Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-26 / 48. szám

1988. február 26. toina'\ NÉPÚJSÁG 5 ♦ SZABADIDŐ 4 Kulturális ajánlat Copf is, meg nem is Ma már egyre kevesebb kislánynak vagy copfja; nyilván az időhiányban szenvedő anyukák is ludasak ebben, praktikusabbnak vélik a rövid hajat, kevesebb vele a bíbelődés nemcsak hajmosáskor, de a reggeli fésülködés során is. Talán éppen ez az oka annak, hogy a kiskamasz sze­retne valami copfszerű hajviseletet. Akinek állig vagy vállig érő haja van, az is fésülhet magának (vagy anyu­ka segítségével) gyorsan elkészülő copfos frizurát, mégpedig a rajzon látható módon. Először a bal fülre fésülünk keveset a hajból, és azt befőttesgumival összefogjuk, majd a haj nagyobbik fe­lét jobbfelé irányítva, a jobb fülünkön fogjuk össze. Csi­nosak és divatosak a különféle - virág, golyó, szív - for­májú, színes műanyag copfcsatok. A taftszalag már elavult, helyette vastag színes fonalból sodort vagy fo­nott pántlika a módi. B. K. SZEKSZÄRD A Babits művelődési központ színház- termében március 1-jén 16 órakor Gyermekbérlettel láthatják Juhász Ist­ván: Az unokaöcsém nagy csibész című mesejátékát. Ugyanezen a napon 15.30-kor a művelődési központ szerve­zésében autóbusz indul Szolnokra, a dr. Zsivágó című előadásra. Művészetek háza A Makám együttes koncertjére kerül sor február 29-én, hétfőn 19.30-as kez­déssel a Művészetek Házában. DOMBÓVÁR A művelődési otthon színháztermé­ben február 27-én, szombaton 17 óra­kor a Molnár Dixieland Band Szeged Oldtimers koncertje lesz. PAKS A Munkásművelődési Központban a játszóház programjában február 27-én, szombaton 14 órakor papírdúc, papír­nyomatok készítése szerepel. FADD A faddi művelődési házban Decsi Kiss János textilképeinek bemutatója látha­tó. TOLNA A tolnai selyemgyár előcsarnokában nyílik március 2-án 14.30-kor Verseghy Ferenc népi iparművész kiállítása, mely március 25-ig tekinthető meg. SIMONTORNYA A Simontornyai Vármúzeumban Xan- tus Gyula festőművész alkotásaiból ösz- szeállított kiállítás látható április 24-ig, naponta 10-16 óráig, hétfő kivételével. 13. GOTO utasítás Az eddigiek alapján ha el akartuk vé­gezni a számítást a géppel, akkor az ál­talunk leírt program kiszámolta az ered­ményt és befejeződött a futás. Egy újabb RUN paranccsal kellett újra beindítani ha más értékkel akartuk megismételni a műveletet. A GOTO utasítás formája GOTO sorszám. A sorszám annak az utasításnak az azonosítója amelyikkel folytatni akarjuk a program végrehajtását. Mivel normál esetben az utasítások sorszáma szerint növekvő sorrendben hajtja végre őket, ezért nem tudunk visszatérni a program­nak olyan részeire amit már egyszer végrehajtott, illetve nem tudunk kihagyni utasításokat, de ez a GOTO segítségével megtehető. Nézzük a következő példát: 10 INPUT A, B 20 PRINT A + B 30 GOTO 10. Ez a kis programrészlet bekér két szá­mot, majd az összegüket kiírja a képer­nyőre és utána újabb két számot kér, mi­vel a GOTO utasítás hatására a program végrehajtása a 10-es sorral folytatódik. Tehát ennek a programnak soha nincs vége, csak a BREAK gombbal tudjuk megszakítani. (Ennek a gombnak az el­nevezése géptípusonként változó.) Nézzünk egy példát az IF és a GOTO utasítás használatára: Ezzel a programmal összeadjuk a számokat egytől egy általunk megadott értékig. 10 INPUT A 20 B = o 30 C = o 40 B = B + 1 50 IF B A THEN GOTO 80 60 C = C + B 70 GOTO 40 80 PRINT C A10-es sorban bekérjük azt a számot ameddig össze akarjuk adni a számo­kat. A 20-as sorban B értéknek nullát adunk, ebben a változóban fogjuk előál­lítani a számokat 1-től A-ig. A 30-as sorban kinullázzuk a számok összegét tartalmazó C változót. A 40-es sorban eggyel emeljük a B változó értékét, hogy előállítsuk a követ­kező számot a számsorból. Az 50-es sorban megnézzük, hogy a B értéke nagyobb-e mint az A értéke, ha igen akkor már nem adjuk hozzá C- hez, hanem elugrunk a 80-as utasításra ahol kiírjuk a C értéket. Ha nem, akkor a 60-as sorban az ed­dig összeadott számokhoz hozzáadjuk a B változóban lévő szám értékét. A 70-es sorban lévő utasítással visz- szaugrunk a 40-es sorhoz és onnan folytatjuk a program futását. Ez a kis program ha A értékének kez­detben egynél kisebbet adunk, akkor nullát hoz ki végeredménynek. A 40-70 sorig terjedő programrészle­tet nevezzük ciklusnak. Ezeknek az egyszerűbb leírására használható a FOR, NEXT utasítás pár, amiről a következő részben beszélünk. Családlátogató Otthon készült gyermekruhák Simonné Váradi Zsuzsát a csodálko­zással vegyes felháborodás késztette arra, hogy megtanuljon varrni. A közel­múltban hároméves, Tamás nevű kisfiá­nak vásárolt (volna) kabátot, ám a ruha­darab ára, a közel ötszáz forint meghiú­sította ezt a tervet. Helyette tűt és cérnát vett kezébe a fiatalasszony.- így az eredeti ár egyharmadáért, vagy még kevesebbért tudok készíteni különböző öltözékeket a gyerekeknek - mondja érezhető büszkeséggel a hang­jában. Férje, Simon Ferenc megerősítet­te ezt az állítást, majd a „varróasztalon” heverő ruhákra mutat: - Amit Tamás ki­nő, azt át lehet alakítani a kislány, a más­fél éves Judit számára. A szekszárdi Alisca utcai Simon csa­lád a fenti példával véget is vet a manap­ság szinte kötelező, a fiatal házasok sa­nyarú helyzetét ecsetelő panaszkodás­nak. Simon Ferenc szerint - aki a Paksi Atomerőmű Vállalat munkatársa - az áremelések csak a közeljövőben érez­tetik igazi hatásukat a családi költségve­tésben. Szerencsére mindketten szá­míthatnak a szülők, nagyszülők odaadó támogatására. A hangulatosan berendezett, 1 ♦ 2 fél­szobás lakás egyelőre megfelelő nagy­ságúnak bizonyul Simonék számára, bár a két gyerek mindent megtesz an­nak érdekében, hogy egyik helyiség se maradjon még egy pillanatig se üres. Különösen Tamás jeleskedik az eleven­ségben.- Még a falra is felmászik - legyint mosolyogva az apa. - Egyébként nem vagyok híve annak a nevelési módszer­nek, mely az örö­kös fegyelmezés­sel szinte vigyázz- ba állíttatja a gye­reket. Bár lehet, hogy egy „ördög­palánta” lesz a srácból az iskolá­ban. A nagyszoba padlóját ellepő já­tékok között hamar feltalálja magát a két kisgyerek.- Nincsenek be­zárva a szobába - folytatja Simon Fe­renc. - Nagyon jól érzik magukat a nagyszülőknél is, akiket gyakran meglá­togatunk. Tamás már sok időt töltött a bátaszéki nagymamánál, szemmel lát­hatóan szeret ott lenni. Az érintett erre abbahagyja egy kis időre a játékot, s bár nem mond semmit, hevesen bólogat. Szemeiből kiolvasha­tó: a nagyinál, ott aztán igazán jó! Kis történetek nagy emberekről A költő Juhász Gyula nyá­ri estéken gyakran sétálgatott a Tisza-par- ton. Egy alkalommal két gim­nazista lány jött vele szemben. Amikor a közelébe értek, az egyik lány rámutatott:- Nézd, - mondta a társának - ő az! A költő! És hangos „Jó estét”-tel köszön­tötték. Juhász Gyula megállt, rájuk nézett.- Költő... én? - mondta. - A versek még nem teszik költővé az embert...- Akkor hát, ki a költő? - Kérdezte a lány. - Hiszen én olvastam a ver­seit.- A költő? - nézett messze a ma­gasba Juhász Gyula. - A költő az, aki megállítja a múlandóság napját az égen. És szép csendesen tovább balla­gott. Józan ésszel A rádióriporter ezekkel a szavak­kal fordult Einsteinhez.- A mindentudó bölcstől kérde­zem, öntől, aki belelát a világmin­denség mélységes mély titkaiba, mondja meg nekem: mi lesz a sor­sunk a jövendőben.- Hogy mi lesz a sorsunk? - felete Einstein. - Ezt mindenkién tudnia kell. Nem szükséges hozzá nagy bölcsesség - csak józan ész... _ ?- Az lesz a sorsunk, amit majd megérdemlőnk. Csudabogár Puskin a színházi előadás szüne­tében bemegy a kávéházba és leül egy kis asztalhoz. Melléül egy javakorabeli férfi és így zsörtölődik:- Uraságod ne haragudjék, hogy zavarom. Nézze csak meg ezeket az embereket! Mennyi csudabogár van köztük! Megáll az embernek az esze! Mit szól hozzá?- Mit szólhatnék? - nézett rá a köl­tő, majd így folytatta.- Arra kérem tekintetességed, hogy menjen oda ahhoz a nagy fali­tükörhöz.- Miért menjek oda? - csodálko­zott az illető. Csupán azért - felelte Puskin -, mert abban is lát majd egy... csuda­bogarat. Felüdülés Anatole France-ot egy szép na­pon felkereste gyermekkori cimbo­rája. Magához ölelte és mosolygós tekintettel így szólt hozzá:- Édes barátom, akárhányszor ta­lálkozunk, téged mindig frissnek, üdének látlak. Van ennek valami tit­ka?- Hogyne volna - felelte France. - Bár nagyon egyszerű titok az.- Egyszerű? És én ezt nem tu­dom? Képzeld, ha egész nap heve- részek, akkor is fáradtan ébredek. Ennek biztosan van valami oka.- Persze, hogy van! - mondta az iró. - Nem iémered magadat. Tud­nod kellene: az embert olyan fából faragták, hogy az egyik munka fára­dalmából csak egy másik munka üdíti fel. FÜLEKI JÁNOS gyűjtése 3 N ❖ SZABADIDŐ ❖ Hamar Hűm ér szárnyai- Légy szives, vigyázz, ne ülj rá! - figyelmeztette Hamar Hümér tavaly-tündér Kac- kiás Kázmér kirakel-mestert.- Mire vigyázzak? Nem látok semmit - csodálkozott Kackiás.- Éppen úgy jó, ha nem látod, ugyanis láthatatlanok.- Láthatatlanok? Micsodák?- A szárnyaim. Most tettem le őket, de szeretném, ha nem gyűrnéd össze egyiket sem.- Neked szárnyaid vannak? Eddig nem is mondtad - lepődött meg Kackiás.- Persze, hogy nem mondtam, mert eddig nem is voltak. Még tavaly sem, amikor állítólag még tündér voltam - magyarázta Hamar Hümér. - Most készítettem őket, de még nem lehet velük re­pülni.- Akkor azok nem is igazi szárnyak.- El sem hiszed, mennyire igaziak.- Elhiszem, ha elmondod.- Neked elmondom, mert a barátom vagy. Először is, tudod, mennyi baj ért mostaná­ban...- Tudom: valaki szétszórja a játékaidat, köddé varázsolta a gyűjteményedet és a csokoládédat, ráadásul egyfolytában arra buzdít, hogy fogmosás helyett inkább lustálkodj, öltözködés helyett bolondozz, amikor sietni kellene.- Ahogy mondod. Ráadásul egyre többször mentem rossz helyre.- Rossz helyre? Hova mentél rossz helyre?- Anyukám idegeire. Azt mondta, az idegeire megyek. Tudod, én csak tettem-vettem, jártam- keltem, egyszercsak azt mondja, hogy az idegeire megyek, pedig nem is vettem észre...- Előfordul. De hogy jönnek ehhez a szárnyaid?- Egyszerű. Elhatároztam, hogy szárnyakat készítek, ezekkel fogok röpködni, nehogy véletle­nül az idegeire menjek.- Azt hiszem, az bajos lesz. Ahhoz nem szárnyak kellenek.- Dehogynem. Ha már nagyon szeretnék ördöglaptika lenni, vagy még rosszabb, ak­kor csak felcsatolom a szárnyaimat, néhány centiméterrel a föld fölé emelkedem, köz­ben fél kézzel rendet csinálok a játékaim között, a másik kezemmel fogat mosok, mi­alatt nem megyek az anyukám idegeire.- Jól hangzik, de szerinted elég erősek lesznek ehhez a szárnyaid?- Remélem, mért nagyon gondosan készítettem őket. Gondolatból szőttem a hártyájukat, jóin­dulattal és nevetéssel ragasztottam össze és az egésznek a vázát sok kis apró jóságból raktam össze.- Unalmas lesz az életed...- Horgolva hiszem!- Talán inkább kötve hiszed, nem?!- Úgy is jó, de mégsem lesz unalmas. Mert ha nem megyek az anyukám idegeire, akkor nem lesz olyan fáradt, és tud játszani velem, ráadásul mosolyog és vidám lesz, amit én nagyon, de na­gyon szeretek. Ez azért is jó lesz, mert ha véletlenül mégis elfelejteném felvenni néha a szárnyai­mat, akkor nem megyek olyan könnyen az idegeire.- Szerinted én is tudnék ilyan szárnyakat készíteni?- Alighanem. De én is úgy vagyok vele, hogy néha jobb lenne szárnyak nélkül, hátha úgy is sike­rülne...- Azért először próbáld meg szárnyakkal, aztán, ha minden rendben, akár el is felejt­heted őket.- Igazad van. Csak azon gondolkodom még, nem kellene-e másnak is ilyen szárny? - tűnődött Hamar Hümér.- Bizony, nem ártana. Mesemondó Kackiás A Simon család

Next

/
Thumbnails
Contents