Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)
1988-02-01 / 26. szám
1988. február 1. ^ÉPÜJSÁG 3 Tanácstagok kérésére Játék a demokráciával? Szálkái szilánkok Sokan hivatkoztak pénteken délután Szálkán a tanácsülésen a falu lakosságára. Hosszú - és nagyon sok tekintetben a kulisszák mögött játszódó - történet van a péntek délután két órára összehívott tanácsülés előzményei között. A faluban önálló tanács működött korábban is társadalmi elnök irányításával. Az üdülőkörzet jövője viszont indokolta, hogy legyen a tanácsnak függetlenített elnöke is. Gréczy Tamás megbízott elnök lett. Ilyen funkciót a tanács- törvény nem ismer ugyan, de a valóság szükségképpen életre hívta, hiszen például abban az esetben mi a helyzet, ha a korábbi tanácselnök meghal, elköltözik, lemond, vagy éppen méltatlanná válik? Nyilván egyetlen település nem maradhat hosszú hónapokra elnök nélkül. Ezért született meg a közbülső megoldás, amire azt lehet mondani, hogy szükség törvényt bont. A megbízott elnök 1986. december 27- én szerződést köt az őcsényi termelő- szövetkezettel egy épület megvásárlására, minek a lebontásáról gyorsan intézkedik. 1987 áprilisában, a kétévenként esedékes megyei pénzügyi vizsgálat megkezdődik a tanácson. Sok fordulata van még az ügynek, például szóbeli megállapodást kötnek a vételár módosítására, befizetési határidők változnak több oldalról. A bontást egy szekszárdi vállalkozó megkezdi, sőt be is fejezi. Közben van az időszaki választás. A körzetben döntő fölénnyel tanácstag lesz Gréczy Tamás, majd a 11 tagú tanácsból nyolcán vannak jelen az elnökválasztáson, így három ellenszavazat elég ahhoz, hogy ne legyen elnök. Van is elnök, nincs is elnök. Mi hát ilyenkor a teendő? Kívülálló igazán nem tudja eldönteni, hogy mi is történt az emberek fejében és lelkében. Miért is nem lett tanácselnök a jelölt? Azért, mert három vagy több ember összefogott ellene és elkezdődött a játék a demokráciával, vagy pedig éppen ellenkezőleg, a tanácsülés élve jogával, megfontoltan nem választotta meg az alkalmatlannak ítélt személyt a hivatal és a testület vezetőjének? Igaz viszont, hogy a jövőbeni üdülőfalunak valóban jól jöhet egy telekügyekben jártas elnök. * Visszatérve az időrendre, a megyei pénzügyi vizsgálat megállapítja, hogy tulajdonképpen minden szabálytalanul történt. Nem szerezték be a szükséges hatósági engedélyeket, amelyek azt vannak hivatva megakadályozni, hogy állami tulajdonban lévő értékeket elkótyavetyéljenek. Nem volt a bontásnak műszaki ellenőre, pedig a vásárló nem rendelkezett műszaki képzettséggel, nem vezették a bontási naplót, így aztán ma senki meg nem tudja mondani, hogy mit is lehetett ismét értékesíteni a kitermelt bontási anyagból. Azt is csak tippelni lehet, mennyi haszna származott a vállalkozónak a húszezer forintos vételárhoz képest, a bontási anyag értékesítéséből. A megyei tanács illetékesei közben úgy döntenek, hogy Gréczy Tamás szálkái tanácstagot ismét indítják a választáson. A második fordulóban 2 ellenszavazattal meg is választják. Közben közérdekű bejelentésre ismételt vizsgálat, majd jegyzőkönyv következik, amelyben a népi ellenőrzés - többek között - fegyelmi vizsgálat lefolytatását javasolja a megyei tanácsnak. Ez is megkezdődik, majd le is zárul. Az elnököt testületi figyelmeztetésben részesítik, aki erről Szálkán végrehajtó bizottsági ülésen be is számol. * A tanács tagjai nem tudnak a részletekről, ezért kérte öt tagja a rendkívüli ülés összehívását, 1988. január 29-én pénteken két órára. Az ülésen jelen van - mert meghívták - Kosár István országgyűlési képviselő, Végh Imre, a megyei tanács személyzeti osztályvezetője, Varga Béla, a városi pártbizottság munkatársa, az újságíró, akit senki sem hívott, és a helyi népfrontbizottság vezetői. A jegyzőkönyveket a vb-titkár ismerteti, majd a vita következik. A hangulat kezdetben feszült, majd parázzsá válik. A tanácstagok azt kérdezik, hogy őket miért nem tájékoztatták hitelesen az eseményekről? A tanácselnök miért a testület háta mögött döntött az épület, illetve épületek lebontásáról. Szerintük a bontott anyagot a községben is fel lehetett volna használni, az öregek napközijének kialakítására, vagy éppen a telefonközpont elhelyezésére. Az utóbbira lehetőség van, pénz nemigen. Az elnök precízen ismerteti, hogy a volt istálló ammóniás téglái nem lettek volna alkalmasak az öregek napközijéhez, szigorúak a hőtechnikai normák, és hogy a forgalmi ár és bontási ár milyen összefüggésben vannak egymással. A bontások helyén kialakított telkek becsiére szerint 4-500 ezer forint hasznot hozhatnak a tanácsnak. Erre viszont az a válasz a tanácstagok részéről, hogy korábbi testületi döntés nem teszi lehetővé a magánszemélyeknek történő értékesítést. Különben is szükség lehet még a központi fekvésű területre a jövendő középületek számára akkor, ha a falu végre ki tudja használni szerencsés természeti adottságait. Elmondják azt is, hogy a választás második fordulója előtt megkeresték a megyei tanácstól a tanácstagokat, vagy azok egy részét és Gréczy Tamás mellett érveltek. Két tanácstag, Vágvölgyi László kútfúró, és Fejes Gyula nyugdíjas, a községi pártszervezet titkára az antidemokratikus vezetési módszerek, a testület megkerülése és a két vezető, a vb-titkár és az elnök rossz együttműködése miatt azt javasolja, a testület vonja meg a bizalmat az elnöktől. Már korábban is megkérdezték, hogy miközben a szabálytalan vásárlás, majd eladás, illetve bontás történt, hol volt a törvényesség hivatásos őre, a vb- titkár. Csak ismételt rákérdezésre válaszol Csótár Lajosné vb-titkár, hogy nem tartotta volna szerencsésnek panaszra menni az elnök ellen, mert azt is félreértették volna, és tudta, hogy hamarosan következik a pénzügyi felügyeleti vizsgálat. * Végh Imre, a megyei tanács személyzeti osztályának vezetője hozzászólásában hangsúlyozza, hogy a két vizsgálat megállapította ugyan az eljárási szabálytalanságokat, de más tényeket nem tárt fel, tehát az ügy lezárását javasolja. Elmondta, hogy ha nem szavaznak bizalmat az elnöknek, akkor össze kell hívni az illetékes tanácsi bizottságot, amelynek feladata megvizsgálni, hogy fennáll- e az összeférhetetlenség az elnök s a testület között, illetve a funkció ellátásában. Ezek után hívhatja vissza a tanács az elnököt. Ha tehát most Gréczy Tamás ellen szavaznak, akkor ismét nem lesz tanácselnök a faluban. Majd öt perc szünetet javasol a kedélyek megnyugtatására. Ekkor kér szót Varga Béla, a városi pártbizottság munkatársa, és megkérdezi, hogy elveszti-e a falu az elnöki státust, ha nem akarnak továbbra is Gréczy Tamással együtt dolgozni. Végh Imre hangsúlyozza, hogy ö ezt nem így mondta és nem is így értette. Az elnök csak annyit hozott fel védelmére, hogy jót akart, és hogy a tanács pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé a gyorsabb fejlődést. I * Jelen van kilenc tanácstag, amikor elkezdődik a szavazás. Végh Imre elsőnek azt javasolja, hogy fogadja el a testület a pénzügyi-vizsgálat ide vonatkozó részének és a NEB jegyzőkönyvének az ismertetését, és az tárgykörben felmerülő válaszokat. Vágvölgyi László azt javasolja, hogy válasszák ketté a kérdést. A tájékoztatást ezek után elfogadja a testület, a hozzá fűzött helyi és megyei magyarázatokat viszont nem. A bizalmatlansági szavazásban - illetve a szavazatok összeszámlálásában - némi zavar támad, de az eredmény, hogy ketten szavaztak az elnök ellen, hárman mellette és hárman tartózkodtak. Gréczy Tamás egyáltalán nem szavazott. Végh Imre, a megyei tanács osztály- vezetője összefoglalván a dolgot, ekként foglal állást, hogy a testület és vezetők között kibontakozó együttműködés a záloga a jövőnek. Gréczy Tamás mindössze annyit mond, hogy sosem akart rosszat a falunak, majd kéri, hogyha hibázik a jövőben, ne várják meg a testületi üléseket, hanem menet közben is mondják meg a véleményüket a testület tagjai. Majd át akar térni a bejelentések című napirendre. Közben valaki kifejti, hogy itt tulajdonképpen az együttműködés volna a fontos, nem pedig az, hogy a „szemben álló felek" időnként megmondják egymásnak a véleményüket. Ismét át lehetne térni a bejelentésekre, de Vágvölgyi László a korábbi indokai alapján lemond tanácstagságáról, majd Fejes Gyula közli, hogy itt progresz- szív erűk vereséget szenvedtek a konzervatívok győztek, tehát ő is lemond tanácstagságáról. * Ebből aztán irányítatlan vita keletkezik arról, hogy ez helyes vagy helytelen, kommunistához méltó, vagy méltatlan magatartás-e. Nem tudni kell-e szavazni, vagy sem. A vb-titkár kimegy a tanácstörvényért, majd felolvassa a vonatkozó részt. A vitában igen okos érvek hangzottak el például a politikai intézményrendszer megújításáról, a szocialista demokráciáról és sok más fontos kérdésről. Szavazásra nem került sor. Majd legközelebb. Az ettől igen tartalmas és okos vitától alig elválasztva a bejelentések során hasznos észrevételek és okos javaslatok is megfogalmazódtak Szálka jövőjéről. Például arról, hogyan is lehetne pénzt „csinálni”, miként kellene egy tanácselnöknek tartani a kapcsolatot a község lakosságával, hogyan kellene együttműködni a vezetőknek egymással és a testületekkel. Szó volt arról is hol legyen - és lehet egyáltalán - az öregek napközije, mit kellene lebontani, vagy mit nem. Ha lenne telefonközpont, akkor világszínvonalúvá váln^ a község telefonellátása, mondták. Beszéltek arról is, hogyan lehetne társadalmi munkát és falusi turizmust szervezni... Ezek elhangzása után, közel este hatkor a tanácsülés egyszercsak véget ért, határozat, vagy akár csak elvi egyetértés nélkül. Legközelebb folytatják. De, mit? IHÁROSI IBOLYA HÉTRŐL HÉTRE HÍRRŐL HÍRRE Szinte toborozni kell a szövetkezeti lakást építtetőket Ha nincs háború, az még nem jelenti azt, hogy béke is van - Spinoza után kissé szabadon így fogalmazták mondanivalójukat a televízió múlt héten látott, békéről szóló fórumának résztvevői. Elrabolták, meggyilkolták, leégett, összeütközött, elfogták, kiszabadult. Leégett a föld. Halottak, sebesültek, hajléktalanok, éhezők. Ezen a héten is kénytelenek voltunk olvasóinkat elárasztani ilyen hírekkel akkor is, ha nem a háborútépte térségekről szóltunk. Tevékenységbővítés - akinek megy... Lakni kell valahol. Lakni valahol általában meglehetősen sokba kerül. Még többe került a lakást megszerezni, s mivel legtöbbünk anyagi lehetőségei igen korlátozottak, hosszú évekig nagy népszerűségnek örvendett a lakásépíttetés szövetkezeti formája. Öt évvel ezelőtt sorban álltak az építtetők a szekszárdi Alisca lakás-, garázs-, mühelyépítő és fenntartó szövetkezetnél is, ma viszont - amikor az építési „kedv” a rendkívül megnövekedett telekárak és építési költségek, valamint a szövetkezeti lakásépítésnek nyújtott korábbi előnyök megszűnte miatt erősen lecsökkent - szinte toborozni kell egy tömbházra való jelentkezőt. Tevékenységük többirányú bővítéséről határozott tehát a szövetkezet igazgató tanácsa. Többek közt lakásépítési szolgáltató irodát nyit az Alisca, ahol bizományosként típustervek forgalmazását bonyolítják majd, igény szerint adaptáltatják azt, de az építési engedély megszerzésétől, a műszaki vezetés biztosításától egészen kulcsátadásig is vállalják adott épület megszületésénél a bábáskodást. ...és akiknek nem A szerkezetátalakítás divatba jött kifejezéseink közé tartozik, ha itt, Tolna megyében talán kevesebbet is emlegetjük. Igazi csődtömeg nem volt nálunk eddig az iparban sem, a mezőgazdasági üzemek pedig kifejezetten jónak számítanak orzságos összehasonlításban. A mérlegkészítések, a zárszámadások idejét élik napjainkban a vállalatok, amikor kiderül, amit mára múlt évben is hallottunk itt-ott; a korábbiakhoz képest több gazdálkodó szervezet került most a padló közelébe, s ez a tendencia a szigorodó feltételek között biztosan tovább folytatódik. Ha csak... és itt jöhetne egy lehetőség, a bűvös szerkezetváltás, amikor is nem eléggé kelendő, vagy túlságosan drágán előállított, ezért kevés nyereséget vagy éppen veszteséget hozó termékének gyártásával vagy tevékenységének folytatásával fölhagyna az illető szervezet, s helyette más - gazdaságosan előállított, jól eladható - termék előállításába fogna. Időnként megfeledkezünk arról, hogy a szerkezetváltás szinte mindig pénzbe, sok pénzbe kerül. Új termékhez más gép, más szakmával rendelkező munkaerő, új piacok kutatása kell, minderre pedig annak a vállalatnak van a legkevesebb lehetősége, amelyik legnagyobb bajban van, ezért leginkább szüksége lenne a váltásra. A saját fejlesztési források hiányát - elvileg - pótolhatja persze hitel. A refinanszírozási - a vállalatokhoz kihelyezhető - hitelkeret szűkítését jelentette be a Magyar Nemzeti Bank e héten, tehát ez a lehetőség is kisebb lesz a jövőben. De a hitelkamatok nagysága sem akármilyen (már most sem). Tehát; kerestetik sok olyan jövedelmező vállalkozás, befektetési lehetőség, amelyik a 13-15 százalék kamaton fölül még tisztességes hasznot is hoz a konyhára. Jól csinálni vagy helyrehozni? A kereskedelmi bankok szakemberei - hivatkozva a hitelkeret szűkítésének gazdaságpolitikai céljaink megvalósíthatóságára gyakorolt kedvezőtlen hatására - az intézkedés fölülvizsgálatát sürgetik. Számtalan helyen és formában adott teret a sajtó azoknak a hangoknak is, amelyek a magánimport korlátozásáról szóló intézkedést törölnék el, a teljesen nyilvánvaló népgazdasági károkra hivatkozva. A Rádió legutóbbi 168 óra című adásában hallhattuk Szikszai Béla államtitkár nyilatkozatát a kérdésről, aki elfogadható válaszok helyett a végén azt mondta, hogy a kedvezőtlen hatások bekövetkezte után ismét vissza lehet majd térni a kérdésre és módosítani a rendeletet. Kétségtelen, hogy minél magasabb fórumon gondolkoznak a „ha most elrontjuk, később majd igyekszünk helyrehozni” elv alapján, annál több kár származik ebből. De nem elhanyagolható a veszteség akkor sem, ha vállalati szinten fordul elő olyan, amivel a bruttósítások során találkozhattam. A vállalat vezetése, bár még nem is értesítette a dolgozót a bruttósítás mikéntjéről, már tudta, hogy a lehetséges alternatívák közül nem a legjobbat választották, rövid időn belül módosítást kell végrehajtani. Nem baj - mondták - fél év leteltével úgyis összegezni kell a tapasztalatokat, legföljebb akkor majd új rendszerre térünk át. A kérdés, tudom, költői. Ha egy döntésről eleve tudjuk, hogy rossz, nem lenne jobb akkor mindjárt másképp dönteni? Kérdezz - felelek „Ezentúl, ha kapok 100 forint fizetésemelést, lehet, hogy pont egy magasabb kereseti kategóriába kerülök, ahol már magasabb az adókulcs. Végül lehet, hogy több, mint 100 forinttal megnő az adóm, jobban járnék, ha nem is kapnék fizetésemelést” - ehhez hasonló monológokkal gyakran találkozhatunk, mert nem értjük még igazán, hogy a sávosan progresszív adóztatásnak éppen az a lényege - s a hangsúly itt a „sávosan” szón van - hogy ez az eset nem fordulhat elő. De a példán kívül is nagyon sok minden van adóval, bérbruttósítással kapcsolatban, amit még nem tudunk. ADÓdhat kérdése. Válaszolunk! cím alatt az Ön problémájára is keresünk megoldást az Adófelügyelőség munkatársai segítségével, ha kérdését eljuttatja lapunkhoz. Számtalan egyéb témával kapcsolatos kérdés érkezett ezen a héten is ügyeletes munkatársainkhoz, melyekre a Népújság hasábjain vagy levélben, illetve telefonon igyekeztünk választ adni. Most nem a kérdések, hanem a hozzászólások, megjegyzések közül szeretnék kettőt kiemelni. Egyik olvasónk egyenesen fölháborítónak találja némelyik, bérházban lakó embertársunk magatartását. Sokan annyira nem érzik magukénak az államtól igen méltányos áron kapott lakásukat, hogy ott a legkisebb javítást is elvégezzék, vagy arra akár egy fillért is költsenek. Még inkább így van ez, ha a közösről, például a lépcsőházról van szó. Másik olvasónk a város bizonyos részeinek - közterületeink - mérhetetlen rendetlenségére, piszkosságára hívta föl figyelmünket. Sokan, akik szűk környezetük tisztaságára sokat adnak, mindent elfelejtenek, ha becsukják maguk mögött a lakásajtót. Mintha nem éreznénk, hogy „Ez az ország a mi országunk...” ROSTÁS ILONA
