrést szívesen áldozzák fel erre, a köt­bér réme sem fenyeget, ha ügyes, a ter­melői árrést még tartani is tudja. Az ipar­nak termelnie kell, és az exportorientált gazdaságpolitika ellenére sem hiszem, hogy áruhiány lesz. Csupán a kínálat fog eltolódni, de a vállalatok és a kereskede­lem rákényszerül a minden tekintetben korrekt kapcsolattartásra. Baranyában hogy csinálják? A pécsi Konzum Áruház kereskedelmi igazgatójától, Áger Ödöntől kérdeztük, hogy lehet, hogy náluk aránylag bőséges árukínálat van?- Baranya megye nem élvez semmiféle kiváltságot az ellátásban, minden a ke­reskedőkön múlik. A helyi nagyker-válla- latok még a mai napig sem szállítóképe­sek, de ebbe mi nem nyugszunk bele. Megyünk! A lényeg a sokcsatornás be­szerzés. Ha a Tritex nem tud adni, ad más, árut fogadunk akkor is, ha nincs még számla. Van olyan cikk, amit éppen Szekszárdról hozunk ha kell. Kockáza­ta?! Igen, van, hogy az ár nem stimmel, de nem tételezem fel a nagy árkülönbséget. A kockázatmentes kereskedés kivesző­iéiben van. Vállaljuk és vállalkozunk. (Ko­vács Győzőtől hasonlókat hallottunk). Aki nem vállalkozik, lemarad. A piac keresle­ti: harcolni, utánajárni, ez a törvénye. Itt a szezonvégi kiárusítás. Nincs áru? De van! Nem fogadom el, hogy nincs. A Konzum Áruház kereskedelmi igaz­gatója is azt vallja, elsőrendű feladat, hogy legyen árualap. Mint mondja, a hi­telképességük jó, a bankok bizalma nem csökkent irántuk. És beszélt az önálló im­portjogról, ami úgy tűnik igazi kincs. Ja­nuár 3-án már hét vagon áru várt Pécsett kirakásra.- Nagy munka volt az átárazás, de ta­lán kicsit túlexponáltuk - mondja Áger Ödön - három nap alatt végeztünk a ja­vával. Megkérdeztük, van-e Pécsett fagyasz­tószekrény és színes tévé? íme: - Ha volt, egy órán belül elfogyott, de mindig kike­rült a bolti hálózatba, és ott fogyott el. Bizony volt, hogy hetekig ment a „Sajnos nincs”... Olcsó Videoton tévé? Volt, de szinte percek alatt elfogyott, majdnem azt mondhatjuk, hogy pult alatt. Mert a több száz kereskedő, és a családja, ba­rátja... SZABÓ SÁNDOR Fotó: SÖRÖS MIHÁLY A vevők a jobb „tévéadást”, a keres­kedők az árut várják Még maradt kielégítetlen kereslet Idegenforgalmi látványosság a 3500 főt befogadó templom

Next

/
Thumbnails
Contents