Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)
1988-02-01 / 26. szám
6 NÉPÚJSÁG 1988. február 1. Szövetkezeti dolgozók egészségvédő napjai Az egészségmegőrző program jegyében egészségvédő nap keretében sport- versenyeket rendeznek megyénkben a szövetkezeti dolgozók részére. Sajnálatos módon ezen dolgozóknak ez idáig csupán 10 százaléka élt rendszeresen a számukra felkínált sportolási lehetőségekkel. Ez az alacsony szám elgondolkodtatta a megyei szövetkezeti vezetőket, akik figyelemreméltó tettre szánták el magukat. Az ipari szövetkezeti dolgozók és családtagjaik egészséges életmódra neveléséhez versenynapok rendezésével szeretnének hozzájárulni, mozgósítani őket. A felelősség közös, de az egészségéért ki-ki maga tehet a legtöbbet. Ugyanakkor a munkahelyi vezetőknek kötelességük az egészség védelme érdekében való cselekvés tenni akarás. Az eddigi tömegsportakciókon túlmenően szeretnének mást is nyújtani: családi vetélkedőkkel egybekötött egészségvédő napokat szerveznek megyénkben - február 14-én Pakson, az Atomerőmű sportcsarnokában, február 27-én Dombóváron, a Molnár György Általános Iskolában, március elején Bonyhádon, március 26-án pedig Tolnán. Az egészséges áruk és a táplálkozási bemutatón kívül (ez utóbbit Schirilla György tartja) játékos formában megmozgatják a családokat, lesznek sport- versenyek, különböző ügyességi játékok, meghirdetik a legerősebb, legspor- tosabb család versenyét. A feladatok teljesítéséért kapott sorszámokkal részt lehet venni a sorsoláson, amelyen sok értékes díj talál gazdára. Pakson a sportcsarnokban február 14-én 9 órától kezdődik a sportprogram, de 8.30-tól már orvosi felmérésre lehet jelentkezni, melynek alapján orvosok, sport- és táplálkozási szakemberek javaslatot adnak a helyes életmód kialakítására. Ezen a helyszínen nyolc szövetkezet tagjai mérik össze tudásukat, közben ritmikus sportgimnasztika-bemutatót tekinthetnek meg, előadást hallhatnak az egészséges táplálkozásról, valamint előreláthatólag szemtanúi lehetnek, ahogy Schirilla György átússza a Dunát, ezúttal Paksnál. Szekszárdi és paksi vívóered mények Pápán rendezték meg a vívók területi ifjúsági és serdülőbajnokságát, ahol megyénk sportolói sikeresen szerepeltek. A serdülő lányok tőrversenyében Fodor Andrea az ötödik, Steiner Tünde pedig a hatodik helyen végzett (mindkettő Atomerőmű SE). A serdülő fiúk tőrversenyében Tóth Róbert, a Szekszárdi Kórház Sportkör sportolója kilencedik lett. Szekszárdon megyei felnőtt vívóbajnokságot rendeztek a IV. Számú Általános Iskola tornatermében, amelyen a következő eredmények születtek: Nők: 1. Steiner Tünde, 2. Strida Emese, 3. Fodor Andrea (mindhárom Atomerőmű SE). Férfiak: 1. Ravasz Nándor, 2. Garay Előd, 3. Végh Zsolt (mindhárom Szekszárd Kórház SK). A szekszárdi vívók szorgalmasan készülnek a további megméretésekre Mai sportműsor Labdarúgás: A Vasárnapi Dunántúli Napló Kupában: Szekszárdi Dózsa-Má- zaszászvári Bányász 14 órakor. Események - eredmények Kibővített elnökségi ülést tartott a Tolna Megyei Sakk Szövetség. Szuhai Balázs elnök tájékoztatójából kitűnt, hogy költségvetési okok következtében az idén a megyei női egyéni, valamint a kor- csoportos versenyek és az ifjúsági csapatbajnokság nem kerül megrendezésre. A felnőtt I. osztályúak csapatbajnokságára hét, a másodosztály küzdelmeire csupán három csapat nevezett. * Szabó Pál személyében új titkára van a Paksi Városi Asztalitenisz Szövetségnek. A városkörnyéki férfi csapatbajnokság tavaszi fordulóit február 7-én Pusztahencsén, február 14-én Madocsán, február 21-én pedig Pálfán rendezik. * Február 7-én Szekszárdon a Zrínyi utcai csarnokban rendezi meg hagyományos labdarúgó teremtornáját a TÁÉV SK. Idén nyolc együttes méri össze tudását a TÁÉV Kupáért. * Tizenhárom csapat nevezett a Szekszárd város 1988. évi teke csapat- bajnokságára. A mérkőzéseket hétfői napokon a TÁÉV SK tekecsarnokában rendezik. Rég volt - szép volt Egykor Bonyhádon is volt ökölvívás Bonyhádon Komlós Józsefék lakásán találkoztunk, hogy beszélgessünk az egykori ökölvívóéletről, annak megalakulásáról, majd megszűnéséről. Nem kellett soká várni. Másodpercek alatt elkezdődött az emlékek felidézése, és mindez sokszor oly hévvel, mintha veszekedtünk volna. Mert Komlós Józsefen és rajtam kívül Borda Tibor és Lukács István, a csapat egykori erősségei mondták a neveket, évszámokat, valamint az egykori versenyek színhelyét.- Gyerekek, ez így nem lesz jó, egyszerre, ha lehet, csak egy beszéljen - szóltam közbe, de nem sok eredménynyel. Hiába, ilyenkor az ember emlékezetébe szinte tolulnak a húsz-huszonöt éve történtek.- Józsi, talán te kezdd el - kértem Komlóst.- Tulajdonképpen én már mint ökölvívó kerültem erre a környékre. Barcson ismerkedtem meg az ökölvívással. Miután két éven át a Pécsi Vasas versenyzője voltam, 1951-ben kerültem Bony- hádra. Két éven át, 1953-ig nemcsak öklöztem, hanem edző is voltam. Aztán az ökölvívó-szakosztály nem tetszett néhány akkori vezetőnek, így a szomszédos Hidasra kerültünk át. Ezzel gyakorlatilag Bonyhádon megszűnt az ökölvívás.- Gondolom, csak átmenetileg, hisz újból elkezdődött az ötvenes évek vége felé.- Az ellenforradalom után, 1957 áprilisában Brückner Ferenc, a gépállomás igazgatója szólt először, majd néhányan a helyi vezetők közül is megkerestek és megkértek: a május 1-jei felvonulás után a sportpályán lesz egy műsor, és szeretnék, hogy ott rendeznénk egy bemutatót. Néhány nap alatt körbe jártam Bonyhá- dot, sőt, egy-két környező községet, ahol egykori ökölvívók voltak, és megkértem őket, jöjjenek. Szinte edzés, felkészülés nélkül volt az egész, de mégis nagy sikerrel. Ez egyben azt is jelentette, hogy Bonyhádon újjászületett az ökölvívás, melyet sok-sok éven át siker, felejthetetlen bajnoki mérkőzések követtek.- És Borda Tibor, a bemutató egyik résztvevője mire emlékezik?- Nem volt ring, egy kötelet fogtak néhányan, ez alkotta a szorítót. Aztán vagy tíz-tizenkét pár tartott bemutatót, és ahogy vissza tudok emlékezni, nagyon nagy sikerünk volt. Ezt megelőzően már éveken át nem volt Bonyhádon ökölvívómérkőzés.- És ki volt azon a május délutáni bemutatón az ellenfele?- Kopecsni Laci. Arra már nem emlékszem, hogy milyen eredményt hirdettek, sőt, valószínű, nem is volt eredményhirdetés.- Az bizony emlékezetes, és szép május elseje volt - vette át a szót Komlós, majd így folytatta: - A fiatlalok úgy fellelkesedtek, hogy egy-két hét múlva már 35-40-en is jöttek az edzésekre. Nemcsak válogatni lehetett közülük, hanem még olyan kikötésük is volt, hogy mindenki köteles tornacipőben jönni és klottnadrágot hozni magával. Erre azért volt szükség, mert nekünk a néhány elhasználódott kesztyűn kívül úgyszólván 1953-ból való a felvétel. Borda Tibi, az MHK és egyéb tömegsport-jelvényekkel. Ekkor kezdte az ökölvívást is. nem volt felszerelésünk. Aztán megkezdődtek - néhány hónap után - a meghívásos mérkőzések, eljártunk vidékre, majd az itthoni mérkőzések azt hozták, melyet vártunk: mindig zsúfolt volt a nézőtér. 1958 végéig voltam edző, majd a szakosztály irányítását átvette tőlem Oláh Zoli.- Mikor került a csapat az NB ll-be?- Osztályozót játszottunk - szólt közbe Lukács István.- Nem így volt, mert... - ezúttal Komlós mondta el véleményét, majd Borda Tibi próbálta visszapörgetni az idő kerekét:- 1963-ban nyertem magyar bajnokságot és akkor lettem tagja a magyar válogatottnak. Az érdekessége: egyedül voltam a válogatottban, aki nem NB l-es, vagy NB ll-es csapatból, hanem területi bajnokságból került a válogatottba. Ez azt is jelenti, hogy 1964-ben, a következő évben kerültünk az NB ll-be.- Akkor most arról hadd halljunk, mint magyar válogatott, hogy állta meg a helyét.- Angliában voltam a válogatottal. Az angolok ellen kétszer léptem szorítóba, mindkétszer győztem. Ezt követően a harmadik mérkőzés Írországban volt, ahol a második menet végén padlóra küldtem az ellenfelem, akit csak a gong mentett meg a kiszámolástól. A harmadik menetben is jobb voltam, irányítottam, a pontozók mégis a hazai fiút hozták ki győztesen. így történt.- De azt is mondd el, hogy mennyire féltél a repülőúttól - szólt közbe Komlós.- Ez igaz, de azt hiszem, rajtam kívül még sokan vannak, akik jobb szeretnek itt lent a földön, mint ott fönn.- Akkor térjünk vissza az NB ll-be kerüléshez.- Igen - válaszolt Lukács István. - Szolnok ellen Kiskunhalason vívtunk és győztünk 14:6-ra. Majd a második osztá- lyozón Dunaújvárosban 12:8-ra „elsírtunk”, de még így is, mint az osztályozó második helyezettje feljutottunk. Még a csapat tagjait is felsorolom: Dénes F., Kovács N., Dénes A., Szabó Z., Berecz J., Molnár J., Borda T., Tatai L, Oláh Z., valamint én vettem ebben részt.- Aztán jöttek az „idegenlégiósok”.- Igen. Andó Bajáról, Niesz Pécsről, Makk Bátaszékről, Varga, Matkó, Czin- kóczy, Farkas, Fehér II. Dunaújvárosból. A három utóbbi válogatott-kerettag is volt. Ebből látszik, hogy esetenként még bonyhádi is bekerült a csapatba.- Óriási közönségsiker következett, hisz a csapat egyre-másra nyerte mérkőzéseit. Közben Tóparti másodedző keze alatt szinte észrevétlenül felnőtt olyan tehetség, mint Erős, aki ma Paks színeiben aratja sikreit, tagja a magyar válogatottnak.- Igen - szólt közbe Komlós. - De lassan jelentkeztek a problémák, a gondok, ami végül odavezetett, hogy 1970 decemberében megszűnt a szakosztály. Aztán Szabó Zoli és Berecz János próbálkozott ifistákkal, hírverő bemutatókat rendeztek, mindent megpróbáltak, de végül feladták a kilátástalan küzdelmet.- Akkor talán mondjátok el, mi lett az egykori csapat tagjaival. Komlós:- Nyugdíjas vagyok. Borda:- A Pannónia Téesznél, mint villany- szerelő dolgozom. Lukács:- A Bonyhádi Zománcárugyár savazó- jában dolgozom 30 éve. Különben apám, aki ismert labdarúgó volt, szintén a zo- máncárugyárban dolgozta le egész életét.- És a többiek?- Szabó testnevelő Paradicsompusztán, Berecz katonatiszt, Dénes F. autóbuszsofőr, Dénes A. gépkocsivezető, Kovács N. autóbuszsofőr, Tatai nyugdíjas, Máté L. a bőriparinál telepvezető, Oláh Zoli a négy Oláh testvér közül az egyedüli, aki a sportághoz hű maradt, versenybíró, „civilben” kereskedő.- Mi van Tóparti Sanyival, aki országos serdülőbajnokságot nyert? _ ?- Miért ez a hallgatás? Tibi, talán maga válaszoljon.- Edzői baklövés miatt „eltűnt” Tóparti. Hirtelen sok kilót szedett fel, így magasabb súlycsoportba került. Ezzel arányosan ütőereje nem fejlődött, hirtelen „mély vízbe” dobták, néhány vereség után félni kezdett, egyszóval tönkretették, pedig nagy kár érte, óriási tehetségnek indult.- Tibi, bár maga bennszülött bonyhádi, de gondolom, vannak emlékei Gyöngyösről és Szekszárdról.- Igen. Bevonulásom előtt Szekszárdon is öklöztem, aztán bevonultam. Ezalatt az NB l-ben öklöztem és dicsekvés nélkül mondom, eredményesen.- Akkor maga Lampert Gabival együtt volt?- Igen, bár Gabi egy évvel később került Gyöngyösre, de egy évet még így is együtt öklöztünk az NB l-ben. Leszerelésem után egy évet kihagytam - betegség miatt -, majd visszamentem a Szekszárdi Dózsához.- Emlékezik még egykori társaira?- Természetesen: Dorogi, Kálmán, a két Markos, Sörös, Varga, Seres, Takács, Egle jut most hirtelen eszembe és az, hogy milyen órási tábora volt Szekszárdon is az ökölvívásnak. És ma?- Lényegében mindkét helyen ugyanaz a helyzet, de vigasztalja az egykori ökölvívókat az, hogy a sportág kedvelői nem felejtették el őket.-kas Harminc éve készült a felvétel. Balról jobbra Lovász, Ferenc, Lukács, Magyar, Erős II., Erős I., Miklós, Oláh M., Dénes, Molnár, László, Borda, Francsics intéző, Oláh Z., Komlós.
